Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-02 / 33. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. június 2., szombat Önkormányzat, közkegyelem KÖZLEMÉNY A KORMÁNY ÉJSZAKAI ÜLÉSÉRŐL LEGYEN VAGY NE LEGYEN? (Folytatás az 1. oldalról) A kormány előterjesztése alapján a parlamentre vár a közkegyelmi rendelkezés tör­vényi szabályozása; a javasla­tot sürgősségi indítvánnyal ter­jeszti az illetékes parlamenti bizottság a Ház plenáris ülése elé. A kormány első olvasatban megtárgyalta a helyi önkor­mányzatokról szóló és az ön- kormányzati képviselőtestüle­tek tagjainak, a polgármeste­reknek a választásáról készülő törvénytervezeteket. A minisz­terelnök megbízta a belügy mi­nisztert és az igazságügyi mi­nisztert, hogy készítsék el az Országgyűlés bizottsága elé kerülő előterjesztéseket. A Mi­nisztertanács szándéka szerint a helyhatósági választásokat szeptember 23-án kell megtar­tani. A kormány tételesen átte­kintette az előző kormány által létrehozott kormányszintű bi­zottságok, kollégiumok és ta­nácsok feladatait és összetéte­leit, határozatokat hozott ezek új miniszteri felügyeletére, egyesek fenntartására, mások átalakítására vagy megszünte­tésére. Ennek során a Minisz­tertanács dr. Kádár Bélát, a nemzetközi gazdasági kapcso­latok miniszterét nevezte ki a Magyar Köztársaság képvise­lőjévé a KGST-ben, és dr. An- drásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási minisztert a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bi­zottság magyar társelnökévé. A Minisztertanács javasolja, hogy az Országgyűlés módo­sítsa az állam- és közbizton­ságról szóló 1974. évi törvény- erejű rendeletet. A tervezet sze­rint a jövőben a miniszterelnök helyett kijelölt miniszter fel­ügyeli a titkosszolgálatok tevé­kenységét. A Minisztertanács egyúttal kinevezte Nagy Lajost a Magyar Köztársaság Nemzet- biztonsági Hivatalának főigaz­gatójává, dr. Dercze Istvánt a Magyar Köztársaság Informá­ciós Hivatalának főigazgatójá­vá. A Minisztertanács áttekintet­te a korengedményes nyugdíja­zásra vonatkozó rendeleteket. Úgy foglalt állást, hogy a jövő­ben csak különösen indokolt esetben célszerű a korábbi jogszabályok nyújtotta lehető­ségekkel élni. A kormány elren­delte, hogy készüljön részletes elemzés az 1987 és 1989 kö­zött engedélyezett korenged­ményes nyugdíjazásokról. A kormány javasolja a Parla­mentnek, hogy atestület állapít­sa meg á miniszterek és a kor­mányfő illetményét. A Minisz­tertanács saját hatáskörében június 1-jei hatállyal az államtit­károk személyi alapbérét bruttó 55 800 forintra, a helyettes ál­lamtitkárokét bruttó 52 000 fo­rintra emelte. A kormány határozott arról is, hogy az Országos Bányamű­szaki Felügyelőség, az Orszá­gos Bányaműszaki Főfelügye­lőség az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium feladatkörébe tar­tozzék. A Minisztertanács dr. Hárshegyi Frigyest kinevezte a Magyar Nemzeti Bank elnökhe­lyettesévé, és több más szemé­lyi döntést hozott. A Külügyminisztérium cáfolja a román hirt Nincs közös kisebbségi tervezet A Külügyminisztérium megle­petéssel értesült arról, hogy Ro­mánia azt állította: közös ki­sebbségi tervezetet kíván elő­terjeszteni a koppenhágai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezleten. Április végén kaptak ugyan egy szóbeli román érte­sítést, ám azóta ez ügyben a két fél között semmiféle tárgyalás nemfolyt. A magyar külügyminiszté­rium egyébként szintén kidolgo­zott egy tervezetet a koppenhá­gai értekezletre, ezt — többek között — Bukarestbe is elküld­ték, ám a román fél még csak nem is válaszolt... A Külügymi­nisztérium véleménye szerint a két ország elképzelései között alapvető különbségek vannak. Románia elsősorban a kisebb­ségeknek az állammal szembe­ni kötelezettségeiről tárgyalna, Magyarország viszont komp­lex, garanciákat is nyújtó elkép­zelésekkel áll elő. Egyúttal emlékeztetett arra is, hogytavalydecembervégén a kisebbségekkel kapcsolatos ügyekre is kiterjedő javaslatot nyújtott át a román félnek, Bu­karest azonban erre sem vála­szolt. Ezek alapján a két ország közös fellépése Koppenhágá­ban illuzórikusnak tűnik. Bush és Gorbacsov pénteken a Fehér Házban megegyeztek a békés célú atomrobbantások korlátozáséban, és egyezményt ír­tak alá arról, hogy a két ország az amerikai készletek húsz száza­lékában maximálja a vegyi fegyverek készleteit, és célul tűzi ki azok teljes felszámolását. Emellett a két elnök egy sor fontos, a kétoldalú kapcsolatokat érintő egyezményt is aláírt Tárgyalásai­kat szombaton a Camp David-i elnöki pihenőhelyen folytatják, vasárnap pedig közös sajtóértekezletet tartanak. kimmel Emil: végjáték o Fehér Házban 4. Kádár János színre lép (A Központi Bizottság 1989. április 12-i ülésén váratlanul és hívatlanul megjelent Kádár János.) A Központi Bizottság ülését én egy üvegablakon keresztül figyeltem — abban a stúdióhe­lyiségben volt, ott folyt a hang- rögzítés a jegyzőkönyvezés számára —, amikor egy óra körül kétségbeesett üzenetet kaptam. Kádár elvtárs keze­lőorvosa telefonált, hogy a párt elnöke rájuk csapta az ajtót — mármint a feleségére és az or­vosra—, és elindult, hogy bejön az ülésre. Közvetlen telefonon be lehetett szólni a terembe Major Lászlónak (aki tudvalevő, nemcsak szóvivő, hanem a KB- iroda vezetője is volt, ez utóbbi a magyarázata a forródrótnak). Felemeltem hát a telefonkagy­lót, és jeleztem neki, hogy vihar készül. Major azonnal tájékoz­tatta Grósz Károlyt a váratlan fejleményről, majd az üléste­remből kisietett hozzám. A for­góajtónál ketten vártuk Kádár Jánost, aki tőle igazán szokat­lan, hatalmas tempóban érke­zett. Üdvözöltük egymást, és felkísértük a szobájába. Lát­szott rajta, hogy rettenetesen fel van zaklatva, és nem csoda orvosának ijedtsége, aki több más társával együtt már napok­kal korábban közölte: tekintettel á párt elnökének jelenlegi egészségi állapotára alkalmat­lannak tartják elnöki feladatai ellátására. Egy-egy pohár ital mellett hármasban elkezdtünk beszélgetni. Major közben ki­ment, nogy újra tájékoztassa Grószt: Kádár János feltett szándéka, hogy részt vesz a Központi Bizottság ülésén, és hozzá is akar szólni. Kettesben maradtunk Kádár Jánossal. Csak beszélt, és beszélt. Eszembe jutott első találkozá­sunk, illetve felidéződtek ben­nem a korábbi találkozások ja­nuár—február kritikus napjai­ban, amikor Kádár János a Poli­tikai Bizottság ülésén akart részt venni. De akkor Grósz meg tudta győzni, hogy álljon ej ettől a tervétől, kímélje magát, és bízzon benne, hogy a gondo­kon majd csak úrrá lesz az új vezetés. Akkor velem üzent Grósznak: „Mondja meg neki, ne menjen el hosszabb időre külföldre, mert ezek itthon pucs- csot csinálnak.” Ezeken a be­szélgetéseinken végig arról folyt a tanakodás, hogy eleget kell tenni az interjúkéréseknek. Arról, hogy melyik újságíró mit kérdezhet, s hogy ő mit vála­szolna. Óriási volt benne a köz­lési vágy. Nem csoda, hiszen igazából ő még soha nem tárul­kozott ki, és érezte, ez sürgőssé vált, mert ereje s ideje fogy... , Kérdés (a továbbiakban K.): Érezte-e valóban felelősségét? Válasz (a továbbiakban V.): Igen. Ezen az április 12-i be­szélgetésen vagy tízszer vetet­te fel a saját felelősségét, de képtelen volt igazi konkrétumo­kat kimondani. Szinte úgy érez­te az ember, hogy leblokkgl, mielőtt rátérne a lényegre. És ez volt érezhető végig abban az interjúban is, amely végül is hosszas huzavona után elké­szült és a Magyarországban folytatásokban megjelent. Ér­dekes, hogy január végén, feb­ruár közepén ugyanezeket ne­kem még a kérdések ismereté­ben sokkal összefogottabban mondta el. Amikor például köz­bekérdeztem, azt is elmesélte, hogy a ’68-as csehszlovákiai beavatkozás előtt Brezsnyev személyesen hívta őt fel telefo­non, de később nem tartotta meg akkori ígéreteit, azt, hogy ha jelképesen részt veszünk a bevonulásban, akkor azt nem felejti el. Azt is megkérdeztem, hogy hova tűnt ő a következő hónapokban, hiszen akkoriban elterjedt, hogy háziőrizetben tartják, meghalt, s a Szovjet­unióban tartózkodik, mindenki érezte, hogy a háttérben valami súlyos konfliktus van. Nem vá­laszolt rá. E beszélgetéseket még akkor, frissiben szintén elmondtam a már ismert rádiós kollégának, Martin Kovács Mik­lósnak. Lehet, hogy sok minden ismétlés lesz, különösen a Magyarország-interjúval egy­bevetve, de úgy érzem, ennek itt a helye. MKM.: Mi volt az a minden, amit a feltámadt közlé­si vágy felszínre hozott? V.: Végig az interjút memori­zálta, de nem interjút adott; ké­szült rá gondolatai rendezésé­vel. Aktuális kérdésekről akart beszélni, miközben visszanyúlt a múlthoz is. Most is kitűnt, hogy egészen kivételes módon fog­lalkoztatja a kis és nagy orszá­gok problémája. Ezt egy plaszti­kus mondattal ekként fejezte ki: egy kis ország a világ dolgaiért tulajdonképpen sokat nem te­het, de ha rosszul politizál, nagy skandalumot tud csinálni a vi­lágnak. Élénken foglalkoztatták a gazdaság kérdései. Szólt a ter­mékszerkezet-átalakítás általa valósnak vélt problémáiról is. Azt fejtegette, hogy Nyugaton a termékszerkezet átalakításá­ban a gazdasági hatalom és a szakszervezetek milyen mér­hetetlen módon össze vannak fonódva. Majd szólt a nyugati életmodell néhány összetevő­jéről, amelyet szerinte nálunk misztifikálnak, nem érzékelnek reálisan. MKM.: Hogy érzed, ez az egész Nagy Imre-ügy nyo­masztja-e vagy tárgyilagosan tud beszélni róla? Mert sokan feltételezik, hogy ez igen nagy teher Kádár Jánoson. V.: Nyomasztja is, foglalkoz­tatja is. Beszélgetéseinkben Nagy Imrét többször is említet­te. Maradjunk a témánál, és próbáljuk meg röviden áttekin­teni Kádár János nézőpontjá­ból. Egyrészt bizonyítottnak tart­ja, hogy Nagy Imre végig együttműködött a hatalom meg­döntésére irányuló erőkkel. Másrészt van egy okmány, ami tanúsítja, hogy mindent Nagy Imre kabinetje döntött el, nem pedig a demokratikusan kor­mányzó Minisztertanács. Ami­kor Andropowal közölték a kabinet döntését, hogy kilépünk a Varsói Szerződésből — amit ez az okmány bizonyít —, And­ropov azonnal jelentette a főnö­keinek, amit zokon vettek Nagy Imréék. De hát ez így volt ter­mészetes, jegyezte meg Kádár János, hogy Andropov oda je­lentett, ahova neki jelentenie kellett. (Folytatjuk) Vélemények, elképzelések a Varsói Szerződés jövőjéről Lengyelország a VSZ-t és a NATO-t a jelenlegi európai ka­tonai egyensúly és biztonság, a határok sérthetetlensége ga­ranciájának tekinti. A lengyel külpolitika egyelőre nem tartja időszerűnek sem a két katonai tömb felszámolását, sem pedig Lengyelország kiválását a Var­sói Szerződésből. Szorgalmaz­za ugyanakkor a VSZ reformját. Varsó kezdettől az egységes Németország NATO-tagsaga mellett foglal állást. Lengyelország mindaddig óvatos véleményt fog képvisel­ni a VSZ és területén állomáso­zó szovjet egységek kérdésé­ben, amíg úgy vélekedik, hogy nem teljesen tisztázott nyugati határainak végleges garantálá­sa az egységes német állam által. Azt követően is kényes stratégiai helyzetben lesz Né­metország és a Szovjetunió szomszédjaként. így érthető, hogy egyre több lengyel politi­kai erő követeli a lengyel hadse­reg megerősítését. SZÓFIA: Bulgáriában még az ellenzék sem szorgalmazza a Varsói Szerződés Szervezetéből való kilépést, s csaknem bizonyos, hogy a június 10-én és 17-én tartandó parlamenti választá­sok után hivatalba lépő új kor­mány sem hirdeti meg a VSZ felmondását. Ezt elsősorban az ország földrajzi elhelyezkedé­sével, mindenekelőtt azzal magyarázzák, hogy Bulgária a NATO úgynevezett déli szár­nyának országaival határos. Bulgária néhány évvel ezelőtt Görögországgal egyfajta meg nem támadási szerződést kö­tött, Törökországgal viszont rossz a viszony. A hatalmon íevő Bolgár Szo­cialista Párt szerint egy korsze­rűsített, az egyenjogú partneri viszonyokra épülő Varsói Szer­ződésre van szükség, amely az európai biztonsági rendszerbe ágyazva működne. A bolgár el­lenzék egyetért ezzel. PRÁGA: Az új csehszlovák vezetés kezdettől fogva a reálpolitika alapján közelíti meg a Varsói Szerződés problémakörét. Jirí Dienstbier külügyminiszter és Miroslav Vacekvédelmi minisz­ter egyaránt azt hangoztatja, hogy Csehszlovákia nem kíván kilépni a keleti katonai blokkból. A csehszlovák vezetés vélemé­nye szerint akárcsak a NATO- nak, a Varsói Szerződésnek is a politikai jellegét és szerepét kel­lene erősíteni. A VSZ júniusi csúcstalálkozóján a csehszlo­vák vezetés e megfontolástól motiválva kívánja előterjeszteni javaslatát. BUKAREST: Románia fenntartja szövet­ségi viszonyát a Varsói Szerző­désen belül. Változatlanul arra törekszik, hogy a két védelmi szövetség egyidejűleg szűnjön meg. Eddig nem vetődött fel, hogy kilépjen a szövetségből. A jelenlegi bukaresti állásponl szerint a Varsói Szerződésnek a jövőben sokkal inkább a politi­kai együttműködést kell előtér­be helyeznie. BUDAPEST: Magyarország nem Szabac akaratából választotta a VSZ- tagságot — mondta Jeszensz­ky Géza külügyminiszter, s két­ségesnek nevezte azt, hogy volt-e valaha a szervezetnek pozitív szerepe. A magyar kor­mány tisztában van azzal, hogy a VSZ olyan többoldalú szerző­dés, amit egyoldalúan nem le­het felbontani. így Magyaror­szág minden partnerrel tárgyal­ni fog, például a többoldalú ga­ranciákról, amelyekre a VSZ felbomlása után a kis országok­nak nagy szükségük van. MOSZKVA: A szovjet vezetés nem szá­mol a Varsói Szerződés rövid távú megszűnésével, s nem ejti kétségbe egyes tagországok kilépési szándéka sem, még ha érződik is bizonyos aggodalom a nyilatkozatok mögött. Moszk­va ma elsősorban azzal érvel a VSZ fennmaradása mellett, hogy a szervezet feloszlása a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalások megszakadását ered­ményezné. A Szovjetuniót VSZ-ügyben leginkább az egységes Német­országgal összefüggő kérdé­sek nyugtalanítják. Egyelőre megingathatatlan az az állás­pont, hogy Németország nem iehet a NATO tagja, mert ez fel­borítaná az európai egyensúlyt. A lehetséges megoldások egyi­ke egy szokatlan képlet megva­lósulása lehetne: azaz Német­ország mind a NATO, mind a VSZ tagja lenne. A kulcsszó mindezen kérdések kapcsán az új európai biztonsági rendszer megteremtése, amely fölösle­gessé tenné a tömbök fennma­radását. BERLIN: — Az NDK szempontjából egyelőre nem téma a Varsói Szerződés felbomlása, illetve a szövetségi rendszerből való ki­lépés —nyilatkozta Rainer Ep- pelmann leszerelés és védelmi miniszter. Értésre adta, hogy a maga részéről szívből támogat­ja a magyar Országgyűlés szer­dai ülésén elhangzottaknak azt a részét, amelyben megállapí­tást nyert: Magyarország pers­pektivikus célja, hogy egy össz­európai biztonsági rendszer részévé váljon. A keletnémet védelmi minisz­ter szorgalmazta, hogy a ma­gyar parlament külügyi bizott­ságában .elhangzottakkal ösz- szefüggő elképzelések, kérdé­sek és problémák kerüljenek terítékre mind a Varsói Szerző­dés tagállamainak csúcstalál­kozóján (PTT), mind pedig a VSZ védelmi minisztereinek júniusi találkozóján. I I I I I 1 I I I I 1 I I I I I TELEFAX — TELEFAX — TELEFAX CANON—SCHNEIDER tip. Nem beruházás! Költség! Béreljen a Zierhut Elektronik Szolgáltató Kft.-tői. Több készülék bérlete esetén kedvezmény! 3 év garancia! Érdeklődni: Varga Zoltán ügyv. Zierhut Elektronik Szolgáltató Kft. 7800 Siklós, Vak Bottyán u. 5. Telefqn, Telefax: 73/11-762. (11 n»:s I I I I I I I I I I I I I I I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom