Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-21 / 75. szám
1990. július 21., szombat__________________________ S HÍRLAP—KULTÚRA 9 hivatással Önarckép A ráksi fiatalember naponta buszozik munkahelyére, az SMK-ba, ahol a vizuális élményszerzéssel kapcsolatos rendezvények előkészítése bízatott rá. A somogyszili általános iskolában Szabó Tibor tanár úr útmutatásával ismerkedett meg a kamerával, s hétvégenként néhány társával együtt, az írásvetítő fénye mellett készítették el a XXI. század King Kong- yáf. „Meganimáltak" mindent, ami a kezük ügyébe került. Nagy élvezettel figyelték, hogy hámozódik meg önmagától az alma, s a kis meccsboxok miként versenyeznek a rajztáblán. —A közgazdaságiba jártam, amikor az SMK amatőrfilm-stú- diójába beiratkoztam; Bernáth Gyula „bábáskodott” körülöttem. Minden rendelkezésünkre állt. Díjtalanul használhattuk a kamerát, és a filmekért sem kellett fizetnünk. Ez most is így van, s elmondhatom, hogy az SMK országos viszonylatban is jelentős gondot fordít az amatőrfilm-stúdióra. Míg mi 60 ezer forintot szánunk rá, addig Pécsett például csak néhány ezer jut erre. Ha diákkoromban nekem kellett volna megvennem a filmfelvevőt, akkor talán soha nem készítettem volna egyetlen felvételt sem... Zoli neve hamarosan ismertté vált szakmai berkekben, hiszen Földvári György meseíró két könyvét — Tücsök az óceánon, Táltosháton — ő illusztrálta, s megjelent egy kicsiknek szóló leporelló Trézsi, a balszerencsés boszorkány címmel, no meg készül egy angol—magyar nyelvű zsebújság is. Hat filmmel büszkélkedhet. A város című rajzfilmjével a Szolnokon rendezett országos amatőrfilm-fesztiválról fődíjjal tért haza. Ezt a filmjét—vele együtt—még augusztusban kiviszik Svédországba egy nemzetközi biennáléra. — Miért csak karikatúrákat rajzolsz? — Azért, mert máshoz nem értek. Én nem tudok hagymát, meg aktokat rajzolni, ezért nem is vennének föl a képzőművészeti főiskolára. Bánom már, hogy nem gimnáziumba jelentkeztem annak idején, hiszen a közgazdaságiban nincs rajztanítás. Talán akkor többre vittem volnál? Sok ember van, aki nem tanult rajzolni, és mégis „lett belőle valaki". Nekem is ez a titkolt vágyam. Dolgozni szeretnék. Képregényt rajzolni, illusztrálni... s egykoron megélni belőle. Most sorra teljesítem a felkéréseket, s pályázatokra adom be anyagomat. Megpróbálom eladni magamat... Zoli rendszeresen rajzol, kevés olyan nap van, amikor nem vesz kézbe ceruzát. Bár, amikor megkezdődnek az idény jellegű falusi munkák, tanító feleségével együtt, el kell hogy végezzék azokat. Igaz, néha a karikatúrarajzolás győz, ám akkor derékig megnő a fű az udvaron. — Amikor leülsz a rajzlap mellé, hogy egy jópofa történetet vonalakkal, foltokkal elmesélj, mindig az adott témán belül mozog a fantáziád? — A, dehogy IA múltkor például azon töprengtem, hogy tyúkom rácáfolt arra a tudományos kijelentésre, miszerint a géppel keltetett csibékből nem lesznek jó kotlósok. Az ón tyúkom megkotlott, s nyolc szép kiscsirkét keltett ki, amelyeknek a mai napig gondos mamájuk. Csak azt nem tudom, hogy milyen kakassal találkozott, mert a csibék között van fekete is, és a mi udvarunkban csak vörös kapirgál... Lörlncz Sándor holtág a falu alatt terül el. Ma már inkább mocsár. Nehéz elképzelni, hogy a múlt századi szabályozás előtt kisebb hajók is úsztak rajta. Most már csak nagy néha egy ladik, benne öreg halásszal tekereg a sűrű súlyom meg békalencse között. A holtágban rengeteg a béka. Ezrével lakják a lomha, nehéz testű, falánk kecskebékák, de találni közöttük vörös hasú, kecses mozgású unkát és üveghangú, szelíd dajkabékát is. Tavaszi és nyári estéken messzire hangzik a kuruttyolásuk. Ha valaki a parton áll és hallgatja, olyan mintha egy hatalmas békakórus az ő tiszteletére zengné furcsa, rekedtes melódiáit. Esztendőkkel ezelőtt a kórustól elkülönítve vartyogott egy öreg kecskebéka. Vezérbékának is mondták többen, de az öreg nem szerette, ha címet ragasztanak rá. — Én is csak olyan béka vagyok, mint ti, csak tőletek sokkal öregebb és tapasztaltabb. így aztán az is természetesnek tűnt, hogy amikor karnagyot választottak a kórus élére, csak ő jöhetett számításba. Sokan ugyan fiatalabbat szerettek volna, aki hajlamosabb az új melódiák betanítására, de később ők is belátták, nem érdemes az öreggel meg a híveivel ellenkezni. Legyen hát ő a karnagy. Amikor megvitték neki a hírt, éppen egy lapulevélen napozott a parton. Körülötte öles kecskebékák tanyáztak. — Köszönöm barátaim — hunyorgott elégedetten —, és ígérem, nem fogtok csalódni. Gyönyörű melódiákra tanítlak benneteket! Az első kóruspróbán aztán kifejtette az elképzeléseit. Ráncos, lomha testével egy úszó farönkön gubbasztott, onnan karattyolta a sok ezer béka felé: — Mindenki egyszerre és teli torokból kuruttyol. De csak utánam! És azt, amit ón fogok nektek betanítani, mert sokkal tapasztaltabb, meg vénebb vagyok nálatok. Ezt ne feledjétek! Ezért mindjárt dúdoljátok is el, hogy jól befész- kelődjön az agyatokba: Az öreg kecskebéka vénebb és tapasztaltabb nálunk, így ku- ruttyolunk hát, ahogy ő kuruttyol! Rajta! A bókák meglepődtek, mert ennek ugyan semmi melódiája nem volt, de aztán nagyon kelletlenül mégis csak kuruty- tyolni kezdtek. Annál is inkább, mert számtalan kecskebéka lesett dülledt szemmel, ugrásra készen. — Még egy kicsit hamis, akadozik — pillogott gúnyosan az öreg —, ezért ma este azt gyakoroljuk. Kezdjük újra! És hangosabban! A békák engedelmesen és most már hangosan fújták egész este. — Fog ez menni — dicsérte őket az öreg —, holnap majd újabbat tanulunk. — De olyat, aminek melódiája van! — brekkent merészen egy fiatal unkabéka, mire többen is utána brekegték: — Olyat, aminek melódiája van! — Hát persze — hagyta helybe elnéző jóindulattal az öreg —, majd olyat tanulunk. És másnap általános megdöbbenésre ezt a dallamot vartyogta: — Az öreg kecskebéka a legjobb, a legszebb, a legnagyobb! Indoklásnak a következőket fűzte hozzá: — Előbb meg kell, hogy erősítsétek az önbizalmam. Éreznem muszáj, hogy valóban szívből és nem színből választottatok karnaggyá. Azonkívül úgy érzem, ez fedi is a valóságot. Van talán valakinek ellenbrekkenése? Újra a fiatal unka jelentkezett. — Nekem. Úgy érzem, ennek e szövegnek nincsen melódiája! — Nincsen? — Az öreg békán kisimultak a ráncok, akkorára duzzadt. — Te nem vagy észnél! te öreg kecskebéka a legjobb, a legszebb, a legnagyobb...! Légiesen finom, emelkedő. Csak mindig a leg-re tedd a hangsúlyt. Ne is vesztegessük az Időt, kezdjük el! És a bókák kórusa rázendített. Fújták egész este. A fiatal unka is, mert két behemót kecskebéka terpeszkedett a közelében, és szigorú szemmel figyelték. Aztán más esték következtek, újabb, de nem túl változatos szövegekkel. Egyik alkalommal azt kellett betanulni, hogy az öreg kecskebéka a legfiatalabb. Az ifjú unka erre ismét felbrekegett. Most már inkább gúnyos kötődéssel, mert érezte, hogy úgysem ér el semmit. — Ebben ellentmondást érzek. Ha öreg, akkor hogyan lehetne a legfiatalabb? — Igazad van — kurtyogta elgondolkozva a kecskebéka —, ezentúl az öreget elhagyjuk. A kecskebéka a legfiatalabb...! Igen, így helyes! Úgyis tudja mindenki, hogy rólam van szó. És most kuruttyoljá- tok, de nagyon szépen, dallamosan! A békák rázendítettek, és az öreg kecskebéka kigúvadt szemében büszkeség csillogott. Élt a holtágban egy fiatal dajkabéka, aki ha ott is volt a kórusban, sohasem énekelt. Legtöbbször meg sem jelent a kóruspróbákon, olyankor inkább kint tartózkodott a parton. Talált egy széltől, víztől laposra csiszolt követ egy fűzfa közelében, az volt a kedvenc tartózkodási helye. Onnan nézte az agyagos végtelent, néha játszadozott a legyekkel, és élvezte, ha hamuszürke hátát csiklandozta a napfény. Egy napon két hatalmas kecskebéka ugrott mellé, és az öreghez kergették. — Tudomásomra jutott — dülledt az öreg szeme —, hogy te lógsz a kóruspróbákról. A hangversenyeken meg csak tátogsz. Elárulnád, mi ennek az oka? A dajkabéka hallgatott. — Nem akarsz válaszolni? így is jó. Ma este te énekled a szólamot. Gondom lesz rá, hogy ne lazsálj, erről kezeskedem I Este aztán szigorúan fortyogta az egybegyűlt bókáknak: — Átismételjük az eddig tanultakat, remélem egyszerre és nagyon szépen fogtok énekelni. A szólamot egyik ifjú társunk viszi majd, őt figyeljétek! — Mára nem ezt ígérted — harsant metsző hangon a fiatal unka—, hanem, hogy végre már olyan dalt tanulunk, aminek melódiája van! — Igen, ezt ígérted — bizonygatták többen is. — Igazi melódiákat szeretnénk végre kuruttyolni! — Türelem — mortyogta az öreg kecskebéka —, várjatok Tóth-Máthé Miklós Békák a sorára! Ne oktassatok engem, mit, hogyan tanítsak. Különben is, amíg akadnak közietek olyanok, akik a régit sem tudják, addig nem haladhatunk előre. Már pedig ennek az ifjú dajkabékának fogalma sincs az eddig tanultakról. Kezdjük tehát: Az öreg kecskebéka vénebb és tapasztaltabb... Na, folytasd fiatal barátom! A dajkabéka kitátotta a száját, de egy hang sem jött ki rajta. — Látjátok — karattyolta diadalmasan az öreg —, ez egyszerűen nem akar énekelni. Figyelmeztetlek, hogy baj lesz, ha nem énekelsz! Én béketűrő béka vagyok, de ami sok, az sok! A dajkabéka újra kitátotta a száját, látszott rajta, hogy erőlködik, de csak valami arti- kulátlan hang nyöszörgött elő belőle. — Kuruttyolsz, vagy nem kuruttyolsz?! — meredt rá vészjóslóan az öreg, miközben püffedt a dühtől. — Ne húzd az időt, mert nagyon megbánod! A dajkabéka tátogott. A közelben lévők hallották a szíve rendetlen dobogását. Megpróbált kipréselni magából egy hangot, egyetlen picinyke hangot. Nem sikerült. Az öreg ekkor odavágott a pillantásával két vaskos kecskebékára, akik elértették a célzást, és ráugrottak a nyomorultra. Szorították addig, amíg csak élet volt benne. Aztán kivonszolták a partra és otthagyták. Ekkor a döbbenet okozta csendben egy béka panaszosan felbrekegett. — De hiszen néma volt! — Akkor is kuruttyolhatott volna — vartyogta gyűlölettel az öreg. — Néma voltl — háborog- tak többen, aztán egyre többen: Néma volt! És akkor már egész este ezt morajlotta, zúgta, fenyegetően a bókakó- rus: Néma volt! ásnap hajnalban az öreg kecskebéka sárgásfehér hasával az ég felé puffadva, élettelenül himbálódzott a sűrű súlyom meg bókalencse között. Azóta, ha valaki megáll a holtág partján, és hallgatja a békák kórusát, úgy érzi, mintha valami furcsa, rekedtes melódia lenne a kuruttyolá- sukban. Sok ezer bóka egyszerre zengi. És az új karnagy hangja is egybeolvad a többiekével. M — Nemi Tulajdonképpen baj merheted: hegyvidéken az időjárás nincsl szeszélyes. — Hát akkor? Mi az oka annak, — Ezt nem gondolod komolyan... hogy nem rohansz összekészíteni a —Nem értem ezt a megjegyzéholnapi túracipődet, ruhádat?... És sedVörös Márta tárcája A csúcs másik oldala Monológ dialógusban —Na, végre Itt vagyunkl — Végre! — Igaz, hogy erre gondoltál? Ez a havas csúcs volt, amiről any- nyiszor és annyit beszéltél? — Igen. Valószínű