Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-21 / 75. szám

1990. július 21szombat SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 7 Balaton, te drága! Párizs olcsóbb Siófoknál—mondja a külföldi Autós­kemping 72 millióért (Folytatás az 1. oldalról) Korszerű csapadékvíz-elve­zetőrendszer, elektromos és úthálózat várja a vendégeket. A vizesblokkban külön helyisé­gek a mozgássérülteknek, és állandó melegvíz. A berendezé­sek már földgázzal működnek... Ez a kemping megfelel a há­romcsillagos követelménynek is. » Ősszel majd fákat telepíte­nek, s a következő szezonra elkészül a drinkbár, a gyermek­játszószoba és a társalgó. A Siotour egy lépéssel a kö­vetelmények előtt akar járni. Tegnap, a megnyitót követően — még a délelőtti órákban — csaknem harmadáig megtöltöt­ték a kempinget az üdülővendé­Leépülő szolgáltatások? ján, bizony, jócskán ősz van. Két-három hónap telik el így, ilyen bizonytalan anyagi körül­mények között. — A szolgáltatások ára iszo­nyatosan magas; ezt néhány monopolhelyzetben levő cég — DRV, Dédász, településtiszta­sági vállalat — tetszése szerint alakítja ki, Mégis csak vicc, hogy 60 forintot fizetünk ez utóbbinak minden köbméter szemétért, hogy saját közigaz­gatási területünkön lerakhas­suk—-dühöng az igazgató, Aztán arról beszél, hogy vol­tak ugyan központi fejlesztések — például BIB-pénzből —de a fenntartásra már senki nem akar adni, Boglárlellén össze­sen 20 hektárnyi szabadstrand van, ezek fenntartása 3-4 millió forintba kerülne évente. A vál­lalkozó azonban nem vár. — Ha elvégezte a munkát, mindjárt megjelenik a fizetésért is. A ta­nácsoknak saját dolgozóikkal kellene ezeket a munkákat el­végeztetni, ahogy ezt 20 évvel ezelőtt Magyarországon tették, s ahogy ezt Nyugaton ma is te­szik. Ha ezeket a feladatokat — a közszolgáltatást, kommunális munkákat—nem tudjuk ellátni, a turista eltűnik innen. A termé­szeti kincs csak adottság, Ide Infrastruktúra és környezetba­rát emberek is kellenek, (Süli) Bár kevés útbaigazító táblát talál a látogató a balatonszent­györgyi Csillagvárhoz, mégis több százan keresik föl naponta. A vár körüli parkban is kellemesen tölthetik idejüket a turisták; szalonnasütő rész és labdajátékokra alkalmas terület várja őket. A képek a csillagvári gyűjteményből mutatnak be néhá­nyat. Fotó: Kovács Tibor CZENE ATTILA RIPORTJA Manfréd Weiss és családja Zwickauból, a keletnémet sze­mélygépkocsi-gyártás fellegvá­rából érkezett a Balaton-partra. — Hatodik vagy talán már a hetedik éve, hogy nyaranként Magyarországra utazunk pi­henni, kikapcsolódni—mesélte a feleség, Else asszony. — Ahogy a gyerekek nőttek, a ko­rábbi sátrat lakókocsira cserél­tük. Az idén búcsúzni jöttünk a Balatonra, ahol az elmúlt évek­ben sok szép élménnyel gazda­godtunk. Itt találkoztunk rend­szeresen a Nürnberg mellett élő NSZK-beli rokonokkal is. A jövő nyártól azonban inkább olyan országokba látogatunk, ame­lyekbe eddig csak a kivételezett keletnémet állampolgárok, poli­tikusok vagy élsportolók jutot­tak el. Olasz tengerpart, francia Riviéra, spanyol bikaviadalok... A nyugatnémet utazási irodák már most is nagyon olcsón szerveznek utakat, így sok esetben jóval kevesebbe fog kerülni Párizs, Madrid és Róma, mint Siófok, Földvár vagy Fo­nyód. Búcsúzó németek, kritikus olaszok — Bizony, egyre drágább itt minden — kapcsolódott a be­szélgetésbe férje. — És amit kapunk érte, az mindinkább rosszabb minőségű. Az ember azt hinné: ha egymás mellett kinyit 10 büfésbódé, akkor a vendéglátós olcsóbban méri a sört, hogy magához csalogassa a szomjas embereket, Ezzel szemben egyik drágább, mint a másik, a sör közben meg lan­gyos.., Weissék a nagyon kevesek táborába tartoznak, akik az NDK-ból ebben a szezonban hazánkba látogattak. Elmond­ták: nagy most náluk a bizonyta­lanság, félnek a munkanélküli­ségtől is, a legtöbben nem „elki- rándulják”, inkább összegyűjtö­getik a pénzüket. A német helyett sebesen per­gő olasz beszédet hallani az utcákon, strandokon, szóra­kozóhelyeken. Itália fölfedezte Magyarországot! A napfé­nyes Délről érkezett Silvio Mat­téi és barátja is. Hófehér, nyitott Ford Escorton járják az éjsza­kákat. — Nálunk nagyon hinaras az Adria, talán ezért is látogat sok honfitársam a Balatonra — vé­lekedett a bajuszos fiatalember. — Remélem, ez a tó nem fog hasonló sorsra jutni. Mert négy évvel ezelőtt, amikor először jártam itt, mintha tisztább lett volna a víz. Az viszont maradt — folytatta nevetve —, ha úszni akarok, akkor előtte kilométer­nyit kell gyalogolnom a sekély vízben. A magyarok egyébként, úgy látom, felkészültek valami­fajta minőségibb turizmus foga­dására. Sok új üzlet nyitott, igé­nyesebbek a berendezések is, csak hát a személyzet: az udva­riatlan, és nem beszél nyelve­ket. — Négy napja érkeztünk — vágott közbe a barátja —, de meg tudom számolni a két ke­zemen, hogy éjszakai szórako­zóhelyen hány magyarral talál­koztunk. És elvétve látni őket az éttermekben is. Igaz, ezeket az árakat néhol még mi is borsos­nak érezzük... Nagy Mihály Romániából, egy apró faluból érkezett, Ma­rosvásárhely mellől. Belőle csak úgy árad a csodálkozás: — Fantasztikus, óriási, gyö­nyörű — sorolja a töméntelen jelzőt beszélgetésünk közben. Először van külföldön... Szexi helyett taxi — A szexüzlet, amely koráb­ban, úgy tetszett, hogy sokak feneketlen pénzeszsákja lehet, egyszerűen befürdött a Bala- ton-parton — panaszkodott Kovács János, aki maga is lá­nyokat futtat. — A három csaj alig tud annyi pénzt keresni, hogy elég legyen a szállásdíjra. Pedig két hete már árainkból is engedtünk, csakhogy jobban jöjjenek a kuncsaftok. Magya­rokkal alig lehet találkozni az éjszakában, s az üres vagy majdnem üres szórakozóhelye­ket látva azt hiszem: jövőre majd azok a külföldiek is széles ívben elkerülik a Balatont, akik az idén ide tévedtek... A nehezen indult beszélge­tésnek gyorsan vége szakadt, mert kliens érkezett. No, nem a lányokhoz, hanem Kovács úr­hoz, aki a pénzszűke miatt ráfa­nyalodott korábbi szakmájára: taxizik. Nem éppen derűs arc­cal intett istenhozzádot. Más­nap reggel úgy döntöttem, sok- gyermekes magyar családot keresek. Megkérdezem őket: miképp sikerült a csoda, hogy megengedhetik maguknak a balatoni vakációt? Nem találtam. Olyan szülő meg jócskán volt, aki a gyerme­két előbb türelmesen lebeszél­ni akarta, majd szinte odébb­vonszolta az általa megkívánt 70—80 forintos pizzától, a csu­pa vízbuborék limonádétól, amelyért húsz-huszonöt forin­tot kértek... Egyikük, a Miskolc­ról érkezett Kelemen Csaba vállalkozott egy röpke interjúra. — Két gyerekkel jöttünk — mondta —, s csak azért bírjuk anyagilag a kiruccanást, mert távoli rokonok adnak szállást és kaját Ingyen. Étteremben és esti szórakozóhelyen még nem voltunk, de azt hiszem, ezt a luxust a következőkben sem engedhetjük meg magunknak. Napközben — hajó idő van — a strandon napozunk vagy für- dünk. Ha hűvösre fordul, a roko­noknak segítünk a ház körül. Este gyakran sétálunk. Siófok sok épülete megszépült, ez jól látható és dicséretes, de a ven­dég nagyon kevés bennük, Vé­leményem szerint ezen a nyá­ron el kell dőlnie annak: a jövő­ben lesz-e esélye a Balaton- partnak, hogy megtartsa ven­dégeit? Az árak a nagy konku­rencia ellenére már a csillagos eget ostromolják. Hazai vevők nélkül pedig, úgy érzem, nem lehet föllendíteni az itteni ven­déglátást. Nagyapám mesélte egyébként — folytatta —, hogy a Tanácsköztársaság győze­delmes 133 napja alatt gyerek­ként vendége lehetett, pedig közben ugyancsak dörögtek a fegyverek. Hol adhatom meg én ezt a gyerekeimnek? — kérdez­te, aztán Zsuzsi lányát nyugtat­gatva (este majd kapsz fagyit, kicsim) és közben elnézést kér­ve odébbállt. Kuka — business Horváth Gyulát, bár üdül, nagy serénykedés közepette találtam. Kezével könyékig egy kukában turkálva üvegeket ke­resett. — Egyik haverom a másik strandon szedi össze az eldo­bált, de jó pénzért beváltható fiaskókat — mondta, miközben diadalmasan a magasba emelt egy zöldhasú sörösüveget. Mutatóujjával még undorodva lepöckölt oldaláról egy marok­nyi őszibarackbőrt, aztán így folytatta: — Tudom, hogy szé­gyellnem kellene most magam, de nem teszem. Szégyelljék magukat azok, akik olyan drá­gává tették a balatoni nyaralást, hogy csak két lehetőségem maradt: vagy hazamegyek né­hány nap után, amikor elfogy a pénzem, vagy munkát keresek. Hárman jöttünk le Budapestről. Egyébként angyalföldiek va­gyunk. Az egyik csávó hazalé­pett, mi ketten munkát keres­tünk. De fizetni egyik vendéglős sem akart. Azt mondták: ők nem adnak fixet, egy petákot sem, keressük meg a pénzt a vendé­gen.,, Akkor inkább üvegeket gyűjtünk — hunyorított rám vi­dáman, Beváltott már vagy három­száz forintra valót aznap is, — Végül is jó hasznot húzok abból, hogy nagy a drágaság. Az emberek közül egyre keve­sebben tudják megfizetni a sört étteremben, büfében; megve­szik hát a boltban, s mikor le­csorgatták torkukon a lét, el­dobják az üveget. Árokpartra, fák közé. Vagy egyszerűen a járdán hagyják. A legtöbbet mégis a szemetesládákban ta­lálom. No, készen is vagyok — mutatta csaknem tele vászon­táskáját. — Ha újra erre Jársz, hozz nekem néhány üveget; az se baj, ha nem üres.,, A Balaton-parti házak sarkal­nál közben meggyűlt a sötét­ség; az ég sárga-vörös foltjai, mint régi zúzódás, virítottak, Az utak mentén görcsös rudakon cövekelő piramiskoronák: a lombok békéssé szűrik a közöt­tük szél szárnyán szökkelő szit­kokat. — Drága vagy nekem, Balaton — suttogta egy kósza szellő, s miközben tovaszaladt, nagyképűen összekócolta a víz sötét foltjait. BALATON-BOGLÁR Meglepő hírrel fogad a bog- lárlellei városgazdálkodási igazgatóság vezetője: ha nem történik valami csoda, hamaro­san bejelenthetjük a csődöt, Ha azt nem, akkor leállítjuk a közte­rületek, strandok karbantartá­sát, tisztítását, mert nem tudjuk kifizetni a díjakat. Soós Zoltán ezután sorolja az okokat, amelyek a balatoni tu­rizmus végét jelenthetik; a ta­nács a pénzt az állandó lakos­ság számához viszonyítva kap­ja meg a központi költségvetés­ből, a megyei tanácson keresz­tül, Ez az éves pénzösszeg mintegy 80 százaléka, amit 12 egyenlő részletben osztanak ki, A gond legfőképpen ebből a mechanizmusból adódik. A Balaton-parti települések­nek legkésőbb május végére el kell készülniük az időszerű fel­adatokkal Az útjavítások, par­kosítások, strandok megfelelő szintre hozása gyakran elviszi az e célra tervezett éves pénz­összeg 75—80 százalékát. Júniusban tehát fizetni kellene a vállalkozóknak, a kassza azonban üres. Amire az első jelentősebb bevételek megje­lennek az igazgatóság számlá­íHázias ételek,^ olcsó szobák SIRÁLY Fonyód, Bartók Béla u. 3, Vb ................. J)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom