Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-28 / 106. szám
1990. augusztus 28., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 ITT VAN AMERIKA! A Kaposplast és a Whiting Company tárgyal Pánt — ami összeköt Úgy tetszik, a Kaposplastról — korábbi nevén Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat — többet tudnak a tengerentúlon, mint idehaza. A kaposvári vállalatnak jó híre van a világpiacon. Ennek köszönhetően jelentkezett egy— nem is akármilyen — amerikai cég, bizonyos Whiting Company, amely mindent tud, amit erről a szakmáról, azaz a műanyag szálak és az ezekből készült termékek gyártásáról tudni lehet. Bemutatkozó levelükkel a múlt év decemberében keresték meg Szilvási József igazgatót, majd hamarosan sor került a személyes találkozásra is. A műanyagpiacon világhírű bur- lingtoni cég vállalatai Európában is sikeres üzletpolitikát folytatnak, s tovább kívánnak terjeszkedni Kelet felé. Egy nem is olyan távoli elképzelések megvalósításának részeként kezdték meg a tárgyalásokat a Ka- posplasttal — abban a reményben, hogy sikerrel jár majd az együttműködés. — A vártnál gyorsabban, már június közepén megkaptuk a közös munkára szóló javaslatot — mutatja az igazoló levelet az igazgató. — Ez a társulás a szintetikus és a korszerű csomagolásnál ma már nélkülözhetetlen pántszalag- gyártás fejlesztését célozná meg. Az ehhez szükséges technológiát az amerikai partner biztosítja. — Milyen részesedése lenne ebben az üzleti vállalkozásban a Whiting cégnek? — Az együttműködés formája, így a részesedés aránya sincs még eldöntve. Az itteni kollektíva és az amerikai partner közös álláspontja határozza majd meg... — Ön mit tartana a legkedvezőbbnek? — Nem egyedül az enyém a döntés joga, de azt tudom, hogy egy esetleges megvásárlástól félnek a dolgozók. Úgy gondolják, nem hangzik túl jól, hogy eladjuk magunkat. Én egyébként nem érzem ezt. Akármi is A gép amerikai... És persze a jelenleginél jóval több jövedelmet adolgozóknak. A Kaposplasttal folytatott tárgyalásokra még az idén szeretné föltenni a pontot a Whiting Company. N. Zs. lesz a döntés, ha a mostani vizsgálódások eredménnyel járnak — nemzetközi hírű könyvvizsgáló szakértők dolgoznak most nálunk — akkor az pénzt, technológiát és újabb piacot jelent majd a vállalatnak. Százhalombattán, a DKV területen épül a Dunamont polisztirolgyártó részvénytársaság beruházásában egy új üzem. Az olasz—magyar vegyes vállalat azzal a céllal szerveződött, hogy megteremtse hazánkban a polisztirolgyártás feltételeit. Pár napja négy — egyenként 500 köbméteres — alumíniumtárolót emeltek be az új üzemrészbe. Kevesebb a zugfőző Cefre-hírek Nagyatádon Pálinka-prognózis — (Be) folyik a szeszadó is A nagyatádi vámhivatal ellenőrzési területén 11 szeszfőzde működik. Zömük az ÁFÉSZ-ek tulajdonában van, Csurgón a Gamesz, Kadarkúton és Porro- gon pedig magánszemélyek üzemeltetik. Valamennyien főznek már; akad elvétve még tavalyi alapanyag is, de túlnyomórészt már az idei gyümölcsből párolják a pálinkát. Balogh Flórián hadnagy, a vámhivatal vezetője elmondta, hogy az atá- di ÁFÉSZ szerződésbe adta valamennyi főzőüzemét, „ezek mind korszerűsítettek és fino- mítványmérések". Az elmúlt években új szeszfőzde épült Segesden, Taranyban, és Por- rogon. Igen rossz műszaki állapotban van viszont a somogy- udvarhelyi és az iharosberényi. Ezeket valószínűleg még az idén megszüntetik. Az alszesz- mérő főzőket még ez év végéig lehet működtetni. Utána vagy bezárják, vagy átalakítják őket. Gyakrán vannak reklamációk is: a főzetek minőségét vagy a szesz mennyiségét kifogásolják. A vámhivatal szakemberei utólag nem tudnak már segíte- 'ni: az alapanyag minősége megállapíthatatlan. Megtudtuk: az utóbbi években jóval kevesebb a tiltott főzés. Elsősorban talán azért, mert a megrögzött, minden hájjal megkent zugfőzősök kiöregedtek már, a fiatalok pedig nem barkácsolnak már házilag párolókészüléket. A fokozottabb ellenőrzés is segített. Ebben az évben egyébként eddig négy házi főzőüstöt és 130 liter pálinkát koboztak el. — Az idén viszont kevés a gyümölcs. Szinte alig van szilva; kevesebb az alma és a körte is. Talán a törköly kerül inkább a főzőüstökbe. Eddig 145 ezer liter pálinkát főztek, ezután 11 millió forint adót szurkoltak le a főzetők. (Dorcsi) MI LEGYEN A MARHÁKKAL? . A szarvasmarha manapság a magyar élelmiszer-gazdaság állatorvosi lova. Ez így jóllehet egy sitilisztikai képzavar, de a valóságnak, sajnos, meglehetősen hű képét adja: a szarvasmarhatartás és mindenekelőtt a tejtermelés gondjai ezekben a hetekben sosem látott méreteket öltöttek. A sorozatos, drasztikus tej- és tejtermékár-emelés hatására az elmúlt években először megtorpant, majd — főleg az idén — jelentősen visszaesett a fogyasztás. A háromszáz forint felé közelítő sajtárak, a viszonylag olcsó margarin, mint az igen drága vaj helyettesítője, no meg az ízesített tejtermékek csillagászati ára drasztikusan visszavetette a termékek forgalmát. 15—25 százalékos csökkenést jeleznek a forgalmazók. A mind nagyobbra duzzadt készleteket az év első felében még többé-kevésbé sikeresen küldték határainkon túlra, 1990-ben a tavalyinál csaknem hetven százalékkal több tejterméket exportáltunk. Csakhogy most mintha minden összeesküdött volna a tejtermelők ellen. A vaj és a tejpor világpiaci ára sosem látott mélyponton van. Az európai piacon meg kell küzdenünk többek között a keletnémet eladókkal is, akik a gazdasági unió következtében eladhatatlan vajhegyeikkel ugyanazokat a potenciális vevőket — például a Szovjetuniót — ostromolják, akiket mi is szeretnénk meghódítani. A szovjet piacon egyébként verhetetlen a Közös Piac, amelynek magasan támogatott tejtermékei szinte lehetetlenné teszik a konkurencia bejutását. Állítólag az EK a jelenlegi igen nyomott világpiaci árnak alig a feléért adja a vajat a Szovjetuniónak. A túltermelés tehát nemcsak idehaza, hanem a világpiacon is mind magyobb ellensége a hazai tejtermelőknek. Mindehhez most kapják a szerintük övön aluli ütést: a kormány a költségvetési fogyókúra részeként a tavalyi ötvenszázalékos exporttámogatás-csökkentés után az idén további 40—60 százalékos dotációcsökkentést határozott el. A tejtermelők szerint ez az egész ágazatot veszélybe sodorja, és máris elkerülhetetlennek látszik az egyébként is fogyó szarvasmarha-állomány drámai csökkenése. A tejtermelők természetesen az állami támogatás — legalábbis az exporttámogatás — fenntartását követelik, s hivatkoznak a nyugati példákra, nevezetesen, hogy sehol sem teszik ki a piac közvetlen romboló hatásának ezt az érzékeny ágazatot. Ebben az érvelésben minden bizonnyal van racionalitás, valóban hiba lenne azt feltételezni, hogy a szabadpiac magyarországi térnyerése egyet jelenthet a mindenfajta beavatkozás nélküli — történelmileg meghaladott — piaci automatizmusok valamiféle helyreállításával. Ez, különösen a mezőgazdaságban, épp az agyontámogatott Közös Piac szomszédságában, elképzelhetetlen. Ám az is elképzelhetetlen, hogy a magyar mezőgazdaság—különösen a rendkívüli drágán és pazarlóan működő gazdaságok — a termelés ésszerűsítése, a fölösleges költségek kíméletlen lefaragása nélkül, mintegy biankócsekket kapjon a fennmaradáshoz szükséges állami támogatásról. Igaz ugyan, hogy a szarvasmarhatartás egyensúlyát könnyű megbontani és nehéz újra helyreállítani, de az is biztos, hogy ez az egyensúly nem jöhet létre a jelenlegi indokolatlanul magas és a piac által el nem ismert költségek mellett. P. É. Kemény partnerekkel Legjobb üzlet a fizetőképesség Sokan tartoznak a Délviépnek Az egyre nehezedő gazdasági körülmények között szép teljesítménynek számít, hogy a Dél-dunántúli Vízügyi Építővállalatnak sikerült megőriznie üzleti hírnevét, kifogástalan fizetőképességét. Páli Ernő igazgatóhelyettes-főkönyvelővel arról beszélgettem, hogy mi a titka ennek az állóképességnek. — Van-e adóssága a vállalatnak? — Tulajdonképpen sem rövid —, sem középlejáratú adósságunk nincsen. A vállalat—igaz, hogy nagy nehézségek árán — rendkívül nagy figyelmet fordít a fizelőképességére és a vállalati pénzügyi folyamatokra. Ez azt hiszem, hogy mindenkitől elvárható, ha fizetőképes akar maradni, talpon akar maradni. A Délviép ezt teszi hosszú évek óta. Sikerült erre ráhangolni a vállalat termelő szervezetét, műszaki apparátusát, gazdasági szakembereit. Ennek eredményeként hitel fölvétele nélkül gazdálkodunk, tehát önfinanszírozók vagyunk. Ezt nagyon sok munkával, szervezéssel, előrelátással értük el. Sokat köszönhetünk a jó partneri kapcsolatoknak is. Kihasználva e lehetőségeket nem szorulunk rá a magas kamatú bankhitelekre, amelyek alapvetően a nyereséget is csökkentik. Ilyen jó partneri kapcsolat alakult ki a Délviép és a balatonkeresztúri víz- és csatornamű-társulat, a fonyódi szennyvízelvezető társulat között, s tőlük ebben az évben is kaptunk kölcsönt alacsonyabb kamatra, kedvezőbb föltételekkel. Magas a kamat — Gondolom, hogy a segítség kölcsönös. — Természetesen mi is haj- íandók vagyunk ennek fejében a kivitelezésben segíteni, akár határidőről, akár egyébről van szó. Tulajdonképpen mindemellett egy rövidebb, háromnapos hitel-igénybevételünk volt, inkább csak pénzügyi áthidalásra. A vállalat tehát az első félévben fizetőképes volt, hitelt nem vett föl, megspórolta a jelenleg érvényes 30, 32, 34, talán 35 százalékos kamatköltséget. Azt hiszem, gyorsan ki lehet számítani, hogy mit jelent ez a vállalatnak. A Délviép az első félévben 41 millió forint nyereséget produkált. Ez se ment természetesen könnyen. Összehasonlítást készítettem a tavalyi és az idei első félévről. A jelenlegi pénzügyi egyensúly egyik feltétele az volt, hogy a munkáinkért járó pénzeket könnyebben, gyorsabban tudtuk beszedni. Úgy is mondhatnám : a termelés és az árbevétel ütemességével sikerült megvalósítanunk az önfinanszírozást. — Manapság sok vállalat tartozik a másiknak. Van-e ilyen gondja a Délviépnek? — Sajnos, vannak olyan tartozások, amelyek nehezítik a pénzügyi egyensúly tartását. Egy baranyai székhelyű vállalat olyan 16 millióval tartozik tavaly december óta, egy győri székhelyű pedig 8 millióval. Mindkét esetben megtettük a szükséges jogi lépéseket. Ha a kisebb adósságokat is összeszámolom, nem kis summa jön ki, mert mintegy 30 millióval tartoznak a Délviépnek. Verseny a piacon — Mi okozza a legnagyobb gondot a vállalatgazdálkodásában? — Érezhető a piacon a verseny, s ez egyre jobban erősödik. Ha nem is probléma, azért mindenképpen rendkívüli odafigyelést követel. Az a feladat: a vállalat úgy alakítsa a költségeit, úgy szervezze tevékenységét, hogy minél olcsóbben tudjon a piacon vállalkozni, mert a partnerek igazán kemények. Előfordul ugyan az is, hogy némelyik különféle meggondolásokból lényegesen alámegy az árnak, de nem képes eleget tenni a vállalt kötelezettségeinek, akár a gazdálkodást, a minőséget, akár a határidőt nézzük. Ez azonban mindig később derül ki. Visszatérve a Délviépre: ezzel összefüggésben az a legnagyobb gondunk, hogy nincs kitöltve a kapacitásunk. Mi 920 milliós termelési értékre vállalkoztunk az idén, mai szemmel nézve azonban 870—880 milliót prognosztizálunk, amelyre képesek vagyunk. Ugyanakkor jelenleg 650—700 milliós a szerződés- állományunk, így a még hiányzó munkákat mindenképpen szeretnénk megnyerni egy-két versenytárgyaláson, elsősorban Pécs térségében. Nem szégyen aspór — Mivel lehet még takarékoskodni? — Én azt hiszem, hogy ez nagyon összetett. Rengeteg pénzt meg lehet spórolni, ha takarékoskodunk az anyaggal, a munkaerővel, a költségekkel, aztán a minél kevesebb hitellel való gazdálkodással, nem beszélve a munkák jó szervezéséről, a megfelelő anyagellátásról, aztán a kapacitás kihasználásáról. A mai helyzetben nagyon sokat lehet azzal takarékoskodni, ha a vállalat megőrzi a fizetőképességét, a kedvező pénzügyi pozícióját. Mint ahogy említettem már, a kamatköltségek megtakarítása tízmilliós nagyságrendben mutatható ki az eredményben. S az is, ha a vállalat megfelelően szervez, megy a bevételei után és forgatja a pénzét. — Nyugodtan alszik-e a főkönyvelő? — Gyakran előfordul, hogy nem alszom nyugodtan... Inkább azt lehetne mondani, hogy egy-egy nap végén arra gondolok mindig: vajon milyen feladatok várnak rám. Lajos Géza \
