Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-23 / 51. szám
1990. június 23., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Köcsögfa az auditóriumban Diplomaosztás az áliattenyésztési karon Egyetemi nyilvános tanácsülés Kaposváron Tegnap a Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári állat- tenyésztési karán diplomakiosztó és doktorrá avató ünnepi tanácsülést tartottak. Horn Péter akadémikus, az egyetem rektora köszöntötte a végzős hallgatókat, a hozzátartozókat, a vendégeket, köztük Gerbovits Jenő tárca nélküli minisztert. Ebben az évben százharminchárom sikeres államvizsgát tett nappali és levelező tagozatos hallgató tett esküt és vette át diplomáját dr. Széles Gyula egyetemi tanártól, a kar dékánjától. A hallgatók többsége az általános állattenyésztési szakon, kisebb hányaduk a baromfi- és kisállattenyésztő szakon kapott üzemmérnöki diplomát. Ünnepi köszöntőjében dr. Széles Gyula emlékeztette a részvevőket arra, hogy ez a felsőoktatási intézmény hagyományosan nagy figyelmet fordít a szakmai igényességre és a gyakorlati képzésre. Magas követelményeknek kellett megfelelni azoknak, akik ezen az ünnepen diplomát kaptak, hiszen a beiratkozottaknak csak harminchárom százaléka jutott el az államvizsgáit. Utalt arra is, hogy az „életbe” most induló üzemmérnökök igen jelentős társadalmi és gazdasági változás közepette kezdik meg pályafutásukat nem könnyű körülmények között — de igen jelentős és nemes feladatokat vállalva. A kar dékánjaként őszinte szívvel kívánta: ebben a változó világban valamennyien találják meg jövőjüket. Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter ugyancsak ezekről a gondolatokról szólt, hangsúlyozva: korunkban igen nagy felelősség, hogy a nemzet jól gazdálkodjon az agrárértelmiségben rejlő szellemi értékekkel. A diplomás hallgatók nevében Novák Zsolt köszönt el az egyetemi kar oktatóitól kifejezésre juttatva azt a szándékot, hogy az iskola jó hírnevét öregbíteni szeretnék munkájuk során. Ez az évfolyam egy hagyományt kívánt elindítani. Készítettek egy köcsögfát, amelyre az első köcsögöt ünnepélyesen ők akasztották föl. Ezt követően minden itt végzett évfolyamot majd egy köcsög jelez ezen a fán — s ahogy Horn Péter mondta: reméljük, lesz idő, mikor új ágakat kell gyártani a köcsögöknek. Szólt az egyetem nyitottságáról, azokról a törekvésekről, amelyekkel ez az intézet hozzá kíván járulni az Európához való csatlakozáshoz. Külföldi távoliét miatt ezúttal — az ünnepi tanácsülésen — egyedül Táskái Erzsébetet avatták doktorrá. A zsúfolásig megtelt auditóriumban a jelen levők az ünnepség kezdésekor a Himnuszt, záráskor pedig a Szózatot énekelték el. (Vörös) Ki lesz jó német nyelvű külkereskedelmi levelező? A LETETT FELVÉTELI Volt egy teszt is, aztán a tanár döntött — „Soha nem volt reklamáció”—Nem jogtalanság: hiba A Kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközép- iskola német nyelvű levelező külkereskedelmi tagozatára 74- en jelentkeztek és 25-öt vettek föl: nem azokat, akiknek az iskola által jóváhagyott felvételi szerint legeredményesebb volt a szereplésük. Miért? A telefonban Szabó Julianna igazgatóhelyettes arról akart meggyőzni, hogy nincs ebben semmi megírni való. Amikor az iskolában mégis találkoztunk, részt vett a beszélgetésen Pel- lion Jenőné, a másik igazgató- helyettes is. Kértem mutassák meg a felvételiről készített jegyzőkönyvet vagy a jelentkezők pontszámait. Azt felelték: jegyzőkönyv nem készült, a pontszámokat pedig nem rám tartozónak minősítették; azt csak a távol levő igazgatónő mutathatná meg. Bátortalanul megjegyeztem: a legtöbb közép- es felsőfokú intézményben a felvettek névsorát és az elért pontszámokat kifüggesztették; ebben az iskolában a német nyelvű levelezőkét nem. Előfordult viszont, hogy 6 ponttal felvettek hallgatót és volt, akit 11-gyei nem. Volt, akit 7-tel fejvettek, s volt, akit 8-cal sem... És így tovább. A furcsaságok A beszélgetésünk már az elején elakadt, mert falba ütköztünk. Nem sikerült ugyanis egyértelműen tisztázni, hogy a német nyelvű levelező külkereskedelmi tagozatot hogyan kell értelmezni. Ennek a továbbiakban nagyon fontos a jelentősége. Mert ha középiskola, abban az esetben a 15/1986. számú MM-utasítást kell alkalmazni, amely a felvételi vizsgát előírja, de arra nem tér ki, hocjy azt csak vizsgabizottság előtt lehet lefolytatni. Viszont középiskolainak nem minősíthető ez az oktatási forma, hiszen csak érettségivel lehet itt tanulni. Ha pedig főiskola, akkor a 25/1988. sz. MM-rendelet szerint kellett volna eljárni, vagyis felvételi vizsgát minimum 5 tagú bizottság előtt kell tenni. De főiskolának sem minősíthető, mert nem ennek megfelelő diplomát ad! A vita tétje az volt, ha egyik besorolásba sem illeszthető, akkor egyik rendeletet sem kell betartani. A felvételi a Noszlopyban két csoportban zajlott, de csak egy tanár előtt. A vizsga 3 részből állt: tesztből, fordításból és beszélgetésből. Természetesen németül. A teszt és a fordítás írásbeli volt, tehát nyoma is maradt. A beszélgetésnek azonban nem. Ezen ugyanis egy tanár és a diák vett csak részt. A pontszámot a három jegy összege«dta. így esett meg, hogy volt olyan diák, akinek a két írásbelije egyes lett, de a szóbelijét a tanár négyesre osztályozta. Az eredménye: tehát 6 pont. Ezzel fel is vették. Egy másik diák négyes, illetve hármas írásbelivel és négyes szóbelivel, ösz- szesen 11 ponttal nem jutott be. A két igazgatóhelyettes a konkrét példák ismeretében sem fogadta el a minősítést, hogy a pontozás következetlen. Azzal érveltek, hogy ők nem látták a listát, hallomásra pedig nem adhatnak. Javasoltam, ellenőrizzék az adatokat, hiszen az eredeti példány a tezorba van. A válaszuk: a pontszámokba csak az illetékes felettes szervek engedélyével lehet „betekintést nyerni”. (Jelen esetben ez ez illetékes a megyei tanács.) A 25/1988. sz. MM-rendelet előírja, hogy felvételi vizsgán az iskolát képviselni kell az igazgatónak. Ha nem ér rá, akkor egy megbízott tanárnak. Ebben az esetben ez azért is indokolt lett volna, mert dr. Dobay András tanár, aki az egyik felvételiztető volt, nem főállásban dolgozik az iskolában. A két igazgatóhelyettes válasza: rájuk ez a rendelet nem vonatkozik, mert ez nem főiskola. Ismét a joghézag tehát. Ebben az esetben önálló szabályzatot kellett volna az iskolának elkészíteni, melyben rögzítik a felvételi feltételeket, a felvételi eljárását, a ponthatárokat? Aválasz: nincs szabályzat, és a szaktanár egyedül dönti el, hogy kit vesz fel. Nem jegy, csak pont Dr. Dobay András szaktanár felvételiztette az egyik csoportot. Kértem, hogy mondja el véleményét a felvételiről: — Most végzett az a csoport, amelyikben már tanítottam. Az ott szerzett tapasztalatok alapján döntöttem úgy, hogy szükség van a szóbeli elbeszélgetésre, így a jelentkezők nyelvi készségét fel tudom mérni. Korábban teszt és fordítás alapján dőlt el, hogy kit vesznek fel. — Ha ez a szóbeli csak elbeszélgetés volt, akkor miért ez volt a leghangsúlyosabb ? Az elbeszélgetést nem lehet osztályozni. — Nem osztályoztam. Pontoztam! — Milyen szempontok alapján? — A 74 jelentkezőből felvehettünk 25-öt. A 25-ből 10-nek megvolt a középfokú nyelvvizsgája: nekik nem kellett írásbelizni. Azt kértem, hogy szóbelire ők is jöjjenek el. A többieknél az első helyre én a beszédkészséget helyeztem. Számomra az volt a döntő, hogy milyen a jelentkező kifejezőkészsége. — Felvett olyat, akinek csak hat pontja volt, és elutasította azt, akinek 11 jött össze. — Sok mindent kellett figyelembe venni: a diákok nagyrésze beadta a jelentkezési lapját felsőfokú intézménybe is. Az igazgatónővel folytatott megbeszélés alapján előnyben részesítettük azt, aki csak hozzánk adta be.a jelentkezését. Aki máshová is jelentkezett, de megfelelő pontszámot ért el, annak azt mondtuk: ha a felvételije máshol sikerülne és nálunk üresedik hely, akkor itt felvételt nyerhet. —• Mi van akkor, ha ott nem veszik fel, és itt sem üresedik hely? Vagyis a 6 pontos jobban jár, mint a 11 pontos. Arról nem Is beszélve, hogy fellebbezni csak 8 napon belül lehet, és nem biztos, hogy ezalatt eldől, hogy máshová fölvették-e? így azt gondolom, a pontszámnak a teljesítménynek nincs is jelentősége. Döntés, fellebbezés nélkül? — Elfogadom, hogy ebben a rendkívül szerteágazó felvételi rendszerben nem voltam csalhatatlan. Azt azonban visszautasítom, hogy megkérdőjelezze a felvételi tisztaságát. Itt az égvilágon senki nem presszionált senkit azért, hogy kit kell felvenni és kit nem. A pontokon pedig lehet lovagolni. — De, tanár úr! Azért pontoztak, mert valamihez viszonyítottak... , — Én nem szimpátia alapján döntöttem, hanem azon benyomásom szerint, amit akkor jónak láttam. Engem nem vezényelt más, csak az, hogy azokat vegyem föl, akikről úgy érzem, ennek az iskolatípusnak a legjobban megfelelnek. Azt elfogadom, hogy adott esetben az ember a pontoknál tévedhet. Dr. Lengyel Lászlóné tagozatvezető ingerülten fogadott. Azt nehezményezte, hogy csak később kerestem meg, pedig valóban ő az egyik illetékes ebben az ügyben. — Ez a tanfolyam önköltséges — mondta.—Azt jelenti ez, hogy fellebezési lehetőség nincs. A nagyon kedvezményes, havi 300 forintos tandíjjal olcsón biztosít színvonalas nyelvtanulási lehetőséget. Ezért nagy az érdeklődés. A felvételit a szaktanár végezte. Az elmúlt években nem volt szóbeli vizsga. Dobay tanár úr azt mondta, vállalja az ezzel járó többletmunkát, mert nemcsak az írásbeli alapján szeretné eldönteni az alkalmasságot. A tanulságokért —Mi a véleménye arról, hogy a felvételi pontszámokat nem vették figyelembe. Volt akit 6tal, 7-tel, 8-cal felvettek, volt akit 7-tel 8-cal, 11-gyei sem. — Úgy tudom, hogy a legfontosabb a beszédkészség volt. Ez a tanárnak jogában állt. Egyébként nem felvételi volt ez, hanem csak felvételi elbeszélgetés, és ez itt a lényeg. — Miniszteri rendelet írja egyértelműen elő, hogy idegen nyelv esetén a felvételi vizsga kötelező. Hallgatás. — Hiba történt, ha jogtalanság nem is. Ez a rendelet arról, sajnos, nem intézkedik már, hogy a felvételi vizsgát hogyan kell lebonyolítani. így hát ki lehet mondani: jogtalanság nem történt. A tanárnő hosszú hallgatás után ennyit mondott: * — Soha nem voltak reklamációk. A történethez dr. Riez Ferenc, a megyei tanács irodavezetője és Tóth Lajos főelőadó annyit tett hozzá, hogy a tanulságokat le kell venni. Hunyadkürti Ilona Nyíró József: Uz Bence Könyvespolc Az Uz Bence több mint ötven éve nem jelent meg Magyarországon. Olvasók és nem olvasók nemzedékei nőttek föl úgy, hogy talán hírét sem hallották. A borsos ár mellett talán ez is közrejátszik abban, hogy az Uz Bence még mindig szép számban kapható. Az ünnepi könyvhét egyik legnagyobb slágerének szánt kiadvány tehát még „érik”. A Csokonai Kiadó a nagy mű iránti alázattal gondozta Nyíró József regényét. Nincs átstili- zálás, nincs benne szövegma- gyarázás, az írónak sokszor felrótt — ma már tudjuk, méltatlanul! — sarkított megállapítások elhagyása. Hasonszövegű kiadás ez a szónak a legteljesebb értelmében, az 1936-os Révai hű szövege. Az Uz Bence először 1933- ban jelent meg Székelyudvarhelyen. Alig egy évvel azután, hogy napvilágot látott Tamási Áron remeke, az Ábel a rengetegben. Amilyen nagy volt az Uz Bence sikere, olyan nagy lett rövidesen az ellentábora is. Lehet, hogy elfogult vagyok, lehet, hogy túlságosan kötődöm Nyíró Józsefnek ehhez a művéhez. Talán azért, mert sok szállal kötődöm Erdélyhez is. És teljesen magaménak érzem egyik legnagyobb irodalomtudósunknak, Benedek Marcell- nek a megállapításait Nyírő József nyelvéről. Arról a nyelvről, amely sokszor meghökkentően zsúfolt képekkel, hasonlatokkal, mégis lenyűgöző. Uz Bence — dehogyis „ellen- Ábel” ő. Inkább a népmesék halhatatlan figurája. Akinek a két kezén és a fejszéjén kívül nincs semmije, csak igaz szíve és a barátsága. De ezt megosztja mindenkivel, akit erre méltónak talál. Ágrólszakadt, rongyos székely legény, de örök hittel és örök furfanggal. Akit ha földre terítenek, An- teuszként új erőre kapva pattan föl. A százszor, ezerszer hitegetett erdélyi magyarság immár halhatatlan figurája lett ez a regényalak. Az örök vesztes, de az örök újrakezdő is... Az író, Nyírő József szinte a testvérének érzi. Évek óta tartó barátság hozta létre ezt a szoros kapcsolatot. A vad szépségében is lenyűgöző havason töltött számtalan, ezernyi eseménnyel sűrített napok kovácsolták össze a sorsukat. Milyen is a havasi világ? Beszéljen maga az író: „Érintetlen, szűz hó fehérlett még a sziklák árnyékában, pár lépésre pedig már ritka virágok nyílnak a tisztások zöld üdeségében. A fű most ütközik, távolabb patatok gyöngyöznek, a hatalmas szálfák finom borzongása megfogja a szívet. Fehér és színes káprá- zatok lengenek át a fenyőszálak közt, mint tétova lelkek a magasban. A tisztaság néha úgy megcsendül, mint a megütött kristály.” Ebben a szép világban azonban embertpróbá- lóan nehéz az élet. Az itt lakók mégis szeretik, és el nem hagynák semmiért sem. Ez a hazájuk, a földjük — és ez a sorsuk is. Az író és Uz Bence fent laknak egy erdei kalyibában, szinte a rengeteg szívében. Szelídített őzek, rókák veszik körül őket, és a regény egyik halhatatlan „figurája”, „kántor úr”, Bence medvéje. Védelmezőjük és barátjuk egy személyben. A regény egyik legszebb, legmegrázóbb fejezete a faluban tartott „szent cirkusz”. A főtéren az állatok körülülik a Bence által ácsolt keresztet, mintha imádkoznának... Uz Bence ott sír közöttük középen, hogy haldokló kedvesének összegyűjt- sön egy kis pénzt orvosra — sikertelenül... Ez a jelenetsor megindító és fölkavaró. Pogány misztérium és keresztény alázat egyszerre. S míg egyrészt nevetünk a játszó állatokon, a másik szemünk sír a sorokban kibukkanó fájdalmon. így vagyunk az egész regénnyel is. Az Uz Bencén nevetni kell. Nevetni a fortélyok, a tréfák, a kópéságok sokaságán — és sokszor könnyezni a tragikus, fájdalmas emberi sorsokon. Talán kevesen gondolják, de az Uz Bencének fontos mondanivalója van a mai Romániában élők számára is. A regény elején az útkaparó Uz Bencét a vizsgáztató inspektor kicsapja állásából, mert nem tud románul... S később, a vadászat közben lábatörött román inspektort Bence menti ki az erdő ezernyi veszedelméből. Nem, nem az állása visszaszerzéséért! „Még azt hihetné a tekintetes úr, hogy ezért segítettem magán... Pedig nekünk, magyaroknak a jó szó többet ér mindennél... Ajó szó, tekintetes úr..."—búcsúzik Uz Bence a nagyhatalmú román úrtól. Igen. A jó szó. A megértés. Ez az, amiből mostanában (is) nagyon keveset kapnak az erdélyi magyarok... Dr. Sípos Csaba A bizalomépítés szellemében Az Országos Béketanács és a Bizalom Alapítvány pályázatot írt ki Romániában és Magyarországon élő, 16 és 20 év közötti fiataloknak közös nyári táborban való részvételre, egymás kölcsönös megismerése és a bizalomépítés szellemében. A tábor ez év augusztus 9- - tői 20-ig a Békés megyei Békés- Dánfokon lesz. Atáborozás idején háromnapos országjáró kiránduláson es budapesti látogatáson is részt vesznek a fiatalok. A táborba jelentkezőknek egy-két oldalas írásban kell kifejteniük, hogy mit gondolnak a két ország népei és nemzetiségei közötti, európai szellemű együttélés jövőjéről. Pályázatukat román, magyar vagy német nyelven július 15-ig kell bekül- ^deniük az Országos Béketanács címére (1016 Budapest, Dezső u. 3.). A jelentkezőket július 20-ig értesíti pályázatuk elbírálásáéról.