ez. Vagy egy másik, egy hasonló, de valójában ilyen. — Hát itt vagyunk. Már csak egynéhány száz méter gyaloglás. És... Nos, akkor körülbelül ott vagyunk, ahol ilyenkor Júliusban Is taposni lehet a havat... — Meg belemarkolni a felhőbe. Hinni azt, ha megcsavarom, lenn esik az eső. Ha belefújok, tovaröppen, bárányként keresi társait, de ha akarok, ráülök a sűrű felhőre és a csúcsok között örökké pergő széllel átrepülök a csúcs másik oldalára. — Ez az! Ide vágytál! Itt vagy! Nézd! De gyönyörű, ahogy az az alul szürke, felül fehér gomoly e- reszkedlk lassan alá. Csodálatos! És ellenfényben a búcsúzó napi Aztán az egészből végül mégis makacsul, konokul, mozdlthatatlanul kiemelkedik a csúcs. Az jut eszembe erről, hogy ezt a csúcsot — a csúcsokat — körültáncolja az élet. Udvarol neki, kacérkodik vele, dühösen oldalba vágja, orkánokkal Is tépi... De ő csak áll. Igaz, kicsit töredezik, de végül marad: az ami! A csúcs! — Nem lehet legyőzni. — Egyszer ez is bekövetkezhet, de a léptékek emberöltők millióival mérhetők. Sok ezer évvel ezelőtt már állt ez a csúcs — és sok ezer évnek kell eltelnie, hogy elkopjon. Hacsak... — Hacsak? — Hacsak az eszmélő ember valami eszméletlen hibát nem követ el. — Rossz útra szaladt a beszélgetésünk. Fáradt vagy. Azért jöttünk ide, mert azt mondtad, ez a havas csúcs jelent számodra megnyugvást. Arra gondolj, hogy holnap indulunk és megnézzük közelről. — Persze... — Nem hangzik ez valami meggyőzően. Valami baj van? egyáltalán nem vagy olyan igazi boldog-lelkes, hogy végre itt vagyunk a csúcs alatt. — TévedszI Én boldog vagyokI Mert idekívánkoztam, és lehet, hogy a régi-áimaim-csúcsot holnap való közelből is megismerjük. —Lehet?? — Igen. Mert nem biztos, hogy a holnapi nap erre alkalmas lesz. Is— Hát nem mondhatod komolyan, ha végre itt vagy, adódhat olyan időjárási körülmény, ami számodra akadályt Jelent?! — Indulatos vagy. Én ezúttal békés, sőt méltóságteljes, mint ott, az a csúcs. Igenis lehet olyan időjárási körülmény, hogy holnap nem indulhatunk. Hogy várni kelll — Kicsit meghökkentesz. Nem most először! Sóváran nézed a csúcsot, oda akarsz menni, és közben teljesen elbizonytalanodtál. Mi ez? — Látod, nem tudtam rögtön válaszolni. Jó volt ez a csönd. De!... Először is tudnod kell: nem bizonytalanodtam ell Másodszor viszont tudjad azt is, hogy mint a csúcs, ugyanannyi lábjarnyi-járásra van egy csodálatos völgy. Az ölében tiszta vizű patak cseveg, körötte harsogó zöld a fű, csengő- és ko- lompszó... — Figyellek... — Tudod, hogy kedvelem a völgyeket, —a valley-ket, a thal-okat— mindegy milyen nyelven mondjuk. Ott terem a béke. Az emberek azért települtek a völgyekbe. — De ml a csúcs miatt Indultunk ell... — Igen. A csúcs miatt. —Akkorholnapindulunk?... Miért nem válaszolsz? — Értsd meg! Nem biztos, hogy holnap indulunk! Boldog vagyok, hogy itt vagyok, és hiszem — ha útközben civakodunk is, de megnézzük közelről a csúcsot. De látod? Kerekedik a szél, némely felhőre rá lehetne ülni. Az időjárási Mostanában elég rapszodikus. Aztán végül is: engem érdekel a völgy isi —Hallgatsz. Jó lenne, ha mondanál valamit. Legyen az egyetértés, ellenzés, vita, szemrehányás, szentségelés, düh. Valami reflexiói... — A vágyaid, a reményeid legjobb ismerője vagyok. — Éppen azért várom, hogy szólj valamitI... — Ha olyan lesz az időjárás, hogy a völgybe mész — megyek veled. Ha pedig a légkör megengedi, ott leszek melletted a havas csúcshoz vezető úton. — Köszönöm I De nézd csak! A túloldalról most visszatükröződik a nap. A fehér szürkéslilává alakul, narancsszínű azsúrozás- sal... Tudod, feltétlenül meg kell néznünk a csúcs másik oldalát is...
