Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-05 / 61. szám
1990. július 5., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Ritka eset, hogy általános iskola igazgatója kutatásokat is végezzen. Nos, a somogyjádi Stamler Imre esete bizonyítja: jól megfér egymással két énje, hiszen kutatóként nem kis eredményt ért el régészeti felfedezéseivel. Beszélgetésünk apropóját a közelmúltban megjelent tanulmánya adta: a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet es a levéltár kiadásában Milyen lehetett az ősi Somogyország című munkája. A kötet érdekessége, hogy eljutott az NSZK- ba és az USA-ba is. Erről kérdeztük a szerzőt: — 1989-ben sikerült bizonyítanom, hogy a X. században és az avarkorban egész vaskohászati rendszer volt Somogybán. Somogyfajsz és Te- pej területén két telephelyet találtam. A kiadványt ezek a felfedezések előzték meg, de azóta is több avarkori és X. századból származó emléket találtam. Kutat az igazgató Stamler Imre kutatásait Somogy helynevei alapján kezdte meg, mert állította: Somogyor- szágnak jelentős szerepe volt a kutatott korszakban. Bizonyítékul a fejedelmi neveket viselő településeket említette, amiből arra következtetett, hogy régészeti leleteket is kell találni. Kutatásáig nem kerültek felszínre a tárgyi emlékek. Elsősorban Somogyjád körzetében végezték az ásatásokat és mára bizonyossá vált: eddig két vaskohászati és egy temetőhelyi ásatás eredménye bizonyította teóriáját. — A vaskohászati telepek a fejedelmek körzetében kellett hogy legyenek, hiszen a fegyverek gyártásához szükség volt a nélkülözhetetlen kohókra. Somogy egyébként is fontos felvonulási területe volt a korabeli hadjáratoknak. A kutatás legfontosabb feladata, hogy régészetileg megerősítse ezt az állítást. Stamler Imre minden vízmentét — most a De- sedát—és elhagyott területet, települést bejár és megvizsgál azért, hogy régészeti topográfiát készítsenek Somogyról. A fejedelmek neveit viselő települések segítik az ebbéli kutatások helyszíneit. Vállalkozásában tanárok, régészekés levéltárosok patronálják őt. — Koppány volt az utolsó és legismertebb vezér Somogybán, de a többiekről keveset tudunk, így hát megérdemlik, hogy megkeressük őket. Most érkeztem haza egy nyugatnémet nemzetközi konferenciáról, ahol nagy érdeklődéssel kísért előadást tartottam a témáról. Valahogyan eljutott a kutatás híre Amerikába és Svájcba is, ahol az ősmagyarsággal foglalkozó társaságok érdeklődnek munkánk iránt. Varga Zsolt Fotó: Kovács Tibor Sámsoni vasember Nem a szigora, hanem az öntöttvas tárgyak és eszközök iránti vonzalma jogosíthatja erre az elnevezésre a Hajdúsámson- ban élő Bárdi Jánost, akinek egyedülálló gyűjteményében több mint 140 vaskályha és 220 használati eszköz, dísztárgy található. A gyűjtemény legjelentősebb részét kitevő vaskályhák a történelmi magyarország öntödéiből valók (a XVIII. századtól napjainkig), például Munkács-Fri- gyesfalváról, Dolkáról, Isnyóvízröl, Pusztaiakról, Kassáról, Diósgyör- Ómassáról. (MTI-fotó — Oláh tibor felv.) Menedékhely a kulcsos gyerekeknek Könyvtár — nyáron is! Kint meleg, rohanó emberek, szokásos utcazaj. Bent a Kaposvári Városi Könyvtárban csend. Jelképesen. Mert a polcokon könyvekbe zárt csodák sorakoznak, kiszabadításra várva. Az asztaloknál gyerek és felnőtt újságot, könyvet lapozgat. Néhány négyzetméter békesség. S aki efelett őrködik a könyvtár dolgozóival együtt, Hotter István, a könyvtár igazgatója: — Kilátás van arra, hogy elfogadják a pályázatunkat a Soros Alapítványnál egy IMB számítógép megvételére. Erre azért van szükség, hogy réndszeres és friss információval segítsük az olvasókat. A videohálózat fejlesztésével gondjaink vannak. Jelentős videokazettakészlettel rendelkezünk, biztosítani tudjuk az iskolák ellátását is. Központi videotékát hoztunk létre, célunk a lakosság ellátáPályáznak a Soros-alapítványra sának fokozása. Ehhez azonban megszűnt a pénzügyi támogatás. — A nyári időszakban hogyan alakul a kölcsönzési lehetőség? — A tavalyitól eltérően az idén egyszemélyes fiókkönyvtárak két hétre bezárnak. A többieknél folyamatos lesz a nyit- vátartás. Július 16-ától kezdődően a Petőfi könyvtár egy héten keresztül zárva lesz, ez érvényes az olvasószolgálatra is. A könyvtárakban előre jelezzük a kölcsönzés szünetelését, így a törzsolvasók időben felkészülhetnek olvasnivalóval. — Az iskolákban vakáció van. Érezni ezt a könyvtár látogatottságán? — Természetesen. Inkább a könyvtárban legyenek, hiszen itt szem előtt vannak, igaz, néha a berendezés látja kárát. Szép számmal vannak „kulcsos” gyerekeink. Sokszor tapasztaljuk, hogy nem azért jönnek, mert szükségük van egy-egy könyvre, hanem a szülők küldik őket, legyen hol eltölteniük az időt. Nyári időszakban is érkeznek könyvek, a gyerekek mindig találnak újat. Sajnos nem jelenik meg annyi, amennyire igény lenne. Egyre jobban terjed a horror és a szennyirodalmak, ehelyett célszerű lenne több gyerekirodalmat kiadni. Nyáron nincsenek szervezett foglalkozások. A video nagyon népszerű a gyerekek körében — zárta a beszélgetést Hotter István. Tehát a könyvtár mindenkit vár nyáron is! Tóth Kriszta Kié lesz a seusói ezüstlelet? Kincs, ami — van A díszes ezüsttálakról vadászatok után lakomázhsttak, az ivóedények görög, netán balatoni bort rejtettek. Azután a remekmívű étkészlet a pincébe került — 1600 évre... Most egy New York i banktrezorban várja sorsát: három ország igényli a 14 ezüsttárgyat, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum. Szakembereink szerint a lelet a Bala- ton-felvidékről való, arról a tájról, ahol 1878-ban, Polgárdi- ban, előkerült egy római kori ezüst háromláb: annak kidolgozása a legapróbb részletekig megegyezik a Seuso-kincs egyes darabjainak jellegzetességeivel. A jugoszláv kormány, amely ugyancsak bejelentette igényét, azt egészen máshonnan eredezteti: az ő állításuk szerint a leletre a jugoszláv hadsereg egy különleges egysége bukkant, lőszerraktár-építés közben, az adriai tengerparton, Pula és Rovinj között, a 70-es évek elején. A dalmáciai tengerparti felfedezést mindenesetre soha nem hozták nyilvánosságra, nem jelentették a régészeknek sem. A Seuso-kincsről —így a brit sajtó — először Londonban lehetett hallani, ahol azokat állítólag egy jugoszláv diplomata értékesíteni próbálta. Az illető az Inden- pendent szerint a diplomáciai postában csempészte be a kincseket, de azokról a londoni jugoszláv nagykövet sem tudott... A dokumentációról azonban — londoni és svájci közvetítéssel — bizonyos libanoni személyek gondoskodtak — akikről azóta sem hallott senki... A papírok azonban elégnek bizonyultak ahhoz, hogy Lord Northampton, egy ismert brit milliomos és műgyűjtő valamikor a 70-es évek végén megvásárolja a kincset. Az egyébként a buddhizmusra áttért és gyakori, zajos válópereiről ismert főrend állandó szereplője a műkereskedelem nemzetközi világának is. így a patinás Sotheby’s árverési cég örömmel vállalta el megbízását, hogy értékesítse a páratlan római kori ezüstleletet, amelyért szerény számítások szerint 150 millió dollárt lehet kapni. Az árverés Svájcban lett volna, de előtte még a tárgyakat— a nagyobb érdeklődés felkeltésére — New Yorkba szállították. A lord vesztére, mondhatnánk, mivel az ezüst feltehetőleg még soká ott is marad: miután a brit sajtó megszellőztette a lelet kétes eredetét, sorban bejelentette arra igényét Jugoszlávia, Libanon, majd Magyar- ország. A New York-i helyszín nagy előnye: a bíró máris úgy döntött, hogy a tulajdonjog tisztázásáig a tárgyakat nem lehet elszállítani. Ha Sotheby’s-ék Zürichben kezdik, tán már gazdát is cserélt volna a kincs, hiszen a svájci jog szerint a lord jóhiszemű tulajdonos — nem tudhatta, hogy a libanoni kiviteli engedély hamis... Mind Bejrút, mind Belgrád bizonyítékokat ígért, ám ezek mindeddig váratnak magukra. Jóllehet a hivatalos magyar igény érkezett utolsónak, de a régészek és a jogászok szerint (a fentiek tükrében is) távolról sem reménytelen. A bonyolult ügyben nagy szerepe lesz a szakértőknek, akiknek rendelkezésére állnak az elismert rádióizotópos eljárások: a rézüst elemzésével, amelyben a tárgyakat megtalálták, megállapítható a leletek pontos kora, sőt, nyomára lehet bukkanni a vidéknek, ahol a rezet bányászták. Összehasonlító vegyelemzések — hasonló római kori leletekkel — ugyancsak segíthetnek. Heltai András Leitner Sándor újra bizalmat kapott Négyéves lesz a tanítóképzés? Oktatói értekezlet a kaposvári főiskolán Második országos értekezletét tartotta a közelmúltban a felsőoktatási fórum Budapesten, ahol az egyetemek és főiskolák vezetői a hallgatók és az érdek- képviseleti szervezetek képviselői tanácskoztak. Leitner Sándor, a Kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola igazgatója elmondta, hogy a felsőoktatás progresszív átalakításának és Európához való felzárkóztatásának meggyorsítási lehetőségeit vitatták meg. Arról is megállapodtak a felsőoktatás vezetői, hogy az intézményeket irányító testületeket és vezetőket minél előbb az új társadalmi rendszernek és a demokráciának megfelelően legitimmé kell tenni: vagy megerősítve pozíciójukban a jelenlegieket, vagy újraválasztani az egyetemek és főiskolák vezetőit. Az országos tanácskozás néhány fontos megállapításának ismertetésére azért volt szükség, mert hétfőn a tanítóképző főiskolán megtartott összoktatói értekezletet a téma helyi megvitatása miatt hívták össze. Kaposváron döntöttek az új vezetők választása vagy a régiek legitimitásának megadása között. Az oktatói testület az utóbbira szavazott. Vagyis — a Művelődési és Közoktatási Minisztérium javaslatának megfelelően — bizalmi szavazást kért maga ellen a tanítóképző vezetése éz év végéig, amikor az októberben megválasztandó új főiskolai tanács dönt az intézmény főigazgatójának személyéről. Addig is konszolidált helyzetet teremtettek a jövő munka- módszereinek kidolgozásához, a főiskola részletes programjának előkészítő munkálataihoz. Megválasztottak egy hét tagból álló oktatói tanácsot, amelyik a főigazgató tanácsadó-javaslattevő testületéként működik és — ebben az átmeneti időben is — minden fontos kérdésben véleményt nyilvánít. Leitner Sándor elmondta: az oktatótanáccsal való vita esetén az oktatók elé viszi a döntést. A főigazgatónak tavaly hosz- szabbították meg kinevezését, öt évre, de év végén Leitner Sándor maga is vállalja a megmérettetést: döntsön az újjáválasztott — az oktató és hallgatókat tömörítő — főiskolai tanács a főigazgató személyéről. Megtudtuk azt is, hogy a budapesti fórum eredményeként talán elmozdul holtpontjáról a hároméves tanítóképzés ügye. A felsőoktatás vezető képviselői ugyanis támogatták azt az elképzelést, hogy tovább kell fejleszteni a tanítóképzést azzal is, hogy négy évre emelik fel az oktatás idejét. Leitner Sándor hangsúlyozta, hogy soha nem állt a rendszer ilyen mértékben az oktatás mellé, és ezt a helyzetet a pedagógusképző intézményeknek ki . kell használni. Azért is, hogy a magyar diplomák — köztük a pedagógus diploma is — végre konvertibilissé válhasson. Varga Zsolt KOVÁCS JÁNOSNÉ KIFUT A VILÁGBÓL „Én ezt nem bírom tovább! Én mindjárt kifutok a világ- bőr — közölte férjével és három gyermekével Kovács Jánosné negyvenhárom éves cipőbolti eladó, éppen ezerháromszázötvened- szer. Ezúttal sikerült. Először is azt furcsállotta, hogy egy-kettőre odaért. Aztán nem ilyen jelentéktelennek képzelte. Még ha teljesen üres lett volna, lenyűgözhette volna döbbenetes ürességével, de ezt elrontották az összevissza rakott székek, ráadásul jó néhányon ültek is már. Ok is úgy voltak öltözve, mint akik éppen kifutottak a világból. Egy pillanatra arra is gondolt, hogy talán még nem ért oda, de a hivatalos tábla és a mögüle érkezők határozottan cáfolták ezt. Az újonnan érkezők pedig nyilván őróla láthatták,-hogy jó helyre érkezett, s nyilván azt is, hogy iszonyúan szégyelli magát. Ez még csak fokozódott akkor, amikor egy csinos fiatalasz- szony kedvesen invitálta, hogy üljön át hozzá a huzatból. Ugyan, mit keres itt ez a tak- nyos, bosszankodott, aztán gyorsan eszébe jutott, hogy ő is épp húsz éve készült erre. Mégis átül. A szék kellemetlenül langyos volt. Lehajtotta fejét, de így is jól láthatta, hogy állandóan újabbak jönnek, főleg nők, de azt is észrevehette, hogy az előtte érkezők is szépen fogynak. Aztán kezdte igedesíteni, hogy az ott lévők többsége halkan beszélget, fényképeket mutogat, ételrecepteket cserél. Kis idő elteltével már ő is egészen kel- lemesnekérezte a zsongást, az viszont ismét kihozta a sodrából. hogy valaki idegesen megkérdezte, hány óra. Ezen mások is megbotránkoztak, de a többség védelmébe vette a sietős dolgú asszonyt. Az egészen közelről hallható villamos-zörgés is lehangolta. A kisablaknál nevét kérdezték, a korát, okát és célját. Elhadarta, csak engedjék már dolgára. Megkapta szépen az igazolást, a villamosjegyet, egy vöröskeresztes nővértől pedig prospektusokat. Egy megállóra nem volt érdemes felszállni, a kirakatok is csábították. A háztartási bolt előtt eszébe jutott a papírzsebkendő. Ezért otthon egyhangú elismerésben részesült. Az igazolást nem kérték, a mosogatást meghagyták, a prospektusokon pedig jót nevettek, mert már legalább húszévesek voltak. Kamarás István
