Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-16 / 97. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. augusztus 16., csütörtök HÚSZEZER VESZÉLYGÓC Gondban a környezetvédő Mindent a vendégért? FONYODI MOZAIK A déli part legszebb strandján vagyunk, Zamárdiban. A 3 kilométer hosszan, gyönyörűen kiépített partszakaszt öltözőfülkék, csónakkikötők, csúszda, szörf- és vizibicikli-kölcsönzők emelik az európai színvonal közelébe. Azért csak közelébe, mert a higiéniás és környezet- védelmi okokból egyaránt fontos zuhanyozók hiányoznak a strandról. A partot szegélyező éttermek, gyorsbüfék színvonala jó. Az árakra itt nem térek ki, hiszen a Balaton köztudomásúlag a legfrekventáltabb s egyúttal a legdrágább hazai üdülőhely, árai tehát nem minden esetben tűrik a nyomdafestéket. Az infrastruktúra ezen a nyáron új létesítménnyel gazdagodott: zászlót bontott a Dixi Csirke egyik leányvállalata. Az ízletes ételeket itt szép környezetben fogyaszthatja el a betérő vendég. Az étterem mögött elmaradhatatlan butikok sora és egy teniszpálya. Szemem egy színes táblán akad meg, amely két nyelven hirdeti, hogy itt valahol a közelben egy sportcentrum működik. Szolgáltatásai még a kényelmesebb nyaralót is felkelti a gumimatracról, hiszen nem keveset ígér a tábla, mint kispályás focit, röplabdát, lábtengót, szaunát, aerobicot és még sok más egészséges programot. Lelkesen indulok a lehetőségek nyomába, de pillanatokon belül megkapom a hiányolt hidegzuhanyt: — Hát igen. Úgy volt, hogy megnyílik, de az idén nem, lesz belőle semmi... A füvet azt nyírták... Majd talán jövőre.. — kapom a ködös információt két kislánytól, akik elvben a sport- centrum alkalmazottai. — De hát mégis! Kié a terület, kié a gondolat, és mi az akadálya a kivitelezésnek? — faggatódzom egyre reményvesztettebben. — A tulajdonos Kálmán István, ő a Dixi Csirke vezetője is. Mivel beindult a szezon, nem értek rá befejezni a pályák kijelölését. A hamburger és a csapolt sör még mindig nagyobb üzlet, mint a sport — válaszol lemondóan az egyik kislány. — Pedig mi csináltuk volna az aerobicot — teszi hozzá bánatosan a barátnője. Szinte magam előtt látom, amint kis lurkók kergetik a bőr- fabdát, az öregfiúk-belefeledkeznek a játék örömébe, s lányok, asszonyok, kismamák és tinik közösen emelgetik a lábukat az aerobiczenére. Micsoda pompás színfoltja lehetne mindez a strandnak! Az üzletvezetőt csak három nappal később sikerült elérnem, de nem lettem sokkal okosabb. Kálmán István elmondta, hogy a Dixi Cslrkenem hozza be azt a mennyiségű pénzt, ami a sportcentrum beüzemeléséhez szükséges lenne. Legnagyobb gondjuk pedig, hogy nincs megoldva a terület vízellátása. Érdekes momentum, hogy előbb született meg a sportközpont gondolata, mint az étteremé, de hát ilyen egy vállalkozás magyar módra: remek alapötlet + kevés pénz + hitelek + adósságok...=? — A sport nem üzlet — cseng a fülembe, amit az aerobicos kislány mondott. S hogy egészséges és kellemes szabadidő- elfoglaltság? Ugyan, kit érdekel... Dixi-hamburgert majszolgat- va sétálok vissza a partra, ott legalább gyönyörködhetem a szörfösök bravúros mozgásában... De útközben azért még megfogadom: adok száz forintot Szent Antalnak, ha jövőre elkészül a létesítmény. Kántor Yvette nius 21 -én beidézték az elsőfokú környezetvédelmi vízügyi hatósághoz. Itt azt közölte, hogy felszámolta a kazsoki telepet és mintegy 2200 darab göngyöleget átszállított a téglaipari vállalat volt bőszénfai telepére. A hatóság úgy ítélte meg, hogy ez a hely alkalmas ilyen hulladék tárolására és feldolgozására. Előírta azonban, hogy Nagy Róbertnek milyen feltételeket kell megteremteni. A működéshez megkapta a simfonai községi tanács vállalkozói igazolványát is. A Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kaposvári szakaszmérnöksége július 18-án ellenőrizte, eleget tett-e Nagy Róbert az előírásoknak. Megállapította: az aprítóberendezés meghibásodása miatt a telephelyen nagy mennyiségű (kb. húszezer darab) vegyszeres hordó halmozódott föl. A biztonságos tárolás feltételei nincsenek meg, ezért a környékbeli lakóépületek ásott kútjainak és kertjeinek, a közeli szarvasmarhatelepeknek közvetlen és súlyos Sajnos a legtöbb cikk, híradás a növény és állatvilággal kapcsolatban arról számol be, hogy a környezetszennyezés és természetrombolás következtében fajok tűnnek el vagy pusztulnak ki. Most ennek az ellenkezőjéről, egy nappali lepkefajnak Somogy megyei — talán első kézrekerüléséről adhatunk hírt. Jövevény állatunkat néhány évvel ezelőtt észlelték hazánkban — annak keleti felén —, ezért magyar neve sincs még. Latin nevén Colias aratónak hívják, és a fehér lepkék családjába tartozik. Ha felütünk egy öt évvel ezelőtti szakkönyvet és az elterjedés térképét tanulmányozzuk, azt találjuk, hogy csak a Fekete-tenger közelében él. Ez a faj igen rövid idő alatt kiterjesztette az elterjedési határait, és Keletről Nyugatra behatolt a Kárpát-medencébe. Tavalyelőtt az Alföldön már számos veszélyeztetése nem zárható ki. Nagy a valószínűsége, hogy a Surján patak nagymértékben szennyeződik és közvetítésével — a völgyekbe vezető mellékágakon keresztül — az egész vidék veszélybe kerül. — Mit tettek? — Megindult Nagy Róbert ellen az eljárás; ügye már az ügyészségen.van. —Ez arra enged következtetni, hogy a vétkest felelősségre vonják. — Ez igaz. Csakhogy az eljárás — tekintve a hosszú, törvényes utat — hónapokig elhúzódhat. De mi lesz addig? — Valóban: mi lesz? — Holnap megyek a Környezetvédelmi Minisztériumba, és ott szeretnék pénzt kérni az áldatlan állapot felszámolására. Az már nem a környezetvédő dolga, hogy a felmerült költségeket kitől hajtják be. Talán sikerül meggyőznöm a főhatóságot, hogy megyénk egyik szeletét komoly veszély fenyegeti, szakszóval élve: havária van. Azaz mozgósítani kell ilyenkor minden lehetséges erőt a veszély elhárítására. Szegedi Nándor helyen élt, viszont a Dunántúlon egy példányban először a Mohácsi-sziget környékén gyűjtöttem. Ebben az évben már Marcali mellett bukkant föl, de Kaposvár és Nagybajom körzetében is előfordul. Jó repülő; ahol alkalmas tenyészőhelyet talál, megtelepszik. Jelen pillanatban annak okát, hogy miért terjeszkedik a faj és miért növelte meg elterjedési területét, tudományos alapossággal nem tudjuk. E faj felismerése nem könnyű, mivel hazánkban két hasonló kénes lepkefaj is él. Nem kártékony, lágyszárnyú növényekkel táplálkozik hernyója. A Colias erate megtelepedésével, egy szép érdekes sztyeppéi fajjal gazdagodott megyénk rovarvilága. A fogott példányok a Somogy Megyei Múzeum természettudományi osztályának gyűjteményében található. Á. F. o — Nein, nein! — ordított tor- kaszakadtából a fonyódi strand