Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-09 / 39. szám

1990. június 9., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Az építők (vég)napjai Megingott a biztos Bázis? Hollandiában az önkormányzatokról Erős helyi hatalom nélkül nincs demokrácia Ifj. dr. Csákabonyi Balázs, a Kereszténydemokrata Néppárt megyei ügyésze a tapasztalatairól A parlamenti választásokat követően a rendszerválto­zás egyik legfontosabb mérföldköve lesz a helyhatósági választás. Az önkormányzati törvény előkészítésének időszakában a különböző pártok és társadalmi szerveze­tek minden alkalmat megragadnak a tapasztalatszerzés­re. A Kereszténydemokrata Néppárt például pártdelegá­ciót küldött Hollandiába, hogy a modern polgári demokrá­cia működésének e fontos színtereit tanulmányozza. E küldöttség tagjaként vett részt az egyhetes tanul­mányúton ifj. dr. Csákabonyi Balázs, a Keresztényde­mokrata Néppárt Somogy megyei szervezetének ügyé­sze. A látogatás előzményeiről, illetve tapasztalatairól kérdeztük. (Folytatás az 1. oldalról) — Szorongásokkal teli napo­kat, heteket élnek meg a még ittmaradók. Aki tehette, más munka után nézett. Csaknem harmadára csökkent a létszám. Higgye el nem könnyű most itt sem a dolgozók, sem a vezetők helyzete — mondta keserűen Szabó Gyula, a szakszervezeti tanács elnökhelyettese a hiva­talos ünnepség előtt. — Figyelje meg az embere­ket, s látni fogja a bizonytalan­ságot az arcukon! Nem az igazi építők napja ez már. Elvesztet­te a jelentőségét. Úgy tervez­tük, hogy az idén együtt tartjuk a volt BEV-esekkel az ünnepsé­get, de érdektelenség miatt elálltunk tőle. Az építők szétes­nek, nem figyel ránk senki; nincs gazdánk. Itt, nálunk több mint száz ember vár arra, hogy korkedvezménnyel nyugdíjba mehessen. A vállalat egészét tekintve mintegy négyszázan vannak. Kérdés: lesz-e pénz erre vagy nekik is — másokhoz hasonlóan — sorba kell állniuk majd a munkaerőközvetítő­ben? MischI Róbert, Bázis Dél­dunántúli Építőipari Vállalat vezérigazgatója alig több mint egy hónapja, a munka ünnepén elmondott beszédében már ér­zékeltette ugyan, hogy nincs minden rendben a vállalat háza- táján, de hitte: türelmes, fegyel­mezett kivárással van remény a túlélésre: „Aki épít, a jövőre gondol, aki épít, az optimista, még olyan nehéz helyzetben is, amilyenek most körülvesznek bennünket. ”— mondta. Hogy az alig több mint két éve létrejött volt BÉV- és SÁÉV-há- zasságot ma hogyan látja egy somogyi vezető, erről Heim Miklóst, a volt területigazgatót, a jelenlegi ipari üzemek vezető­jét kérdeztük. (Szerettük volna, ha Szabó Gyula, a volt SÁÉV egykori igazgatója, a Bázis ve­zérigazgató-helyettese is nyi­latkozik, de ő június 5-én — a felmondási idő letöltése után — megvált a vállalattól.) — Van ok az optimizmusra? — Nincs. Nincs fizetőképes kereslet, nincs megrendelés. Több üzemünkben leállt a ter­melés, illetve nagyon kevesen dolgoznak. Sorba állunk, több­száz milliós a hiány, fizetéskép­telenek vagyunk... Soroljam még? Teljes a bizonytalanság. Nem én vagyok a vállalat első számú vezetője, de ismereteim szerint innen már nincs tovább. Ez a csőd. — Nem kis utat jártak be idáig. Miért nem sikerült a BÉV- vel kötött,,házasság"? — 1987-ben a vállalat, az akkori SÁÉV mélyponton volt. Az egyedüli módja a talponma- radásnak az volt, hogy fuzionál­junk az ország egyik legerő­sebb, legszervezettebben mű­ködő építőipari vállalatával. Akkor én is úgy láttam s a té­nyek is ezt bizonyították, hogy nincs más választásunk. Nem is volt, így, .vígan és dalolva lét­rejött a frigy. Mármint részünk­ről... Hiszen a számokat nem ismerő pécsi kollégák meg van­nak győződve arról, hogy mi jut­tattuk őket ebbe a helyzetbe. — Snem így van? — Meg kell nézni a megren­deléseket, és látni fogja, hogy tőlünk függetlenül is csökkent Baranyában és egyéb külső te­rületeken az igény az építőipari munkákra. Nemcsak a Bázis, hanem az egész magyar építői­par mélyponton van. Legalább­is ami a nagyvállalatokat illeti. Szétrobbant az egész gazda­ság, és mi sem vagyunk kivéte­lek. Egy működő piacgazdaság majd létrehozza a maga építő­iparát, de az már egészen más struktúra szerint fog működni. Azért azt szintén látni kell, hogy annak idején szükség volt ezek­re a nagyvállalatokra. Nélkülük nem lett volna lakásprogram, nem készültek volna el a nagy- beruházások; szóval volt ennek előnye is. Most másra van szük­ség. — Mi lesz ezután? Mischl Róbert vezérigazgató­tól június 6-án, előzetes telefon- beszélgetés után az alábbiakra kértünk választ telefaxon: — Mi az oka a pécsi telephe­lyek, a kaposvári munkásszál­ló, a balatoni és a harkányi üdü­lők eladási szándékát tükröző hirdetések feladásának a Nép- szabadságban? — A vállalat — az egész or­szághoz hasonlóan — alapvető pénzhiánnyal küzd. Megfelelő mennyiségű hitelekhez sem lehet hozzájutni, s ha mégis si­kerül, a kamatok—úgy mond— kiterhelhetetlenül magasak. A vállalat arra kényszerül, hogy átrendezze vagyonát, nagyobb arányú legyen a pénztőke-rész, mint az eszközérték. — Igaz-e a hír, hogy június 8- ig fizetésképtelenség miatt a vállalatnak csődöt kell jelente­nie? — Erre a kérdésre nem vála­szolhatok. — Mennyiben járult hozzá a jelenlegi ellehetetlenüléshez a somogyi építőipari vállalattal 1988-ban létrejött „házasság”? — A vállalat működése nem lehetetlenült el, de kétségtele­nül nehéz helyzetben van. A megváltozott gazdasági kör­nyezetnek megfelelő átalakítá­sa zajlik most, s ennek a lénye­ge a korábban már létrehozott termelőegységek önálló válla­latokká szervezése. A BÉV— SÁÉV egyesülés nem oka a kialakult helyzetnek. — Ha a hír nem igaz, hogyan látja a Bázis jövőjét? — A Bázis mint nagy állami építőipari vállalat átalakul rész­vénytársaságokká és kft-ké. A cél az eredményesebb műkö­dés és minél több munkahely megtartása. A válaszokat június 7-én, egy nappal az építők napja előtt kaptam. A Magyar Közlöny ez évi 22. számában megjelent május el­sejei hatállyal életbe lépett tör­vényerejű rendelet értelmében fizetésképtelenség esetén a gazdálkodó szervezet vezetője nyolc napon belül köteles kérni a bíróságtól a felszámolási eljá­rás megindítását. Egy későbbi, de még május 8-a előtt megje­lent értelmezés szerint minden érintett vállalat „kapott” egy hónapi haladékot, így a határidő június 8-ára módosult. Azóta az Országgyűlés szóban módosí­totta ezt a törvényerejű rendele­tet. Ez még nem jelent meg a Magyar Közlönyben. Nagy Zsóka — A magyar Keresztényde­mokrata Néppártnak és a holland Kereszténydemokrata Pártnak nagyon jó kapcsolata van — mondta. — Mivel a mi pártunk is kormánypárt, s a következő idő­szak egyik legfontosabb feladata az önkormányzati választás, meghívtak bennünket, hogy is­merkedjünk meg a holland önkor­mányzatok működésével. Azt, ugye, mondanom sem kell, hogy Hollandiában európai szintű a demokrácia. Egy hetet töltöttünk el a tulipá­nosok országában, s több helyen jártunk. Naponta átlagosan két városban tettünk látogatást. Min­denütt fogadott bennünket a pol­gármester, s elmondta, hogyan működik a tanács és a közigazga­tás. Egyik nap ellátogattunk a hol­land parlamentbe is. Ide az alsó­ház kereszténydemokrata képvi­selői hívták meg a magyar dele­gációt. Itt találkozhattunk a hol­land kereszténydemokrata párt országos vezetőjével. Sok min­denről beszélgettünk. — Tapasztalataik szerint mi­lyen erős a helyi hatalom Hol­landiában? — Éppen az volt a legszembe­tűnőbb, hogy—ismerve a sajátos magyar viszonyokat— Hollandiá­ban nagyon erős a helyi hatalom. Nyilvánvalóvá vált számunkra is, hogy a döntések valóban ott szü­letnek, ahol a lakossági szükség­letek megjelennek. A helyi ügyek­ben szinte minden döntési jogkör biztosított. Hollandiában igen kevés a falu. A legjellemzőbb tele­püléstípus a kisváros. Itt hatéko­nyan működik a települések szö­vetsége, amely a külső szemlélő számára hasonlít a mi közös ta­nácsi rendszerünkhöz. Érdekes, hogy nálunk ez nem vált be. — Milyen létszámú egy kis­város önkormányzati, illetve közgazdasági apparátus? — Egy 40—50 ezer lakosú kis­városban például a tanácstestület 19 tagú. A választások során a pártok jelöltjei kerülnek be. E tes­tületből öt személy a nálunk is­mert végrehajtó bizottsághoz hasonló elöljáróság tagja. Ok fi- zett politikusokhoz, a különböző szakterületekért felelősek. A töb­bi tanácstag egy vb-tag fizetésé­nek egyötödét kapja tiszteletdíj­ként. Az öttagú elöljáróságnak tagja a polgármester, akit a király­nő nevez ki. Tehát nem választ­ják. Személyére azonban a ta­nács tesz javaslatot tehát a jelölé­se demokratikus. E hivatalt legfel­jebb kétszer négy évig lehet betöl­teni egy személynek. A polgár- mester feladata a tanácsülések előkészítése és levezetése. Ér­dekes dolog, hogy a polgármes­ternek a tanácsülésen nincs sza­vazati joga, csak a vb-ben. A vb tagjai, akik minden esetben politi­kusok, irányítják a helyi közigaz­gatást. — Milyen közigazgatási szer­vezet segíti a tanácstestület munkáját? — A közigazgatási szervezet elkülönül a tanácstól. Ennek élén főjegyző áll, aki az igazgatási apparátust vezeti. Ez a szervezet számítógépekkel jól ellátott, kis létszámú csoport, mintegy 25— 30 emberből all. — Van-e megyei önkormány­zat és közigazgatás? — A megye koordinatív szere­pet tölt be es nem irányít. Az álla­mi költségvetésből a megyei szint 2 százalékot kap, a többi a helyi önkormányzatokat illeti. Ez is mutatja, hogy Hollandiában mi­lyen a megye szerepe. Tehát a magyar viszonyokhoz képest Hollandiában a megyéknek csak nagyon kevés olyan hatáskörük van, amelyben dönthetnek. A mi erős megyénkhez képest ott kife­jezetten gyenge a megye. A me­gyei koordinációs testületbe a városi önkormányzatok delegál­ják a tagokat. Tehát a megye sze­repének megfelelően a megyei közigazgatási apparátus is vi­szonylag kis létszámú. Mi, ma­gyarok ezt nem is nagyon értjük, mert mást szoktunk meg. — A delegáció részt vett egy városi tanácsülésen is. Milyen tapasztalatokat szereztek? — Ott bizony nagyon kulturált munka folyik. Mindenki felkészül­ten vesz részt a tanácsülésen, s higgadtan, felelősséggel nyilat­kozik. Egy ottani tanácstag, mi­után ledolgozza a napi nyolc órá­ját a munkahelyén, hetente körül­belül 10—15 órát foglalkozik még a köz ügyeivel. Ha a tanácstagi tevékenység miatt nem tud meg­jelenni a munkahelyén — ugyanis a munkaadó köteles őt elengedni —, akkor a munkabérkiesést az önkormányzat fizeti. —Milyen a vita a testületi ülé­seken ? Dúlnak-e pártharcok az ülésteremben? — Amikor mi ott voltunk a ta­nácsülésen, éppen azzal foglal­koztak, hogy befüvesítsék-e az uszoda környékét. A nagyobb vi­ták mindig az anyagi feltételek biztosítása körül vannak. Első­rendű kérdés, hogy mire költsék a pénzt. Az említett ülésen a kör­nyezetvédelem és a sportügyek felelőse vitatkozott. A polgár- mester rövid idő után felszólította őket, hogy fejezzék be, mert nem a sportra és a környezetvéde­lemre esküdtek fel, hanem a la­kossági szükségletek kiszolgálá­sára. Az is szembetűnő volt, hogy a pártérdekek szinte meg sem je­lennek a tanácson belül. A testü­let tagjai — számunkra legalábbis úgy tetszett — mélyen átérzik, hogy elsődleges feladatuk nem a pártérdek, hanem a lakosság képviselete. S a parlamentben is így van ez. Ott, Hollandiában a képviselők végighallgatják egymást, nem üvöltöznek, nem fütyülnek és nem pfujjolnak. Ismerik és tiszte­letben tartják egymás vélemé­nyét, s nemcsak beszélnek a tole­ranciáról. Összességében el­mondhatom: nagyon sok hasz­nos tapasztalatot szereztünk egy hét alatt a modern, jól működő demokráciáról. Sok mindent mi is felhasználhatnánk. Nem lenne hiábavaló, ha közigazgatási szakemberek is ellátogatnának Hollandiába. Erős helyi hatalom, szolgáló megye s ezt biztosító anyagi bázis: enélkül nincs mo­dern demokrácia. — Köszönöm a véleményét. Lengyel János DEMAGÓG ÚTTÖRÖKAMPÁNY LENNE? Somogyi nagytakarítás A héten sokan ragadtak söp­rűt, lapátot és nejlonzsákot, hogy a Kaposvári Városi Ta­nács felhívására szervezett ta­karítási akción részt vegyenek. A csütörtöki reggeli eső ellené­re a somogyi megyeszékhelyen három egészségügyi szakkö­zépiskolás osztály serényke­dett, s így délutánra megszépült a Füredi, a Dombóvári, a Bartók Béla, a Vörös Hadsereg, és a Schönherz Zoltán utca, vala­mint a Centenáriumi és a Sza­badság park is. A diákokkal együtt szedte a szemetet dr. Mérei Jenőné, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium tanára is, akinek a nevéhez fűződik ez az akció. Tolipárnát, konzerves dobozo­kat, spray-s flakonokat, haris­nyát, cipőt, s felsorolni is sok lenne még mi mindent találtak az út széli fűben. Kaposvár ta­karításában a Sefag, az autó­klub, a közúti igazgatóság, a horgászszövetség és a város­gazdálkodási vállalat is közre­működött. A nagyatádi költségvetési üzem munkásai már a hét ele­jén hozzáfogtak városuk meg­szépítéséhez. Barcs lakói szin­tén csatlakoztak a felhíváshoz: az általános és középiskolások a vállalatok és a pártok részvé­telével hétfő óta gyűjtötték a hulladékot; — csakúgy, mint Somogytarnócán, Középrigó- con és Drávaszentesen. Örvendetes, hogy sokan érezték fontosnak megyénkben a svájci példára meghirdetett akciót. Talán nem ártana, ha az efféle nagytakarítás hagyo­mánnyá válna; még akkor is, ha egy boglárlellei „szakember” demagóg úttörőkampánynak minősítette. (Lörincz) GURUL A MÁLNA ÉS A FORINT Az elmúlt években valóságos csaták folytak a málna felvásár­lását végző különböző szerve­zetek között: hol az egyik, hol a másik ígért rá pár forintot a fel- vásárlási árra. Lesz-e „fegy­verszünet” vagy folytatódik a hadiállapot? — erről így nyi­latkozott Varga János, a nagy­atádi áfész osztályvezetője. — Nagyatád és a környező falvak lakóinak jól jövedelmező bogyós gyümölcse a málna; az elmúlt években különösen ma­gasra szökött az átvételi ár. Az idén a szezon június 6-án, az első felvásárlónappal kezdő­dött. Térségünkben több szer­vezet — az áfészen kívül még három cég — foglalkozik a ter­més átvételével. Az áfésznak 25 felvásárlótelepe van — van olyan település, ahol két-három helyen is átveszik a termést—, és hét szakcsoporttal, illetve azok tagjaival van szerződéses kapcsolatunk. Terveink szerint a szezonban 600 tonna málna felvásárlására számítunk. Az idei kilátások jók. Az árak viszont nyomottak, alacsonyak. A rekeszes málna kilónkénti felvásárlási ára 25 forint, a guru­lósét pedig 40 forintban hatá­rozták meg. Ahogy megtudtuk, a körzet­ben valamennyi felvásárló cég ezzel az árral indult. A kockáza­tot a felvásárlóknak kell vállal­niuk, mivel a külkereskedők még nem kötöttek szerződése­ket a szállításokra. Az áfész nem akar nagy haszonra szert tenni — nem is tudna —, első­sorban a szövetkezetpolitikai célokat tartja szem előtt. A málnatermelők nem bán­nák, ha kedvezőbb árajánlatok­kal jelentkeznének a felvásár­lók. Ahogy mondják: „most ránk férne egy kis árháború”. (Dorcsi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom