Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-17 / 71. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. július 17., kedd Ma folytatódik az Országgyűlés SZKP-kongresszus (Folytatás az 1. oldalról) Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka hétfőn délelőtt 10 órakor a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatta munkáját. Napirend előtti hozzászólóként jelentkezett Horn Gyula. A külügyi bizottság elnöke emlékeztetett arra, hogy a napokban az Észak- Atlanti Tanács közgyűlése felhívást fogadott el, amely állást foglalt az európai államok, a NATO és a Varsói Szerződés tagországai közötti kapcsolatok magasabb szintre emelése mellett, illetve Európai Közgyűlés létrehozása mellett. Ezen javaslatok valóra váltásában jelentős szerepet tölthet be a magyar Országgyűlés is, ezért Horn Gyula közölte, hogy e fontos kérdések kapcsán a külügyi bizottság a jövő héten állásfoglalás-tervezetet terjeszt a Ház ele. A külügyi bizottság elnöke emlékeztette a törvényhozást: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség az elmúlt héten felhívással fordult a magyar parlamenthez, hogy vizsgálja felül a nemzeti kisebbségek országgyűlési képviseletéről hozott korábbi döntését. Horn Gyula javasolta, hogy ezt a kérdést az érintett bizottságok tűzzék napirendre. Fodor Gábor, az emberi jogi, vallásügyi és kisebbségi bizottság elnöke rögtön szót kért, és közölte, hogy az RMDSZ felhívását bizottsága már megvitatta, s azzal kapcsolatos álláspontjáról levélben tájékoztatta az RMDSZ-t. Az üzenet arra kéri az RMDSZ-t, hogy képviselői személyes tapasztalatok gyűjtésére látogassanak el a magyar parlamentbe. Tartsa be az SZDSZ a megegyezést Ugyancsak soron kívül kért szót Kónya Imre (MDF), aki a kormánykoalícióban részt vevő pártok kora reggel megtartott frakcióértekezletének állásfoglalását ismertette az önkormányzatokkal kapcsolatos törvényhozói munka értékeléséről. A Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja mélységes aggodalmát fejezte ki az önkormányzatok létrehozását szolgáló törvényhozói munka jelenlegi állapota láttán. (Mint ismeretes, az önkormányzati törvény tervezete az elmúlt héten heves ellenzéki bírálatokat váltott ki, s különösen kétségessé teszi a törvényjavaslat sorsát, hogy az ellenzéki erők ragaszkodnak az alkotmány módosítását is érintő törvények minősített, azaz kétharmados szavazatarányú elfogadásához.) Kónya Imre — drámai szavakkal ecsetelve a törvény elfogadásának jelentőségét — emlékeztetett arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége ez Pesti ^Hírlap Ezt olvashatja a mai reggeli Pesti Hírlapban Amíg független szakértők nem nyugtatnak meg, bármire keszek vagyunk, hogy megakadályozzuk a duna- kiliti tározó feltöltését — nyilatkozta lapunknak Magyar Agnes, a „Mű" ellenzője. (2. oldal) Willy Brandtot, aki jelenleg a Szocialista Internacio- nalé elnöke, aligha kell bemutatni. Azonban munkatársunk, aki néhány nappal ezelőtt találkozott vele az NSZK-ban, áttekintést ad a politikusról és az emberről. — A közeljövőben eldőlhet a nagy kérdés: a brit vagy az amerikai angol hódítja-e meg a kelet-európai nyelvpiacot? (5. oldal) Tisztuljon a levegő! A motorizáció és a környezet- szennyezés. (9 oldal) Piac. Deviza. Valuta. Merkur-sorszámok. Bécsi árfolyamok. (10. oldal) Hatékonyság növelés helyett. A nagyüzemi gabonatermelésről a Pénzügy- kutató Rt „Jelentés az alagútból" című tanulmánya alapján. (11. oldal) (X) év április 29-én megállapodást kötött azzal a céllal, hogy az Országgyűlés a kormányzati tevékenység megbénítására alkalmas, minősített többséget igénylő törvények körét ,,a szükséges mértékre” korlátozza. A szovjet típusú tanácsrendszer felváltásának, a demokratikus helyi önkormányzatok kiépülésének sürgőssége miatt kiemelkedően fontos volt, hogy az önkormányzatok létrehozásához szükséges részletes szabályok kikerüljenek a minősített többséggel meghozandó törvények közül. Ezért az MDF— SZDSZ megállapodás 4. mellékletének 3. pontja úgy rendelkezik: ,,az önkormányzati törvényeknél a kétharmados szabály kizárólag az alkotmányba kerülő rendelkezésekre vonatkozik, vagyis azokra, amelyek az önkormányzati rendszer szervezetének és működésének legalapvetőbb szabályait tartalmazzák”. A megállapodásban foglaltakat — mint egyséaz önkormányzati törvény problémakörét a tárgysorozatnak megfelelő helyen és időben veszik elő. (A két soron kívüli felszólalás is előrevetíti, hogy az önkormányzati törvény, illetve az ezzel kapcsolatos alkotmánymódosítás folytatódó általános vitája során heves összecsapás varható a kormánykoalíció, ihletve az ellenzéki pártok között. Erre a szinte áthidalhatatlannak látszó ellentétre utal az is, hogy a kormány- koalíció részes pártjai az ülés szünetében — az önkormányzati törvény plenáris vitáját be sem várva — nemzetközi sajtótájékoztatót hívtak egybe, amelyen éles kritikának vetették alá a Szabad Demokraták Szövetségének a törvénykezés során tanúsított magatartását, illetve az önkormányzatokról készített „ellentervezetét”. A többi között elhangzott, hogy a szabad demokraták „útszéli hangon” támadják képviselőtársaikat, tervezetük koncepHatpárti egyeztetést Az önkormányzati törvénytervezet vitájában megfogalmazódott, hogy nem világos milyen lesz az önkormányzat gazdasági alapja, hogyan valósul meg az ellenőrzés, az állampolgárok hogyan szólhatnak bele ügyeik intézésébe. Kőrösfői László (MSZP) szerint a törvénytervezet érdemi átdolgozásra szorul. Az önkormányzati törvényjavaslat általános vitáját az ebédszünet idejére függesztette fel az Országgyűlés. A képviselők — pártállásuktól függően — túlnyomórészt továbbra is támadták, illetőleg védték a törvény tervezetét, elfogadásra, illetőleg elutasításra ajánlva azt a T. Háznak. Ungár Klára (Fidesz), Pusztai Erzsébet (MDF), Wekler Ferenc (SZDSZ) is kifejtette: jó önkormányzati törvényt a csatlakozó törvények hiánya miatt nem lehet alkotni, ám abban valamennyien egyetértettek, hogy az önkormányzati választásokat szeptember 30-án mindenképpen meg kell tartani. A törvénytervezet egyik koncepcionális hibájának rótták fel, hogy abban a központi hatalom túlságosan nagy beavatkozási lehetőséget kap; a.mindenkori kormány így beleszólhat az ön- kormányzatok életébe. A polgár- mesteri, a főispáni intézményen keresztül például jogszabályokkal, a megye rendeletalkotással, a kormány pedig közvetlen jogszabályalkotással irányíthatja a helyi testületeket. A közügyek és a partikuláris érdekek összehangolása lehetetlen, ha nincsenek garanciák a kisebbségek jogainak érvényre jutására, az elmaradott térségek gondjainak megoldására, a gyors felzárkózásra — hangsúlyozta hozzászólásában egyebek között Remport Katalin (MDF), Derdák Tibor (SZDSZ), Wekler Ferenc (SZDSZ). Több javaslat is elhangzott a délutáni vitában: Horn Gyula (MSZP) azt indítványozta, hogy — mivel a nagy számú módosító javaslat immár áttekinthetetlenné és követhetetlenné teszi a vitát, és félő, hogy a valóban alaptörvény-értékű jogszabály- tervezet fogyatékosságait nem sikerül kiküszöbölni — a hat parlamenti párt, illetőleg a függetlenek állítsanak fel egy bizottságot. E testület július végéig hangolja össze az alapvető kérdésekre vonatkozó javaslatokat, amelyekről aztán az Országggyűlés dönt. SZDSZ-es ellen-sajtótájékoztató A délutáni szünetben az SZDSZ invitálta sajtótájékoztatóra az újságírókat. Ezen a frakció tagjai az MDF néhány órával korábbi hasonló rendezvényen a szabad demokraták önkormányzati „ellentervezetével” kapcsolatban elhangzott megjegyzésekre kívántak választ adni. Mint fogalmaztak: nem fedi a valóságot az, ahogyan a fórum képviselői a különböző szakértői véleményeket minősítették. Hangsúlyozták azt is, hogy nem értenek egyet a beterjesztett törvényjavaslat koncepciójával, ezért dolgozták ki az új indítványt. Délután a téma ismét terítékre került: Józsa Fábián {MDF) azzal vádolta Juhász Pál (SZDSZ) képviselőt, hogy frakciója megengedhetőnek tartja a tanácsi rendszer fenntartását. Juhász Pál, majd később Wekler Ferenc kijelentették: nem kívánják a tanácsi rendszer fenntartását, sőt az SZDSZ éppen azért nyújtotta be módosító javaslatát, hogy az ön- kormányzati törvény megalkotása után mindéképpen meg lehessen tártani a helyi választásokat. Igaz, ehhez a választójogi törvény napirendre tűzése és módosítása is szükséges — mondották. Az elnöklő Vörös Vince bejelentette, hogy mivel e témához még többen hozzá kívánnak szólni, a törvényjavaslat általános vitáját a következő hétfőn folytatják; Ma reggel a T. Ház várhatóan megkezdi az 1989. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. (MTI) Szűrös Mátyás, Németh Miklós és Tölgyessy Péter a szünetben ges egészet—mindhárom képviselőcsoport elfogadta, és azt magára nézve továbbra is kötelezőnek tartja. Ugyanakkor elvárja, hogy az SZDSZ haladéktalanul térjen vissza a megállapodásban vállalt kötelezettségei teljesítéséhez. A kormánykoalíció pártjai hajlandóak minden ésszerű és elfogadható módosítási indítványt figyelembe venni, amennyiben azonban a beterjesztett alkotmánymódosítás nem kapná meg a minősített többséget a szavazás során, és a Magyar Köztársaság alkotmánya emiatt továbbra is a szovjet típusú tanácsrendszert tartaná fenn, akkor ennek minden következményéért a felelősség a megállapodást megszegő szabad demokratákat terhelne. Szó sincs hátráltatásról Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségének nevében — ugyancsak soron kívüli hozzászólóként — válaszolt az állásfoglalásra. Mindenekelőtt kifogásolta, hogy a két párt „magánjellegű” megállapodását a parlament elé vitték. Indokolatlannak tartotta, hogy e kérdésben ügyrend előtt kapott szót Kónya Imre, hiszen még nem zárult le az önkormányzati törvény általános vitája. Az SZDSZ egyébként sem érzi úgy, hogy felrúgta a megállapodást. A Magyar Demokrata Fórum — illetve a kormányzó pártok — állásfoglalása olyan helyzetet kíván teremteni, amelyben egyedül az ellenzéket terhelné a felelősség, amennyiben valamely tartalmi kérdésben nem sikerül a parlamenti pártoknak konszenzusra jutniuk, illetve a konszenzus hiányát nem sikerül pusztán erőpozícióból pótolni. Az SZDSZ nem kíván olyan megoldást elfogadni, amelyben egyszerűen általános megfogalmazások kerülnek az alkotmányba, s ezért az önkormányzati törvény tényleges tartalmát már egyszerű szótöbbséggel is elfogadtathatják. Az SZDSZ szakértői megfeszített munkával készítették el tervezetüket, amely alapját képezheti a parlamenti pártok konszenzusának. E tervezet kidolgozása nem a parlamenti munka hátráltatását jelentette, hanem azt szolgálta, hogy időben meg lehessen tartani az önkormányzati választásokat. Az elnöklő Szabad György javaslatára a napirenden kívüli vitát egyelőre „befagyasztották” — s ciótlan, inkoherens, megbénítja az önkormányzati választások előkészítését.) Utolsó soron kívüli felszólalóként kapott szót dr. Tarján László- né. A Független Kisgazdapárt képviselője választópolgárai vé-' leményét tolmácsolta. Az emberek az országgyűlési közvetítések nyomán úgy vélik, hogy felháborító érdektelenség, figyelmetlenség tapasztalható a parlament soraiban. Gyakoriak a személyeskedő. időhúzó felszólalások, amelyek aláássák a törvénykezési munkát. A rendszerváltás érdekében A képviselők Szabad György vezetésével ügyrendi polémiát folytattak, amelynek lényege: miként tárgyalják az SZDSZ által beterjesztett önkormányzati „el- lentörvény-tervezetet”. A jelenleg érvényes házszabályok ugyanis nem rendelkeznek arról az esetről, amikor a kormány beterjesztett törvényjavaslatával szemben az Országgyűlésnek egy teljesen új törvényjavaslatot kell megvitatnia. Végül is Szabad György az ügyrendi bizottság hatáskörébe utalta a döntést, nevezetesen: a bizottság vizsgálja felül és foglaljon állást arról, hogy a képviselők esetleg az egyszer már elfogadott tárgyalási rendtől eltérő módon vitassák meg az SZDSZ „ellentörvényét". Az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság nevében Salamon László (MDF) obstrukcióval vádolta az SZDSZ-t Mint mondotta: a szeptember 30- ig hátralévő idő nem elegendő a szakmailag is megalapozott módosításokra. A javaslatok sokasága és az idő rövidsége együttesen pedig jelentősen lecsökkenti az eredményes helyi választások lehetőségeit. Jó lenne elkerülni, hogy az önkormányzati választások a pártharcok színterévé váljanak. A nemzet azt várja az Országgyűléstől, hogy a helyhatósági választások törvényes előfeltételeit alakítsa ki sikerrel — fejtette ki a képviselő. Juhász Pál (SZDSZ) visszautasította az obstrukció vádját. Hangsúlyozta: az új jogszabály-tervezet teljes egészében a korábban meghirdetett alapelveknek felel meg. Az SZDSZ egyébként azért nyújtott be teljes törvénytervezetet, hogy az egyedi javaslatok sokasága ne lassítsa a munkát. ADOK-KAPOK, KILÉPEK... Gorbacsov arca jól tükrözi a kongresszus hangulatát A nagy győzelmek kongresz- szusaként aligha kerül majd be az SZKP évkönyveibe a most befejeződött XXVIII. plénum. Mihail Gorbacsovot ismét a párt főtitkárává választották ugyan, és helyettese is az az ukrán Volodimir Ivasko lett — akit ő ajánlott a küldötteknek —, ám kérdéses, hogy a sikerért nem kell-e valamikor nagy árat fizetnie. A heves viták, olykor a becsületsértés fogalmát is bőven kimerítő közszólások „eredménye” ugyanis az lett, hogy a lényeges kérdésekben végül nem sikerült az ötezer küldöttnek közös nevezőre jutnia. A többségben levő konzervatívok sikeresen vették fel a harcot az okos érveket felvonultató demokratákkal, akiket sokszor csak Mihail Gorbacsov „tűz- szerészi” leleménye mentett meg... A kongressszus hangulatára jellemző volt az a