Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-28 / 81. szám

1990. július 28., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Fórum a munkanélkülieknek A TESZ ma még nem márkanév Ingyenjogi tanács az egyesületeknek TURISTA VOLTAM AZ NDK-BAN Trabant helyett Fordot Egy hónappal ezelőtt alakult ieg aTársadalmi Egyesülések Szövetsége a Hazafias Nép- -ont utódjaként. Nagyné Czan- ■,a Valériával, a TESZ megyei ódájának megbízott ügyvivő­ivel arról beszélgettünk, hogy ? HNF X. rendkívüli kongresz- szusa óta mi történt a megyé- oen. — A július 23-i kongresszu­son a népfront nem szűnt meg, hanem átalakult. A Társadalmi Egyesülések Szövetségének íz a célja, hogy a népfront valós értékeit — nem az álértékeket — megmentsük. Nem táplálunk illúziókat, nem azonosítjuk magunkat azzal a népfronttal, amely azt mondta, hogy a la­kossággal azonos; mi éppen ezért legalizálni akarjuk szerve­zetünket, tagokat szeretnénk felmutatni. — Hogyan láttak neki a szer­vezésnek? — A jelenlegi népfrontbizott­ságoknak áz alapszabály sze­rint nem kell belépniük a szövet­ségbe, viszont kiléphetnek be­lőle, ha nem értenek vele egyet. Az egyesületektől, köröktől azt kértük: jelezzék szándékukat, együtt kívánnak-e működni ve­lünk, avagy nem. Többen jelez­ték az előbbit. — Melyek ezek? — A nyugdíjasok most már ezer tagot számláló egyesülete, amely februárban a kaposvári népfrontbizottság támogatásá­val alakult meg, aztán a bányai Panoráma Egyesület, a Német Nemzetiségi Egyesület, a bá- bonymegyeri gazdakör. Számí­tani lehet még a fogyasztók ta­nácsára, aztán a cserkészek is jelezték együttműködési szán­dékukat. A mesztegnyői honis­mereti kör, a közjóléti egyesület írásban jelentkezett. A Mozgás- korlátozottak Egyesülete szin­tén kinyilvánította csatlakozási szándékát. Azok a körök, egye­sületek, amelyek október 31-ig jelentkeznek, alapító tagnak számítanak, az utánukjelentke- zők azonban már csak tagnak. Beadtuk az alapszabályunkat is a bíróságra, s várható, hogy a napokban elfogadják. — Milyen terveik vannak? — Itt, az épületben dolgozik egy jogi munkaközösség. Au­gusztustól minden hónap utolsó hétfőjén ingyenes tanácsadást tartanak a jogtanácsosaik, s ezt minden somogyi igénybe vehe­ti. Elsősorban az egyesületek, körök jelentkezését várjuk. A most alakulóknak például in­gyen elkészítik az alapszabályt. Megemlítem, hogy a kisterme­lők jelezték — hiszen nálunk működött a kertbarátok egyesü­lete —, hogy termelői áron sem vásárolják fel a termékeiket. Éppen ezért szeretnénk rajtuk segíteni. Azt tervezzük, hogy TESZ-vesz néven piacot szer­vezünk augusztusban. Mind a két fél jól jár, mert itt a kisterme­lők termelői áron adhatják el ter­mékeiket a lakosságnak. — Vannak olyan egyesüle­tek, körök, amelyeknek helyük sincs., — Épp ezért igénylik gazda­szerepünket. Szeretnénk itt szakembergárdát kialakítani a honismeret és minden más te­rület segítésére, mégpedig olyanokból, akik tudnak szak­mai tanácsot adni. Tapaszta­latcseréket is tervezünk. Az egyedül megmaradt kaposvári megyei irodánkat, telefonjain­kat, műszaki berendezéseinket is igénybe vehetik a körök és az egyesületek. Nem akartunk semmiféle bürokráciát; tiszte­letben tartjuk az önállóságukat, hiszen önálló jogi személyek, tehát beleszólási jogunk nem is lenne a dolgukba. Mi csak segí­tő