Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-23 / 51. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP —BALATONI NYÁR 1990. június 23., szombat Nem duzzog, haragos a kemping vezető Akiket a vevő nem zavar Bizonyos: széles e hazában csak kevesek étkeznek egészségesebben, mint a siófoki Angyal és Pri- varics család. Történt, hogy két fiatalember, Privarics István és Angyal Tibor a fejébe vette: mozgóbüfét szerez. Az nem baj, hogy már sok ilyen vállalkozó próbál szerencsét a Balaton-parton, ők tisztességesek lesznek. Régóta kuporgatnak a rá- valóra: az idén nyáron zöldség-gyümölcsösnek szegődtek, hogy minél előbb összejöjjön a pénz. A Dar- nai téren vertek sátrat, a benzinkút és a Kék Balaton kemping között. Azóta is jól megvannak kettesben: vevő csak ritkán zavarja őket olvasás, napozás vagy beszélgetés közben. A temérdek megmaradt árut pedig — még mielőtt megromolna — megeszi a család, no, meg a rokonság. Hát kérem, így szól bele a nagypolitika két szép reményű fiatalember életébe. Kelet-Európába is beköszönt a demokrácia (reméljük, nem csapja ránk az ajtót), s a nyugatnémetek és keletnémetek az idén már nem magyar zöldségesbódék előtt álldogálva, sárgarépát majszolva (ez volt a konspiráció) találkoznak. Az égiek is mintha haragudnának Tiborékra: egyre késik a jó idő. Ha a női nemhez tartoznának, akkor persze könnyebb lenne — köthetnének, pletykálkodhatnának. így István olvas, napi egy könyv a normája. Tibor pedig a csajokat lesi. — Az utóbbi két nap alatt egy totális karambol és több apró koccanás tanúja voltam. Rendkívül baleset- veszélyes ez az útszakasz — mondta. Tehát még nem állnak hosszú, tömött sorok sátruk előtt, de őket ilyesmivel nem lehet elkeseríteni. Van egy visszatérő vendégük is: a héten már kétszer vásárolt náluk 2-2 szem paprikát. Őt nagy becsben tartják. — Olcsóbbak nem tudunk lenni, mert akkor már ingyen adnánk az árut — mondták. Reméljük, jön már a strandidő, s a Balatonra csalogatja a vendégeket. Addig is jó étvágyat, fiúkl V (Czene)J A Somogyi Hírlap 1990. június 9-i számában a Balatoni nyár című rovatban megjelent Az ellopják a vendéget című cikkünkhöz fűzte hozzá a következőt Pánczél Tibor kempingvezető: „Nem duzzogok, hanem fel vagyok háborodva. Duzzogni csak a du rcás gyermek szokott, ha sarokba térdepeltetik. Sarokba térdepelni pedig nem a kemping vezetőjének kellene, hanem a hatóságainknak a jogrend fenntartásában mutatott impotenciájuk miatt. Ugyanis itt erős jogsértésről van szó. S ki hivatott a jogrend helyreállítására, betartására? A rendőrség? Ők szegények az össztársadalmi szinten megtépázott tekintélyükkel, lehetőségeikkel, félnek a kellemetlen feladatok hathatós megoldásától, s már annak is örülnének, ha az egyre rosszabb közbiztonság terén előre tudnának lépni, és kikerülhetnének a társadalmi kereszttűzből. A fonyódi rendőrség szándéka, jóindulata e téren nem vitatható, de intézkedés, fellépés egyelőre még csak társalkodónői szinten mozog. Várom az új kormány,' de elsősorban a belügyminiszter úr sürgős, hathatós intézkedését. A fonyódi városi tanács már tart ott, hogy bejelentésemet valóban jogsértés (birtokháborítás) tényeként nyugtázta. A jogrendszerünk malmai azonban nagyon lassan őrölnek. Belügyminiszter úr! Élénkebben! Ha ön valóban illetékes. Vagy kár lenne e csodálatos idegenforgalmi attrakciót megszüntetni? Ahogy e siserehad (Proity István, Nagy Sándor Fonyódligetről, Barcsanics József, ifjabb Márkus, Cink János és még sokan mások—felsorolásuk más ügyiratban teljesebb) ráront a kemping területére behajtó (csak tőkeerős) kocsikra. Eme attrakció csúcsa június 9-én, szombaton este volt: a falka rárontott egy dekoratív, me- tallszínű, nyugati márkájú kocsira (rendszám: ED 36-44), és a kiszálló, valamivel kevésbé dekoratív, első virágzásán már túllevő, szőkének látszó hölgyet lökdösik, taszigálják, s talán meg is dádázták egy kissé, messziről is nem nemisége váltotta ki e férfiúi rohamot. De hát hogy meri elvinni előlük a vendéget a Siotour területéről? Ejnye, asszonyom/kisasz- szony?! Ön nem tudja, hogy egyetlen falka sem engedi csak úgy be maga közé az idegen, ,jöttment”, magányos hiénákat, különösen, hogyha még gyengébb is? Felhívom a figyelmét a Rákóczi téri lányok tapasztalataira: ők csak stricijeik kíséretében mernek strichelni, különben ők is ki lennének téve ilyen inzultusoknak. Óvom önt, asszonyom (kisasszony?), az ilyen falka tagjai mindenre képesek, nemcsak gátlásosak, korrumpálnak, de még akivel szemben tudják, erejüket is fitogtatják; nőiessége adta előnyeit itt nem tudja kamatoztatni. Mi lehet a megoldás? Vagy a hatóságaink — a legalsóbb szinttől a legfelsőbbig a hatáskörük magaslatára állnak, vagy — mint gyermekkoromból emlékszem — ha valakinek a kertjébe vagy földjére idegen marhacsorda tévedt a termést lelegelni, a tulajdonos ostorral, cséphadaróval kihajtotta őket. (Bár akkor még „az átkos emlékű” csendőrség is eredményesen intézkedett.) S ha ez utóbbi megoldás adódik csak, akkor ez a hatóságaink szégyene, de egyben felelőssége is, sőt talán a Siotour vezetőségé is. Hiszen mi itt — szemben a fent nevezett és meg nem nevezett siserehaddal — a tartós idegenforgalmat, az összgaz- dasági érdekeket szolgáljuk, s nem elsősorban a fentnevezett uraságokkal szembeni unszim- pátia vezérel. Az az érzésem, hogy e levelem olvasása után tényleg lesz majd, aki duzzogni fog rám, de az nem én leszek ezúttal sem. Őszinte tiszteletem önöknek és minden tisztességes magyar (sőt külföldi) állampolgárnak. A nem duzzogó, de haragos Pánczél Tibor kempingvezető (Fotó: Gyertyás László) Földvárt is megszállják a büféskocsik A balatoni települések rangsorában kiemelt hely illeti meg a patinás Balatonföldvárt. Megőrizte hangulatos parkjait, a parti sétány platánjai alatt a für- dőzők hűsölhetnek, a gondozott szabad strand paradicsomi a színes nyári forgatagban. A gazdag nyaralóépületek füzére az esti órákban kivilágított lampionsorhoz hasonlatos... Balatonföldvárt lehet szeret-' ni, és szerelmesei vigyázzák is. A közös községi tanács igyekezett úgy megőrizni a fürdőhelyet, ahogy azt elvárhatják a település lakói és a nyári vendégek. A fejlesztés nem ejtett sebet utcáin, zöldövezetén, a teljesen kiépített szilárd burkolat sem idegen „test” a tájban. Most mégisaggodalom tölti el azokat, akik vigyázzák Balaton- földvár értékeit. Fölrúgva egy rendeletet, a vállalkozói törvény szabad teret enged a lakókocsiból kialakított büfék fölállítására, üdülők, családi házak udvarán. Balatonföldváron 1985 óta nem adtak engedélyt ilyen árusítóhelyek létesítésére. A nyárra azonban már megjelentek az első „fecskék”, a településekbe nem illő büféskocsik, A tanács egyet tehet: épp e címen kezdeményezheti eltávolításukat. Ez két-három hónapot vesz igénybe. Szeptemberre pecsétet is lehetne tenni az ügyre, ám akkorra — nem a törvényi szigor hatására — már önként távoznak a büféskocsik, tulajdonosaik pedig elkezdik otthon számolni, mennyit is hozott az üzlet. No jó, jó — mondhatja az olvasó, mint magam is tettem a helyi tanácson, a lakókocsikból átalakított gyorsbüfék lehet, hogy rontják a településképet, ám segítenek az ellátásban. Nem így van. Balatonföldvár nem kényszerül rá, hogy ilyen büfék nyíljanak a nyári szezonban. Ellenben segítik azokat a kereskedőket, akik nem vándorként érkeznek az üdülőtelepülésre, hanem kötődni is akarnak hozzá. Építhetnek maguknak üzletet, büfét — ahogy a rendezési terv arra lehetőséget ad. Azt hiszem, ezt kellene kihasználniuk a kereskedőknek, nem pedig a vállalkozói törvény adta olyan kiskaput, amit inkább be kellene csukni, mint nyitogatni... H. B. Keszegre vadásztam A horgászok bizonyára fölkapják a fejüket a címet olvasva; szolgáljon mentségemül, hogy magam is hódolok e sportnak, és különösen szeretek keszegezni. A cím mégis pontos: keszegre vadásztam a halsütő helyeken. A magyar tenger partján a halsütők jó pár esztendővel ezelőtt még keszeget sütöttek. Különösen ízesen készítették a szálkás, mégis ínyencfalatnak számító csemegét Fonyódon, a mai állomásépület helyén. Ismerősök még sült ikrát is kaptak... A Balaton tán legízletesebb halát, a keszeget azonban már nem vásárolják a halsütők, egyeduralkodóan átalakították a választékot: hecket árulnak mindenhol. A Balatoni Halgazdaság a halállomány biológiai egyensúlyának fenntartása érdekében szükségszerűen is halássza a keszeget, a tó bővelkedik e hal- fajtában. Ám most a gazdaság is meggondolja magát, mennyit vesz ki a Balatonból, mert — úgymond — eladhatatlan a piacon, a halsütők nem bíbelődnek vele. Ám kaphatnák konyhakészen is — tudtuk meg, de úgy sem kell. A Balaton jó híréhez nemcsak a méregdrága fogas, süllő tartozik, hanem a keszeg is — állítom. Noha, sokan szívesen fogyasztják a hecket, mert nem kell félni a szálkától, a magyar vendég mégis keresi a keszeget. Ám lassan majd leszokik róla — mert így döntöttek a halsütők. Mi lesz a balatoni keszeggel? A halgazdaság, hogy a halászata ne legyen veszteséges, hallisztnek adja el. Állati takarmánynak. Állati... (Horányi) Újra fel kellene találni a gyaloghintót! Miért ne merészkedhetne fantáziánk a századelőnél korábbra ? Ha konflis járhat, miért ne utazhatnánk gyalog h intón? Ötletemet elsősorban azoknak a figyelmébe ajánlom, akiket fotóriporter kollégám kapott lencsevégre a balatonsze- mesi kikötőben. Hagyják bűzlő gépkocsijukat tisztes távolságban a tótól, s alkalmazzanak gyaloghintót a pár száz méternyi út megtételére. A kényelem, ugye, megéri. Féltett nemzeti kincsünk a Balaton. Nemcsak vízminőségének megőrzésére kell ügyelnünk, hanem a levegő- szennyezés csökkentésére is. Ezt főképp azoknak kellene tudniuk, akik rendszeresen látogatják a tópartot. De kérem, ne (Horányi)