röplap, amely szerint a demokratikus platform tagjait jobb lenne Szibériába deportálni. A rég letűnt idők (?) gondolkodásmódja egyébként is elég gyakran kísértett, és időnként úgy nézett ki, hogy az ülésszak botrányba fullad. A botrány elmaradt ugyan, de a demokraták annyi „övön aluli” ütést voltak kénytelenek el viselni, hogy már a kongresszus félidejében nyilvánvalónak tűnt: ezek után semmi esély nincs arra, hogy a párt egységét sikerüljön megóvni. A szakadás végül be is következett, miután Borisz Jelcin bejelentette, hogy a plénum a demokratikus platform egyetlen követelését sem teljesítette, ezért kilép az SZKP-ból. Az orosz parlament nemrégiben megválasztott elnökét hamarosan követte Da- nyiil Popov és a demokraták más prominens vezetői. Hogy ez ténylegesen hány párttag kilépését jelenti majd, még nem világos, a felmérések szerint mindenesetre az SZKP tagjainak negyven százaléka sorolható Jelcin hívei közé. Mihail Gorbacsov személyes sikerként könyvelheti el ugyan az általa ajánlott Volodimir Ivasko megválasztását a frissen kreált főtitkár-helyettesi posztra, ám az is tény, hogy Gorbacsov személyes nimbusza immár a múlté. Amikor a múlt hét szerdáján különtalálko- zón fogadta a városi és.kerületi első titkárokat, tapasztalnia kellett, hogy ez mennyire így van: fejtegetéseit ugyanis az appa- ratcsikok sorrra lehurrogták, míg végül a főtitkár kénytelen volt lesétálni a pulpitusról... Ez a kis közjáték is jól példázza: még a nyilvánvaló sikereket sem szabad túlértékelni, hát még az olyan eseményeket, amelyeknek igazi jelentőségét ma még nem láthatjuk tisztán. Ilyen momentum például az, hogy sem Rizskov miniszterelnök, sem Bakatyin belügyminiszter, sem pedig Krjucskov, a KGB főnöke nem lett tagja az új politikai bizottságnak. Hivatalos indoklás szerint azért nem, mert szét kell választani a politikai funkciókat a kormányzatiaktól. Ezt akár a demokratáknak tett gesztusként is értékelhetnénk — ám elgondolkodásra késztető mozzanat, hogy mindhárman peresztrojka-pártiak, és így Gorbacsov pozícióját erősíthetnék a párt élén. Központi bizottsági titkár lett viszont Borisz Gi- daszpov leningrádi párttitkár, akit nem is oly rég Gorbacsov személyes nyomására választottak meg a Néva-parti város vezetőjévé, majd elterjedt róla, hogy neosztáliríista. Legutóbb viszont már olyan hírek kaptak szárnyra, hogy Gidaszpov nem is annyira konzervatív... Valahogy ez a kettősség volt a jellemző az egész SZKP- kongresszusra: még akik támadták a peresztrojka „szülőatyját”, azok is folyamatosan hűségesküt tettek neki. Belátták, hogy hiba lenne Gorbacsovot leváltani, így hát inkább támogatták. Emiatt az első pillantásra érthetetlen kettőség miatt tanakodik a világsajtó, hogy Gorbacsov győzelme vajon nem jelenti-e a bukás kezdetét? A demokratikus platform kiválásával mindenképpen új helyzet teremtődött az SZKP-n belül: há ugyanis a mintegy hétmillió Jelcin-hívő követi a peresztrojka fenegyerekét, az SZKP nem csupán erodálódik... Mihail Gorbacsovnak tehát alaposan fel van adva a lecke. -Nyugati megfigyelők szerint csoda lenne, ha a szovjet gazdaság két esztendő alatt kilábalna abból a mély kátyúból, amibe jelenleg van, legfeljebb a kezdeti sikerek mutatkozhatnak. Gorbacsov két esztendőt kért, hogy az ország szekerét a helyes országútra állítsa. Lehetséges, hogy a konzervatívok éppen erre a (vélt vagy valós) reménytelenségre „utaznak”... Tóth Béla
