Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-21 / 75. szám
Szép szavak szólója Lírai alkat — mondják sokan a csökölyi Kis-Pál Juditról. S ha valaki hallotta már őt verset mondani, avagy látta játszani; azt érzi, igazi talentum áll vele szemben aszínpadon. Még akkor is, ha a 20 éves, hosszú hajú lányt az idén nem vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Juditra már óvodás korában felfigyeltek, amikor A három pillangó című bábjátékban megcsillogtatta mesélőkészségét. Az iskolában úgy fogadták, ez a kislány már tud valamit. Valami olyat, amely csak keveseké. Ez pedig a szép beszéd és a kiváló előadóképesség. — Elsőben és másodikban — a Zsolnai-módszer szerint tanulva — a kommunikációs gyakorlatok tovább érlelték a hangképzést, a szó- és mondatformálást, a helyes dallamot, hangsúlyt és beszédtempót. Alsóban Csizmadia Sándorné, felsőben Luther Mária foglalkozott velem. Másodikban Lázár Ervin A kék meg a sárga című meséjével első lettem a megyei vers- és prózamondó versenyen. Fia ők nem lettek volna, talán sohasem mondhattam volna el Tatjána monológját. Igaz, ezt már a Táncsics Diákszínpad tagjaként adhattam elő. Dr. Kluj- ber Lászlón kívül BojtorÁkos is segített a versrendezósben. Laci bácsi könnyedén meg tudja állapítani, kivel érdemes foglalkozni, hiszen praxisa alatt 38 ember került Thália templomaiba. Emlékszem, amikor színpadának a tagja lettem, bámulatba ejtett, mekkora empátiával rendelkezik, Számtalanszor előfordult, hogy indiszponált állapotban mentem el egy-egy próbára. „Ezt meg kell csinálnod, képes vagy rá/"— mondta minduntalan. Biztatása mindig hitet és erőt adott... Hogy egy húszéves lány miért tartja fontosnak azt, hogy verset mondjon? Egyszerű a válaszl Annak ellenére, hogy a fiatalok körében (is) lanyhult a versszeretet—annyit tudnak a versről, hogy azt elemezni kell— Kls-Pál Judit (Igaz, a drukktól láng- rózsásan) mindig örömmel mond verset, Vallja; azért fontos, hogy közönsége megismerje Arany, Ady, József Attila, Szabó Lőrinc vagy Puskin egy-egy művét, mert lehet, hogy a nézőtéren ülők sohasem találkoznának e költőóriásokkal, üzenetük sohasem jutna el a szivükhöz, —A színpadon csodálatos élmény hallani a moraj utáni csendet, —Jegyzi meg Judit. — Amikor reflektorfényben vagyok, s például A néma leventéből Zéllát játszom, arra törekszem, hogy maradandót nyújtsak. Szeretem ezt a szerepet csakúgy, mint Puskin Tatjánáját, annak ellenére, hogy a két nő teljesen fordítottja a másiknak. Amikor arról faggattam, van-e kedvence, s megfogalmazódott-e már benne valamilyen művészi ars poetica, Szilágyi Domokos soraival válaszolt: „Hát higgyük, hogy kezünk nyomán tapintható formát öltenek a szavak, a szép szavak, hogy: nyugtalanság, változás, fejlődés és megismerés, világ, béke-, Jövő—■ s ha majd szervetlenné válik bennünk az indulat, s léptünk nyomán a fü kinő Is, az is javunkra nő." Még ha Kls-Pál Judit e tanévtől »“Csokonai Vitéz Mihály Tani- tóképzö Főiskola hallgatójaként a Zoltán Gábor vezette szln- játszócsoportban játszik Is, a táncsicsos társulattól nem tud elszakadni,,, Visszahívják a közös emlékek, Jövőre is megpróbálja a szinművészetlt. Lehet, hogy ő lesz a 39, színész a Kluj- ber-féle ,,sztnltanodából"? SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1990. július 21., szombat AMATŐRÖK — választott A kaposújlaki művelődési ház és a vízkutató vállalat után a kaposvári Kilián Városi Művelődési Központ fogadta be az egykori Agressor tagjait. A négy fiú — Jusits Zsolt, Pálffy Gábor, Kiss Zoltán és Torma Zoltán—az 1988. augusztus 20-án alapított együttes tagjaiként, Godless Dogs, vagyis Istentelen kutyák néven lépnek közönség elé. Miért adták e szörnyű nevet a csoportnak? Mint megtudtam, szótárból nézték ki, s mivel mindannyian ateisták, bátran vállalják. (Azt a mai napig nem értem, az istentagadást miért kell egy együttes esetében kifejezésre juttatni!?) Pálffy Gábor, az együttes basszusgitárosa a Csepel Művek Egyedi Gépgyárában keresi a kenyeret, s azért tanult meg muzsikálni, mert utcájukban sokan zenéltek. Eöry Zoltánon kívül itt lakik Szira János is; a tizenéves srácot ő tanította meg gitározni. Három évig játszotta Detonátorban, s amikor felbomlott a társulat, új után nézett... — Ez egy jó buli — mondja —, s úgy érzem, egyre többen kedvelik a régi alapokon nyugvó heavy métáit. A zenét mi szerezzük, s Torma József dalszövegeivel saját korosztályunkhoz szólunk. Kedvenceink: a Deep Purple, a Dio, a Mr. Big és a Metallica. 23 koncertet adtunk idáig, s Kaposváron kívül Barcson, Siófokon, Győrben és Budapesten is felléptünk. A Beatrice, az Ossian és a Pokolgép előzenekara voltunk. Az országos rockzenei fesztivált 11 együttes közreműködésével rendeztük meg a Latinka-házban. Bekerültünk az Aorta ‘90országos rockdöntőbe is, ahova a megye legjobb amatőr zenekarai közül kettő jutott tovább — említi meg a legkényesebbeket. , Jusits Zsolt, a Godless Dogs énekese nemrég még a Németh Ágnes vezette Somogyi Aprók gyermektánccsoportban táncolt. A számtalan oklevéllel büszkélkedő, győztes szólótáncos, hogy tudott ilyen hirtelen műfajt váltani? — Tánc közben egyre inkább rádöbbentem arra, hogy ez a világ már nem az én világom. Annak ellenére mondom ezt, hogy nagyon szerettem táncolni, még ha Ágival sokat veszekedtünk is, a Somogyi Aprókkal töltött évek nem tűnnek el nyomtalanul. A népzenét ma is szívesen hallgatom; kedvencem a Kormorán. Régi vágyam, hogy énekeljek, ezért nem volt nehéz megválnom a néptánctól. Zsolt a Zselic Áruház élelmiszerosztályán eladó, s társaival szinte naponta találkozik. Mindenhova együtt mennek, hiszen jó barátok, s a közösségi lét, a próbák gyötrelmei és a sikeres fellépések motiválják őket. Több tízezer forintos hangszereken játszanak, de ennek ellenére elkelne egy jó szponzor. Salamon Gyula „menedzseli" a csapatot, s fellépeseiken Gergely László tökéletesíti a hangzást. Hogy mik szeretnénk lenni? természetesen hivatásos zenészek! Erdélyi dallamok szűrődnek ki a Latinka-ház színházterméből, A színpadon Merczel István, a Somogy Táncegyüttes művészeti munkatársa irányítja a fiúkat, lányokat. A május végén megrendezett Folkpódiumra készített számokat próbálják, amelyekből néhányat a holland közönségnek is bemutatnak. A hónap végén indulnak a tulipánok országába.., Merczel István neve ismerősen cseng Somogybán, hiszen gyakran vezet táncházat, a berzenceí hagyományőrzők szak- tanácsadója, s koreográfiáival is találkozott már a közönség. A kezdetekről, a tánc lelekformáló erejéről a szünetben beszélgettünk, — Kilencévesen a csopaki általános iskola csoportjában tanultam az első lépéseket, s a középiskolában sem lettem hűtlen a tánchoz. Egyetemistaként a soproni Ürmös Táncegyüttesben táncoltam, s már akkor készítettem néhány számot. 1986-ban Jöttem Kaposvárra, első utam a Somogyba vezetett. — Hogy érzed magad az ország egyik legnívósabb amatőr együttesében? — Jóll Kiváltképp most, mikor egyik meghatározója lehetek az itt folyó munkának. Azt szeretném, ha az itt táncolók minél több autentikus produkcióval ismerkednének meg. Az évszázados hagyományok jelentsék az alapot, s csak utána jöjjenek a gondolati művek! A tánc olyan nyelv, amely mozdulataival beszél. Az együtt táncolás során fantasztikus lelki kapcsolatok alakulhatnak ki, A párok egymás közt szinte harcot vívnak azért, hogy gesztusaikkal, mozdulataikkal a legtöbbet nyújtsák, örvendetes, hogy ez érződik a gyerekeknél... — A Folkpódiumon Feketelak, Méra, Szók, Boncida, Pacalka, Gyimesközéplak táncaival 50 perces nonstop műsorban találkozott a publikum. Lesz-e folytatása e remek kezdeményezésnek? „Ez a sokszorosan elrontott, félretámogatott, leziillesztett, eltemetett, elsiratott mozgalom még mindig él. Ha nem is virágzik, de életjeleket mutat, mindenekelőtt azért, mert mindenkori bázisa, a fiatalság változatlanul szomjas az értékes és tiszta forrásból táplálkozó kultúrára; s mert még mindig vannak lelkes (...) támogatói, akik ebben az országos anyagi szűkösségben is szereznek hozzá pénzt. ” Kenessei András Istentelen kutyák — Szeretnék novemberben egy somogyi összeállítást készíteni; annál is inkább, mert a folklór tekintetében hazánk egyik leggazdagabb tája Somogy. Aztán újból erdélyi, később közép- magyarországi es végül egy dunántúli anyaggal találkozna a közönség. Merczel Istvánnak, a Zselici Erdészet erdőmérnökének az évek folyamán életeleme lett a tánc. Felesége szintén a Somogy táncosa, de jelenleg Sára mellett, héthetes kislányuk, Anna köti le minden idejét. A táncban az egészséges magyarságtudat kialakítását, az igazi lokálpatriotizmus elmélyítését tartja a legfontosabb emberformáló erőnek. A szünetnek vége. A tánckar ismét a színpadon. A magnóból újra fölcsendül a szépséges boncidai népdal: Ez a világ olyan világ, mint a mogyorófavirág. Sokat ígér, keveset ad, amit ad is, keserűt ad. Aktot nem tud rajzolni őszi Zoltán a Somogy Megyei Művelődési Központ újjávarázsolt aulájában a Kecel-hegyi művésztábor alkotásait szemlélt©. Arról kérdeztem, hogy értékeli kritikus szemmel a falra, paravánra tett képeket. Elmondta, hogy országos rangú kiállításnak is beillik az Itt bemutatott anyag. mEz a világ, olyan világ...”
