Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-09 / 39. szám
1990. június 9., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 A megyei kórház szerepe és lehetőségei az orvostanhallgatók oktatásában címmel négy kiváló, kaposvári orvos tartott előadást a Somogy Megyei Tudósklub legutolsó ülésén. Dr. Domány Sándor szülész-nőgyógyász, dr. Kopa János idegsebész, dr. Rozsos István sebesz és dr. Rumi György belgyógyász, osztályvezető főorvosok a gyakorlati és tudományos munka mellett a pécsi orvostudományi egyetem medikusainak oktatását is vállalták. Az előadásokon elhangzottak a tapasztalatcseréken túl lehetőséget adtak arra, hogy a különböző szakterületeken praktizáló orvosok jobban megismerjék a társszakmák gondjait, eredményeit. Kiderült, hogy a medikusok oktatásában felmerülő problémák jórészt azonosak, és összefüggésben vannak az egész oktatási rendszer hiányosságaival. —i---------------------------------------------------------I-------------------------------------Dr. Domány Sándor Különös hangsúllyal emelték ki az előadók azokat a műveltségi, művelődésbeli hiányosságokat, melyeket az orvostanhallgatók az alsó- és középfokú intézményekből hoztak magukkal. Ugyancsak fontosnak tartotta mind a négy főorvos, hogy a betegekkel való bánásmód alapvető normáinak betartására ösztönözze tanítványait. Az egyetemi képzés nem ad lehetőséget arra, hogy akár elméletben, akár gyakorlatban elsajátítsák az orvos-beteg kapcsolat etikáját'— vallották egyöntetűen. — „Az orvos olyan, mint az Isten” — idézte dr. Kopa János Hyppokratest. Az életekről való döntés felelősséget, erkölcsi tartást kíván. Ehhez az erkölcsi tartáshoz szükséges az is, hogy legyen a medikusnak önbecsülése. — A paraszolvencia „intézménye" gyakran sodorja olyan negatív döntés felé az orvost, amely megengedhetetlen lenne. A sebész megoperál olyan beteget is, akit nem volna muszáj — jegyezte meg dr. Rozsos István. Dr. Domány Sándor a szülészet területén jelentkező speciális szakmai es erkölcsi problémákat feszegette. Hangsúlyozta a preventív szülészeti ismeretek és tevékenység fontosságát, valamint az orvosnak Dr. Kopa János a terhességmegszakításokhoz fűződő ambivalens viszonyát. — A születendő gyermek élethez való joga ugyanakkora, mint a már megszületetté — mondta. Az orvostúlképzés — évi 35 ezer orvostanhallgató hagyja el az egyetemeket — a minőségi munka ellenébe hat. Drasztikusan, 50 százalékkal kívánják csökkenteni a medikusok számát. Ezzel párhuzamosan megpróbálják kialakítani az egyetemek közötti megfelelő modul rendszert. A „bölcsek kövének” hatalmára utalva, a gondolkodásmód formálásának szükségességét is hangsúlyozta dr. Rozsos István. — Olyan értelmi- és személyiségformáló tevékenységet kell kialakítani a medikusokban, mely együtt hozza a teoretikus, praktikus és morális hasznot — mondta. Ehhez a gondolathoz csatlakozott dr. Rumi György is, aki vallotta: a kutató, oktató és gyógyító orvos egyszemélyű megjelenése kell, hogy legyen az orvosképzés egyik legfontosabb eredménye. Az előadások befejezése után ezért is kérdeztük meg: miként tudják a saját osztályukon dolgozó orvosokat tudomá- ' nyos munkára ösztönözni. —A tudományos munka iránti igénynek belülről kéll fakadnia. Klinikumot, az új iránti érDr. Rozsos István deklődés nélkül nem lehet művelni, ez a véleményem — válaszolt dr. Rumi György, s hozzátette: — Ha ez az igény mégsem jelentkezne spontánul, akkor az osztályon való maradás kritériumává kell tenni a tudományos munkát. Természetesen számolnunk kell azzal, hogy emiatt esetleg valaki elhagyja az osztályt. Az előrelépés, az adjunktusi vagy főorvosi kinevezésnek azonban továbbra is alapfeltétele a tudományos fokozat megszerzése. Szerencsés helyzetben vagyok, mert olyan jól képzett orvosokkal dolgozhatom együtt, akik igénylik ezt a fajta munkát. — Előfordul, hogy valaki az alapkutatásoknál jeleskedik, de nem biztos, hogy a betegágynál is megállja a helyét — vette át a szót dr. Rozsos István. — Egyfajta eltolódás figyelhető meg az alapkutató és a klinikai kutató között. A problémák zöme a betegágyaknál vetődik fel, de a klinikusnak számos olyan gondja van, amit csak az alapkutató tud megoldani. Vallom: lehet valaki kitűnő gyakorló orvos anélkül, hogy a kutatásban jeleskedne, de ez fordítva is igaz. Arra kell kény-' szeríteni a kórház orvosait, hogy az aktuális tudományt — amit esetleg önmaga nem tud művelni — megismerje és a betegágynál alkalmazni tudja. Dr. Rumi György Nincs még tíz éve annak, hogy kineveztek osztályvezető főorvosnak. Elsőrendű feladatomnak a betegellátás megszervezését tartottam, és a tudományt is ennek a szolgálatába állítottam. Az idősebb kollégáim jó szakemberek, jó interpretáto- rok. A fiatalok között van néhány, akiben — hogy úgy mondjam — „benne van” a kan- didatura. Az agrártudományi egyetem nagyszerű lehetősegeket biztosít a kísérletekre. Legnagyobb gondunk a nyelv- hiányos ismerete. Enélkül pedig a tudomány művelése elképzelhetetlen. — Az a véleményem, hogy a tudományt nem szabad misztifikálni — kapcsolódott a beszélgetésbe dr. Domány Sándor. — Az alapkutatást nem szabad az alkalmazott tudomány elé helyezni. Tudomány az is, ha a fiatal orvos jó diagnózist állít fel, ellátja a beteget a szakma szabályai szerint. 24 éve vezetem ezt az osztályt, és egy ember kivételével mind a 17 kolléga a saját nevelésem. Meg kell ismerni az orvosok minőségét, hajlandóságait, igényeiket, és aszerint kell beosztani őket, hogy milyen úton menjenek tovább. Közülük 4-5 ember alkalmas arra, hogy a tudományt egy kicsit magasabb szinten művelje, mint a többi. Egynek már tudományos minősítése van, és kettő erre reményt ad. A gyakorlatban egyszerűbb, rendszerező, összefüggéseket feltáró feladatokat adok nekik, melyekből a tapasztalat útján vonhatják le a megfelelő következtetést. Fontosnak tartom a folyóiratreferálást havonta egyszer, vagy kétszer. Van olyan emberem, aki kimondott műszaki tehetség. Ő az osztály műszaki felelőse,, kitűnő operatőr, de a tudománnyal egyáltalán nem foglalkozik. Ugyanilyetmég kettőt meg tudok nevezni. A beteget a megfelelő szinten el tudják látni, de őket a tudományos munkába nem vonom be. Sajnos az oktatással kapcsolatban az első elemitől kezdve nagyon nagy baj van'A medikusok és leendő orvosok nem tudnak írni, beszélni, nem tudnak kapcsolatot teremteni a betegekkel. Ezen kell javítani... — A megyei kórház, — amely tulajdonképpen közkórháznak felel meg —, az egyetem után az első lépcsőfok a progresszív betegellátásban — mondta dr. Kopa János. — Éppen ezért kutya kötelessége tudományos munkával foglalkozni. Alapkutatást azonban csak korlátozott mértékben tud folytatni egy-egy osztály. Két ókból, mert kevés az idő, és mert a munkájuk elsősorban a gyakorlathoz kötődik. Alapfeltétel azonban, hogy mindenki igyekezzen olvasni, és a megfelelő szakmai irodalmat megismerni. Ha valakinek van késztetése a problémák megoldására, az természetesen igyekszik is azt valamilyen formában végrehajtani. Arra ösztönözöm a kollégáimat, hogy a legfrissebb tudományos ismeretekben és a gyakorlatban naprakészek legyenek. Lehetőségeink megengedik, hogy a betegellátást európai színvonalon műveljük. Az alapkutatásokat és a gyakorlatot tekintve, nehezebb körülmények között dolgozunk, mint a fejlett európai országok. Romhányi profesz- szort idézem: „Nekik megvan az az előnyük, hogy a verébre is ágyúval lőjenek, de mi ezt a verebet néha csúzlival is le tudjuk lőni.”A közvetlen betegellátásban szép eredményeket értünk el. Csak néhányat említenék: — Új műtéti és kezelési eljárásokat dolgoztunk ki, például az izolált agykamrai vérzések diagnosztizálásában, gyógyításában. Korábban vagy fel sem ismertük e betegséget, vagy csak későn, amikor a betegen már nem lehetett segíteni. Az alektrofiziológiai, és neuropato- lógiai laboratóriumokban is sok szép eredmény született. A radiológiai osztállyal közösen az agyi érbetegek vizsgálatának újabb módszereit és új műtéti eljárásokat dolgoztunk ki. Akárcsak a gerinc- és koponya- műtéteknél. Magyarországon először mi operáltunk porckorongsérvet mikroszkóp alatt. Az agraregyetemmel való együttműködésünknek is megvannak a feltételei. Szerencsés helyzetben vagyok, mert az osztályon dolgozóknak van igénye a tudományos munkára. Aki itt kilóg a sorból, azt,be sem fogadják a kollégák. Ok olyan mag, amely a fiatalokat is ösztönzi. Az időhiány, a családi gondok azonban keményen visszafogják az embereket. Ennek ellenére rengeteget publikálunk itthon és külföldön is. A munkához nagy segítséget nyújt a kórház könyvtára. 4 Nem az a legnehezebb, hogy az ember kitalálja, mit hogyan csináljon, hanem, hogy a jól végzett betegellátási munka mellett hogyan szakítson rá időt. Várnai Ágnes Fotó: Kovács Tibor Klinikusok ,,katedrája” Oktatás és tudományos munka a megyei kórházban HITÉLET ÉS FELKÉSZÜLÉS Szeretettet, eßymäs iránt A Rákóczi, a Toldi-lakótelepi, a Kisfaludy és a gyakorló általános iskolában Kaposváron a nulladik és a hatodik órákban találkozik a gyerekekkel Rózsás László, a Szent Margit és Szent József-templom plébánosa. — A múlt év őszén a négy iskolából 350 diák jelentkezett fakultatív hittantanulásra. Jelenleg 290-en vannak, a többiek lemorzsolódtak. Ez várható volt, hiszen abban a pillanatban, amikor a nebulóknak föltételeket kell teljesíteniük — rendszeres részvétel a szentmisén, a hittanórán —, megtorpannak. Ez a magatartásmód azonban a szülőknek is köszönhető. Sokan az elsőáldozással vagy a bérmálással letudnak mindent. — A szülők között két olyan generáció van, amely kirekedt a hitéletből. Vagy azért, mert nem -hallott a hitről, vagy azért, mert nem akart hallani róla; azaz a vallásgyakorlás különféle érdekszférákat sértett. Éppen emiatt sok ember elszürkült, s mivel nem akart kilógni társai közül, egy kényelmes állapotban élt. —A családi házon belül—az Ön szavaival—az elkényelme- sedett szülők gyakorolják-e hitüket? — A keresztvetés, a miatyánk, a hiszekegy, az üdvöz- légy az én kisgyermek koromban nem jelentett gondot. Most azonban a hittanórákon a keresztvetést is gyakorolnunk kell. Ez pedig azt bizonyítja, hogy az édesanyák, az édesapák a gyerekek elő.tt nem élik aktívan a hitüket. Igaz, a gyerekek hitre való nevelése — Kodály szavainak analógiájára — már a gyermek megszületése előtt kell, hogy elkezdődjön. — A vallásos szülők arra törekszenek, hogy csemetéjük az iskola falain belül is találkozzon Isten felszentelt szolgáival. Az egyháznak azonban a fakultatív hittantanítás helyett az alternatív hittanoktatás lenne a kedvezőbb; amikor a tanórák közé bármikor beiktatható lenne e tárgy. A gyerekek egy része a vallás alapjaival ismerkedne, a többiek ugyanabban az időben mást — például háztartástant — tanulnának... Az alternatív hittantanítás akkor lehetne igazán eredményes, ha azt a papok mellett képzett hitoktatókra tudnánk bízni, hiszen köztudott, hogy a papok száma évről évre csökken. A tantestületekben akadnak- e olyan pedagógusok, akik örömmel magukra vállalnák ezt a tevékenységet? — Tapasztalataim azt mutatják, nem nagyon vannak. Amikor meghirdettük ezt a templomban, egyetlen ilyen szellemű pedagógus sem akadt. A katolikus egyház csupán azt kérte, olyanok jelentkezzenek, akik az első áldozáskor, a bérmáláskor megígérték: keresztény hit szerint élnek, s erre nevelik gyermekeiket. Igaz, a hitet senkire nem lehet rákényszeríteni, s nem is lehet elvenni. A megélését azonban lehet nehezíteni. Éppen ez a próbája a hitnek... —Ma az emberek szabadabban gyakorolhatják vallásukat. Az ön megítélése szerint milyen ma Kaposvár hitélete? —Az elmúlt időben csak azok jöttek hozzánk, akik ugyanazt vallották, mint mi. Most azonban nem tudjuk eldönteni, hányán vegyülnek el az igaz hívők között, kik hallgatják az istentiszteleteket. Evekkel, évtizedekkel ezelőtt is voltak kitartó és állhatatos emberek, akik mindig merték vállalni a hitüket. Ám ők ma nem vádaskodhatnak azok ellen, akikben korábban nem volt erős akarás a hit felé... — Öt plébánia működik a somogyi megyeszékhelyen. Kaposvár hitéletét az érdeklődés jellemzi. Általában tapogatózó állásponton vannak az emberek. Érződik rajtuk a régi idők visszafogottsága. Szeretnének mások lenni, de önmaguk megváltoztatására többnyire még képtelenek. A lakótelep gondolkodásában is tömegesíti az embereket. Az volna a kívánatos, hogy ha az itt élők bátrabbak lennének, s vállalkoznának a jó meglátásra, és annak véghezvitelére. Felismernék azt, hogy életük gazdagodik általa. A hitoktatás nem szentségre készülés, hanem keresztény életre való nevelés. Itt, a lakótelepen belül is egy olyan keresztény közösséget szeretnénk összekovácsolni, amelyben az emberek bizalommal lennének egymás iránt. Jézus nem véletlenül mondta, hogy „ Arról ismerjenek meg benneteket, hogy szeretettel vagytok egymás iránt. ”És ez az egymás iránti jó tettekben nyilvánuljon meg. No, és legyen helye az ellenségszeretetnek is. Ne legyen bennünk gyűlölet azért, mert a másik másképpen gondolkodik. Tegyük magunkévá az em- bertestvérség gondolatát, s próbáljuk megérezni benne a keresztény életnek a szépségét. Lőrincz Sándor Fotó: Jakab Judit