Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-03 / 59. szám
1990. július 3., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 Két amerikai ösztöndíj között A diploma feltételei így látja egy volt kaposvári diák Kovách Ágnes 18 éves, friss, mosolygós, és tele van önbizalommal. Most jött haza az USA- ból, egyéves ösztöndíjjal a wal- lingfordi Choate Rosemary Hall-ba járt. Három évig a kaposvári Táncsics gimnázium tanulója volt, majd a középiskolai tanulmányi verseny egyik győzteseként elnyerte a Soros Alapítvány egy hónapos ösztöndíját. Szerencséjére ebben az időben egyéves kísérleti programhoz kerestek diákokat, amire Ágnes is jelentkezett és így lett az egy hónapból egyéves amerikai tartózkodás. — A szerencsén kívül mi kellett még ahhoz, hogy az ösztöndíjat elnyerje? — Egy pályázatot nyújtottam be, majd egy amerikai tanár beszélgetett el velünk. Ebbe az iskolába Magyarországról ketten kerültünk egy budapesti diáklánnyal együtt. — Mit jelent az, hogy egyéves kísérleti program? — Délutánonként 2 órában, a tanulmányaink mellett, önálló természettudományi kísérleti sorozatban vettünk részt. Én az emberek kezéről gyűjtött baktériumokat vizsgáltam. — Hogyan fogadták az új osztálytársai? — Ott nincsenek osztályok, csak évfolyamok. A miénk 280 fős volt, ebből 80 külföldi, a legtöbben Hong-Kongból, Svájcból, Görög- és Franciaországból jelentkeztek. A régi, megszokott osztályközösség nekem nagyon hiányzott. Kollégiumban laktunk. Általában egyforma emberek alkottak közösséget, aki nagyon különös volt, annak nagyon különös barátai voltak. Néhány szót érdemes talán a szigorúságról is szólni; aki már két óráról hiányzott, hétvégén konyhai munkára osztották be, vagy ha egy fiú a lányok szobájába szeretett volna bemenni, akkor előtte tanári engedélyt kellett kérnie, a lámpának égve kell maradni, míg ott tartózkodik és az ajtót sem szabad betenni. Én úgy az első két hónap után kezdtem csak jól érezni magamat. — Mennyi volt a tandíj ebben a középiskolában? —Teljes ellátással tizenhétezer dollár, de az USA három legjobb iskolája között van ez az intézmény. — Milyen tantárgyakat tanultak? — Kaptunk egy kötetnyi listát év elején és abból lehetett választani. Egy kikötés van: diplomát csak akkor kaphat az ember, ha két év angol, két év történelem, 1 év amerikai történelem, néhány hónap komputer és etika, természettudomány és a matematika elsajátítása igazolt. — Közben felvételt nyert a northamptoni Általános Egyetemre. Hogyan zajlik az USA- ban egy ilyen vizsga? — Az egész országban azonos teszt alapján felvételiznek, melyet még a középiskolában kell kitölteni. Bárki egyszerre annyi egyetemre jelentkezhet, amennyire akar. Én például öt helyre adtam be a lapomat, de ösztöndíjat ebben az iskolában ajánlottak. — Milyenek az amerikai fiatalok? — Sokkal önállóbban és racionálisabban gondolkodnak, mint mi. Ott minden sokkal szervezettebben zajlik. Ugyanakkor hatalmasak a szélsőségek. New York Bronx nevű városrészében jártunk, itt szegények laknak, kiégett házak mindenütt, az emberek az utcán ülnek. Amikor itt átutaztunk, a vendéglátóim szóltak; piros lámpánál zárni kell az ajtókat, mert kirabolhatnak bennünket. Majd 5 perc autóút után ismét elegáns, 100 emeletes házak között jártunk. A tavaszi szünetet Kaliforniában töltöttem egyik tanulótársam szüleinél. Nyíltak, kedvesek és felszabadultak voltak. A családban mindenkinek saját autója volt. Hatalmasak a lakások, nagy konyhákkal, fürdőszobákkal, de ami nem tetszett, az az, hogy a külvilág nem érdekli őket és ezért nem valami műveltek. — Mit tudtak Magyarországról? — Azt, hogy Európában van, néhányan azt is tudták, hogy a fővárosa Budapest. Hatvan magyar család él Wallingford- ban, többen meghívtak és a hazai viszonyokról érdeklődtek. — A nyárra milyen tervekkel készül? — Most érkeztem haza, még ki sem csomagoltam. Egyelőre annak is örülök, hogy újra a családommal lehetek. Augusztus 27-én utazom vissza, bár konkrét tervem nincs, de bízom benne, hogy jól sikerül majd a nyaram is. Hunyadkürti Ilona Nagyatádi helyzetkép Tovább a nyolcadikból Big band Barcson A barcsi River Side Band együttesről a próbán készült felvételünk. A csapat július 4-én, Barcson szabadtéri koncerten várja a bevásárlóközpont előtt a big-band muzsika hódolóit Egy hitoktató kétségei Kérdőjelek egy megállapodás után Nem jó a közérzete Milhoffer Miklós csokonyavisontai plébánosnak. Ezt a hitoktatással kapcsolatos, nemrég nyilvánosságra hozott megállapodás okozza. Minél többször olvassa el az újságokban erről szóló tudósításokat, annál több benne a kérdőjel — mondja. — Itt van mindjárt a behatással kapcsolatos dátum. Vajon melyik pedagógus áldozza fel nyári szabadidejét arra, hogy várja az iskolában a hittanra beiratkozni szándékozókat? Aztán: mit értenek „fakultatívi- táson?További kérdés: Ki taníthat hittant? Már a múlt évben sem volt elég képzett hitoktató. Az idén pedig már az is kétséges, taníthat-e vallást a nyugdíjas pedagógus. Hol legyen a hittanóra? Az iskolában? A plébánián? Ki dönti ezt el? Kinek vannak e téren kötelezettségei? Hogyan hozzák összhangba a felekezetek érdekeit? Nem kis gond ez Csokonyavisontán, ahol a lakosság kétharmada katolikus, egyharmada református. Egy másik gond: szeptember 7-ig van lehetőség pótbeíratásra, de hát akkor miért szabják meg július 31-ében a határidőt? Vagy ez csak a bukott diákokra vonatkozik? Egyáltalán ki bukhat hittanból, hiszen osztályozni sem kell? De vajon osztályozás nélkül elvárható-e egy gyerektől, hogy a hittant—mint tantárgyat — komolyan vegye? A plébános szerint aligha. A falu katolikus papjából — szinte elemi erővel tört fel a panasz és az aggodalom. Azt fontolgatja — mondja —, hogy újságban is hangot ad kétségeinek. Egyébként is mindent egybevetve az a vélemény alakult ki benne, hogy a hitoktatásban az előző években alkalmazott elvekhez és gyakorlathoz viszonyítva — legalábbis a döntés határozottságát, a szabályok egyértelműségét tekintve —visszalépés történt. Nem tükröződik eléggé az sem, hogy a törvényhozók valóban olyan nagy szükségét éreznék a vallásnak, mint ahogy az a közerkölcsök romlása, a bűnözési hullám emelkedése láttán a közvéleményben mostanában hangot kapott. A plébánost hallgatva elgondolkodtam. Nem vagyok tudója a vallásoktatásnak, sem az ezzel kapcsolatos törvényeknek. Azt viszont tudom, hogy ha az említett megállapodás egy nagy gyakorlattal rendelkező hitoktatóban a kérdőjelek tucatját szüli, az aligha felel meg céljának; a megoldás helyett növeli a bizonytalanságot. (Szegedi) Magyarságkutatás Nagyatád általános iskoláiban 234 tanuló fejezte be a nyolcadik osztályt az elköszönt tanévben. Közülük csupán egy tanuló nem jelentkezett továbbtanulásra. Ez a szinte százszázalékos továbbtanulási arány öt-hat százalékkal magasabb az országos átlagnál — tudtuk meg Dezső Lászlónétól, a városi tanács művelődési osztályának vezetőjétől. Hat tanuló ügyének elbírálása' van már csak folyamatban, a többit felvették az első vagy a második helyen megjelölt iskolatípusba. Azt is megtudtuk: a jelenlegi tanulólétszám alapján jövőre és az azt követő tanévben sem csökken a nyolcadikosok száma a városban. Az 1990/91 -es tanévben előreláthatólag 250- en, utána pedig 240-en lesznek nyolcadikosok. Megkérdeztük a város két középfokú iskolájának az igazgatóját is. Mohári Jenő, a kereskedelmi szakközépiskola és ipari szakmunkásképző igazgatója mondta: — A kereskedelmi szakközépiskola két első osztályában nyolcvanan tanultak az idén és ugyanennyit vettünk fel az új oktatási évre is. A szakmunkásképző kereskedelmi tagozatán az idén három osztály indul a tavalyi kettő helyett. Alapelvünk: ha a tanulni szándékozó gyermek megfelelő gyakorlati helyet tud magának biztosítani, felvesszük. Egyébként a túljelentkezések ellenére is minden nagyatádi gyermeket felvettünk. A vasas szakmák iránt a városban nem csökkent a vállalatok igénye. Korrekt és segítőkész partner a Danuvia, a Ka- posvolán és az áfész. Építőipari szakmákra viszont alig van vállalatoknak igénye. Hogy ezekből se legyen majd hiány, azt iskolánk saját vállalkozása biztosítja. Intézményünkbe az 1990/91 tanévre 249 gyereket vettünk fel és az idén 133-an fejezték be tanulmányaikat, állnak munkába. Varga József, a gimnázium és egészségügyi szakközépiskola igazgatója: — Az új tanévben két osztály indul a gimnáziumi és az egészségügyi tagozaton egyaránt 60- 60 elsőssel. Somogy más térségeiből is kerültek hozzánk, így Kaposvárról és a Balaton- partról. Az idén szeretnénk az egészségügyi tagozaton egy új szakot, a szociális gondozói képzést is beindítani. Hozzáteszem: a központi bürokrácia nem kedvez egy ilyen típusú osztály indításának. Ami az idei évet illeti: a gimnáziumi tagozaton 46-an, az egészségügyin pedig 33-an végeztek. Közülük összesen 27-en jelentkeztek felsőfokú oktatási intézménybe. Nincs divatos szakma, a legtöbben — hatan — a tanítóképző főiskolába küldték el jelentkezési lapjukat. Kettőjük felvétele biztos, egyikük eddigi tanulmányi előmenetele, másikuk pedig a tanulmányi versenyeken elért eredménye alapján került a felsőfokú intézménybe. Az egészségügyi tagozaton végzetteknél — közülük csak hárman szeretnének tovább tanulni — nincs elhelyezkedési gond, valamennyiüknek tudnak állást biztosítani. A gimnáziumban érettségizettek közül 18-an tettek gépírásból sikeres érettségi vizsgát, az ő elhelyezkedésüket talán ez is elősegíti. Az intézményben változatlanul gond a tanteremhiány: meg kell oldani. A vidéki gyerekek közül 262-en igényeltek kollégiumi elhelyezést a 200 helyre. Ezért a kollégiumot is bővíteni kell. (Dorcsi) A Magyarságkutató Intézet évkönyve Harmadik alkalommal találkozhat a határon túl élő magyarság helyzetével foglalkozó szakember és az érdeklődő olvasó a Magyarságkutató Intézet évkönyvével. A fél évtizede létrehozott kutatóintézet ma lényegesen más politikai-társadalmi és geopolitikai körülmények között működik, nem változott viszont az alapításkor megfogalmazott célkitűzése: szigorúan tudományos eszközökkel keresni a választ a határainkon túl élő magyarság helyzetével kapcsolatos alapvető kérdésekre. Különösen nagy jelentősége van a higgadt szakmai analíziseknek a megváltozott sajtóviszonyok közepette, amikor publicisták tömege avanzsált hirtelen kisebbségi szakértővé, s gyakran légből kapott adatokkal, téves következtetésekkel inkább ártanak, mint használnak a magyarság ügyének. fr Magyarságkutató Intézet eddig megjelent évkönyvei közül az első (1987) leginkább „kollektív névjegyként”, bemutatkozásként értékelhető, a második (1988) szerkesztése már koncepciózusabb volt: a tanulmányok többsége a világban élő magyarság számbavételét célozta meg — a magyarság demográfiai viszonyainak, tájtörténeti tagolódásának elemzéseivel. A most megjelent évkönyv gerincét is az e tárgykörbe sorolható tanulmányok teszik ki, igaz, ezúttal hangsúlyozottan a szórványmagyarság kerül a vizsgálódások középpontjába. A magyar szórványok különböző változatait ismerhetjük meg a kötet tanulmányaiból: Fejős Zoltán a szülőföldtől távol, főként az Észak-Amerikába került multietnikus környezetben élő magyar szórványokat vizsgálja; Éger György demográfiai és településtörténeti tanulmányában a burgenlandi magyar szórványok helyzetét tárja fel; Szabados Mihály a moldvai csángók, Sebők László pedig az erdélyi Aranyosvidék magyar szórványait veszi számba. Ugyancsak demográfiai tanulmányt közöl Arady Lajos (A jugoszláviai magyarság demográfiai helyzete 1944-től napjainkig), valamint Dávid Zoltán (A mai Kovászna megye népességszámának alakulása 1910-1969). Molnár Imre tanulmányában a II. világháború után Csehországba deportált magyarok sorsáról közöl eddig ismeretlen dokumentumokat, tényeket. Székely András Bertalan azt vizsgálja, hogy hogyan működik a vallás és az egyház a jugoszláviai magyarság életében. A kis népek és nemzetek különösen fontosnak tartják, hogy a világ számára megmutassák kulturális értékeiket. A megismertetésen kívül a megismerést és a kulturális kapcsolatok kiépítését szolgálják a külföldön működő kulturális inzézetek. Romsics Ignác a Párizsi Magyar Intézet történetével és tevékenységével foglalkozik. Schneider Márta pedig a Bécsi Collegium Hungaricum eddigi működését dolgozza fel. A Nemzeti Parasztpárt egyik legismertebb politikusának, Kovács Imrének az emigrációban töltött éveit dolgozza föl eddig ismeretlen dokumentumok és levelek alapján, Tóth Pál Péter. A kötet végén az intézet munkatársainak 1988-ban a kisebbségtudomány tárgyában született publikációinak válogatott bibliográfiája található. B.Gy.
