Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-19 / 73. szám

I 2 Hétfőn (Folytatás az 1. oldalról) A délelőtti bizottsági üléseket követően tegnap délután 14 órától ismét plenáris ülésre gyűltek össze a képviselők. A nyári rendkívüli ülésszak e heti harmadik munkanapján atárgy- sorozat megkezdése előtt so­ron kívül kért szót Hódosán Róza (SZDSZ), hogy felolvassa a szabad demokraták önkor­mányzati bizottságának nyilat­kozatát. A nyilatkozat élesen elítélte Horváth Balázs belügy­miniszter két nappal korábbi ki­jelentését, amely megkérdője­lezte az SZDSZ szakértőinek kompetenciáját, úgy ítélve, hogy önkormányzati törvény- tervezetük irrealitások szak­szerűtlen követelésére épül. Éles bírálat a sajtóról A képviselők ezek után foly­tatták a pártatlan tájékoztatás bizottságáról szóló törvényja­vaslat előző nap megkezdett általános vitáját. Az alkot­mányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság ugyan nem tett észrevételt a benyújtott módosító javaslatokkal kapcso­latban, ám időközben Gáspár Miklós (KDNP) újabb módosító indítványt nyújtott be, így — mint arra az elnöklő Szabad György felhívta a figyelmet — a tervezet nem kerülhetett részle­tes vitára, s természetesen dönteni sem lehetett felette a tegnapi ülésnapon. Még az általános vita előtt soron kívül szót kért Tölgyessy Péter (SZDSZ), s kérte a keddi vitában több módosító indít­ványt is beterjesztő Kulin Fe­rencet, hogy vonja vissza törvénymódosítási javaslatait. Azok ugyanis az SZDSZ-es képviselő szerint csorbítanák a sajtó szabadságát és sértenék a nemzeti médiumok pártatlan­ságát. Erre reagálva Kónya Imre, az MDF, frakcióvezetője kijelentette: az MDF változatla­nul elkötelezett a sajtószabad­ság elve mellett, s éppen ezért módosító indítványaikat nem vonják vissza. Ugyancsak az általános vita megkezdése előtt Orbán Viktor (Fidesz) arra hívta fel képvise­lőtársai figyelmét, hogy szoros összefüggés van a pártatlan tá­jékoztatás bizottságának felállí­tása és a nemzeti médiumok vezetőinek kinevezése között. Emlékeztetett arra, hogy e ve­zetők beiktására előzetesen megjelölt júliús 15-i határidő már lejárt, s a jelenlegi parla­menti vita elhúzódása tovább növeli a bizonytalanságot az érintett intézményekben. Mi »Hírláp Ezt olvashatja a mai reggeli Pesti Hírlapban Európát a közeljövőben az a veszély fenyegeti, hogy az iszlám hívei diadalme­netben végigvonulnak rajta. Ma még csak kérdés, hogy mi lesz, ha a rohamosan népesedő muzulmánok el­lepik kontinensünket, de a válaszra talán- már éveket sem kell várnunk. (5. oldal) Októberra elfogy a költ­ségvetés? A ceglédi Toldy Ferenc Kórház gondjairól nyilatkoznak az érintettek. (8. oldal) Összeállítás a privatizá­cióról. Kopátsy Sándor köz­gazdász történelmi példá­zatai. (9. oldal) Piac. Tőzsde. Termény- tőzsde. Deviza. (10. oldal) Janov professzor recept­je. A New York-ban élő is­mert közgazdász szerint lehetséges a szovjet gazda­ság bajainak gyógyítása (11. oldal) (X) SOMOGYI HÍRLAP 1990. július 19., csütörtök ül össze az Országgyűlés Potsdam, 1945 A törvényjavaslat általános vitájában főként a pártatlan tájé­koztatás bizottságának össze­tételéről, működési rendjéről fejtették ki véleményüket a kép­viselők, de akadtak felszólalók — Csurka István (MDF) és Gic- zy György (KDNP) —, akik két­ségbe vonták, hogy szüksé­ges-e egyáltalán a bizottság létrehívása. Kosa Ferenc (MSZP) úgy ítélte, hogy ameny- nyiben a beterjesztett törvény- javaslat szerint szerveződik meg a bizottság, úgy abban túl­teng a szakmai képviselet, míg a társadalmi képviselet szinte teljesen elsikkad. Többen meg­kérdőjelezték azt is: milyen ha­tékonyságú, ha a bizottság utó­lag véleményez egy-egy rádiós, vagy televíziós műsort. Természetesen a vitában a szűkebben vett terület—azaz a létrehívandó pártatlan tájékoz­tatás bizottsága — mellett a magyar sajtó helyzete is teríték­re került, s a kormánypártok képviselői részéről ismételten megfogalmazódtak a nem egyszer éles bírálatok. Az „ellendrukkerek” nem ujjongtak Beke Kata (MDF) például úgy vélte, hogy a választások óta fanyar hangulat uralkodik a saj­tóban, s az újságírók szinte „ellendrukkerei” a kormány­nak. A képviselő ezt azért is rosszallotta, mert — mint a plé- num előtt kijelentette — a sajtó­nak ujjongania kellett volna a politikai átalakulás megtörtén­tekor. Csaknem valamennyi felszó­laló kitért arra: miként biztosít­ható, hogy a bizottság direkt módon ne avatkozzék' be a nemzeti médiumok működésé­be, az egyes szerkesztőségi műhelyek munkájába. A polgári demokráciák példáját idézve BossányiKatalin (MSZP) rámu­tatott: a nyugat-európai orszá­gok sajtógyakorlatában a kor­mány nem befolyásolásra tö­rekszik, hanem arra, hogy minél több információval lássa el a tömegtájékoztató eszközöket. Majd — a hatalom és sajtó vi­szonyát érzékeltetendő — Churchill szavait idézte, misze­rint: ,,a demokrácia szempont­jából még mindig jobb, ha a poli­tikusok félnek a sajtótól, mintha a sajtó fél a politikusoktól”. A pártatlan tájékoztatás bi­zottságának mielőbbi felállítá­sát sürgetve Molnár Péter (Fi­desz) kompromisszumos meg­állapodásra kérte a tervezetet beterjesztő SZDSZ-frakciót, és a módosító javaslatpkat tevő MDF-képviselőket. Úgy vélte ugyanis: ha e kompromisszum létrejön, valamint Gáspár Mik­lós visszavonja újabb módosító indítványát, úgy még ezen a napon dönthetnek a képviselők a bizottság létrehozásáról. Az elnöklő Szabad György azon­ban bejelentette, hogy erre semmiképpen nincs lehetőség, mivel időközben még több kép­viselő jelezte hozzászólási szándékát a törvényjavaslat ál­talános vitájában. Új bizottsági tagok Hat óra előtt néhány perccel befejezte munkáját az Ország- gyűlés. A képviselők a megüre­sedett bizottsági helyre új tago­kat választottak. Mivel Bokros Lajos (MSZP) korábban lemon­dott képviselői mandátumáról, így megszűnt bizottsági tagsá­ga is. Az MSZP képviselőcso­portja a költségvetési bizottságba Katona Bélát javasolta. Zacsek Gyula (MDF) ugyancsak lemondott bizottsá­gi tagságáról. Helyette az MDF képviselőcsoportja a gazdasági bizottságba Zsupos Layosf java­solta. Az Országgyűlés a javas­latokat elfogadta. Szabad György házelnök jú­lius 23-án, hétfőn 10 órára hívta össze az Országgyűlés rendkí­vüli ülésének következő ülés­napját, amelynek napirendjén az elnapolt előterjesztések megtárgyalásán kívül várha­tóan a helyi önkormányzati kép­viselők és polgármesterek vá­lasztásáról szóló törvényjavas­lat általános vitája szerepel. Folytatódik az alkotmány mó­dosításáról és a helyi önkor­mányzatokról szóló törvényja­vaslatok vitája, s a honatyák megtárgyalják a jogállásukról, tiszteletdíjukról és költségveté­sükről szóló törvényjavaslato­kat is. Debreczeni József (MDF), a sajtóprivatizációt vizsgáló par­lamenti bizottság vezetője szó­vá tette az ülés végén, hogy már harmadszor csúszik' időhiány miatt a bizottság jelentésének megtárgyalása, noha az Or­szággyűlés június 30-i határidőt szabott meg. Szerinte így a közbenső jelentés olyan kon­zerv, amelynek lejár a szava­tossági ideje. Azt kérte az el­nöktől, hogy jusson idő a meg­tárgyalására a következő ülé­sen. Szabad György megígér­te, hogy törekszenek rá. Újabb terhelő dokumentumok a mundéros kiskirályokról Lezárta a Czinege-ügyet a honvédelmi bizottság Mindenképpen el kell kerülni, hogy a kicsinyes politikai bosszú árnyéka vetüljön az Országgyű­lés honvédelmi bizottságára, ezért a testület a maga részéről lezártnak tekinti az egykori hon­védelmi miniszter, Czinege Lajos visszaéléseinek ügyében folyta­tott vizsgálódásokat. A bizottság a jövőben csak olyan esetben javasolja országgyűlési vizsgála­tok elrendelését, ha — el nem évülő — népellenes bűncselek­ményben való részvétel alapos gyanúja merül fel valakivel szemben. Szabó Miklós (SZDSZ) és Király Béla (független) képvi­selő javaslatára, hosszas vita után, ez a döntés született az Országgyűlés honvédelmi bizott­ságának szerdai ülésén. A Czine- ge-botrápy de facto lezárásáról, illetve a volt honvédelmi miniszter áldatlan ténykedésének politikai, erkölcsi megítéléséről a honvé­delmi bizottság állásfoglalást hoz nyilvánosságra a napokban. (Az egykori potentátok felelősségre vonását szorgalmazó képviselők figyelmét egyébként Györgyi Kál­mán legfőbb ügyész felhívta arra, hogy a köztársaság kikiáltása al­kalmából kihirdetett közkegyelmi törvény szerint nem indítható büntetőeljárás 60. életévét betöl­tött ember ellen, ha a bíróság elő­reláthatólag nem szabna ki 3 év­nél súlyosabb szabadságvesz­tést. A hivatallal való visszaélés — ami minden bizonnyal a leg­gyakoribb vád lehetne — bünteté­si tétele legföljebb 3 év.) Az ülésen megjelent Raffay Ernő honvédelmi államtitkár — kérdésre válaszolva — bölcs, hig­gadt, előrelátó állásfoglalásként értékelte a bizottság döntését. Ugyanakkor a honvédelmi veze­tés nevében ígéretet tett arra, hogy mindazon korrupciós ügyeknek „utánajárnak”, ame­lyeket a jog eszközeivel fel lehet tárni. Raffay Ernő — aki annak idején a Czinege-ügyet vizsgáló parlamenti bizottságot irányította — elmondta azt is, hogy államtit­kárként ma már sokkal szélesebb rálátása van a honvédségen be­lüli korrupciós ügyekre; számos „nagyon súlyos dokumentum” birtokába jutott, amelyek „sokkal súlyosabb ügyeket tartalmaznak, mint amiket Bokor Imre Kiskirá­lyok mundérban című könyvében feltárt”. Az államtitkár készségét fejezte ki, hogy ezeket a terhelő dokumentumokat a honvédelmi bizottság egy közeli zárt ülésén ismerteti. Az MTI munkatársának külön kérdésére Raffay államtit­kár közölte: a tudomására jutott ügyek kényes volta miatt egyelő­re nem közölhet részleteket a saj­tóval, de az adatok összegyűjtése után készséggel nyújt felvilágosí­tást. Annyit elmondott: számos olyan dokumentum birtokában van, amelyek önmagukban is bi­zonyító erejűek, s olyanoknak is, amelyek további vizsgálatok alapjául szolgálhatnak. Az ügyek lényege: óriási összegű korrup­ció. ÁTNYÚLNAK A GYÖKEREK Európában 1945. május 9-én véget ért ugyan a háború, ám a fasizmus felettaratott győzelem még nem volt teljes. Meg kellett tisztítani a kontinenst a fasiz­mus még igencsak létező ma­radványaitól, létre kellett hozni egy olyan rendet, amely senkit sem fenyegetett eltiprással. Ezzel a céllal nyílt meg 1945. július 17-én a Berlin melletti Potsdamban az a konferencia, amelyet a győztes hatalmak miniszterelnökei vezettek. A potsdami értekezlet volt hivatva dönteni többek között Magyar- ország jövőjét illetően is. Mint ahogy annak idején a Párizs-környéki békék a ius fortioris (az erősebb joga) je­gyében fogantak, a potsdami konferencia döntéseinél sem volt ez másként. A háború leg­nagyobb vesztese a Német Bi­rodalom volt—a győztesek úgy vélték, hogy ennek az értekez­let határozataiban is így kell len­niük. A Szovjetunió nyugati irányban kívánt tovább terjesz­kedni, és az első világháború­ban meghúzott úgynevezett Curzon-vonalra tolta előre hatá­rait. Ennek következtében ter­mészetesen Lengyelországot is néhány száz kilométerrel nyugatabbra kellett helyezni. Az egész akció vécjül is 4,5 mil­lió német kitelepítésével járt, helyükbe mintegy 3 millió len­gyel költözött a keleti, kiürített területekről. A potsdami határozatok alap­ján Kelet-Európa országaiból a márelmenekült mintegy három­millió mellett még további 7,5 millió német anyanyelvű lakos kitelepítését határozták el. En­nek a hatalmas néptömegnek mindössze nyolc hónapot adtak arra, hogy ősei örökségét hátra­hagyva, a hátán maximum 100 kg-os batyut cipelve, Németor­szág négy megszállási öveze­tének egyikébe költözzön. A Berlin melletti táborok népessé­ge napi mintegy 30 000 fővel nö­vekedett. A németek kitelepítésének voltak magyarországi vonatko­zásai is. Először 500 ezer, majd később — némileg csökkentve az eredetileg előirányzott kvótát — 350 ezer németet kellett Magyarországról kitelepíteni. Helyükre — a szomszédos or­szágok kormányainak elképze­lései szerint—a határainkon kí­vül élő magyarokat kellett volna költöztetni. Az ez irányú törek­vések „élharcosa” Edvard Be­nes csehszlovák köztársasági elnök volt. Benesék elképzelései szerint a felvidéki magyarságot három csoportba sorolták volna. Az elsőt az, .elmagyarosodott szlo­vákok”, a másodikat a Csehor­szágba telepített cselédek, a harmadikat a Magyarországra toloncoltak alkották volna. A csehszloválk vezetés ugyanis — a „bűnös nemzet”téveszmé­jét a magyarságra is értelmezve — úgy döntött, hogy egyszer s .mindenkorra megoldja a nem­zetiségi kérdést, és Csehszlo­vákiát egységes nemzetállam­má teszi. Benes legfőbb táma­sza ebben a kérdésben a Szov­jetunió volt. Az emberbaráti érzelmekben nem éppen jeleskedő benesi elképzelés azonban nem talált különösebb támogatásra a potsdami, értekezlet irányítói között. Úgy gondolták, hogy ilyen „darázsfészekbe" nem tanácsos belenyúlni — oldják csak meg a problémákat a magyarok és a csehszlovákok, ahogy tudják. A prágai és a pozsonyi sajtó indignálódottan vette tudomá­sul, hogy tervéről — legalábbis annak eredeti formájában — le kell mondania. A viták egyre terebélyesedtek, míg végül 1946. február 27-én Gyöngyösi János külügy miniszter és Vladi­mir dementis csehszlovák kü­lügyi államtitkár Budapesten aláírta a közös lakosságcseré­ről szóló egyezményt. Magyar- ország jelentős engedménye­ket volt kénytelen tenni, de — úgy látszik — Csehszlovákiá­nak még ez sem volt elég, mert a későbbiekben további deho- nesztáló intézkedéseket ho­zott. A potsdami konferencián idő­ben igencsak túlnyúló, de an­nak közvetlen folyományát ké­pező lakosságcsere-egyez­mény következményeként mintegy 100 ezer magyar hagy­ta el Csehszlovákiát, míg 65 ezer szlovák nemzetiségű ha­zánkat. (Ez utóbbiak esetében a jelentkezők száma 92 390 volt —- ám kiderült, hogy közülük 10 635-en már aligha alkalma­sak az áttelepülésre, lévén, hogy már halottak voltak...) Potsdam „gyümölcsei" végül is jóval később, a párizsi béke- szerződés aláírásakor pottyan- tak le a győztesek fájáról, kö­szönet azonban alig volt ben­nük. A konferencia legnagyobb, közvetlen vesztesei termé­szetszerűleg a németek voltak, ám közvetve egész Közép-Eu- rópa évtizedeken át nyögte s nagyhatalmi tudatlanság és rosszindulat következményeit Hiszen a határozat nem csupár a fasizmus maradványait lett volna hivatva felszámolni, ha­nem az e térségben élő népeí< közti gyűlölet hajtásait is egyen­ként kellett volna kitépdesni vagy legalábbis ehhez segítsé­get nyújtani. Ehelyett azonbar inkább az ellenkezője történt újabb magvak hullottak a ter­mékeny talajba. A kisarjadt „növénykék” tér mése lett aztán a bolyongás negyven esztendejének tuda­tos nemzetiségellenes politiká­ja, a magyar iskolák elsorvasz­tása, a reszlovakizációs kam pány. így nyúlik át a mába £ potsdami konferencia léggyö­kere. A mai napig is tapasztal­ható magyarellenesség, £ „Magyarok a Dunába!” jelszó arról tanúskodik, hogy a „ned vek” továbbra is alkalmasak £ lélek mérgezésére... Tóth Béli GYORSLISTA Nyereményjegyzék a július 17-én megtartott Telelottó tárgynyeremény­sorsolásról, amelyen a júliusi telelottó­szelvények vettek részt. Az alábbiakbar a pécsi körzet nyertes szelvényszámai közöljük. 2917240D 60022833 D 60031096G 60047622 D 60064148 H 60072411 F 60080674 D 60088937 G 60087200 G 60113726G 60121989H 60130252H 60188093 H 60204619H 60212882 H 60229408 D 63005776 F 63014039F 63038828 G 63096669 F .63104932G 63113195 D 63121458G 63129721G 63162773 E 63171036F 63179229D 63204088 D 63212351 G 63220614H 63228877 H 63237140H 63245403 H 63253666 F 63261929H 63278455 H A nyereményjegyzékben az alábbi rö­vidítéseket használtuk: G Vásárlási utalvány (9000 Ft) H Vásárlási utalvány (7000 Ft) A Vásárlási utalvány (5000 Ft) B Wartburg Standard típusú személy- gépkocsira szóló utalvány ­D Dacia 1310 TLX típusú személy- gépkocsira szóló utalvány D Szerencse-utalvány (40 000 Ft) E Vásárlási utalvány (20 000 Ft) F Vásárlási utalvány (10 000 Ft) A nyertes szelvényeket augusztus 16 ig kell a totó-lottó kirendeltségek, a. OTP-f iókok vagy posta útján a Sporttoga dási és Lottóigazgatóság címére (187! Budapest V., Nádor u. 15. eljuttatni. A hi vatalos tárgynyereményjegyzék .júliu: 24-től tekinthető meg az OTP-fiókokban a totó-lottó kirendeltségeken és a postán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom