Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-30 / 57. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — KÖRNYEZETÜNK 1990. június 30., szombat Magyarországon, így So­mogybán is egyre gyakorib­bak a sírgyaiazások. Legye­nek a szenvedők 1919-es hősi halottak, a Horthy- rendszer vagy a második vi­lágégés áldozatai — esetleg zsidótemetők. A háttérben pedig (bár politikai színezetű­vé festik sokan e barbársá­got) minden esetben a sem­mivel sem magyarázható kul- turálatlanság all. Áll, s figyel savonarolai arccal a rene­szánsz betört ablakszemén. Híresztelések kaptak lábra a zsidótemetőkkel kapcsolat­ban is. Hogy például a városi tanácsok közül számos 100 ezer forintot kap évente az Izraelita Világszövetségtől sírgondozásra, azok mégis olyanok, amilyenek. Mint az illetékesek elmondták, ez csupán rosszindulatú plety­ka. Rendőrségi információk szerint megyénk zsidóteme­tői kritikán aluli állapotban várják az (oly sokszor felem­legetett) európaivá tételt. Ez viszont tény. Boglárlellén 1944 óta nem temetkeztek zsidók. A háború utolsó előtti esztendejében döntő többségüket deportál­ták, s csak kevesek térhettek vissza közülük szülőföldjük­re. A városi tanácshoz nem érkezett visszajelzés egyet­len sírgyalázásról sem. Ta- bon történt ilyen szomorú eset, de mint kiderült: nyere­ségvágyból túrták fel a nyug­vóhelyeket. Nem vallási-poli­tikai okokból. Az itteni temető egyébként kirívó (jó) példa­ként, kulturált viszonyok kö­zött várja a tisztelgő utódo­kat. Szóval, a pletykák pénzek­ről, politikai, vallási indíttatá­sú sírgyalázásokról nem iga­zak. De nem elég gyalázat, ahogy kinéznek ezek a teme­(Czene) Utazás a természetbe A Kisbalatön Természetvé­delmi Utazási Irodát a balaton­szentgyörgyi tsz alapította egy svájci céggel közösen. Az új iro­da ügyvezetője, Peresztegi Gyula jelentős pályakorrekciót hajtott végre. Tizenhárom évig a szövetkezet szarvasmarhaál­lományáért felelt, de a Kisbala- ton program miatt a vörsi telepet fel kellett számolni. A tsz már korábban is foglalkozott ide­genforgalmi programok szerve­zésével — szarvasmarha és ló­bemutató várta itt az állatbarát turistákat, s a profil egyre bő­vült. A holládi határban felépülj egy borozó, s aztán jött a nagy ötlet: egy exkluzív, kívülről is iz­galmasnak tetsző étterem és utazási iroda felépítése, lehető­leg exponált helyen. Aki ma Szentgyörgyről Keszthely felé autózik, megcso­dálhatja a Sánta Gábor által ter­vezett épületet, amely mindösz- sze egy év alatt készült el. — A tsz építőbrigádja — Rigó János vezetésével—volt a kivi­telező, de itt mindenki magáé­nak érezte a létesítményt. A ter­Kis Balaton Fotó: Gyertyás László vező maga is dolgozott a házon: szegelte a tetőíécet, rakta a. kemencét. Ez a hozzáállás megmaradt akkor is, amikor az építők elvonultak. A szokvá­nyostól eltérőt jobban becsülik az emberek, s a dolgozók is jobban ragaszkodnak munka­helyükhöz. Ma még szokatlan a magyar építőiparban, de itt a természetes anyagok uralkod­nak. Az épület nagyobb részét az elegáns étterem foglalja el, ahol egyidőben háromszáztizen- negy vendéget tudnak fogadni. Van több különterem és a már említett kemence körüli meghitt helyiség, ahol tíz-tizenöt fő me­legedhet a vadászat, halászat után. Az utazási iroda mellett önál­ló export-import jogosítványé vadászszervező iroda is műkö­dik — ennek kiszolgálására vadászház, és mintegy há­romszáz fős kemping építését tervezik. Az épület mellett heli­kopter leszálló lesz, hiszen a Kisbalatön csodálatos termé­szeti környezetét a levegőből is csaknem úgy lehet élvezni, mint ha csónakon siklanánk a náda­sok között. (Sülj) EMLÉKTÁBLA A siófokra látogató közönség és az itt élő lakosság öröm­mel szemlélheti, hogy a műemlékekben amúgy is szegény város — mely múltját inkább helyneveiben őrizte meg — méltóképpen immár két új emléktáblával gyarapodott: a római katolikus templom és a víztorony falán márványtábla hirdeti a múlt aranybetűs évszámait. Becsülendő, hogy a Városvédő és -Szépítő Egyesület ezen épületekre felhívja a figyelmet. Elgondolkodtató és saj­nos rendkívüli mértékben lehangoló, hogy például a római katolikus templom falán elhelyezett táblán szereplő évszám tévedésen, felszínes várostörténeti ismereteken, tájékozat­lanságon alapul. Nem szólnánk ezen tévedésről akkor, ha j nem lennénk bizonyosak abban, hogy egy település történe- i tében mennyire döntő a templom alapításának, a hit és kultú- ' ra szellemi fellegvárának születési éve. Az emléktábla szövege a következő: „Egyházi emlék— 1736-ban épült barokk stílusú — műemlék templom — hajó­jához épült— 1903-ban e templom — városvédő és szépítő — egyesület. 1990" Az épülés évszáma azonban nem 1736, hanem a pontos és hiteles ideje 1737! Tévesek dr. Meszlényi Antal adatai, melyek szerint 17361-ban felépült már a „tornyos templom” és „Máriának Erzsébetnél tett látogatása tiszteletére felszentelték.” (Mesz­lényi Antal: Gróf Zichy Domonkos veszprémi püspök (1842- 1849) egyházlátogatása (1845-46-ban.) Veszprém, 1941. 36.p.) Hadd hivatkozzam e helyütt a Veszprémi Püspöki Le­véltárban végzett kutatásaimra, s a minden kétséget kizáró cáfolhatatlan forrásra (Prot. Eppale I. 69-70.p.) Szó szerint idézem (magyarra fordítva) a jegyzőkönyv ide vonatkozó szövegét: ,,1735. július 10-én Pünkösd utáni hatodik vasárnapon általam Bíró Márton által a szokásos szertartással lett letéve az alapkő, a káptalanunk birtokán lévő Fokon, a szeplőtlenül fogantatott Boldogságos Szűz tiszteletére”. A továbbiakban olvashatjuk: a káptalant, mint földesurat Zádory Mihály nagy­prépost és Szabady János éneklő kanonok képviselik. Veszprémből még kétfranciskánus: P. SkerleczImreháziő- nök és P. Ignác is lejönnek. Az ünnepi beszédet Borsothy Pé­ter mezőkomáromi plébános, kerületi esperes a jónevű egy­házi szónok tartja. Az egész község és a környék is jelen van az alapkő-letételi ünnepségen Karányi Péter siófoki plébá­nossal (1730-1753) az élen. Újabb bizonyíték még az 1747-es Canonica Visitatio (A.8/6. 72.p) mely szerint az épület két év múlva elkészült. A püspök megbízásából 1737. július 2-án (Sarlós Boldogasz- szony ünnepén) Pöstényi Mihály püspöki helynök szentelte . fel. Megemlítjük még hogy a régi barokk templomot annak idején a torony kivételével teljesen lebontották, ennek a he­lyére épült a neoromán stílusú templom: amelyet dr. Báró Hornig Károly veszprémi püspök, a későbbi bíboros 19Q4. július 3-án Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt fel, így az emléktáblát—véleményem szerint—a torony kórusbejá­rati ajtaja mellé kellene elhelyezni. A Városvédő és -Szépítő Egyesületre az a halaszthatat­lan feladat vár, hogy mielőbb vizsgálja felül ezt a Siófok múlt­jában történeti jelentőségű évszámhibát, és javíttassa ki azt a (feliratos) nyelvhelyességi zűrzavart, amely ugyancsak ért­hetetlenül hat minden jóérzésű polgár szemében. Gyarapodó észrevételeim közbén megjegyzem: érde­mes lenne például az egyesületnek elgondolkodni azon is, hogy a lebontott, régi siófoki zsinagóga épületét is emléktáb­lával lehetne megörökíteni. A Városvédő és -Szépítő Egyesület csak akkor válhat nevéhez hűen arra méltónak, ha megfogadva Kazinczy szavát: „Jót s jól”— esetünkben megtoldva még e szóval: pontosan is — cselekszik! Matyiké Sebestyén József múzeumigazgató CSONKA HÁRSAK, LEÉGETT TURISTAHÁZAK Felelősségre vonás nélkül? Lassan katasztrofálisan szennyezetté válik Kaposvár természeti környezete. Pedig erdők övezte megyeszékhe­lyünk bővelkedik természeti szépségekben. Szőlőhegyek, kertbarátföldek, parkerdők, erdős ligetek tarkítják e kies tá­jat, no meg a tavak, a vizek, a források; éltető elemei az élővi­lágnak, állatnak, embernek egyaránt... Csakhogy az utóbbi mintha megfeledkezett volna arról, hogy ez a szépség nem tartható fenn az ember segítsége nélkül. Pusztítja, károsítja mindazt, amit óvnia, védenie kellene. Hársfavirágzás idején teme­tőkben, parkokban, erdeinkben százával vágják ki a fákat iz­mos, „engedéllyel gyűjtő” atya­fiak. Kezükben a fejsze fenye­getően mered felém. Amikor a deréknyi kivágott fa mellett ál­lok, elképzelem, hogy mennyire fogadkozhattak az engedélyt kiadó személynek, hogy „Isten bizony csak egy kis ágacskát vágunk le áfáról!” A gyertyánosvölgyi turista­ház hetek óta őrizetlen. Tréfás­kedvű suhancok a tetőn csúsz­kálnak. Szalmalánggal űzik el a pala alatt lakó darazsakat. Mi lesz ha leég a ház? Ki felel érte? Három turistaház már porrá égett ezen a vidéken. A felelős­ségre vonás mindeddig elma­radt... Töröcskén novemberben égett le a TESZ őrháza. (Ké­pünk mutatja ép állapotában...) Ki tehette, miért, milyen indí­téktól vezérelve? A rendőrség­től még csak választ sem kap­tunk... Parkerdeink útjait lassan el­borítja a szemét. Teherautó­szám hordják ki a hulladékot — sokszor dögöt is —, senki nem büntet, nem kér számon sem­mit. A kártevők, a szabálysértők csak mosolyognak, amikor egy- egy jóérzésű kiránduló, vagy természetvédő figyelmezteti őket. Régi beidegződésből ta­lán arra gondolnak, hogy úgy­sem lesz belőle semmi. Kimenti majd őket sógor, koma, funkcio­nárius, úgy mint eddig. A ter­mészetben mindent szabad, — gondolják. Néhány évvel ez­előtt még több millió forintot for­dított az állam közjóléti erdők lé­tesítésére. Most csáki szalmája minden ami a közösségé! Miért ne lenne így? Volt rá példa, hogy tetten értem a szemetelőt, aki teherautóval vitte ki a hulla­dékot az erdőszélre. Ezért a TESZ feljelentette, bár munkás­őr voltára is hivatkozott, a városi szabálysértési előadó megbün­tette. A másodfokú megyei ha­tóság ugyanezt a személyt fel­mentette... A töröcskei út mellett épülő víztároló mosóvizét a töröcskei tóba vezették volna a szakem­berek. Ki tervezte, ki engedé­lyezte ezt a félelmetes téve­dést? Ki adta az engedélyt a parkerdő évszázados fáinak kivágására? Reméljük, a kárté­telből semmi se lesz. De a mun­ka már eddig is milliókba került. Ki fizeti meg a kárt? A dolgozó nép már úgy elszegényedett, hogy aligha lehet ezt is a nyaká­ba varrni. Feketebőrű legények alkal­mas, előre elkészített szer­számmal felhúzták a halastó zsilipjét. Busás zsákmányt re­mélhettek, ha lemegy a víz, ton­naszám vihetik el a halakat. De a tóban nem volt nagy hal, hasznuk nem lehetett. Csak a tó élővilága pusztult el, és mire ismét újjáéled, ki tudja nem je­lennek-e meg újra a semmire­kellők, hogy learassák más munkájának a gyümölcsét. Beszélhetnénk még a renge­teg betörésről, tolvajlásról, pin­cék, présházak kifosztásáról, értéktárgyak, műtárgyak eltu­lajdonításáról. Ezek a cselek­mények lassan mindennapo­sak lesznek. Az elkövetőknek saját autójuk és talán még saját üzletük, vagy értékesítési tár­sulásuk is van! (?) Ki kéri számon a lakosság és a közösség gátlástalan kifosz­tását? Mindezt egy éve már szóvátettük — azóta sem tör­tént semmi. Erélyesebb, haté­konyabb munkát várunk egyre jobban elbizonytalanodó rend­őrségünktől! Lévai József megyei TESZ-vezető Sírok

Next

/
Oldalképek
Tartalom