Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-18 / 72. szám
1990. július 18., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Céljuk: embernek maradni Megalakult a Munkaszolgálatosok Országos Szövetsége Többéves —részben még földalatti — előkészítő munka után június 4-én megalakult (kaposvári központtal) a Magyar Munkaszolgálatosok Országos Szövetsége. T aglétszá- ma jelenleg 20 ezer körüli, ám folyamatosan érkeznek a jelentkezők levelei — a világ minden részéből —, az 50-es évek munkaszolgálatos-táborainak volt foglyaitól. Azokban az években 60 ezren élték /neg a „magyar gulág” megpróbáltatásait, köztük Kalmár Tibor, a szövetség ügyvezető elnöke, aki egyébként mint 1956-os munkástanácstitkár később megtapasztalta a kényszergyógykezelés gyötrelmeit is. Őt kérdeztük az új szövetség politikai irányultságáról, céljairól. — Nem egyszerűen a volt múnkaszolgálatosok érdekvédelmi és képviseleti szervezetéről van szó, hanem olyan emberek szövetségéről, akik mivel saját bőrükön is megtapasztalták a diktatúrát, fellépnek mindenfajta direkt és burkolt diktatúra ellen. Sajnos, a 20. század története egyben — különböző színű — diktatúrák története is. Mi az új rendszerben is aggodalommal figyeljük a helyenként tapasztalható diktatórikus, a bolsevizmus ellen szót emelő, ám politikai módszereiben bolsevista megnyilvánulásokat. Mindenképpen szeretnénk elejét venni e módszerek térhódításának, s ezért elsősorban gyerekeinkbe, a fiatalokba kívánjuk átplántálni a demokratikus, humanista értékeket. Azt akarjuk, hogy embert többé ne alázhassanak meg, és ne gyalázzanak. Ami a politikai arculatot illeti — jóllehet magam SZDSZ-tag vagyok — egyik párt nézeteihez sem igazodunk. A Pofosz-hoz hasonlóan ezektől függetlenül kívánunk fellépni a demokráciáért, az erőszak és a politikai elnyomás minden formája ellen. — Miként folyik a szövetség szervezése? — Sajnos, a tömegtájékoztatásban egyfajta óvatosságot és idegenkedést tapasztalok. A volt munkaszolgálatosokban is él még a beléjük idegződött félelem... Talán ennek is része van abban, hogy az első időszakban a nyugati országokba emigráltaktól kaptam a legtöbb levelet. Mindezek mellett gondot okoz az is, hogy vannak önjelölt „aktivisták", akik miközben mit sem tudnak a szövetség célkitűzéseiről és eszmeiségéről, annak a nevében lépnek föl. A minap például Szöcs Zoltán különféle. nevünkben tett megnyilvánulásaitól kellett elhatárolnunk magunkat. Az elmúlt években aktív szerepet vállaltam az ellenzék munkájában — így a Pofosz-ban és az SZDSZ- ben —, és sajnos, tapasztaltam, hogy vannak karrieristák, akik az új politikai szelekkel kívánnak másokat letiporva érvényesülni. Többnyire a hangerőről és az „én”előtérbe helyezéséről ismerhetők meg. Ellentétben szövetségünk tagjaival, akik a ,,mi”-re teszik a hangsúlyt, s akik — másokkal ellentétben — nehéz időkben is képesek voltak embernek maradni. VARDAI PARADICSOM Ingyenes lovaglás a gyerekeknek Egy tölgy és két óriás juhar takarja el a várdai ház homlokzatát. A míves kerítés előtt madáretetőre emlékeztető levélszekrény és méretes harangláb. Ha megrántjuk a kötelét, éles hangú — valamikor kiscsikó nyakában lógó — csengő szólal meg. A jelzésre mázsányi fehér komondor és két játékos puli érkezik csaholva. Tóth György 1980-ben 120 ezer forintért vette a felújításra váró parasztházat. A dombóvári Boscoop tőgybiológusa — ahogy pénztárcája engedte — már akkor hozzáfogott a kisebb munkákhoz. Néhány évvel később nagyobb összegű kölcsönnel sikerült újra lakhatóvá tennie az épületet. 1985 októberében megnősült; a feleségét hófehér falak várták... Diktatúraellenes diktatúra nem lehet (Folytatás az 1. oldalról) — Ön egyik nyilatkozatában olyan összefüggést említett, hogy az egyéni választó- kerületben nyert képviselők nagyobb hévvel támogatják az önkormányzatok mielőbbi létrejöttét, mint a pártlistán szerepeltek. Mielőtt Horváth Balázs válaszolt volna, odahívta Nagy Ferenc József földművelésügyi minisztert, s csak ezután folytatódott a beszélgetés. —Talán egyetértesz azzal — fordult minisztertársához —, hogy az MDF és a kisgazda az a két párt, amelyek képviselőinek zöme egyéni választókerületben szerzett mandátumot. Épp ezért ez a két párt érzi a sajat bőrén, hogy a polgárok milyen erővel akarják a mielőbbi hely- hatósági választásokat. A választók bennünket elszámoltatnak, nem úgy azokat, akik csak egy listán besétáltak ide. Oláh urat is nyilván a választói szorongatják. Nem odázhatók el a fontos lépések — Valóban óriási a választók nyomása—vette át a szót Nagy Ferenc. — Elégedetlen és türelmetlen a nép, mert semmi változást nem érzékel. A régi hatalom emberei a helyükön vannak. • — Végül is az ellenzék nem a választást kívánja elodázni, csak a törvénytervezet tartalmát vitatja. — Önkormányzati törvény nélkül nincs mire választani — így Horváth Balázs. — Ennek ellenére úgy látom, hogy a képviselői javaslat nem valamiféle, a koalíción belüli ellentétre utal. — Nem, semmiképp sem — erősítette meg Nagy Ferenc. —- Egyszerűen figyelmeztetés volt ez a parlamentnek, hogy végeláthatatlan politikai harcokkal nem odázhat el fontos lépéseket. Hiszen nincs törvényjavaslat, amelybe bele ne lehetne kötni. Csakhogy ezt nem szabad folytatni a tévénézők milliói előtt. Az emberek — okkal — egyre türelmetlenebbek. Azt várták, hogy a kormány hathatós intézkedéseket tesz, ehelyett azt látják, hogy miként keressük az utat a demokrácia útvesztőiben. Mert hát a legegyszerűbb látszólag az lenne, ha a parlament egyöntetűen hatályon kívül helyezne minden, az egypárti állam idején hozott, fejlődésünket gátló jogszabályt. Csakhogy rendeleti úton diktatórikus módszerekkel nem számolható fel a diktatúra. Mégha ez gyorsabb is. Önbizalom az van A nap kérdése a parlamentben az volt, hogy mi a különbség az SZDSZ új szakértői testületé és egy árnyékkormány között. Élve az alkalommal erről kérdeztük Horváth Balázst. — Szerintem itt csak följogosítottak néhány embert arra, hogy meghatározott kérdésekről nyilatkozzon. Az árnyékkormány egészen más, és mindenekelőtt kormányzati váltógazdaságot tételez fel. Nálunk korántsem biztos, hotjy ha húsz év múlva a mostani koalíció átadja a kormányt, majd az SZDSZ kerül sorra. Lehet egy másik koalíció, amelynek vezetője az MSZP vagy a Fidesz lesz. Mindezen túl az SZDSZ-t valóban hallatlan nagy önbizalom jellemzi. Végül is ellenzéki pártként tavaly mi is ugyanezt csináltuk. Bejelentetlen távollétek Juhász Pál SZDSZ-szóvivő szavaiból kitűnt, e kérdésben egybeesik az MDF és az SZDSZ álláspontja. — Szó sincs itt kvázi miniszterjelöltekről. Mert föl sem merül bennünk, hogy az SZDSZ egyedül alakítson kormányt. —Az átszervezés mégis azt sugallja, hogy önök szerint a mostani kormány napjai meg vannak számlálva. — Erről párton belül is különbözőek a vélemények. Én mindenesetre nem így fogom fel. Egyszerűen a konstruktív ellenzék szerepéhez hozzá tartozik a kormányzati lépések folyamatos és széles körű szakértői kontrollja. A tévénézők már említett milliói nem nézik jó szemmel a parlament foghíjas széksorait, s ebben is több fegyelmet várnának el a honatyáktól. A tegnapi ülés kezdetén mindössze 157- en voltak jelen, s 99-en be sem jelentették távollétüket. Örömmel nyugtázhattuk azonban, hogy a somogyi képviselők teljes számban a helyükön voltak. Bíró Ferenc — A fekhelyen kívül szinte semmi nem volt a házban — jegyezte meg Tóthné Báli Klára, akinek nem furcsa a falusi környezet, hiszen 10 éves koráig Buzsákon, élt a szüleivel. — Lassanként két szobát és a konyhát is sikerült bebútorozni, s a melléképületeket is rendbe tettük. Megmaradtak a gerendák. A berendezés egyszerű, ám mégis nemes. A nappali egész falat beborító, sötétbarnára pácolt könyvespolcán nemcsak a legkedvesebb kötetek sorakoznak: régi kancsók, tálak, mozsarak, családi ereklyék is helyet kaptak itt. Amolyan egyedi gyűjtemény ez, amelyre mindig szívesen téved a tekintet. Az egykori lekvárosköcsögben szárazvirág-kompozíció, a modern bőrgarnitúrán báránybőrök. A falakon ősök fakeretbe foglalt fényképe. Tucatnyi játékos ötlet hirdeti: fiatalok lakják e házat. Francia- országból hozott plakátképek, rongyjancsi, s ezernyi apró mütyür vegyül el a napi tárgyak között. A lakás minden zegzuga szépérzékről tanúskodik. A sajátos eklektikát csak fokozza az ablakokban levő mosolygó muskátlik sora. Babanevetés szűrődik át a „tisztaszobából”. A10 hónapos Kata ébredt föl. Klári ugrik, és kiemeli kiságyából a nemrég érkezett csöppséget. A fiatal- asszony a helyi általános iskola összevont osztályának tanítónője. Kétévi tanítás után most gyed-en van, s a gyes lejárta előtt semmiképpen nem megy vissza munkahelyére. Minden idejét Katának szenteli. Tóth György négy lónak adott enni az istállóban. Kettő az apósáé közülük — tudom meg a ház urától, aki rackajuhokat is nevel. — Szerencsére jut rájuk is időm, mert kötetlen a munkám — mondja. — Van, amikor már hajnali háromkor elindulok, de akkor kora délutánra itthon vagyok, s kezdődhet a második műszak... Átsétálunk az udvaron. A frissen nyírt pázsitot néhány virág- grupe színesíti. A fészer előtt muzeális értékű eke; a betonon vöröshagyma szárad. Öreg körte — és szilvafák hűse alatt, kényelmes kerti székeken folytatjuk a beszélgetést. — Megvettük a kerítés mögötti területet is — mutatja Gyuri. — Nem mintha nem adna elegendő munkát az állatsereglet, a káposztás és az udvar, csupán a jövőre gondoltunk, amikor kifizettük a vételárat e birodalomért. Az 1200 négyszögöles terület még gondozatlan, de még a nyáron hozzáfogunk az építkezéshez. — Még egy épület... Ugyan minek? — kérdem meglepődve. — Egy vendégházat szeretnénk építeni, amiben lenne két szoba, egy konyha és egy fürdőszoba— tudom meg Kláritól. Az elkerített udvart tyúkok, kacsák népesítenék be, s ezeket akár a vendégek is gondozhatnák. Egy 4—5 fős magyar vagy külföldi család a falusi környezetben, a tiszta levegőn minden bizonnyal jól érezné magát, s a következő évben újra ellátogatna hozzánk. — Már a tervek is megvannak — veszi át a szót a férj. — Egy csökölyi parasztház mintájára húzzuk föl a falakat. Természetesen lovagolni is lehet majd, hiszen a kedvenceimtől nem akarok megválni. Kreol bőrű kamaszfiú érkezik. A 14 éves Rónai Péter most, a szünidőben rendszeresen segít az almozásban a házigazdának. Ennek fejében bármikor felpattanhat a nyeregbe. Rajta kívül a házaspár barátai és a környékbeli gyerekek is gyakran eljönnek, hiszen Gyuri örömmel tanítja a fiúknak, lányoknak, hogy kell megülni a lovat. És mindezt ingyen teszi. Nem törődik azzal, hogy egyórányi lovaglásért potom 4— 500 forintot is elkérnek helyenként. — Abban bízom, hogy Várda idegenforgalma hamarosan föllendül — jegyzi meg Tóth György, s azt is hozzáteszi, hogy nemcsak az épülő-szépü- lő Szász-kúria miatt. — A közelmúltban — hozzánk hasonlóan a várost otthagyva — több család telepedett le itt. A falusi turizmusban feleségemmel együtt nagy lehetőséget látunk; ezért fogunk hozzá hamarosan az építkezéshez. A jövő nyáron szeretnénk fogadni az „első fecskéket”... A Tóth házaspár azt tervezi, hogy a vendéglátást — egyelőre munkájuk mellett végzik majd, de ha elég jövedelmezőnek bizonyul, csak azzal szeretnének foglalkozni. Hogy a feleség szívesen hagyja-e ott a katedrát? Még nem tudja. Ám ha a szükség úgy hozza, a tanítás helyett a vendégfogadást választja. Lőrincz Sándor Fotó: Kovács Tibor Falusi turizmus
