Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-11 / 66. szám

1990. július 11., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Bánkuti Béla: A mezőgazdaság nem tárgyalópartner... Tart a gabonavita, a földeken közben aratnak DÖNTÖTT A SZABADI ELÖLJÁRÓK SZAVA Nem kell a szomszédba cigány (Folytatás az 1. oldalról) A kiadott körlevélben vetés­szerkezet-váltásra ösztönzik a termelőket, megpendítve .an­nak is a lehetőségét, hogy a gyengébb adottságú területe­ken bevezetik a részleges uga­roltatást. Ezzel a mintegy 30— 40 százalékos termésvissza­eséssel megtermelhető még belföldi szükségletünk, de ex­portra már nemigen jut. — A legújabb exportlefölözé­si bejelentés már megkérdője­lezi nemcsak a lehetőséget, hanem a fontosságot is — mondta Bánkuti Béla. Könnyen előfordulhat, hogy egy napon beterítik Budapesten a Kossuth teret búzával. Legfélőbb azon­ban az, hogy ez politikai kérdés­sé is válhat. A Gabonatermelők Országos Választmánya a magánterme­lők, vállalkozók gabonával való ellátására szólít fel felhívásá­ban, és ésszerű gazdálkodást javasol azoknak, akiket nem kényszerít anyagi helyzetük az azonnali eladásra. Az étkezési búza szabad­áras. Az érdekvédelmi szerve­zetek szerint ez a piacgazda­ság tényleges szélesedését eredményezheti. Somogybán inkább az utóbbi napok időjárása hátráltatja a gabonaaratást, a tömeges érés állapota még nem következett be. A mezőgazdasági üzemek mintegy nyolcvan százaléka kötött termékértékesítési szer­ződést a GMV-vel. — Senkit nem akarunk kiszol- táltatott helyzetbe hozni. — vé­lekedik Perge István, a GMV igazgatóhelyettese. — Kiszol­gáltatott helyzetet azok terem­tettek, akik felelőtlenül magas ajánlattal be nem váltott ígéret­tel csábították el a hiszéke­nyebb termelőket. Az exportról azt mondta, hogy a rubelelszámolású kivitel szubvenciója egyelőre kétsé­ges. Dolláros exportlehetősé­gek esetén a lefölözéssel olyan helyzet teremtődik, amely sze­rint tonnánként 650 forint ráfize­tése lesz az exportálónak. Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter legutóbbi nyilatkozata szerint felsőszintű egyezteté­sek folynak a centrumártól való 10 százalékos eltérés lehetővé tételére. — Mindenképpen ösztönözni akarjuk a minőségi búzater­mesztést — mondta Perge Ist­ván. — 6500 forinttal fizetjük tonnáját a minőségi búzának, 5700 forintot ad a GMV a malmi l-es minőségért és 5400 forintot a malmi ll-esért. Vállalati szin­ten az átvételi ár eléri a malmi I- es minőségért fizetendő plusz 10 százalék árát. Megtermett az ország kenye­re. Most minden erőt a biztonsá­gos betakarításra kell fordítani. Az viszont tény, hogy a menet közbeni viták hatással lesznek a jövő évi termésre. Okos dön­téssel a jövő biztonsága ala­pozható meg. Mészáros Tamás Sok az üres ház Szabadi­ban. Szépek, takarosak, őrzik a régi falu képét, de mutatják a jelent is: aki teheti a közeli Dombóvárra vagy a megye- székhelyre költözik. Somogy keleti végein húzódó, jobb sorsra érdemes települései­nek egyike most tanulja az önállóságot. A szomszédos nagyberki tanács már csak jóváhagyja, amit a falu elöljá­rói döntöttek. így történt ez az alábbi esetben is. A ház, amelyet Nagy Fe­renc helybeli lakos árul, a fő- útról leágazó utca végén áll. Nem túl cifra, nem is új már, de azért megteszi egy olyan csa­ládnak, akinek még ennyire sincs. Van benne három szo­ba, fürdőszobát is csináltattak hozzá az idők során, és ami faluhelyen fontos: nagy kert is tartozik hozzá. Mivel máshogy nem talált rá vevőt a gazdája, a kaposvári ingatlanközvetítőt kérte meg kommendánsnak az üzlet le­bonyolításához. Akadt is egy vevő, aki a 890 ezer forintra becsült házat megvenné. Van négy gyerek is, és ha valaki ilyen nagy családdal akar in­gatlant venni, bizony nem kis támogatás jár ezért. Annak rendje és módja szerint az iro­da a támogatás jóváhagyásá­ra átadta az ügyet a nagyberki tanácsnak, onnan pedig a he­lyi elöljáróság elé került a ké­relem. Tárgyaltak is róla egy- szer-kétszer, a döntés azon­ban mindkét esetben elutasí­tás volt. Nem nyugodott ebbe bele az eladó, hiszen főként ő a ká­rosult, ha nem tudja eladni a házát. így aztán maga kezdett el „nyomozni” a vevő után: ki s miféle ember. A Tolna megyei Gyulaj község elöljáróságáról — itt lakik Gál István és csa­ládja, akik megvennék a házat —ésatsz-től írásban, pecsét­tel ellátva meg is érkezett az ajánlás, miszerint dolgos, tiszta népeknek ismerik a ve­vőket. A férj és feleség 13, il­letve 10 éve dolgozik egyazon helyen. A munkájukkal és az életvitelükkel kapcsolatban eddig még nem volt gondja velük sem a közeli sem a távo­labbi ismerősöknek. T udomá- suk szerint a gyerekek szebb és boldogabb jövője érdeké­ben kívánnak a jelenleginél jobb körülmények közé kerül­ni. E két ajánlás azonban ke­vésnek bizonyult ahhoz, hogy meggyőzze az elöljárókat és megmásítsák a véleményü­ket. S, hogy mi okból döntöt­tek úgy ahogy? A tulajdonkép­pen egyszerű — bár az eladó írásban nem vállalt — indok az, hogy a férfi anyját úgy hív­ják: Orsós Erzsébet. S mint tudjuk, a név sokszor árulko­dik a származásról is. Gálék tehát cigány ősöktől erednek, s ugyan szeretnének más­hogy élni — még a nevüket is megváltoztatták, hogy ne ríj- janak ki a sorból —, úgy látszik mégsem kerülhetik el, amit a sors előírt számukra. Kiszol­gáltatottjai lettek az előítéle­teknek, s anélkül, hogy ismer­ték volna őket, pusztán a ne­vük hallatára is megkemé­nyedtek a szívek, s kimonda­tott a szóbeli ítélet: nem kell újabb cigánycsalád a faluba. A községi elöljárók tehát — egy hiányzó társuk nélkül is szavazatképesen — döntöt­tek, a nagyberki tanács elnö­ke meg íratta a jegyzőkönyvet, amit el is küldtek a kaposvári közvetítőirodához. Itt aztán megakadt az eladási ügylet, mivel, ha nincs vevő, nincs mit közvetíteni. A ház pedig áll üresen, gazdára várva. Neki jók lettek volna a Gálék is, csak valaki már nyissa ki az ablakait, takarítsa ki a szobáit és egy kicsit hozza rendbe a portát. Az út túloldalán az egyik elöljáró fia és családja lakik... Nagy Zsóka Szeretném, ha békesség lenne Vámos — vigalom nélkül A somogyvámosi temetőből rálátni a falura. Olyan ápolt, gondozott ez a sírkert, hogy szinte azt sugallja: a vámosiak­nak az elmúlt 30—40 évben az egyetlen biztos igazodási pon­tot jelentette. Furcsa, hogy akikkel itt talál­kozom, azok is az esti falugyű­lésről, a helyi viszályokról be­szélgetnek. Várom, hogy majd valahonnan, megszólal egy hang, s békességre inti az élő­ket. Az ősök szava azonban erőtlen — nem tör át a napi poli­tika személyeskedő csatározá­sain. Bármerre járok, bárkivel beszélek, a tanácselnök és az orvos személye mindig előtérbe kerül. Közöttük dúl a harc és sokan úgy vélik, teljesen hasz­talan. A község hol az egyik, hol a másik mögött sorakozik fel: aláírásgyűjtés ellenaláírásokat, falugyűléseket vonz. Az öregek napközi otthoná­ban már nem hévül ifjonti indu­lat. Finom az ebéd, talán még ízletesebb is, hogy van, aki kí­váncsi a véleményükre: — Úriemberek, mégsem fér­nek össze — mondják, az elnök és az orvos közötti konfliktusra célozva, kérdezés nélkül is. — Frank Sándor elnököt mi na­gyon becsüljük, mert többet tett a faluért az elmúlt 5 évben, mint a többi tanácselnök 20 év alatt. — Nem haragszunk mi a doktor úrra sem, de az elnököt támo­gatjuk — szólal meg a 79 éves Györke Sándorné, aki évtizede­ken keresztül szervezte a HNF kebelében a társadalmi mun­kát. Úgy gondoljuk, hogy a dok­tor— maradjon orvos. Györke Sándorné ezután ar­ról beszél, milyen súlyos gondot jelentett, hogy a faluban szinte megszűnt a közösségi élet. A kultúrház alkalmatlan volt összejövetelekre, a fiatalok pedig ahogy tehették, elköltöz­tek Vámosról. A közelmúltban felújították a művelődési házat, járdát, utat építettek, a temető­be is vizet vezettek. — Csak az út — szól közbe a 81 éves Péter József — az olyan, hogy a halott megfordul a koporsóban, mire kiérnek a temetőbe. O is úgy látja, hogy Somogyvámos fejlődik, s ha lassan is, de behozza az évtize­des lemaradást. Hanzel László pedagógus az iskola vezetője, egyben a köz­ség elöljárója is: — Nekem is az a vélemé­nyem, hogy sikerült végre fel­venni a tempót: településünk gyarapodik, szépül. Talán csak a téesz lerobbant istállói jelzik, hogy a közösséginek mondott épületek igazi gazdára várnak. Az öregek otthona melletti új postaépületben csendes a forgalom. Schiszler Gézáné a postáskisasszony, a férje kéz­besítő. Arról kérdezem őket, milyen újságokat olvasnak legszívesebben a helybéliek. — A Somogy Hírlap naponta 135 vámosi családhoz jut el, míg például a Népszabad­ságból csak tízet igényelnek. Aránylag sokan — 34-en — fi­zettek elő a Szabad Földre, de a História folyóiratra már csak egy érdeklődő akadt. Somogyvámoson mindössze hat telefonállomás van, ami a 760 lakoshoz viszonyítva bi­zony elkeserítően alacsony szám — 2000-ig nem is várható változás — mondja Schiszler- né, s én arra gondolok, vajon az egy darab segélykérő telefon elég-e arra, hogy a magányos öregasszony, a vidéken dolgo­zó férj, a lángoló ifjú szerelmes kapcsolatot találjon szerettei­vel? Fülledt, párás a levegő—jól­esik kissé megpihenni a hűvös szobában. Jakabfi Istvánéknál is az esti falugyűlés a téma, ahol állást kell foglalniuk az embe­reknek: szükségük van-e na­ponta az orvosi rendelésre, egy új körzet kialakítására? Pa­naszkodnak az orvosra, első­sorban a stílusára. —A doktort azért fizetik, hogy gyógyítson, s nem azért, hogy politizáljon — mondja Jakabfi- né, aki egyike a hétfős vámosi tanácstagcsoportnak. — Úgy érzem, soha nem voltunk meg­alkuvók, mindig tisztességgel képviseltük a falu érdekeit. Elmeséli, hogy a település mindig összefogott a nagy fela­datok teljesítése érdekében: a vegyesbolt felépítése 3 millió forintba került, s ebből egymillió a társadalmi munka értéke. Van életképes sportkörük, a vámosi „aranylábúak”, egy osztályban fociznak a székhelyközség, Somogyvár csapatával. Aztán arról beszélnek, hogy a téess- zel nincs kapcsolata a vámosi vezetésnek, pedig kevés a munkalehetőség helyben. So- mogyvárra, Fonyódra, Boglárra járnak a nők és férfiak dolgoz­ni, ami naponta 1-2 óra utazást jelent. Hogyan látja a helyi villongá­sokat, Somogyvámos jelenét és jövőjét Kiss Iván esperes. — Egyházunk nem támogat pártokat, politikai célkitűzése­ket. Azt szeretném, ha békes­ség lenne a településeken, s ezért mindkét félnek azt mon­dom: csak békességben lehet dolgozni. Ehhez azonban az kell, hogy nagyobb legyen a to­lerancia egymás iránt. Azt mon­dom, hogy aki veszekszik, an­nak nincsen igaza. Egyházunk a gyűlöletet az egyik fő bűnnek tartja, mert a gyűlölet elvakít, s emiatt több bűn eredője lehet. Somogyvámos számomra kedves település, itt van a leg­jobb hitélet. Hihetetlen élni aka­rás van az itt élő emberekben, ez egy összefogó község. Úgy gondolom, hogy Vámosnak va­lóban joga van orvosra. Az orvos, akinek neve, sze­mélyisége csaknem minden beszélgetéskor előtérbe került: dr. Gyenls Sándor. Négy tele­pülés: Somogyvár, Somogyvá­mos, Pamuk és Vityapuszta 3000 lakosának egészségét hivatott védeni — körzete or­szágosan is a legnagyobbak közé tartozik. Elmesélem neki vámosi tapasztalataimat, ám ő visszatér egy közeli tanácsülés eseményeihez. — Az MSZP képviselője ak­Négypárti követelés Nagyatádon: Mondjon le a tanács A helyhatósági választásokra való fölkészülés jegyében politi­kai egyeztető tanácskozást tar­tottak az MDF, az SZDSZ és a Független Kisgazdapárt nagy­atádi szervezetei. Ennek során megállapodtak arról, hogy együttműködnek a helyi válasz­tások sikeres lebonyolítása ér­dekében. E megállapodáshoz, s az ennek kapcsán közzétett nyilatkozathoz csatlakozott a Szociáldemokrata Párt szerve­zete is. A helyi tanácshoz is eljuttatott nyilatkozatukban fölszólítják a — többször sikertelenül össze­hívott — városi tanács tagjait, hogy testületileg mondjanak le. Véleményük szerint a testület már nem végez érdemi munkát, cselekvésképtelen, és csak gá­tolja az apparátus munkáját. Utalnak rá, hogy a választá­sok a tanácsi apparátus dolgo­zói számára is megméretést je­lentenek, melynek rendezőelve a szakmai fölkészültség, az emberi és erkölcsi tisztaság kell, hogy legyen. A megbeszélésen részt vevő pártok kezdeményezik a nagy­atádi költségvetési üzem veze­tői által a somogyudvarhelyi betonkészítő kft.-be bevitt álla­mi vagyon hiteles újraértékelé­sét, illetve az üggyel kapcsola­tos felelősség tisztázását is. kor úgy fogalmazott, hogy az én kezemben gépfegyver a hata­lom. Most én kérdezem: ha ez valóban így van, akkor az MSZMP-s orvos kezében Sztá- lin-orgona volt? Sokszor úgy érzem, ennél csiszoltabban nem lehet viselkedni, az viszont tény: markánsan fogalmazok. 14 éve dolgozom itt, de csak a jelenlegi elnökkel van ilyen sú­lyos konfliktusom. Nem magamért, a betegei­mért harcolok. Nincs lehetősé­gem befolyásolni a szociálpoliti­kai segélyezést, pedig én iga­zán jól ismerem az emberek gondjait. Nem szólhatok bele az egészségügyet érintő fizetés- emelésekbe, nem ismerem sa­ját költségvetésünket. Alapvető bevásárlások az elnök pozitív vagy negatív hozzáállásán múl­nak. Sokan, akik hatalmukat fél­tik, emberileg, orvosilag le akar­nak járatni. Nem akarok pártok képviselőjeként fellépni, bár a vélemények nem azt igazolják, hogy ki kellene szállnom a politi­kából. Nekem a politika csak addig fontos, amíg elérem célo­mat: a helyi önkormányzat tag­jaként részt venni egy igazsá­gos szociálpolitika kialakításá­ban. Célok, vágyak, küzdelmek. Harcok — óvatosan, taktikáz­va... Csaták — harsogón, leve­tett páncélöltönyökkel. Süli Ferenc Hanzel László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom