Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-11 / 66. szám
1990. július 11., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 A pápa is megáldotta őket Aerocaritas: remény a bajban 1989. március 10-e új fejezet kezdetét jelenti a Magyar Mentőszolgálat történetében. 25 karitatív személyiség — orvosok, jogászok, közlekedési szakemberek, rendőrtisztek és hozzátartozói — talán megelégelve a hivatásosok tehetetlenségét, új elsősegélynyújtó szervezet alapítását határozzák el. A szegedi alakuló ülésen célul tűzik ki, hogy széles körű társadalmi összefogásra alapozva — hazai és külföldi pártoló tagok szervezésével — öt éves program keretében hazánk 8 egyszámjegyű útvonalán ügyeleti rendszert építenek ki. Terveikben először csak a tavasz- tól-őszig terjedő időszak szerepel, ám az anyagi feltételek javulásával egész évben üzemelő segélyszolgálat kialakítása a cél. Jelenleg az 1,3,5 és 7 autópályán, illetve autóúton tart ügyeletet az Aerocaritas. Szabó Ferenc, a szervezet ügyvezető igazgatója szerint a jogi értelemben vett alapítás viszonylag könnyen ment. Az érintett szakminisztériumok példátlanul pozitív hozzáállásról tettek tanúbizonyságot, s a magyarországi egyházak egy emberként álltak az ügy mellé. — Ilyen összefogásra negyven éve nem volt példa ebben az országban — mondja az igazgató. A pártolók neve valóban azt jelzi, hogy az egyesület mellett felsorakozott az elmúlt évben még funkcióban lévő államigazgatási vezetők jelentős része. Az Aerocaritas — anyagi bázisának megerősítésére és a további működés biztosítására alapítványt hozott létre, melynek díszelnöke Pozsgay Imre. Az induláshoz szükséges pénzt az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács és a Kereskedelmi Minisztérium biztosította. Az Aerocaritas mentőszolgálata négy bérelt amerikai ND 500- as helikopterrel és négy Mercedes rohamkocsival tart ügyeletet a főútvonalakon. Az egyesület jelenleg állami támogatás nélkül működik, a szükséges anyagi fedezetet saját vállalkozásaikból, céltámogatásokból, adományokból, pártoló tagsági díjakból teremti elő. — A közvéleménytől annyit kérünk, hogy pártoló tagságával támogassa szervezetünket. Szinte hihetetlen, de ha egy megye 40—45 ezer tagot tud mozgósítani az Aerocaritas tagjainak sorában — ami tagonként 1000 forint díjat jelent — úgy három hónapon belül oda tudunk telepíteni egy mentőhelikoptert, ami 50 kilométer sugarú körben 15 percen belül képes balesethez vonulni. A pártoló tagsághoz szükséges belépési nyilatkozatot hamarosan minden gyógyszertárban és benzinkúton megtalálhatják az érdeklődők. Szabó Ferenc ezek után adatokkal illusztrálja az Aerocaritas ez évi működésének eredményeit: — Egyesületünk a március 21-től június 30-ig terjedő időszakban 2448 óra ügyeleti szolgálatot teljesített az ország ősz- szes autópályáján és autóútján. Ezt a feladatot 75 személy látta el, s ebből húszán az Aerocaritas főfoglalkozású munkatársai, 55-en pedig karitatív ügyeletesek. A 102 nap alatt 172 alkalommal vonultunk balesethez, 303 beteget vizsgáltunk meg, illetve részesítettünk ellátásban. Munkatársaink hat tömeges balesetet számoltak fel, az életmentő beavatkozások száma 22 volt. Egyesületünknél az átlagos felvonulási idő 5—15 perc. Szervezetünk rövid működésének történetéhez hozzátartozik, hogy azért a példátlan méretű összefogásért, melyet az Aerocaritas létrehozott, 1990. január 16-án II. János Pál pápa megáldotta egyesületünket és annak minden segítőjét. Süli Ferenc Segíteni akarnak Mentő a levegőből Az idő nemcsak pénzt, hanem életet is jelenthet. Ezért szorgalmazta az Aerocaritas a magyarországi hálózatának létrehozását. Kérték a lakosság segítségét is: forintjainkkal is támogassuk az új mentőszervezetet. (Kaposváron például a Shell-kútnál is elhelyezhetjük adományainkat.) Rólunk van szó! Szemző Ernő kaposvári pilóta az Aerocaritas egyik helikoptervezetője. — Az Aerociartas a. Repülőgépes Szolgálattól bérli a helikoptereket. Jelenleg az egyes, a hármas, az ötös és a hetes út közelében vagyunk. A 7-esen az ötvenes kilométernél parkol a gépünk. Itt a Segítőkész Mentőszolgálat jóvoltából egy mentőautó is van. Tudni kell ugyanis, hogy az Aerocaritas gépei betegszállításra nem alkalmasak, csupán sürgősségi ellátást tudnak biztosítani. Tehát a balesetnél leszáll a helikopter az orvossal, aki ellátja a beteget, s megy utána a mentőautó, hogy kórházba vigye a sérültet. A Segítőkész Mentőszolgálatról kevesen tudnak. — Francia szervezet: ez támogatja az Aerocaritast is. Egységes mentőhálózatot kívánnak létrehozni. Ennek része lenne egy hírközlő rendszer is. Szó van betegszállításra is alkalmas gépek beszerzéséről, így közvetlenül vihetnénk kórházba a sérülteket. — Biztos ebben? Kórházaink nem alkalmasak a helikopterek fogadására. — Talán a nagyatádi kórház az egyetlen, ahol biztonsággal lehet leszállni. — Az Aerocaritas pilótái ismernek-e lehetetlent? / — A gépet le lehet rakni, s fel lehet szállni vele, ha van engedély. Ma még ott tartunk, hogy mindenért engedélyt kell kérni. Előfordult, hogy a Honvédelmi Minisztérium nem adott repülési engedélyt, s mi nem szánhattunk föl: katonai gépek foglalták el a légteret. Pedig elfértünk volna egymás mellett. — Az Aerociartas szolgálatában melyik volt a legforróbb pillanata? — A szegedi börtön mellett is landoltam már. Az autópályára viszont nem szállók le szívesen. Közlekedési morálunk még nem olyan, amilyennek kellene lennie. Nagy Jenő Fotó: Gyertyás László Új pillérekre kerül az egészségügy Dr. Bajtay András J ° államtitkár-helyettes az új betegbiztosításról (Folytatás az 1. oldalról) Az orvosokat teljesítmény alapján finanszírozzák és fokozzák a körzeti orvosok szerepét a magánrendelőket pedig alacsony hitelkamattal is támogatják. Az alapellátás fejlesztése hozzásegíthet talán bennünket ahhoz, hogy ne kelljen szakrendelőből kórházba, klinikába futkosnunk. A körzeti orvos abban lesz érdekelt, hogy ne adjon kézről-kézre beteget, hanem maga gyógyítsa meg. A tegnap délelőtti tanácskozás dr. Fedrinecz Sándornak, az Országos Információs Központ igazgatójának és Bakonyi Péternek, a Magyar Tudományos Akadémia számítástechnikai kutatóintézete igazgató- helyettesének előadásával ért véget. Horányi Barna Veszprémi tanulságok Szerény találkozó névvel illetik a veszprémi televíziós ünnepet. Pedig, mint egy igazi fesztiválon, itt is osztanak díjakat (nem is keveset), tartanak tanácskozásokat, megjelennek írók, rendezők, színészek. Mégsem a külsőségeken van a hangsúly. Sokkal inkább a — szenvedélyektől sem mentes — megmérettetésen, az alkotók és alkotások megítélésében. így aztán a televíziózás művészi színvonaláért tett erőfeszítések révén a magyar kulturális élet eseményévé lett a veszprémi tévétalálkozó. Az idei volt a huszadik, jubileumi találkozó. Ilyenkor, ha csak röviden is, illik számvetést készíteni. Húsz év alatt bemutattak 493 versenyfilmet, rendeztek ötven közönségtalálkozót, ősbemutatót és vitát, s kiosztottak vagy 220 díjat — fődíjat és Veszprém városét, közönségdíjat és (1984-től) a Budapesti Tavaszi Fesztivál díját, az utóbbi két évben az eseményt szponzoráló bankok kü- löndíját—rendezőknek, operatőröknek, dramaturgoknak, jelmez- és díszlettervezőknek, zeneszerzőknek, színészeknek. Az idei termés 17 televíziós alkotás (hat-nyolc évvel ezelőtt még 70-80 műből lehetett választani). E 17 film között olyanok, amelyeket Sütő András, Eörsi István, Pilinszky János, Nádas Péter, Galgóczi Erzsébet neve jelez. Vagy, hogy a klasszikusokat se felejtsük, Puskin, Turgenyev, Alexej Tolsztoj, Kosztolányi Dezső meg Herczeg Ferenc írásaiból forgatott tévéfilmek szerepelnek. És, hogy néhány filmcímet is említsek, itt van mindjárt a drámai födíjjal jutalmazott Anyegin, Szikora János rendezésében. Anyegin történetében arra akar ráébreszteni bennünket a rendező, hogy „nem a csatatereken, hanem a hétköznapok apró és finom dolgai közt fejlődik és tűnik el az élet lényege”. Ahová te mégy a címe a Sütő András önéletrajzi novellájából készült líraian szép és súlyos mondanivalót hordozó filmnek. Cselényi László rendező szerencsés kézzel nyúlt a nyelvi szépségekben bővelkedő anyaghoz, s költötte át filmnyelvre a Mezőség szórványmagyarságának, j „nyelvkárosultjainak ólom-j esős szürke valóságát”. Igazi i közönségfilm a háború előtt írófejedelemként, utóbb pedig polgári szerzőnek megbélyegzett Herczeg Ferenc darabjából forgatott Kéz kezet!] most. Témája a pozícióosztás j magyar rákfenéje felettébb szellemes megfogalmazásban — felettébb aktuális naprakészséggel. E 17 film láttán nem könnyű megítélni a televízió művészeti műhelyének színvonalát. Mert volt e művek között elmélyült művészi munka éppen úgy, mint unalmas, elnyújtott produkció. Voltak izgalmas pillanatok és érdektelen jelenetek, mesteri ábrázolások és hamis hangok is. Pedig napjainkban, amikor egyre kevesebb pénz jut kultúrára (családban, közösségben és az államháztartásban is), kiemelt szerepe van a televízió kulturális „szolgáltatásainak”. Az idei zsűrielnök Görgey Gábor a mesterségbeli tudás felértékelődését vélte felfedezni. Megjegyezve, hogy csak a mesterség tudásának birtokában tudja az alkotó kifejezni vízióit, érzéseit, közlendőjét. S valóban a profi módon megoldott jeleneteknél forrósodott fel a közönség hangulata. Most, amikor már nem érdem a politikai merészség, a politikum is csak akkor válik érvényessé egy-egy műben, ha az művészi kifejezőerővel párosul. K.M. Boglárlellei diákok Szatmárban Lassan két évtizedes az együttműködés a boglárlellei (Árpád utca) és a fehérgyarmati (Bárdos Lajos) általános iskolák között. A közelmúltban a balatoni gyerekek fehérgyarmati iskolai telephelyükről Szatmár nevezetességeit sorra felkeresték. Ököritófülpösön a nagy tűzvész (Móricz Zsigmond tudósította); Jánkmajtison az 1970-es árvízi tragédia; Turistvándiban az ipari műemlék vízimalom (ma is működik); Tarpán a szárazmalom, Esze Tamás és Bajcsy- Zsilinszky Endre hagyatéka jelentett látnivalót. Ellátogattak Tiszacsécsére — Móricz Zsigmond szülőfalujába. Eljutottak Szabolcs vezér (a megye névadója) várába; de felkeresték a Kazinczy - emlékmúzeumot Szépzalmon; s Kossuth Lajos szülőházát, Monokon. Igaz, Sárospatakon — miként évek óta—most is csak az építőket láthatták a Rákóczi-vár- ban, de a külső kép, a Vártemplom, a Makovecz Imre „kezenyomát” őrző művelődési ház kárpótolt ezért. Lerótták kegyeletüket Kölcsey Ferenc szatmárcsekei síremlékénél, ahol már látszanak a Himnusz költőjének 200. születési évfordulójára való készülődés nyomai.