büfésnője, amikor egy német kisfiú két üdítősüveggel, hogy visszaváltsa megjelent. Nem tudni, hogy az evés utáni sziesztát zavart-e meg az ijedt arcú s azonnal eliszkoló gyerek, avagy a hölgynek éppen nem volt kedve visszavenni az üres üvegeket. Egy tonikosüveggel én is épp feléje tartok. Amikor a kocsi előtti pázsiton fekvő'kereskedő meglát, hangosan odaszól társának: — Menj, adj az úrnak hét forintot! — mondja tagoltan, nyo- matékot adva minden szavának. Már-már zavarba jövök, de megkérdezem: — Miért? Ott kellett volna hagynom a parton? — Á, dehogy — vág vissza gúnyosan, s miközben a férfi leszámolja a betétdíjat, a fiatal hölgy újra megszólal! — Egészségére! — Köszönöm — felelem, s nagy ívben kikerülöm a sütkére- ző-pihenő büfésnőt. Elismerem, hogy rengeteget talpal reggeltől estig (minden bizonnyal kellő haszna van belőle), de megengedhet-e magának ilyen hangot? Úgy látszik, igen. o A strandon kívül zöldségesnél középkorú asszony áll előttem a sorban. Néhány cseresznyepaprikát szeretne venni az esti halászléhez, ugyanis sógora egy háromkilós — az éjjel fogott — ponttyal lepte meg. — Legyen szíves két szemet ebből a paprikából — mutat a feje fölött lógó piros füzérre. — Abból nem adhatok. Tessék egy füzért elvinni — mondja az eladó. — Ugyan már, dehogy viszek; otthon van nekem, most csak két szemre van szükségem. Tudja, angyalom, halászlébe kell... — magyarázza az aszszony. A zöldséges kérlelhetetlen: — Értse meg, hogy nem téphetek ki belőle; nem tudom akkor eladni. Nézze meg máshol, hátha talál—javasolja. — Várjunk csak! Ez a füzér egy százasba kerül. Hány szem van rajta? — és elkezdi számolni a paprikákat a halászlé ízét már szájában érző nő. Húsz darab. A múlt heti néhány napos lehűlés, az időjárási front sem hozott annyi csapadékot, hogy a talajok víztartalma növekedett volna. Ezért ahol csak lehet, annak ellenére öntöznek, hogy a víz tetemesen megdrágult, mivel szabadáras lett. A Földművelésügyi Minisztériumban elmondották: az öntözésre berendezett mintegy 350 ezer hektáros terület 70 százalékára juttatnak az üzemek folyamatosan mesterséges csapadékot. A vízszolgáltatási díjak szabaddá tétele különben az idén — Nézze, én fizetek a két szemért egy húszast, csak adjon belőle! Biztosan akad más is, akinek csak néhány szem szükséges — győzködi tovább a kereskedőt. Az pedig: — Nem nem lehet. — Akkor legalább ebből a másik fajtából, az apró hegyesből szakítson le kettőt! — No, várjon csak, mindjárt hozok — s bemegy a raktárba. Markában négyet szorongat. A vevő fizet, s az ötperces dialógusnak végeszakad. Estére főhet a halászlé. Hogy csípős is legyen, nem kevés szócséplés- be került. Ám lehet, hogy keserű szájízt hagy maga után... o Másfél órás, remek szórakozást kínált a katamarán diszkóhajó disjockey-ja, amikor jóelő- re elkezdte (ön)reklámozni nagyszerű műsorát. Én is megvettem a 150 forintos belépőt. No, nem a diszkó kedvéért, hanem azért, hogy megcsodáljam a kivilágított partot, lássam az esti Balatont. Némi nosztalgiával foglaltam el helyemet, hiszen kinőttem már a tinédzserek világából. Arra is figyeltem, kik jönnek a fedélzetre. A német, a francia és az olasz fiatalokon kívül természetesen magyarok is váltottak belépőt. A 21 órára hirdetett indulás csak negyed órát csúszott; ekkorcsendültek föl az első akkordok, amelyekbe már jó páran belefeledkeztek... Egy-egy „konszolidáltabb” számra én is lefejtettem a feleségemmel. Eközben „indult be” az őrület. Három srác — mondanom sem kell, magyarok — kezdte a he- pajt. Mérhetetlen jókedvük már érkezésükkor érezhető volt, s csak fokozódott az időközben felhörpintett söröktől. Olyannyira, hogy összeölelkezve — karjukkal letarolva a körülöttük levőket — rángatóztak a zenére. Akik mellettüktáncoltak, szerettek volna távolabbra kerülni, ám ez lehetetlen volt, hiszen a tánctérre a kelleténél jóval többen zsúfolódtak be. így hát cipősarkok, bokák, könyökek és vállak sérültek meg a már-már extázisba átcsapó ugrándozástól. Aki megvette a belépőjét, az szerette volna jól érezni magát, de ezt a három fiatál megakadályozta. Nem tudom, a szervezők miért nem gátolták meg, hogy az ittas személyek felmenjenek a diszkóhajóra. A szeszszag ugyanis már akkor áradt belőlük... Lőrincz Sándor új helyzetet teremtett. Mint ismeretes: az öntöző vizet a legtöbb helyen nem a gazdaságok termelik ki maguknak, hanem a vízügyi vállalatok szolgáltatják. Az egységes díj megszüntetése óta a vállalatok a vízdíjban minden költségüket felszámították. A gazdaságok egy ideig túlságosan magasnak tartották e díjat, ezért a vízügyi szervezetek felajánlották, hogy a víz kivételi-, illetve továbbító berendezéseket üzemeltetésre átadják a szövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. Hazánkban a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek úgyszólván sohasem gondtalanok, hiszen e téren sok a tennivaló. Előfordul, hogy a társadalmat fenyegető közvetlen veszély miatt a gondok hirtelen megnőnek. Erről van most is szó, ezért tárjuk a nyilvánosság elé Szita Károlynak, a megyei tanács környezetvédelmi főmérnökének jogos aggodalmait. Lapunk július 27-i számában már foglalkozott az üggyel, a mulasztásokkal, s bemutatta a bőszénfai telepen levő tarthatatlan állapotokat. — Nagy Róbert arra vállalkozott, hogy összegyűjti és feldolgozza a megüresedett növényvédő szerek tárolására szolgáló göngyölegeket (műanyag hordókat) — mondta Szita Károly. — Vállalkozásában egyébként van fantázia, akár jólmenő iparág is lehetne ez a megyében. Ám mivel veszélyes hulladékról van szó, ez a tevékenység csak akkor folytatható, ha megteremtik a feltételeket, teljesítik a szigorú környezetvédelmi előírásokat. Nagy Róbert úr azonban ezzel mind ez ideig adós, S. O. S. — HAVARIA maradt. Sőt, az utóbbi időben közvetlenül veszélyezteti a lakosság egészségét. — Miről van szó? — Nem hajtja végre a Dunántúli Környezetvédelmi Vízügyi Igazgatóság mint elsőfokú környezetvédelmi és vízügyi hatóság augusztus elején kiadott határozatát. Ebben kötelezték Nagy Róbertét arra, hogy augusztus 15-ig hajtsa végre a veszélyes mezőgazdasági hulladéknak minősülő göngyölegek gyűjtésével, előkészítésével és átmeneti tárolásával kapcsolatban kiadott határozatot, azaz teremtse meg az előírt feltételeket és haladéktalanul függessze föl a göngyölegek begyűjtését. Ezt azonban nem tette meg, s most Bőszénfát és környékét igen komoly veszély fenyegeti. — Miért Bőszénfát? Hiszen tudomásunk szerint Nagy Róbert Kazsok külterületén létestí- tett korábban telephelyet. — Valóban, csakhogy ezt engedély nélkül tette, s emiatt jogos támadás érte. Ez év júSzáz forint Szent Antalnak Uj kénes lepkefaj Somogybán Továbbra is öntöznek a gazdaságok
