Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-30 / 82. szám

1990. július 30., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 Sikert aratott a BM Kaposvári Táncegyüttes Folklórtalálkozó Földváron A földvári folklórtalál- kozóra az idén 360 részt­vevő érkezett. Dunántúli néptáncegyüttesek mel­lett egy olasz, és egy Er­délyből, Csikszentmik- lósról érkezett csoport ve­télkedett a Szabadtéri Mozi színpadán, A nyári balatoni rendezvények­kel (úgymond haknikkal) szemben itt komoly szakemberekből álló zsűri előtt mérettettek meg a résztvevők. Peso- vár Ernő (néptánckuta­tó), Olsvai Imre (népzene- kutató) és Vásárhelyi László (koreográfus) ítél­te oda a 29. alkalommal megszervezett rendez­vény díjait. Mint azt Csíkvár József, a Somogy megyei Művelődési Központ munkatársa, a rendez­vény „szülőatyja” elmesélte: 1961-ben az akkor kultúrköz- ponttá szervezni kívánt földvári folklórtalálkozó volt a magyar néptáncegyüttesek első bemu­tatkozási lehetősége. Akkor 15 együttes vetélkedett itt három napon keresztül. Mára a pénz elfogyott: hét társaság részvé­telére futotta, akik szombaton (egy nap alatt) mérkőztek meg többféle kategóriában. Hol van­nak már a táncházak, a régi öregek bemutatkozásai, a számtalan színes-közös ren­dezvény? A mai vetélkedőknek — amennyiben nyerni akarnak — számtalan kívánalomnak kell megfelelniük. Mert bármely tánc üzenet lehet az utódok számá­ra. Ki tudja: vajon nem a földvári ta­lálkozó mostani résztvevőitől gyűjtenek-e majd 50 év múlva? Ezért is figyelt a zsűri a koreográ­fia korszerű meg­fogalmazására, a stílus tisztaságá­ra. Fontos, hogy anyanyelvi szin­ten ismerjék az eredeti táncokat, melyek hitelessé­ge is döntő. Rit­muspontosság, dinamika árnyalt­ság, az ének tisz­tasága, az elő­adás szuggeszti- vitása, s ki tudja még hány apró momentum alap­ján határozott úgy a zsűri: a legna­gyobb pénzjuta­lomban a Tapol­cai Batsányi Nép­táncegyüttest ré­szesíti. Közvetle­nül utána a BM Kaposvári Tánc- együttest és a Ta­tabányai Bányász Néptánc Együt­test rangsorolta. A kiemelkedő képességű tánco­soknak ez évben is lehetőséget te­remtettek arra, hogy megmutathassák: mit tud­nak. Mint mindig, most is somo­gyi táncra, ez alkalommal csár­dásra kellett két percig (isme­retlen zenére) improvizálniuk. Második helyen e nemes és magas szintű vetélkedőbqgflBi kaposvári Illés Bea és Vilmefc József végzett. Megyénk ver­senyzői legsikeresebben a szépségversenyben szerepel­tek, ahol a szuloki Király Eszter és a berzencei Gubján Tünde is dobogóra került a győztes olasz Lisa Finos mögött. A bölcs zsűri persze nem csak a hölgyek csi­nos pofikáját és helyes alakját díjazta: a legtöbb pontot ez esetben az eredeti és büszkén viselt népviselet hozta a kony­hára. Szólni kell még a földvári folklórfesztivál egy nagyon fon­tos hozadékáról: a bemutatko­zási lehetőség valóságos gyűj­tési lázat indított el, eredeti dia­lektusok felkutatására ösztö­nözve a kutatókat. A számos felszínre került új motívum miatt szükséges többek között a leg­jobb szakemberekből zsűrit állí­tani: ők tudják igazából helyre igazítani a tévedéseket. Más­részt a szakma megnyílt az ide­genforgalom előtt — nem a „népi tánc”, hanem igazi, érté­kes, hagyományos kultúránk mutatkozhat be a nagyvilág előtt. Az esti menettánc kézműve­sek vására mellett vezetett, s az egész napos programra gála­műsor tette fel a koronát. Czene Attila Fotó: Gáspár Andrea A zene varázsával Üzent a kőröshegyi orgona — Ó, Ti Mindnyájatok — szó­lította meg közönségét a zene hangjaival a kaposvári Vikár Béla kórus a kőröshegyi római katolikus műemléktemplom­ban. Az Európa koncerttermei­ből hazaérkezők gondos ven­déglátóként válogattak az egy­házi zene kevésbé ismert reme­keiből, a hozzájuk betérőknek. Leghamarább a tenornak sike­rült bemelegíteni hangszálait— Lotti Crucifixusában már paza­rul szólalt meg a kezdő fortissi- mo-harmónia... Bőséggel osz­togatták az egymással csapon- gó-viaskodó érzelmeket a ze­nében lassanként feloldódó hallgatóságnak, hogy az aprán­ként megbékélő dallamok majd csendben véget érjenek. írhatnánk még a játékos Alle- lujáról, a közönségsikert aratott Hairtston-spirituáléról is, mégis inkább Kodály és Bárdos egy- egy szerzeményének megszó­laltatását kell dicsérnem. Sokan filozofálgattak már előttem az igazi népzene gyökereiről, a magyar lélek rapszodikusságá­ról... A 212. genfi zsoltár elő­adását fényesre csiszolta e re­mek együttes. A legnehezebb produkció, az Ady verset meg­éneklő Bárdos-szerzemény előadása is nagyszerűen sike­rült, megérintette az egész hall­gatóságot. Nagyon tetszett, hogy sem a kórus, sem Elekes Zsuzsanna, az orgonán varázst hozó mű­vésznő nem keresett olcsó si­kereket— nem népszerű dalla­mokból, hanem igényesebb, rit­kábban hallható művekből állí­tották össze a repertoárt. Bruhns e-moll prelúdium és fú­gáját kiváló stílusérzékkel, Bach műveit bravúros techniká­val, míg Liszt Ferenc B-a-c-h prelúdium és fúgáját heroiku­sán, sőt, szinte nyomasztó lel- külettel fogalmazta meg Elekes Zsuzsanna. A legjobban mégis Pikéthy Cantiléna-ja ragadott magával; csendes, hivalko­dástól mentes dallam a romanti­kus, de visszafogott harmóniák sodrása között. Tán nem is iga­zán orgonamuzsika ez; hibád- zik belőle a hangszerre írt dara­bok szinte összes sajátsága. Az Életről, annak balsorsairól, örö­meiről kellene sorokat papírra vetni, hogy megértsék: mit üzent a szombati éjszakával hallgatóságának a kőröshegyi orgona. Czene Attila Már dolgozik az amerikai Békehadtest Pécsett Az amerikai békeszolgálat, közismert néven Békehad­test hazánkban tartózkodó első hatvan tagú csoportja Pécsett készüljél a kétéves magyarországi munkájára. Az Amerikai Egyesült Államokban működő önkéntes szervezetet Peace Corps — Békehadtest — néven még Kennedy elnök alapüotta 1961-ben. Hozzánk George Bush elnök múlt évi ígérete nyomán — kormányközi megállapodás alapján — érkeztek az önkéntesek, akik az angol nyelvoktatást segítik majd a különböző fokú iskolákban. A magyarországi szolgálat felkészítésére speciális programot állítottak össze a Janus Pannonius Tudományegyetem angol nyelvű tanszékének közremű­ködésével Ünnepélyes könyvbemutató Szárszó Tevékenységük alapmotívu- na az eleven kapcsolat megte- emtése a két nép kultúrája kö­rött. Ennek megfelelően a cso- )ort tagjai máris munkához lát- ak, s bekapcsolódtak a város rözmüvelődési életébe. Ismeretterjesztő sorozatot szerveztek az angolul értő pé­csi polgárok számára az Ameri­kai Egyesült Államok történeté­ről és kultúrájáról, kormányzati rendszeréről. Az amerikai önkéntesek — nők és férfiak, huszonévesek és nyugdíjas korúak — pécsi családoknál laknak. Ez az úgy­nevezett homestay — azaz otthonlakás, családnál tartóz­kodás — fontos részét képezi a felkészülésüknek: segíti a kapcsolatteremtést és a ta­pasztalatszerzést, alkalmazko­dásukat a helyi szokásokhoz és a munkájukhoz szükséges magyar alapszókincs elsajátí­tását. Szeptembertől kezdve dol­goznak maid az ország külön­böző iskoláiban. Negyvenötén általános és középiskolákban segítik az angol nyelvoktatást, tizenöten pedig a főiskolák an­gol nyelvi képzésében vesznek részt. Hazánk a századik ország — Európában az első —, ahol missziót vállalt a szolgálat. A jóváhagyott ötéves program keretében összesen 465-en ér­keznek Magyarországra. Csak az képes önzetlenül cselekedni, aki szereti szülő­földjét, hazáját és szűkebb kör­nyezetét. Szárszó tragikus és felemelő pillanatainak megfo­galmazására, maradandóvá tételére fogott össze az a húsz tagú munkabizottság, amely feladatául kapta a Szárszó című tanulmánykötet elkészíté­sét. A Balaton-parti település ta­nácsa 1987-ben nagy feladatra vállalkozott: arra, hogy a köz­igazgatásilag hozzátartozó hét település: Kötcse, Őszöd, Szárszó, Szemes, Szólád, Nagycsepely és Teleki mo­nográfiáját megjelenteti. A so­rozat szerkesztőjének Reöthy Ferencet, a kiváló helytörté­nészt kérték fel, s Szemes törté­netének feldolgozása után a hét végén az új kötetet is bemutat­ták. Az emelkedett hangulatú összejövetelen nemcsak a szárszóiak vettek részt: eljöttek a máshol élő szerzők is, hogy együtt ünnepeljenek a helybe­liekkel, azokkal a neves és név­telen szerzőkkel, akik emléke­zéseikkel, adataikkal segítsé­gükre voltak a dolgozatok meg­írásában. Ázsóth Gyula szerkesztő ar­ról beszélt, hogy két esemény — József Attila halála és az 1943-as konferencia — kap­csán szokták elsősorban Szárszót emlegetni —, ám a község 900 éves története egy­ben a magyarság története is: munka és boldogság, szenve­dés és éltető erő, mely ebből a csodálatos természeti környe­zetből táplálkozik. (Süli) Sziámi « ikrek szétválasztása Bravúros műtétek sorozatá­val sikerült egy sziámi ikerpárt — két, a feje tetején összenőtt három és fél éves fiút — külön­választani a bécsi egyetem idegsebészeti klinikáján. Mint az orvoscsoport vezetői közöl­ték: a fiúcskák a körülmények­hez képest jól átvészelték a rendkívül bonyolult és hossza­dalmas beavatkozásokat, és megfelelő állapotban vannak. A sziámi ikrek — Hasszán és Szalem — Líbiában születtek, onnan vitte őket apjuk az osztrák fővárosba, még 1987 tavaszán. A férfi azonban, mi­után a gyermekeket elhelyezte egy kórházban, nyomtalanul eltűnt. így a testvérpárt az osztrák állam vette gondjaiba, s közpénzből fedezték különvá­lasztásuk tetemes költségeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom