Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-05 / 61. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. július 5., csütörtök Rendkívüli ülésnap az Országgyűlésben (Folytatás az 1. oldalról.) Szabad György megbízott házelnök szerdán nem sokkal 14 óra után megnyitotta a parla­ment rendkívüli ülésnapját. A megjelent 227 képviselő folytat­ta a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. Balás István (MDF), az alkotmányügyi, törvényelőké­szítő és igazságügyi bizottság alelnöke arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a módosító javaslatok az aláírások gyűjté­sével kapcsolatban tartalmaz­nak szigorítást, nevezetesen a javaslatot tevők tiltott tevékeny­ségnek kívánják minősíteni a munkahelyi aláírásgyűjtést. Ezt a bizottság támogatja, akárcsak azt, hogy az ily módon gyűjtött aláírás érvénytelen. Nem támo­gatja viszont a bizottság azt a javaslatot, miszerint a munka­helyi aláírásgyűjtés vétség, és egy évig terjedő szabadság- vesztéssel büntetendő. Kósáné Kovács Magda (MSZP), Hor­váth József (MDF) amellett fog­lalt állást, hogy a munkahelyen valóban korlátozni kell az aláí­rásgyűjtést, azonban vissza­élés esetén elegendő a sza­bálysértés, azon belül pedig an­nak legsúlyosabb tétele, a húszezer forintos pénzbüntetés alkalmazása. Kőszeg Ferenc (SZDSZ) azonban hangsúlyoz­ta: csak a vétségi alakzat ad jogi garanciát a visszaélések elke­rülésére, hiszen azok a szerve­zetek, amelyek például fizetett hirdetésekben szólítanak fel a népszavazásra, könnyedén ki­fizetnék a húszezer forintos bír­ságot. Ugyancsak vita bontako­zott ki a népszavazás időpont­ját, illetve létjogosultságát ille­tően. Szokolay Zoltán (MDF) ja­vasolta, hogy a „kezdeménye­ző” MSZP és MSZMP járulja­nak hozzá a népszavazás költ­ségeihez. Király Zoltán (függet­len) reflektálva az elhangzot­takra, egyhavi képviselői tiszte­letdíját ajánlotta fel, mondván: éppen ő volt az egyik kezdemé­nyező. Munkahelyen nem Szünet után a képviselők a módosító indítványokról sza­vaztak. Vastagh Pál (MSZP), valamint Fodor István és Király Zoltán független képviselők ja­vaslatait nem fogadták el. Kő­szeg Ferenc módosításai közül kettőt — azt, hogy nem gyűjthe­tő aláírás munkahelyen és munkaviszonyból fakadó mun­kavégzési kötelezettség teljesí­tése közben; valamint hogy a tilalom megszegésével gyűjtött aláírások érvénytelenek — igen, egy indítványát azonban nem támogatták. Elfogadták viszont Horváth József (MDF) módosító javaslatát, miszerint, aki tiltott helyen gyűjt aláírást, húszezer forint pénzbírsággal sújtható. A képviselők ezután a már jóváhagyott módosítások­kal együtt 258 igen, 23 nem szavazattal és 5 tartózkodás mellet elfogadták a népszava­zásról és a népi kezdeménye­zésről szóló 1989. évi XVII. tör­vény módosítását. 2 paragrafus 10 perc Az országgyűlési képviselők választásáról szóló, törvény megvitatásával folytatódott az ülésszak. A módosító javaslat két paragrafust érint mindösz- sze. Az egyik arra vonatkozik, hogy a választások törvényes, ugyanakkor gyors lebonyolítá­sa megköveteli: a választási szervek tagjainak a száma min­dig elérje a törvényben megha­tározott legalacsonyabb szá­mot. A választási szervek tag­jainak megbízatása azonban többféle ok miatt megszűnhet, és ez a választáskor megaka­dályozhatja működésüket. A kiesett tagok pótlásáról a tör­vény szerint eddig csak a ta­nácstestület dönthetett. Cél­szerű a gyakrabban ülésező végrehajtó bizottságot is felha­talmazni a választási szervek kiegészítésének jogkörével. A másik eleme a módosításnak arra vonatkozik, hogy a rendkí­vül költséges szavazatösszesí­tő számítógépes rendszert egy­szerűbb módszerrel válthassák fel. A módszer eldöntésére a belügyminiszter kapna felhatal­mazást; közvetlenül a válasz­tást megelőzően rendeletben állapítaná meg a szavazatösz- szesítés módszerét. A beter­jesztett törvényjavaslathoz az MSZP parlamenti csoportja nyújtott be módosító indítványt, amely lényegileg azt szorgal­mazta, hogy a szavazás napján az állandó lakóhelyüktől távol lévő választópolgárok postai úton is beszerezhessék az ideiglenes lakóhelyükön, illető­leg tartózkodási helyükön a szavazáshoz szükséges igazo­lást. A vita szokatlanul rövid ideig, alig több mint tíz percig tartott, az alkotmányügyi, törvényelő­készítő és igazságügyi bizott­ság nem támogatta a módosí­tást, s Horváth Balázs belügy­miniszter is fenntartotta a kor­mány nevében az eredeti elő­terjesztést. A törvényjavaslatot elfogadták. Képviselői leckék Ezután az Országgyűlés 200 támogató, 19 elutasító szava­zattal, 12 tartózkodás mellett határozott arról, hogy 1990. jú­lius 29-re, vasárnapra tűzik ki a köztársasági elnök megválasz­tásának módjával összefüggő népszavazást. Nem volt persze egyszerű e határozat elfogadá­sához eljutni, mert a vitában lényeges ellentétek mutatkoz­tak meg. A képviselők egymást idézték, egészítették ki, ponto­sították. Nem egyszer leckét adtak egymásnak alkotmány­tanból, jogszabályismeretből, meteorológiai tudnivalókból, s ki-ki megmutathatta az idősze­rű mezőgazdasági munkákban szerzett jártasságát. A sokszereplős vitát Balás István bizottsági előadó nyitot­ta, aki bejelentette, hogy egyik módosító indítványt sem támo­gatják. Többen felhívták a fi­gyelmet arra is, hogy a decem­beri időpont a jelenleg hatályos törvénnyel ellentétes, hiszen az rögzíti: az országos népszava­zást az elrendelésétől számított három hónapon belül kell meg­tartani. Ugyancsak kivihetetlen az is, hogy szeptember -30-án legyen a népszavazás, hiszen azt egy ezen a rendkívüli ülés­napon elfogadott törvénymódo­sítás már lehetetlenné teszi. Mindezek ellenére mindegyik időpontnak voltak támogatói. A leggyakrabban az időjárás okozta kényelmetlenségeket hozták fel érvként a vitázók. A július 29-i nyári nap a szabadsá­golások, a forróság miatt kapott kritikát, a decemberi pedig a havazás, az ónoseső miatt al­kalmatlan a népszavazás idő­pontjául. Ennél súlyosabb ér­vek is elhangzottak. Roszik Gábor (MDF) felszólította a Fodor—Király módosító indít­ványtevő párost, tüstént vonja vissza újabb módosító indítvá­nyát, ne játsszon több százezer ember aláírásában kifejeződő akaratával, az Országgyűlés­sel. Úgy vélte, hogy a népsza­vazásra semmi szükség. Kérdés és „magyarázat” Az MSZP-s Katona Béla han­goztatta: nem Göncz Árpád személye ellen irányul a nép­szavazás, inkább azért lenne fontos, hogy a számára az al­kotmányban biztosított jogokat hatásosan, pártbefolyás nélkül tudja érvényesíteni. Az Országgyűlés határozata szerint állampolgári kezdemé­nyezésre az Országgyűlés népszavazás megtartását ren­deli el az alábbi kérdésben: „Kívánja-e Ön, bogy a köztár­sasági elnököt közvetlen mó­don válasszák meg?” A szava­zólapon a kérdés alatt zárójeles magyarázat szerepel, amely rögzíti:,.(Igenlő válasszal eluta­sítja, nemleges válasszal még­erősíti az Országgyűlésnek ebben a kérdésben már meg­hozott döntését, mely szerint a köztársasági elnököt az Or­szággyűlés választja.)” E hatá­rozat egyébként a kihirdetés, azaz a Magyar Közlönyben való megjelenése napján lép hatály­ba. Az SZKP-kongresszus harmadik munkanapja Konzervatívok fölényben Acer bi Antall Józsefnél Antall József miniszterelnök szerdán a Parlamentben fogadta Angelo Acerbi címze­tes érsek, apostoli nunciust. A találkozón felidézték Angelo Flottának, az utolsó Budapes­ten akkreditált apostoli nuncius- nak a háború alatt, a menekül­tek védelmében betöltött hő- * sies, történelmi szerepét. Megbeszélést folytattak a magyar egyházak helyzetéről, szociális szerepvállalásáról és a tulajdoni viszonyoknak a jövő­beni szerepvállaláshoz illesz­kedő rendezéséről. A magyar kormányfő arra kérte a nunciust, hívja fel a Vati­kán figyelmét a határainkon túl élő magyar kisebbségek sok helyütt nehéz helyzetére. ' Egyöntetű volt az a vélemény a tegnapi felszólalásokban, hogy az államelnöki és pártfőtit­kári funkció összegyeztethető legyen. Mihail Gorbacsovot ajánlották főtitkárnak és síkra- szálltak a Politikai Bizottság megőrzése mellett. Mégis elu­tasították a hadsereg, az igaz­ságszolgáltatás, a munkahe­lyek depolitizálásának gondola­tát. A kongresszus szerdán a bányászküldöttek javaslatára felhívást intézett a szovjet szén­medencék dolgozóihoz, hogy tekintsenek el a július 11 -re ter­vezett munkabeszüntetéstől. Szorgalmazták, hogy a kor­mány a nyilvánosság előtt ad­jon számot a bányászokkal ta­valy nyáron kötött megállapo­dás teljesítéséről. —A Szovjetunióban szükség van az elnöki hatalom megerő­sítésére — jelentette ki Borisz Gidaszpov leningrádi pártveze­tő, s javasolta egyfajta „megha­talmazott elenöki biztosok” in­tézményének létrehozását. Gidaszpov felszólalásában csaknem kizárólag a párt- és tanácsi szervek viszonyával foglalkozott. Úgy ítélte meg, hogy szorosabbra kell fűzni azok kapcsolatait, hiszen ha­sonló osztályok, bizottságok vannak a pártbizottságokon és ez a párhuzamosság szerinte nagyon is jó dolog. Nem mondta ki, de az SZKP föderatív párttá változtatását szorgalmazta felszólalásában Givi Gumbaridze grúz párt- és állami vezető. A köztársasági párt nevében síkraszállt a grúz államiság helyreállításáért, a politikai és gazdasági szuvere­nitás gyakorlati megvalósítá­sáért, az önálló köztársasági pártok egyenjogú együttműkö­déséért, a közmegegyezés megvalósításáért a többpárt­rendszer körülményei között, a radikális gazdasági reformok­ért. — Nem helyénvaló az a fel­fogás, hogy a centralizmus kon­szolidál. Ezt a folyamatot csak az önállóság, a szövetség mi­nőségi megújhodása szavatol­hatja — mondta Gumbaridze. Jefrem Szokolov belorusz pártvezető egészen más oldal­ról közelítette meg a szövetségi rendszer, a föderáció megújho­dását. Mérsékeltebb nézeteket hangoztatott és az egység megőrzését helyezte előtérbe. Ezt a nézetet osztotta Nurszul- tan Nazarbajev, a Kazah KP KB első titkára, a köztársaság elnö­ke. Szorgalmazta emellett, hogy az SZKP a munkásosztály pártjává nyilvánítsa magát, ugyanis a beszámolóban ennek kapcsán csak ködös megfogal­mazások voltak. A szocializ­mus-ellenes erők előretörése kapcsán bírálta a párt vezetőit, így Vagyim Medvegyevet, fő­ként a meghunyászkodó, „gyá­va” ideológiai munkásokat, amiért defenzívába szorult a párt, nincs koncepciója, az el­lenzék „nyugodtan mocskol­hatja a leninizmust, s nincs, aki méltó választ adjon nekik”. Hazánkba érkeztek az avatás résztvevői Európa Ház Budapesten Magyarországra érkeztek az Európa Ház-avató résztvevői: a déli órákban 15 autóbusz gör­dült be a kópházi határállomás­ra, fedélzetén több száz fiatal­lal, aki a nyugat- és közép-kelet- európai országok új szocialista és szociáldemokrata baloldali szervezeteit képviseli a nem­zetközi találkozón. A buszokról leszállva az oszt­rák és magyar határsorompó között élőláncot alkottak, hogy ezzel a gesztussal is kifejezés­re jutassák: síkraszállnak az egységes Európáért, és azt a törekvésüket, hogy határtalanul akarnak élni a kontinensen. A Bécsből érkező delegációknak meleg fogadtatásban volt ré­szük a magyar határon. A zász­lókat, transzparenseket lengető fiatalokat néptáncosok köszön­tötték. A házigazdák nevében Kiss Péter, a Budapesti Balol­dali Ifjúsági Társulás elnöke fo­gadta a vendégeket, akik Kóp- házáról Csillebércre, az esemé­nyek helyszínére utaztak. Az egyhetes táborozást a bécsi ifjúsági szocialisták és a budapesti Baloldali Ifjúsági Tár­sulás szervezte azzal a céllal, hogy elősegítsék az egyes or­szágok baloldali mozgalmai kö­zötti megértést és választ ke­ressenek a globális európai problémákra. A rendezvény első három napjának színhelye Bécs volt, a július 7-ig tartó ese­ményeknek pedig Budapest ad helyet. Találkozó a szovjet nagykövettel Antall József miniszterelnök tegnap parlamenti hivatalában fo­gadta Ivan Aboimov szovjet nagykövetet, és megbeszélést folyta­tott vele a magyar—szovjet kapcsolatok helyzetéről és távlatairól. Az eszmecsere során hangsúlyozták, hogy a két kormány kor­rekt, jószomszédi viszonyra törekszik. Tisztában vannak azzal, hogy mivel mindkét gazdaság a mélyreható átalakulás állapotában van, az átmeneti időszakban mindkét részről komoly erőfeszítése­ket kell tenni azért, hogy a gazdasági kapcsolatok ne essenek visz- sza, Antall József hangsúlyozta, hogy Magyarországnak továbbra is érdekében áll a Szovjetunióval való együttműködés. OLASZOK KAPOSVÁRON (Folytatás az 1. oldalról) De van lehetőség közös munkára az idegenforgalom­ban, az oktatásban, a kultúrá­ban és a sportban is. Közölte, hogy máris megállapodtak a kaposvári gépipari szakközép- iskolával a diákok cseréjében. Azt kérte, a somogyiak keres­sék őket konkrét ajánlatokkal. Dr. Gyenesei István visszate­kintett az eddigi olasz—magyar kapcsolatokra és hangsúlyoz­ta, ma is mindent megtesznek azért, hogy felgyorsítsák az együttműködést. Bizonyítja ezt többek között, hogy a megye több jelentős nemzetközi szer­vezetnek tagja. A tanácselnök messzemenően egyetértett azzal, hogy eljött a tettek ideje. Ez utóbbi csak akkor tölthető meg igazán tartalommal, ha ki­fejlődik az olasz és a magyar vállalkozók, üzemek stb. közötti konkrét együttműködés. Átadta a vendégeknek azt a kiadványt, amely felsorolja a somogyi lehetőségeket, továb­bá felajánlotta, hogy ha az ola­szok szakemberekből álló cso­portot küldenek hozzánk, a tanács — főként vállalkozási irodájának közreműködésével —, segít kialakítani az egyéni vállalkozók és állami vállalatok, szövetkezetek együttműködé­sét. Egyetértettek abban is, hogy a helyhatósági választá­sok után ez a folyamat felgyor­sulhat, hiszen majd az olasz megyékhez hasonlóan a somo­gyi önkormányzatokis alkothat­nak saját törvényeket. Az eszmecsere mindvégig szívélyes hangulatú volt, az olaszok meghívták vendéglá­tóikat egy jelentős őszi vásáruk­ra, és ugyancsak átadták azt a tájékoztatót, amely ötleteket adhat a közös munkára. A triesztiek a barátság jeléül át­nyújtották megyéjük címerét dr. Gyenesei Istvánnak, aKi vi­szonzásul Somogy címerével kedveskedett. Az volt a benyomásunk, hogy ez az eszmecsere jellegénél, tartalmánál fogva arra enged következtetni, hogy vendégek és vendéglátók valóban túl akarnak lépni a protokolláris kapcsolatokon és a mielőbbi konkrét együttműködés formáit keresik. (Szegedi) IRÁNI FÖLDRENGÉS Ötvenezer halott Az iráni külügyminiszter szer­dán tízezerrel módosította az iráni földrengés halálos áldoza­tairól szóló hivatalos iráni ada­tokat. Korábban a hatóságok azt közölték, hogy mintegy 40 ezer ember vesztette életét a ter­mészeti katasztrófában. Ali Akbar Veiajati külügy­miniszter szerdán kijelentette, hogy nagyon nehéz pontos adatokat szerezni a hegyvi­déki területekről. Mindazonáltal a számítások azt mutatják, hogy a földrengés 50 ezer halálos áldozatot követelt, nagyon sok a sebesült és 500 ezren váltak hajléktalan­ná.

Next

/
Oldalképek
Tartalom