Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-07 / 63. szám

1990. július 7., szombat SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 7 A Balaton-parti gyógyszertárak nyári nyitva tartása Gyógyszertár NYITVA TARTÁSI IDŐ száma helye hétfötől-csütörtökig Pénteken Szombaton Vasárnap 9. Balatonboglár, Dózsa Gy. u. 2. 8.00—19.00 8.00—19.00 8.00—13.00 _ 65. Balatonfenyves 7.15—13.00, 13.30—16.00 7.00—13.00, 13.30—14.30 — 10. Balatonföldvár, Petőfi u. 2. 8.00—20.00 8.00—20.00 8.00—14.00 — 13. Balatonmária 8.00— 12.30, 13.00— 17.00 8.00—12.00 8.00—14.00 páratlan héten 66. Balatonszabadi, Sió u. 9. 7.50—16.10 7.50—16.10 — — 14. Balatonszárszó, Fő u. 60. 8.00—20.00 8.00—20.00 8.00—14.00 — 15. Balatonszemes, Szabadság u. 13. 7.40—16.00 7.40—16.00 — 16. Balatonszentgyörgy, Berzsenyi u. 110. 7.30—16.00 7.30—13.30 8.00—14.00 páros héten 12. Boglárlelle, Móra F. u. 2. 8.00—19.00 8.00—19.00 8.00—13.00 — 11. Siófok, Vörös Hadsereg u. 25. 7.30—16.00 7.30—13.30 — — 17. Siófok, Semmelweis u. 1. 7.30—19.30 7.30—19.30 8.00—14.00 páros héten 50. Siófok, Fő u. 202. 8.00—20.00 8.00—20.00 8.00—14.00 8.00—14.00 57. Zamárdi, Kossuth u. 9. 8.00—19.00 8.00—19.00 8.00—13.00 MESE­VONAT — Csihuhu — kiabálta a ber- mudanadrágos kisfiú a siófoki kikötőben. Mamája, akinek ke­zét rángatta, értetlenül nézett rá. Vonat a hajóállomáson? Néhány pillanattal később hangos zihálással, sípolva be­futott a szerelvény. Elől ugye a mozdony, mögötte szépen sor­jában nyitott kocsik. Meseor­szágból, Lilliputból érkeztek. A név ugyan csodákat, regényes tájakat, kedves apró embereket idéz fel bennünk — a Balaton­part ennek nem lehet még gyenge utánzata sem. Hacsak az nem számít csodának, hogy a balkáni állapotok és a világ­színvonalú árak mellett még ilyen sokat lézengenek a tó mellé telepített vendégváró he­lyeken... Szóval, aki megváltja belépő­jét a masinára, az körbeutaz­hatja Siófokot. A mesevonatról nem látni a büfék árcéduláit, az üzletekben tolongó sorokat, a pincérek nagyképű semmitte­vését, csak azt: erre a nyárra (kívülről) ünneplőbe öltözött a város. C. A. Száz dollár kétszáz forintért Dávid Pál Nyugat-Német- országból, egy Stuttgart mel­letti városkából érkezett ha­zánkba. Egy délután nagyot csodálkozott, amikor az áru­házban vásárolva a kasszá­nál fizetni akarván, 10 darab papír húszast talált a pénz­tárcájában, ott, ahová más­fél órával ezelőtt 10 ezer fo­rintot tett. Dávid Pál persze nem bű­vész, aki a sajátt pénztárcá­jával trükközik. Mint mesélte, Siófok főterén leszólította egy németül beszélő férfi, s felajánlotta: tízezer forintot ad neki 100 dollárért. Ráállt az alkura. — Nálunk, az NSZK-ban már bemutatták a televízió­ban, hogy létezik egy masi­na, melybe, ha beletesznek egy kiscímletű papírpénzt, nagy címletűt „fest” abból — mondta. Óvtak is ettől ben­nünket. Én beleestem ebbe a nagy maflaságba: ezért kerestem fel a Somogyi Hír­lap szerkesztőségét, hogy figyelmeztessem az embe­reket a csalásra. A „festék” ugyanis rövid időn belül eltű­nik, s marad a rideg valóság — az én esetemben 10 da­rab ezer forintos helyett tíz huszas. (Czene) „A legfontosabb a csapat” — mondta a holland úr NEMCSAK AZ ÁRUHÁZ ÚJ, A GONDOLKODÁS IS Az igazgató matematikatanár Miként hírül adtuk, Siófokon nyílt meg az ország első olyan műszaki áruháza, amelyet ma­gántőkéből építettek. A há­romszintes, mozgólépcsős, úgynevezett átriumos rendsze­rű központot a vásárcsarnok közelében, a „City”-ben építet­ték föl, mégpedig a múlt év őszétől ez év nyaráig: rekordidő alatt, rekord színvonalon. Négy magánvállalkozó adta össze tőkéjét, és üzleti tapasztalatát. Házias ételek, olcsó szobák SIRÁLY Fonyód, Bartók Béla u. 3. Az eredmény önmagáért be­szél. A Pártényl Gyula siófoki épí­tész tervezte áruházat a Mega Coop NSZK—Magyar Kft. való­sította meg, Kovács Bertalan irányításával — kulcsátadásig. A megjelenésében, berendezé­sében rendkívül modern létesít­mény az idei szezon kétségte­lenül egyik legjelentősebb új­donsága. A Mega Coop, a Ju­hász műszaki- és barkácske- reskedés, a Variflex Kisszövet­kezet egész évben üzemelteti az áruhazat. — Amikor a területet megvá­sároltuk, csupán egy üzletsorra gondoltunk, sok-sok beszélge­tés, vita előzte meg az új elhatá­rozást — mondta Juhász Lász: ló ügyvezető igazgató. — A tu­lajdonostársak, egykori bará­taim, valamennyien önálló vál­lalkozók voltunk, legalább tíz éves tapasztalattal rendelke­zünk, ki-ki a maga szakterüle­tén. Kezdetben nehéz volt egyez­tetni, mert nagyon megszoktuk az önállóságot, furcsa volt, hogy az ember gondolkodásá­ba valaki beleszól, hogy más­ként vélekedik egy s más dolog­ról. Ezt nem szokta, nem szok- hatta meg még a magyar vállal­kozó. Aztán egyszercsak rá­döbben az ember, hogy ha a különböző munkaterületeken szerzett tapasztalatok egyetlen cél érdekében összegződnek, lesz egy olyan „matematika”, amely szerint jelképesen értve természetesen — tíz meg tíz az nem húsz, hanem mondjuk har­minc. Vagyis — ha már egyfelé húzunk — többet produkálha­tunk, mint külön külön össze­sen. Valahogy ennek a különös áruházi matematikának , az eredménye a Mega City Áru­ház. Nem volt könnyű ez a né­hány hónap, de még nehezebb lesz a mostani állapotot, szín­vonalat megtartani. Október­ben e területen még egy másik épület állt. Májusban csináltunk egy átadást magunknak, aztán jött a műszaki átadás és július 1 - jén megpakoltuk a két emeletet áruval. A nyitás előtt való éjsza­ka valamennyien rettentesen fáradtak voltunk. De tudtuk, hogy most, amikor már ragyog minden, mint a bálterem, most kezdődik még csak igazán, a munkánk. Mert jön a Vevő. Én ezt a szót nagybetűvel ejtem. Az igazgató 32 éves, végzett­sége szerint matematika-nép- művelésszakos tanár. A többi tulajdonos és vezetőtárs ugyancsak harmincas és diplo­más. Az eladók szintén fiatalok, tanulékonyak, átalakíthatok, értékelik a korszerű munkakö­rülményeket, s igyekeznek megfelelni az egyébként szigo­rú elvárásoknak, mert jól megfi­zetik őket. — Sokan csóválták a fejüket, mondván: nem okos dolog ilyenkor, a gazdasági élet stag­nálásakor ekkora fába vágni a fejszét, egy áruházba befektet-- ni — folytatta az igazgató. — Kétségtelen, ha csak a mában gondolkodnánk, érdemesebb lett volna mindenkinek valami kisebb üzletbe fogni, esetleg valami ingatlant vásárolni: egészen biztos, hogy hama­rabb megtérülne a befektetés. Csakhogy nekünk az a vélemé­nyünk, hogy éppen ilyenkor kell megalapozni a jövőt, mégpedig oly módon, hogy hosszú távra tervezünk és e szerint fektetünk be például a kereskedelembe vagy éppenséggel a képzésbe. Mert eljön majd a megújulás időszaka is, és akkor mi már egy ismert, „bevezetett” üzlet­tel rendelkezünk, s nem az ala­pozással kell bíbelődnünk. Hogy úgy mondjam, akkor már „piaci” helyzetben lehetünk. Egyelőre tizenkettő-tizenhá- rom százalékos nyereséget szeretnénk elérni, nem többet. De precedenst teremtettünk, mi vagyunk az elsők, akik 100 szá­zalékos magántőkéből létesí­tettünk üzletházat, olyan áruvá­lasztékkal, amely ugyancsak egyedülálló. (Ezt bátran merem állítani.) Mint említettem, itt min- deki fiatal, s ehhez még hadd tegyem hozzá: hat,ipari tanulót is alkalmazunk. Ők ebben a házban tanulják meg a szak­mát, s ha közülük csak kettő később is nálunk fog dolgozni, mert kölcsönösen megfelelünk egymásnak, érdemes volt együttműködni az iskolával. Van itt egy holland úr, aki föl- alá jár az üzletben, jegyezget, s naponta elmondja véleményét tapasztalatairól. — Egy újságban olvastam, hogy Hollandiában a nyugdíjas menedzserek egyesületet ala­kítottak azzal a céllal, hogy szakmai tapasztalataikkal ke­let-európai vagy más rászoruló országok vállalkozásait segít­sék. Nos, azonnal írtam az egyesületnek, s kaptunk egy tanácsadót, akinek a kisujjában van mindaz, amit mi még csak most kezdünk tanulni. Az úti­költséget is az egyesület fizeti, nekünk csupán szállásról és étkezésről kell gondoskod­nunk. És naponta „átbeszé­lünk” valami fontos dolgot, ma például a termékek kódolásáról lesz szó. A holland úr figyelmét semmi sem kerüli el és rendkí­vül objektív. Ő azt mondja, a nyereség boldogít. Amire én ki­fejtettem, hogy számomra leg­fontosabb a vevő. Ő megcsó­válta a fejét. A legfontosabb, mondta, a csapat, amely vonz­za majd a vevőt... Egyedülálló szolgáltatást nyújt a házban a svájci—ma­gyar érdekeltségű Optiris Kft. optikai szalonja és az Európa szerte ismert Mister Minit egy­sége: a földszinten 15 magán-' üzlet nyílt, a többi között az In­tervideo és az Intergold kíná­latával. Sz. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom