Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-07 / 63. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1990. július 7., szombat A Siotour szabad kemping-^ helyei Gamásza 7650 Ifjúság 1200 Aranypart 800 Autós I. 400 Autós II. 1000 Rév 180 Magyar Tenger 300 Túra 350 Hullám 1670 Lídó 400 Vadvirág 650 Arany híd 180 Sellő 380 Napsugár 1160 Kócsag 700 Hőforrás 150 Határ 140 Deseda 85 Kék Tó 650 Kék Tó Szálloda 80 Kilátás az egészségre FELÜDÜLÉS FONYÓDON Meggyőztek. Ha leülök az íróasztal mellé, mezítelen talpaimmal előkeresem a talpmasszírozó hengert, és mire a cikk elkészül, szinte meggyógyulok. Elfelejtem a porckorongsérv — és a több hónapos fekvés — fájdalmait, melyet csak egy ember: a körzeti orvos bagatellizált. Forog a henger a talpam alatt, a forgók kezdenek észrevételnek lenni — úgy mint régen. Lehet, hogy csak hinni kell valamiben? A Kilátás EgyesüleP\0 alapító tagja abban bízik, hogy hitük, megszállottságuk termékeny talajra hull. Elképzeléseiket televízióban, rádióban, sajtóban propagálják. Nem az anyagi haszon hajtja őket, hanem az eredmény. Az, hogy egyre többen megismerjék az egészséges életmód, táplálkozás módszereit, az öngyógyítás lehetőségeit. Az egyesület az egészséges ember imázsának kialakításával foglalkozik. Fontosnak tartja a szellemi egészséget is, hiszen az egészséges gondolkodáshoz és bármilyen eredményes tevékenység kifejtéséhez az életmód megválasztása szorosan hozzátartozik. — Nálunk a kispénzűek is meggyógyulhatnak — mondja Herme/ Gabriella, az egyesület titkára. — Van ugyanis olyan szituáció egy betegségben, amikor gyökeresen szakítania kell a gyógyulás érdekében addigi életvitelével. Szakorvosaink ebben tudnak tanácsot adni. Lehet, hogy az étkezés megváltoztatása, a reformkonyha bevezetése, az általunk javasolt mozgás egy csapásra megváltoztatja a beteg közérzetét. S ha így van, akkor ott a példa a család, az ismerősök előtt: íme így kell étkeznünk, így kell élnünk. Fonyódon, a nyári galériánál működik az egyesület egyetlen vidéki létesítménye. Konyhájáért lelkesednek, akik egyszer megpróbálták. Áraik oly alacsonyak, hogy még Siófokról is érdemes egyszer elautózni—ha elégedetten hátradőlnek az ízletes ebéd és fizetés után, rájönnek, hogy a benzin ára már visszatérült. A szakácsok — a vendéglátó-ipari főiskola hallgatói—szívesen elmesélik, hogyan és miből készítik az étkeket. Egyszóval—bensőséges, kellemes hangulata van a helynek. Hamarosan elkészül a konditerem is, ahol rendszeres orvosi vizsgálat és felügyelet szabja meg a szükséges mozgás mennyiséget, s ha az éppen a tenisz, az udvaron három pálya áll rendelkezésre — kiváló oktatókkal. Júliusban a Csemege Kereskedelmi Vállalat 180 boltjában már felfedezhetnek a vásárlók egy gondolát, melyen az egyesület által javasolt termékeket forgalmazzák. Újdonság, hogy a vevők is javaslatot tehetnek: milyen áruféleségekkel lenne érdemes kiegészíteni a választékot, hiszen a természetes gyógymódnak régi hívei vannak. (Süli) Tejszínhabfehér kert, szecessziós álmok Bóni gróf levese, finálépalacsinta Operetthangulat a Kálmán Imre vendéglőben Volt már itt egy Kálmán vendéglő (cukrászda), s küllemére, színvonalára emlékezve, az sem volt utolsó Siófokon. Sőt! Ám ezt a mostanit már úgy tetszik, tudatosan a századelő úgynevezett békebeli világából ..hozták vissza” tervezői, építői (főként a belsőépítész), az üzletvezető elképzelésének megfelelően. Van itt kávéterasz, kertvendéglő, fagylaltkert, s természetesen egy 40—70 ember befogadására alkalmas étterem, ahol feltehetően maga Kálmán Imre is szívesen elvacso- rázgatna, mondjuk egy ifjú orosz táncosnő társaságában, akit később Kálmán Veraként ismer meg a világ. Persze, kissé elcsodálkozna az étlap láttán, hiszen ilyeneket olvashatna: Bóni gróf kedvenc levese, vagy: ökörhát Miska pincér módra. Ajánlhatná kedvesének a sajtból remekelt primadonnatortát (hogy sokáig megőrizze kecses alakját), ő maga pedig a finálépalacsintával zárhatná az étkezést. Villangó József üzletvezető: — Elhatároztuk, hogy valami nagyszerűt csinálunk, olyat, ami nincs még Siófokon, holott szükség lenne rá. Kálmán Imre muzsikáját az egész világon ismerik, az idelátogató külföldiek között is sok a Kálmán-ra- jongó, úgy gondoltuk, miért ne legyen éppen a komponista szülővárosában egy olyan vendéglátóhely, ahol minden őrá, illetve műfajára, az operettre emlékeztet. Az építkezés hónapjaiban valóságos szakértője lettem Kálmán Imrének és az operettnek, elolvastam a fellelhető irodalmat, múzeumba jártam, s kollégáimat is erre buzdítottam. Az étterem korhű, és az operettvilágot dokumentáló dekorációját, s az úgynevezett emléksarkot Rátonyi Róbert segítségével sikerült megvalósítanunk. Nincs zenekarunk, egyetlen zongorista játszik, természetesen Kálmán-melódiá- kat. Úgy gondolom, aki a mai világban beül egy vendéglőbe, olyan elzsongító, gondot, bajt feledtető hangulatra vágyik, mint egy operett-előadáson. A teremfonökünk, Horváth Zoltán kitünően rajzol (tréfásan Picas- sónak nevezik a kollégák), az ő keze aranyat ért a szecessziós dekoráció kialakításában. Elmondhatjuk tehát, Siófok egyik központi helyén a városkép markánsan megváltozott, tegyük hozzá: előnyére, s mindnyájunk örömére. Szapudi Vízen a Süllő II. HEJ, HALÁSZOK, HALÁSZOK... A Balaton halászhajóit a tóban előforduló halfajtákról nevezték el. így ismeretes a Csuka nevű, a Garda... Mi Balaton- szemesről a Süllő II. motorossal indultunk a reggeli ködbe vesző túlpart felé, Akaii alá. Reöthy Ferenc, a Balaton halászóhelyei című helytörténeti dolgozatában „akali temető ajja” néven szerepel a helyszín, ahol hajónk horgonyt vetett. Az előző napi tizenöt mázsá- nyi fogás reményében indult útra reggel hétkor az ősi halászmesterség gépesített „alakulata”. A halászok megszokott mozdulatai az összeszokottságról árulkodtak, és igazán nem mondható, hogy bőbeszédűek. Szekér Gézára került sor a halászlé elkészítésében. A hajó kajütjében egy vegyes tüzelésű kályha áll a halászok rendelkezésére, télen melegedni is, de főképp főzni. A hal tisztasága, a víz bősége gondos konyhai előkészületet parancsol a halászra. Mire megtettük a majd háromnegyed órás utat, fölszállt a kajütből a készülő halétel illata. A tízkilónyi felszeletelt ponty minden darabja egyszerre került az edénybe, amit otthonról hozott vízzel töltött föl ^ halász, aki egyelőre egyedül ténykedik a hajón, no és a kormányos. A halászmester a kajütben elszenderedett, míg a többiek kényelmesen ringatóznak a két bárkát vontató motoroshajón. Lassan kezdett kirajzolódni az akali part, a bárkákat elfoglalta egy-egy halász és megkezdődött a háló vízbe ereszté- se. Olyan háromszáz méterre lehettünk a szárazföldtől. Ezer méter háló merült a tóba, a két motoroshajót vezető kormányos ügyes koreográfiája alapján a gépek és az emberek közreműködésével. A bárkák több száz méterre elmaradtak mögöttünk, sárga bólyák füzére jelezte a háló helyét. Elült a láncos csörlő zaja, fölélénkültek a halászok. Vidámsággal ütötték el a várakozás óráit. A nap fölmelengette a vérüket, tréfálkoztak, néhányan a vízbe szálltak. A motorost és a bárkákat vastag drótkötél kötötte össze, ezen himbálóztak, szinte gyerekes kedvvel, míg nem vette el a kedvüket a hajón maradt tréfás halász, aki egy vaskos doronggal nagyokat ütött a sodronyra, hogy azok ott lent belerázkódtak... Mintha nem várnának a szerencsére a halászok. Pedig tőle függ, hogy mennyi lesz a fizetésük. Szekér Gyula elkészült a halászlével, kínál. Evés közben beszélgettünk. Eredeti foglalkozása ács. Három éve adta a fejét a halászatra. Az adó miatt... Nyáron olyan hétezret keres, ősszel többet — nyolcat, kilencet. Az őszi halászat többet hoz. Nyáron vándorol a hal. A halászlén kívül milyen halételeket készítenek a hajón? — tudakoltam. Változatos a halétrendjük a halászoknak: kedvelik a harcsa-, csukapörköltet, csemege a sült keszeg, a fogas, a kárász. Legtöbbet keszegből fogyasztanak, mivel ritkán kerül a hálóba a nemesebb fajtából. A halászmester eredeti foglalkozását gyakorolja. A tatai halászati szakmunkásképzőben végzett érettségi után. Varró Istvánban véltem fölfedezni azt a halászt, aki ismeri őseink mesterségét, a halászhagyományokat. — A régi leírások alapján el is tévedhetnénk a tón. A partren- dezés megváltoztatta a tó képét. Nekünk, halászoknak is változtatnunk kellett sok mindenen, ami régen bevált volt. Arra azonban érdemes figyelnünk nekünk is, hogy merről fúj a szél, hol érdemes horgonyt vetni. Cholnoki Viktor, neves Bálát n-ismerő kultúrtóról álmodott. Milyennek képzelte? Azt biztosan fölismerte, hogy változik a tó, változik élete. Öt halászbrigád helyett már csak négy dolgozik. És másképp. A fonyódiak eresztőnek, Keszthelyen angolnát fognak be, a siófokiak és a szemesiek nagy hálót használnak. Az eresztőhálót a fonyódiak este engedik le a tóba, csak ezzel az eljárással képesek a halászok kifogni a busát, az amurt. A hajón inaskodik két halásztanuló is. Tóth László épp olyan szenvedélyes horgász, mint érdeklődő a mesterség iránt. A halászat legizgalmasabb percei a háló behúzása. „Hej, halászok, halászok, halászok, mit fogott a hálótok” — ismerjük a népdal egyik változatát. Mohácson ezt így énekelték: Hej, halászok, halászok, mit fogott a tanyátok... A tanya a halászcsapatot jeleníti meg a népdalban. Á gépesített balatoni halászatban, ami az ősi foglalkozásra emlékeztet, az a háló behúzása. Ugyan segít a gépi erő, de a legfontosabb ebben a mozzanatban az ember. A halászok a bárkában, ide terítik a hálót, s ide gyűjtik a zsákmányt is. Azon a napon, amikor elkísértük útjukra a Fogas II. személyzetét, bizony nem volt dicsekvésre méltó a fogás. Néhány vézna süllő, talán hat-nyolc kiló keszeg akadt a hálóba. A mesés fogásról hiába ábrándoztunk... Horányi Barna Fotó: Gyertyás László