kezet nyújtunk, ha ezt igény­lik. Meglepő, hogy nagyon sok fiatal jelentkezik nálunk. A kö­zeljövőben szeretnénk foglal­kozni a munkanélküliekkel is. Arra gondoltunk, hogy érdekeik védelmére megalakítjuk az egyesületüket. Ebben együtt­működünk az illetékesekkel is. Az egyesületek, a körök nagyon szegények, éppen ezért szeret­nénk megteremteni annak a lehetőségét, hogy önfenntar­tókká legyenek. Most dolgoz­zuk ki az elképzeléseket, s en­nek révén még munkalehetősé­get is kínálhatnak az emberek­nek, sőt anyagi segítséghez jut­hatnak. — Jönnek az önkormányzati választások, mi a szövetség elképzelése a részvételről? — A TESZ a politikai életben nem kíván részt venni, a direkt politizálástól távol tartjuk ma­gunkat, mi csak a tevékenységi körünkre összpontosítunk. Önálló jelöltet semmi esetre sem állítunk, azt azonban tisz­teletben tartjuk, ha valamelyik egyesületünk teszi ugyanezt vagy úgy dönt, hogy támogatja valamelyik párt jelöltjét. Tudjuk, nagyon sok idő kell az elfogad­tatásunkhoz, mert bennünket is vádak érnek a népfront múltja miatt. Mi azonban a valós érté­keket szeretnénk megőrizni. Remélem, hogy majd elfogad­nak bennünket. Bizonyítani szeretnénk! Jól tudjuk, hogy ez a TESZ ma még nem márka­név, hosszú időre van szükség, hogy a köztudatba bekerüljön. Épp ezért a munkánkkal szeret­nénk kivívni az elismerést. Lajos Géza Három hét telt el a valutaunió óta. Az NDK-ba látogató szá­mára szembeötlők a változá­sok: a június végére kiürült üzle­tek kopasz polcai — szinte va­rázsütésre — megteltek áruval. A „fogyasztói társadalmak” eddig irigykedve bámult áruvá­lasztékával. Szinte a csodával határos, ahogyan az évtizede­kig elhanyagolt, lepusztult üzle­tek jelentős része — többnyire nyugati tőkeinjekció hatására — egy hét leforgása alatt kívül- belül megújult. Óriási a különb­ség a már megújult és a régi üzletek között. A feszültségek sem kiseb­bek; az élelmiszerárak például — a változatlan bérekhez ké­pest — nagyon magasak. Az NDK-ban gyártott élelmiszere­ket pedig—talán a csomagolás miatt? — nemigen viszik. A gyártók a városok közterein gépkocsikról árulják olcsóbban az élelmiszereket, és plakáto­kon hirdetik, hogy az NDK áruk vásárlása a munkahely meg­mentését is jelenti. Az emberek félnek az elbocsátástól, amely azért következhet be, mert csődbe jut a vállalat vagy egy NSZK vállalkozó megvásárolja. Ezért vagy másért, tény hogy az árusítók gépkocsik körül töme­gek állnak sorba. A szendvicsember a nyugatné­met Bildet árusítja. Ezt a lapot több mint 1 millió példányban nyomják már az NDK-ban a Neu­es Dentschland gépein A szabad kereskedelem árnyoldala az is, hogy kereske­dők lepték el a városok minden elképzelhető és elképzelhetet­len terét, járdáját, parkját. S kí­nálnak mindent: speciálisan átalakított gépkocsikból, bu­szokból márkás árukat. A heve­nyészett sátrak, pultok gazdái a nyugati üzleti áraknál drágáb­ban kínálják a bóvlit, a kolbászt, a dobozos sört és az üdítőket. A városok utcáin megjelentek a koldusok: a kemény valuta úgy látszik, kifizetődő üzletággá tette ezt a „vállalkozást" is. A hatóságok egyelőre nem sok eredménnyel vették fel a harcot az ilyen kéregetőkkel szemben, akik menekülteknek adják ki magukat. Az öreg Trabantok, Wartbur­gok gazdáit elkapta a nyugati autóvásárlási láz. Megelégelve a 10—15 éves várakozási időt, aki teheti, autóvásárláson töri a fejét. Az élelmes kereskedők pedig az utcákon, a tereken, az ablakokba kiakasztott táblákon kínálják a többnyire kivénhedt nyugati kocsikat.' Lassan kiala­kulnak azonban a kulrturált au­tóvásárlás feltételei is. Megje­lentek az autógyárak lerakatai, ahol új és jó állapotú használt kocsik kaphatók. A változáso­kat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy július 1 -je előtt egy Wartburgot 32 ezer már­káért lehetett (10 év után) kapni. A valutaunió révén egy hattagú fcsalád (nagyszülők, szülők, két gyerek), nem ritkaság ez az NDK-ban, 28 ezer NDK márkát válthatott át 1:1 arányban nyu­gatnémet márkára. Ennyi pénz­Árubőség — csak drágábban bői ma — azonnal — például egy új Ford Sierrát is lehet ven­ni. Micsoda különbség! Ma is hosszú sorok kígyóznak a taka­rékpénztárak előtt, de most nem a befizetés, hanem a ke­ménnyé vált valuta kiváltása miatt. o A lassan megújuló gépjár­műállományhoz sürgősen kor­szerűsíteni kell a forgalomszer­vezést is. Berlinben a falon ki­alakított réseken irdatlan meny- nyiségű gépkocsi igyekszik át­jutni. Erre a megnövekedett for­galomra nem készültek fel még a nyugati oldalon sem. A tarifák és a szolgáltatás színvonala is különbözik a vá­ros két fele között. Míg keleten egy autóbuszjegy — ez év vé­géig —0,20 DM, a nyugati olda­lon (a gépkocsivezetőnél vált­va!) 2,70 DM. A közútihoz ha­sonlóak az állapotok és a tarifák a villamoson, a földalattin, a gyorsvasúton is, csak még na­gyobb talán a zsúfoltság. Az eddig lezárt, használaton kívül helyezett földalatti- és gyorsva­súti állomásokat fokozatosan újítják fel és ismét használatba veszik. Nem túl jó hír a turistáknak, hogy jövőre a tömegközlekedé­si tarifákat is egyesítik. Egyéb­ként kelet-európai turistákat Utcai árusok: amolyan NDK-beli KGST-piac nemigen látni most az NDK- ban: rengeteg viszont a nyugati, szinte a világ minden tájáról. Hová mennek az NDK-ból? Az utazási irodák tapasztalatai szerint most Spanyolország, Olaszország, Jugoszlávia lett az úticél. Természetes, hogy az eddig bezártságban élő kelet­németek élni akarnak az új le­hetőségekkel. A legolcsóbb — háromnapos — párizsi kirándu­lás autóbusszal 87 DM. A spa­nyol tengerparton kéthetes, fél­panziós üdülés — repülővel — 1019 DM. A jugoszláv és török tengerparton ennél is olcsób­ban kínálnak üdülést. A szak­emberek szerint az első idő­szak után az NDK-beli turisták jelentős része visszatér Ma­gyarországra is, feltéve, ha va­lutájáért színvonalas szolgálta­tást kap. o A legnagyobbak talán a válto­zások a vendéglátásban. A va­lutaunió előtt külön attrakció volt az NDK-ban egy étterembe bejutni; olcsók voltak az árak. Most az éttermek nagy része kong az ürességtől, nyoma sincs a sorbaállásnak' és ritka az a család, amelyik étterem­ben étkezik. A magyarázat: egy közepes színvonalú étterem­ben az ebéd (leves, főétel, ital) 20—25 DM-ba kerül. Az elegáns szállodák azon­ban nem panaszkodhatnak: a nyugati üzletemberek, a turis­ták elhelyezése jelent inkább gondot, nem a kihasználatlan- s^9- írta és fotózta: Jakab Judit Nő a konvertibilis export Újabb hitel Magyarország tartalékai­nak növelésére, a később befolyó kölcsönök megelőle­gezésére kívánja igénybe venni az NSZK-bankok által legújabban biztosított 500 millió márkás hitelkeretet — mondotta Hárshegyi Frigyes, a MNB elnökhelyettese. A hitel-megállapodás An­tall József miniszterelnök NSZK-beli látogatása nyo­mán jött létre. Ennek alapján NSZK-beli bankok egy cso­portja 500 millió márkás ké­szenléti hitelt biztosít Ma­gyarországnak egyéves lejá­ratra. Az összeg 90 százalé­kára a bonni kormány garan­ciát vállalt. (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Kádár Béla a tájékoztatón azat mondta, hogy ma még ne­héz konkrétumokat felsosrolni, s aki adatokat idéz, az nem ava- lóságot állítja. Ez a mondata azért is meglepett, mert a mun­katársai által elkészített nyom­tatványban túl sok adat szere­pelt. A tudósító ezek után nehe­zen vállalja föl a számok közlé­sét. Maradjunk tehát a miniszter előadásánál! Elmondta, hogy nőtt a dollárexport az év első felében. Körülbelül 3 milliárd dollárt szereztünk így. Gond van a keleti piaccal: visszaesett a forgalom, sok a bizonytalan- sági tényező. Mindenki a dollár­elszámolásra akar áttérni, s ez — a miniszter szerint — kelle­metlen következményekkel jár­hat. Dr. Kádár Béla szólt arról is, hogy eddigi legnagyobb partne­rünknél, a Szovjetunióban je­lentős politikai változások zajla­nak, s ez együtt jár a gazdasági kapcsolatok változásával is. Ha nekünk most a nyugati piacok a fontosak, akkor mit várunk az Alpok—Adria Munka- közösségtől? — hangzott az egyik kérdés. A miniszter sze­rint ez egyelőre az együttműkö­dés szándékát tükröző politikai kezdeményezés, de előbb- utóbb valódi gazdasági együtt­működéssé kell válnia. Ezért beszélünk a tengerhez vezető déli utakról, a nyugateurópai engergiahálózathoz kapcsoló­dásról is. Mert el kell kerülnünk az olyan meglepetéseket, mint legutóbb a szovjet kőolajszállí­tás leállítása. — Magyarország továbbra is számít a korrekt szovjet—magyar kereskedelmi kapcsolatokra — hangsúlyozta a miniszter —, de nem a régi alapokon. Az egyik újságíró a miniszter­hez kérdést intézve megemlí­tette: jó lenne, ha a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisz­tériuma a pénzügyi és a mező- gazdasági tárcával közös sajtó- tájékoztatót tartana. Dr. Kádár Béla ennek fontosságát nem tagadta: meg kellene szüntetni a mezőgazdasági export ano­máliáit; ez azért is fontos, mert a mezőgazdaság termeli expor­tunk javát. Szakítani kellene azonban azzal a szemlélettel, hogy csak búzát és marhahúst tudunk eladni. Végezetül két fontos tényt je­lentett be: meghívták Magyar- országra a GATT főtitkárát, hogy rendezzük kapcsolatain­kat, s várhatóan decemberig befejeződik a KGST-vel folyta; tott tárgyalássorozat is, amely ugyancsak a változtatás jegyé­ben folyik. Nagy Jenő Bányászok társadalom­biztosítása Az Országos Társadalombiz- tosítási Főigazgatóság és a Bányaipari Dolgozók Szakszer­vezeti Szövetsége képviselői megbeszélést tartottak dr. Bo­tos József főigazgató és Schalkhammer Antal főtitkár vezetésével. Értékelték a bá­nyászokat érintő társadalom- biztosítási, ezen belül a nyug­díjjogi és egészségügyi kérdé­seket. Részletesen kitértek a bányászokat érintő ellátások és kedvezmények megtartásának lehetőségeire, illetve azok to­vábbfejlesztésére. A megbe­szélésen felvetődött konkrét kérdések kimunkálására továb­bi szakértői egyeztetésekben állapodtak meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom