Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-30 / 57. szám
1990. június 30., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 DR. FÁBIÁN HAINTZ, A STEIERMARKI KAMARA FŐTITKÁRA NYILATKOZOTT A SOMOGYI HÍRLAPNAK Magyarország nagy és érdekes piac A vállalkozók második — immár nemzetközi — keszthelyi fórumán részt vett dr. Fábián Haintzúris, az osztrák Steiermark tartomány gazdasági kamarájának főtitkára. Kapcsolatai a magyar vállalkozókkal nem új keletűek, így nem csak arról kérdeztem, mit vár ettől a találkozótól, hanem az iránt is érdeklődtem, milyennek látja a hazai kisvállalkozások helyzetét. — Ön nem először jár Magyarországon, s meglehetősen tájékozott gazdasági ügyekben. Mit vár ettől a találkozótól? — Bár a határok elválasztanak bennünket egymástól, valóban nem ez az első alkalom, hogy kapcsolatot keresünk a magyar kisvállalkozókkal. Évek óta jó az együttműködésünk budapesti Kiosz-szal és az MTESZ-szel. Azt szeretnénk, ha az újonnan szerveződő kamarai vagy egyéb érdekképviseleti szervekkel is szoros kapcsolatot tudnánk kialakítani. Erre nagyon jó alkalomnak vélem ezt a mostani tanácskozást is. — A bőséges szakmai programok közül melyik keltette föl leginkább az érdeklődését? — Mi Magyarországot egy nagy és érdekes piacnak tartjuk. Szeretnénk hozzájárulni az itteni piacgazdaság kialakításához, illetve átszervezéséhez, ezért azok a programok érdekelnek legjobban, amelyek az új technológiák bevezetésének lehetőségeivel, a vegyes vállalati forrnak létrehozásának körülményeivel, teltételeivel kapcsolatosak. — Milyen együttműködésre lát lehetőséget? — Gazdasági, kulturális és társadalmi együttműködésre egyaránt látok lehetőséget. Van már egy szerződésünk a Kiosz- szal, s ezt szeretnénk továbbfejleszteni. Ennek, keretében fiatal szakembereknek lehetőséget adunk szakmai továbbképzésre. A hároméves kurzuson két hónapig elméleti oktatáson vesznek részt a tanulók, a fennmaradó időt pedig a gyakorlati ismeretek elsajátításara fordítanák. Tehát a tanulmányi idő nagy részét a szakmai gyakorlat tölti ki. — Van-e konkrét üzleti célja az ittlétének vagy csak megfigyelőként vesz részt a tanácskozáson? — Erre a találkozóra megfigyelőként, későbbi üzleti kapcsolatok kialakításának reményében jöttem el. Konkrét üzleti kapcsolatról is beszámolhatok; ez egy zalavári építőmesterreí jött létre. Egy steiermarki üzem előkészített elemeket ad el ennek a mesternek, amiből ő itt építkezik. Ez jó kapcsolat, és remélem, újabbak is követik majd. — Hogy látja a magyar kisvállalkozások helyzetét és jövőjét? — Nagyon jónak ítélem meg, mert erős, működőképes kisüzemek vannak. Jó a fölszereltségük, s ha még több újítást, jó technológiát, új módszereket alkalmaznak, még jobban lehetne őket fejleszteni. Szombathelyen megnéztem egy kis asztalosműhelyt. Bámulatos volt, hogy az a mester a saját készítésű, egyszerű gépeivel milyen csodalatos dolgokat hozott létre! Nagyon jó szakemberek dolgoznak itt, s így meggyőződésem, hogy a magyar kisvállalkozásoknak nagy jövőjük vap. — Úgy legyen! Köszönöm a beszélgetést. Nagy Zsóka Útjelző, de nem csodafegyver! Közel egy éve Németh Miklós miniszterelnök felkérésére, a megyék egyedüli képviselőjeként bekapcsolódtam az önkormányzati törvényt előkészítő bizottság munkájába. Akkor még csak sejtettem, hogy mire vállalkozunk. Néhány héttel ezelőtt viszont, amikor dr. Horváth Balázs, a jelenlegi kormány belügyminisztere a törvény-előkészítő munka folytatására kért fel, már tudtam, hogy egy útjelző törvény, kényszerűen gyorsított ütemű előkészítésében veszek részt. Aktív közreműködésemet az a tartalmi és szervezeti átalakulás alapozta meg, amelyet ma már ,,somogyi modellként”emleget- nek. Mintegy két évvel ezelőtt ráéreztünk a most készülő törvény szellemiségére. Ez az elméleti, tapasztalati muníció, végig segítette a munkámat. A törvényjavaslat elkészült, és napokon belül a parlament elé kerül. A képviselők várhatóan hosszan tartó, viharos viták eredményeként július második felére megalkotják a rég várt jogszabályt. Vele együtt létrehozzák a további pártcsatározások és pozícióküzdelmek számára keretet adó, a helyhatósági választásokat szabályozó törvényt is. A téma összetettsége és újszerűsége miatt az eddig tapasztaltaknál is élesebben ellentmondó vélemények ütközésére számíthatunk a parlamentben. Ezt csak fokozza, hogy míg a törvénykoncepció előkészítése biztosította a kiérlelt gondolatok megfogalmazását, addig a törvénytervezet készítése során (idő hiányában) alig volt lehetőség az eltérő vélemények ütköztetésére, gyakorlati és pártkőzi megmérettetésére. Itt és most azonban nem a várható vitapontok, inkább néhány összefüggés felvillantására vállalkozom. A helyi közügyek szabad intézése Közérdeklődésre tarthat számot annak megválaszolása, hogy mi volt a kiindulási alap a törvényalkotás folyamatában? El kellett fogadni a tényt elsősorban, miszerint a mai napig fennálló tanácsrendszer egy túlközpontosított, az adminisztratív módszereket előnyben részesítő politikai rendszer kényszerű kiszolgálója volt. így természetes, hogy a többpártrendszerű demokratikus jogállam kiépülésével egyidejűleg az Országgyűlés a tanácsrendszer helyébe az önkormányzati rendszert kívánja bevezetni. Erős önkormányzatok révén megvalósulhat az önszervező helyi hatalomgyakorlás, ahol a lakosság a törvények keretei között szabadon intézheti helyi közügyéit. Ugyanakkor meg kell előzni, hogy az önkormányzatok az országos politika eszközeivé váljanak, hiszen ellenkező esetben a leglényegesebb kommunális érdekek sérülnek. Lesz-e most önkormányzati törvény? Még ma is élnek olyan vélemények, amelyek bár egyetértenek azzal, hogy a tanácstestületek helyébe mielőbb meg kell választani az új képviselő- testületeket, ehhez azonban szerintük nem feltétlenül szükséges átfogó önkormányzati törvényt párosítani. Azon túl, hogy ez így lényeget nélkülöző formai bűvészmutatvány lenne, társadalmi méretű csalódást is okozna. Ezt a mai Magyarországon senki nem vállalhatja fel a bukás kockázata nélkül. Veszélyes az a szemlélet is, amelyik kategorikusan kijelenti: ez a törvényjavaslat még nem érett meg a tárgyalásra, ebből nem lehet végleges törvényt alkotni. Enyhébb megfogalmazás szerint csupán egy ideiglenes törvényre elegendő muníció jött össze. Egyet kell értenem azokkal, akik a tervezet számos hiányosságára hívják fel a figyelmet, de tudomásul kell vennünk, hogy egy átalakuló társadalom változásait nem lehet előre felmérni. Valójában a lábra álló önkormányzatok lesznek az igazi kritikusok, s ők fogják a törvényt is írni, többszöri törvénymódosításra kényszerítve a parlamentet. Ha elfogadjuk, hogy a jó törvény a társadalmi gyakorlat szintézise, ez is része a demokratizálódásnak. Eszközök nélkül ez sem működik! Önmagában véve a legtökéletesebb törvénnyel sem lehet működő önkormányzatot létrehozni. Ez a jogszabály is akkor tesz jó szolgálatot, ha sorvezetőiéként elfogadja a közösségek életébe való minél kisebb mérvű beavatkozást. Ugyanakkor az autonomitáshoz az ön- kormányzat ígérete mellé eszközöket is biztosítani kell. A törvény megszületése után tehát sürgősen napirendre kell tűzni az önkormányzatok működési (nem csupán gazdasági) feltételeinek megteremtését. A csatlakozó és ma még hiányzó jogszabályok — vagyis egy teljes törvénycsomag — nélkül ugyanis nem lesznek működőképes önkormányzatok! Ezért elgondolkodtató, mi több: nem megnyugtató a különböző tárcák ez irányú koordinálatlan előkészítő munkája. Messzire vezet Ne higgyük, hogy az új önkormányzati törvény csodafegyverként hat majd. Általa „csupán” elkezdődik valami, ami messzire vezethet. Mint ahogy megalkotásához, úgy megvalósításához is szükség lesz türelemre, bizalomra épülő egymás iránti toleranciára, s nem utolsósorban a jelenlegi apparátusnál nagyobb számú értő megvalósítókra. Ezzel együtt számolni kell azzal, hogy az állampolgárok komfortérzete átmenetileg romlani fog. Ezért sem árt, ha tanulunk Széchenyi István szavaiból: „Minden változásra, legyen az a legjózanabb, fog minden bizonnyal valami zavar — krízis — következni, s ezt kiáltani mindenki nem akarja, vagy nem tudja, s kétséget nem szenved, hogy az átváltozási időszakban minden rendetlenebből forog, mint azelőtt, így azok, kik előre kombinálni nem tudnak, megijednek, s mielőtt a szebb rend helyreállott volna, már a kezdettel felhagynak, s magukat régi helyzetök- ben, még jobban leszegezik. ” Ne mi legyünk ezek! Dr. Gyenesei István a megye tanács elnöke Valutavizsgálók Hatvanból Valutavizsgáló ceruzák árusítását kezdték meg egy hatvani Keravill szaküzletben. A kis készülék hanggal, fénnyel jelzi a bankók „jóságát”. A konvertibilis valuták azonosítására alkalmas eszköz a KGST pénzekre még nincs hitelesítve. MTI-fotö: H. Szabó Sándor felv. MDF-SZABADEGYETEM CSURGÓN Talpára állított közigazgatást! Csoóri Sándor: megtalálni a mértéket Dr. Timkó Iván: „Semmit sem rólunk, nélkülünk” Önkormányzati szabad- egyetemet indított Csurgón a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete. Hetenként egy-egy közérdekű témát vitatnak meg a kérdést jóf ismerő, kiváló szakemberek közreműködésével. A héten az önkormányzat és a helyi politika került napirendre. A csurgóiak vendége ezűttal Csoóri Sándor költő, az MDF elnökségének tagja, és dr. Timkó Iván az önkormányzati kérdések kiváló ismerője volt, aki közreműködött az önkormányzati törvénytervezet elkészítésében is. Csoóri Sándor mindenekelőtt kételyeit és kétségeit tárta hallgatósága elé, mondván, úgy érzi „még mindig nem sikerült eldönteni, mi legyen ezzel az országgal: az, hogy több párt van, még nem többpártrendszert jelent.” Kritikával illette a parlamentet, a kormányt, időnként saját pártját is. Csoóri Sándor „aki mindenkinek tudja a bűneit” mindenesetre nem úgy képzeli el a jövőt, hogy a „Kelet” kivonul az országból a helyére jön a „Nyugat” — nem hadsereggel, hanem pénzzel—, mert szerinte ez az önállóságot veszélyezteti. A kérdésre azonban, hogy mi legyen ahelyett, amit elvet? — nem vázolt elég határozott alternatívát. így aztán kicsit parttalan eszmecsere alakult ki. Ezzel bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy fellángoljanak a szenvedélyek „Elszabadult a pokol”, amikor az egyik felszólaló név szerint támadta a város közismert polgárát, szemére vetve „bűnét”, hogy korábban a pártállamban vállalt szerepet most pedig képes egy ilyen fórumon is megjelenni. Mértéket tartani A közönség morgása és tapsa jelezte: nem megy már ez a „szöveg” — ám nem sok eredménnyel. Csoóri Sándor nyugalommal érezte meg, miként mentse meg a botránytól a vitafórumot. Kitűnő partnere volt ebben dr. Timkó Iván. Meggyőzték a hallgatóságukat, hogy csakis „a nem felejtek, de megbocsájtok” keresztényi eszme alapján építhetjük jelenünket és jövőnket. Nem lehet követendő a, .semmit sem felejtek, és semmit sem bocsájtok meg” elve. Ezért hát az emberek megítélésekor „ki kell mondani ugyan a nagyobb bűnöket, de nem szabad elkezdeni a testi-lelki vérengzést”. — Ha nem tudunk mértéket tartani, elvesztünk — jelentette ki a költő. Egyébként is az utólagos hősködés senkinek sem válik dicsőségére. — Ön — mutatott a berzenkedőre Csoóri Sándor — akkor lenne igazán szimpatikus nekem, ha öt-tíz évvel ezelőtt állt volna föl, és mondta volna el az illetőről ugyanazt, amit most. Annak ellenére, hogy elszabadultak. a szenvedélyek és többen a parlament vitáihoz hasonlították a viharos eszmecserét, nem szorult ki teljesen az eredeti téma az önkormányzat és helyi hatalom kérdése. Dr. Timkó Iván arra az aggályra felelve, hogy az önkormányzatoknak nem lesz elég pénzük, kifejtette: hibás, az ön- kormányzatnak az ilyen fajta megközelítése, s a szemlélet azzal a veszéllyel is jár, hogy tartósítja az ország 40 éves lemaradását. Rámutatott: a tanács egy központnak volt a legalsó szerve. Végrehajtotta annak akaratát, elfogadta a „fönti” bölcsességet és tévedhetetlenséget. Abban a konstrukcióban a polgár eszköz volt a feladatok végrehajtásában. Gondolataira igazában igényt senki nem tartott. Az önkormányzat esetében fordított az állapot: alulról épül fel, vagyis alapelv: a „semmit rólunk, nélkülünk”. Személyi és cselekvési szabadsággal A tanácsrendszerben a pozitív jogmeghatározás elve volt érvényes. Azt jelenti ez, hogy azt szabad megtenni, amit a jogszabály megenged. Az ön- kormányzatoknál a negatív jogmeghatározás lép érvénybe. Vagyis: mindent szabad, amit a jog nem tilt. Ez a rendszer képes megteremteni a működéséhez a feltételeket azzal, hogy személyi és cselekvési szabadságot ad. Ebben a helyzetben igazán nem a tulajdon a központi elem, hanem az a fontos, hogy a rendelkezésre álló javakat ki tudja jobban hasznosítani. Természetesen az jár legjobban, aki ezt a leghatékonyabban teszi. Ezért az egész eddigi gondolkodás átalakítására szükség van: csak akkor tud gazdagodni az egyén, ha gyarapszik a közösség, az ország. Az önkormányzati gondolat hasznos kiegészítője volt, amit Gál Endre tanácselnök mondott el az önkormányzati vagyonnal összefüggésben is. Bárhonnan is közelítettek az önkormányzathoz, a végső kicsengés mindig az volt: nagy lehetőség ez, ha jól élnek vele, boldogulhatnak. A vendégek hangsúlyozták: erre is megvan a lehetőség. Gondolatok cseréje A Magyar Demokrata Fórum igen jól „ráérzett”: nagy szükség van a gondolatok cseréjére, egymás alaposabb megismerésére, mert csak ez vezethet a hőn áhított nemzeti összefogáshoz is. Ezt is, akár az önkormányzatot, alulról kell elkezdeni. A szenvedélyek Csurgón végül is nyugvópontra jutottak. Akik részt vettek a találkozón, jobban megértették egymást. Erre a megértésre hivatkozott Szászfalvi László MDF-ügyvi- vő, amikor azzal fejezte be a találkozót, hogy a jövőt illetően optimista. Szegedi Nándor
