Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-23 / 51. szám
1990. június 23., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 A fogyasztó teljesen kiszolgáltatott Jótálláson innen és túl ,AMI ELROMOLHAT, AZ EL IS ROMLIK” A családnak elromlott a mosógépe. — Hívjuk ki a szerelőt, majd megreparálja a masinát— mondta a lehető legtermészetesebb hangon a családfő. Akkor még nem tudta: az is megeshet, el kell dobni a több mint tízezer forintért vásárolt, éppen garancián túli automata mosógépet, mert nincs hozzá alkatrész. Ez ugyan nem valami nagy értékű hiánycikk, csak egy egyszerű, alig ötven forintos mütyürke. De ki kellene cserélni! S mindig ezekkel az olcsó „mütyürökkel" gyűlik meg a baj. A Somogy Megyei Kereskedelmi Felügyelőség az első félévben vizsgálatot folytatott a villamos háztartási gépek jótállási időn túli javításáról és az alkatrész-ellátottságról. A jelentés elkészült. Gelencsér Sándor irodavezető egymondatos ösz- szegzése úgy szólt: a fogyasztó teljesen ki van szolgáltatva... A jelentés természetesen ennél jóval részletesebben taglalja a vizsgálat során összegyűjtött tapasztalatokat, de a számokkal, konkrétumokkal együtt sem változik az előbbi megállapítás lényege. Mivel az ellenőrzés valamennyi, állami és szövetkezeti, valamint főállású kisiparosra kiterjedt, így valóban részletes képet kaptak e témakörben, s ez egyáltalán nem nevezhető megnyugtatónak. Akinek szerencséje van, annak a jótállási időben romlik el valamelyik háztartási gépe. Ha nem tudják megjavítani, kicseréltetheti. Ha nincs — mármint szerencséje (ha ez egyáltalán annak nevezhető) — akkor, bizony, könnyen elképzelhető, hogy jó időre le kell mondania a technika egyik „jól sikerült" vívmányáról. Mielőtt bárki is arra gondolna, hogy a szervizekben dolgozó szakemberek okolhatók emiatt, elmondom, a jelentés alapján: nem rajtuk múlik, ha el kell küldeniük az ügyfelet. Egyszerűen nincs alkatrész! És nem is lesz — legalábbis sok esetben. A legtöbb gond ebből adódik. Bár valamelyest rugalmasabbá vált az alkatrészellátás, a hiánycikkek száma változatlanul nagy. S ami különösen bosszantó: rendszerint kis értékű apróságok széles skálája „színesíti” e végeláthatatlan sort. Bár jogszabályok tömkelegé szabályozza a garancián túli javítások mikéntjét, bármilyen jó is lenne, ezek nem helyettesíthetik magát a hiányzó alkatrészt. Vagyis nemcsak Murphy mester igazságát kell tudomásul vennünk, miszerint: „Ami elromolhat, az el is romlik”, hanem ki kell egészítenünk egy — ugyancsak az ő szó- használata szerint — folyománnyal: és valószínűleg soha senki többé már nem is tudja megjavítani... N.Zs. 230 ember van kényszerszabadságon Marcaliban 400 munkahelyet kínál egy kft. Öt esztendeje már, hogy Hubert Schamberger úr, nyugatnémet vállalkozó Szőke- dencsen 15, Somogysimonyi- ban 12 emberrel megszervezte az Industrie Elektrik kft.-t. Kevesen hitték akkor, hogy ez a vállalkozás eredményes lesz. Ma a később létesített ne- mesvidi üzemmel együtt az Industrie Elektrik 184 embernek ad munkát. A kft. autóvillamossági és háztartási gépek elektromos kábeleinek és szerelvényeinek a gyártásával foglalkozik. A legfőbb követelmény a minőség; ez természetesen kifejezésre jut a magyarországi átlagot meghaladó bérezésben és egyéb juttatásokban. Ide sorolható a karácsonyi jutalmazás, a szabadság idejére járó 30 százalékos bérpótlék, az ingyenes szállítás, az étkezés költségének 50 százalékos térítése. A termékek iránti igény olyan, hogy kétműszakos termeléssel sem győzik teljesíteni a megrendeléseket. Ezért döntött úgy az Industrie Elektrik, hogy Marcaliban is létesít egy új üzemet. Az ügyben hivatalosan megkeresték a Marcali Városi Tanács illetékeseit. A tárgyalások azonban több hónapja egyhelyben topognak, és hitelt érdemlő biztatást vagy elfogadható ajánlatot a mai napig nem kaptak. A kft. — ismerve a Mechanikai Művek marcali egységeinek bizonytalan helyzetét — ajánlatot tett az „elko” üzem megvásárlására. Ez az üzem nagyon rövid idő alatt felszerelhető, a termelés szinte hetek alatt megindítható. Hozzá kell tenni: az elko-üzem 230 dolgozója most már második hónapja kényszerszabadságon van, jövőjüket senki sem látja biztosnak. A kft. száz személyt azonnal foglalkoztatna, majd a betanítás után folyamatosan 400- ra kívánja emelni a dolgozói létszámot. A mai körülmények között nem lehet mindegy egy városban, hogy csaknem félezer embernek van-e munkája vagy nincsen. A kérdésre érdemi választ csak a város vezetői adhatnak. Jüngling József Vasútállomás egymilliárdért Ez már a XXL század utasainak készült (Folytatás az 1. oldalról) A főváros és Siófok közötti távolság alig több mint egy órányira zsugorodott, de az időközben többszörösére növekedett forgalomnak az állomás már hosszú ideje nem tudott elvárható szinten megfelelni. A villamosítás azonban új minőséget és további lendületet adhat a fejlődésnek. A századfordulón épült felvételi épület is visszanyerte eredeti fényét. A tegnapi avatáson Reményi Ferenc beruházási biztos átadta a felújított létesítményt Mészáros Andrásnak, a MÁV vezérigazgató-helyettesének. Egymilliárd forintért mindösz- sze három és fél év alatt építették fel Európa egyik legszebb állomását. Kenedi Ferenc hely- történész segítségével az 1906-os állapotnak megfelelően állították helyre a műremeket (amely még a II. világháborúban lebombázott tornyait is visszakapta), de az épületben már nem szeneskályhás várótermek; hanem minden igényt kielégítő kiszolgálóhelyiségek várják az utasokat. Ez az állomás már a XX. század utasainak készült. (Czene) Ideges termelők, „leértékelt” minőség EGY NAGY REKONSTRUKCIÓ KEZDETE Kicserélik a Cukorgyárat Háromszázmillió forint fejlesztésre (Folytatás az 1. oldalról) Az áfész munkatársai a délután folyamán értesítették a fel- vásárlási helyeket az intézkedésről. így előfordult, például az atádi 23. számú felvásárlónál, hogy négy óra előtt tíz perccel még „gurulóáron” vették át a teljes mennyiséget, míg négy után már differenciával. Ez csak olaj volt a tűzre, mivel sok ember azt gondolta, kifejezetten vele akarnak „kibabrálni”, mások pedig protekciósok... — Miért nem lehetett a következő naptól, június 22-től egységesen bevezetni az intézkedést? — kérdezem Szőke János kft.-vezetőt. — Mert ennyire sürgős intézkedést kívánt a málna rossz minősége. A Zalaegerszegi Hűtőipari Vállalat, ahová szállítunk, ugyanis csak 50—60 százalékban vette át exportgurulónak azt a gyümölcsöt, amit ebben a kategóriában szállítunk. Már tűrhetetlen volt a málna „minőségi állaga”. Közrejátszott ebben a sok eső, de a termelők félelme is. Ismerve az értékesítési problémákat, az éretlen málnát is leszedik a gazdák, mondván: hátha holnap egyáltalán nem veszi meg senki. —A piac viszont könyörtelen. Minőséget kíván. Mit szólnak ehhez a termelők? — Háborognak; szidják, aki épp kéznél van. A harag java a felvásárlókon csapódik le, akik szinte semmiről sem tehetnek. Ők is alkalmazottak, utasítást kaptak. Kényszerhelyzetben vannak. Ha a minőségellenőrző bizottság másként ítél, mint ők, a különbséget 22-től már saját zsebükből kötelesek megfizetni. Óh József kisbajom i felvásárló elmondta: az emberek nagyon el vannak keseredve, nem tudják elhinni, hogy hiába igyekeznek minőségi málnát szedni, mégis egyre rosszabbul veszik át tőlük. Ahány ember nézi, annyiféleképp értékelik. Akkora káosz van, mint még sosem volt! A termelők teljesen ki vannak szolgáltatva... Varga János, a Nagyatád és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlási főosztályvezetője ehhez a következőket fűzte: — A málnaügy összetett. A legfontosabb, hogy a piac mindenkori törvényeit az embereknek el kell fogadni, szabályait be kell tartani. Ezt a termelők nehezen veszik tudomásul. Az áfész mindent megtesz, hogy a termelők érdekeit képviselje, mégis minket szidnak. Hálátlan feladat ez. Az áfész illetékesei számára pedig felmerül a kérdés, hogy a jövőben egyáltalán lesz-e — a szövetkezet elnökén kívül, akinek ez kötelessége —, aki foglalkozzon a málnaátvétellel... Ilyet sem láttak mostanában a Kaposvári Cukorgyár öreg falai. Jószerivel csak „ők” maradnak meg — természetesen kiglancolt, új „ruhában”, ha véget ér az a nagyszabású rekonstrukció, amely alapjaiban változtatja meg a gyár életét. Ház László műszaki igazgatóhelyettesmutatja, mi készül itt. A látottak és hallottak alapján jogos a büszkesége. — Ebben az évben négy- százmillió forintott költünk a gyárra, ebből háromszázmilliót fejlesztésre, a többit karbantartásra. Nemcsak azt igyekszünk ezzel pótolni, ami a múlt években elmaradt, hanem szeretnénk megalapozni a jövőnket is. Amit itt lát, egy ötéves műszaki megújulási program kiinduló szakasza. Ma az ország 12 gyára között hátulról számolva a harmadik helyen tartanak számon bennünket. Ezzel a programmal az első harmadba kerülünk, s lehetőségünk lesz a talpon maradásra. A lényegesen jjobb hatásfokkal működő berendezésekkel kétszeresére nő a napi termelésünk, ezáltal rövidebb, de hatékonyabb lesz egy-egy kampány. Az össztermelésünk másfélszeresére nő, így biztonságosan el tudjuk látni a körzet cukorpiacát. Míg korábban gondot jelentett az alapanyag-vásárlás, ma ez is megoldódott egy korrekt üzleti kapcsolat révén, amely köztünk és a termelők között alakult ki. — Honnan lett ennyi pénz a teljes rekonstrukcióra? — Nem titok: ősztől részvénytársasággá kívánunk alakulni. Ehhez egymilliárd forintnyi külföldi tőkét szeretnénk bevonni, és számítunk a hazai partnerekre is. Mostazafelada- tunk, hogy mindenkivel megismertessük ennek az új formának a működési mechanizmusát. Sokan attól félnek, hogy elveszítik a munkájukat. Mi igyekszünk megnyugtatni a dolgozóinkat, hogy a következő öt évben nem lesz jelentős létszámleépítés. Elsősorban szakmunkásokra, mégpedig jól képzett szakemberekre lesz szükségünk! A tervezett évi kétszázmillió forintos fejlesztések egyébként új munkahelyeket is teremtenek majd. — Nem volt kockázatos üzemképtelenné tenni a gyáA rat? Mi lesz, ha nem készülnek el időre? —Valóban kockázatos vállalkozás volt, mert eddig erre nem volt még példa. De hát enélkül nincsen üzlet! Ami a kivitelezési munkákat illeti: nagyon jól haladunk. A Kipszer és a KÉV dolgozik nálunk, az előbbi készítette a terveket is. Nagyon jó a kapcsolatunk és nincs miért arra gondolnunk, hogy a kampány kezdésére nem leszünk készen. A gyárban mindenfelé folyó munkát látva ma még valóban nehéz elképzelni, hogy őszre ebből ép, egész cukorgyártó üzem lesz. A látvány félig kész állapotban is fantasztikus. Hatalmas kazánokat építenek be, alapozzák az új, „mindenttudó” centrifugákat, készül az új hűtővíztároló, amit csak egyszer kell feltölteni az induláskor és kiszolgálja az egész kampányt, szemben a korábbi állapottal, amikor naponta 10 köbméter vizet emeltek ki a Kapósból. Ebben az idényben már számítógépvezérléssel főzik a cukrot, készítik a helyét az újabb répaszelet-szárítóknak. Azt gondolná az ember, ha minden elkészül, maga a kampány már gyerekjáték lesz. Néhány hónap múlva meglátjuk. Nagy Zsóka Fotó: Jakab Judit Juhász Zsolt
