Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-16 / 45. szám
1990. június 16., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Ne csináljunk istent, értékeljük az embert Lesz verseny, ha többen vannak a piacon Átalakuló sütőipar (Folytatás az 1 oldalról) Vagy 1947-ben: az ellen volt, hogy a szakszervezeteket „bol- sevizálják”, azaz a párt eszközévé degradálják. Kiállt a szakszervezetek autonómiája mellett. Olyan szakszervezeteket akart, amilyenek létrejöttére csak most nyílik esély. Ő a kommunista párt vezető szerepéért küzdött, kommunista volt haláláig, de 47-ben is azért harcolt, hogy ne semmisítsék meg a demokratikus koalíciós partner pártokat. Végül is tehát ha nem ragadjuk ki 1956- ot, hanem Nagy Imre egész életét nézzük, egy vonzó egyéniséget látunk: olyan ritka embert, aki össze tudta egyeztetni a marxista-leninista ideológiát a nemzethet való abszolút hűséggel. Ez számomra Nagy Imre, s ez az a vonása, amely arra késztet, hogy iránta való tiszteletemet és becsülésemet megőrizzem. Nem is szólva arról a kapcsolatról, amely abból fakadt, hogy mindketten somogyiak voltunk. —Amit az imént Nagy Imréről elmondott, érvényes más, ma élő politikusokra is. Voltak, akik a Kádár-rendszer idején a mel- lőztetést is vállalva kiálltak a reformok és az ország demokratizálása mellett. Olyan emberek, akiknek nagy része volt a demokratikus jogállamiság vagy a piacgazdaság előfeltételeinek megteremtésében, sakik felett most mégis ugyanúgy pálcát törnek, mintha szélsőséges kommunisták lettek volna. A POLITIKUST TETTEI MINŐSÍTSÉK — Ezt elfogadom, mint ami sok esetben érvényes. Emlékeztetnék arra, hogy számos újságban, köztük a Népszabadságban is, és már a választásokat megelőzően is elmondtam, hogy Németh Miklóst, Pozsgay Imrét, Horn Gyulát és másokat a tetteik, elveik és politikusi karakterük szerint kell megítélni. Ha pedig ezt tesszük, nekik helyük kell legyen az új parlamentben. Sok elvbarátom kifogásolta is e véleményemet, s megkérdezték, hogy kinek , a pártján is állok valójában... Én most mégis örülök, hogy az említett politikusok itt vannak a parlamentben. — Nem gátolja-e egy történelmi személyiség objektív megítélését az, ha jelképpé teszik? — Igen, mégis azt mondom, hogy egy nemzetnek jelképekre is szüksége van. Nem arra gondolok, mint mikor mondjuk a románok Ceausescuból csalhatatlan félistent csináltak. Ezzel bajba is kerültek. Viszont ha olyan államférfiból csinálnak jelképet, akinek embersége és munkássága erre valódi fedezetet is ad, ha nem hazugságok árán születik a jelkép, akkor arra a nemzetnek szüksége van. Az embereknek, és különösen az ifjúságnak, szükségük van arra, hogy ne úgy nézzenek a nemzetre mint emberi hordára, hanem mint nemzetre, amelynek voltak Deák Feren- cei, Széchenyijei, Kossuthjai, Károlyi Mihályai, Nagy Ferencei és Nagy Imréi. Híve vagyok annak, hogy ismerjük el a jelentős történelmi egyéniségeket, ennek nem szabad azonban személyi kultusszá rothadnia. „NAGY IMRE AZ MSZP TAGJA LENNE” — Véleménye szerint ha Nagy Imre ma élne, mely párt törekvései állnának hozzá a legközelebb? — A Magyar Szocialista Párt képviselője lenne és ott ülne a közelemben. —Őt is igyekeznének kiszorítani a döntésekből? — Az, hogy az MSZP elnöke, Horn Gyula egyben a parlament befolyásos külügyi bizottságának az elnöke is, nem erre mutat. — Az alkotmánymódosításban mégis ilyen törekvés is érezhető... — Más kérdés, hogy nekem sem tetszik ez az alkotmány- módosítás, hiszen minket, függetleneket is szívesen nélkülöznének. Azt azonban nem ismerem el, hogy itt tudatos kiszorításról lenne szó. A demokratikus parlamenti rendszer alapja ugyanis épp ez a politikai manőverezés. Mindaddig, amíg ez nem vezet arra, hogy az alapvető emberi jogokat sérti, addig el kell fogadni, hogy aki nyert, az ezt ki akarja használni a maga számára. Amerikában is, mikor, mondjuk, a demokrata párt győz, megpróbál minden pozíciót a kezébe kaparintani. Ez emberi dolog, amelynek azonban kell, hogy határa legyen. — Nyilván egyetért azzal, hogy Nagy Imre szellemi öröksége — így a szabadság és nemzeti függetlenség eszméje — valamennyiünké. A parlamenti pártok között egy sincs, amelyik tagadná ezt a szellemiséget. Vannak viszont, akik Nagy Imre példáját maguknak próbálják kisajátítani. — Ez még nem zavarna engem, hiszen mindenki bele akar kapaszkodni valami szép dologba. Az viszont igen, ha a forradalmat és Nagy Imre személyét mindig kevesebbszer emlegetett jelszóvá egyszerűsítik, ahelyett, hogy ennek szellemében próbálnánk cselekedni. Helytelennek tartom, hogy állandóan emlegetik a jogfolytonosságot 1946 és 1990 között, és kifelejtik, hogy közben volt 1956. Amit mondok, az rokon az ön kérdésével. Tudniillik, hogy vannak, akik a forradalmat csak akkor említik, ha ez a saját érdekeiket szolgálja. Az évforduló jó alkalom lehet arra is, hogy emlékeztessük a pártokat, hogy ha a saját malmukra akarják is hajtani 56 vizét, azért ne feledkezzenek meg a forradalom valódi jelentőségéről és tradícióiról. Arról, hogy a magyar történelem csillaga volt ez. AZ IGAZSÁG A MÉRCE — Egyetért-e azzal, hogy változó világban az ember nézete is változhat, sőt szükségszerűen változnia kell? Ha igen, hol látja a határt a megalkuvás és a gondolkodás törvényszerű változása között? — Egyetlen szabály van; hogy ne hazudjunk, se másoknak, se önmagunknak. Az utóbbit kölün is kiemelném. Van, amikor valaki önmagát is igyekszik becsapni, hogy hisz valamiben, amiben igazából nem is hisz. Aki mindig az igazságot próbálja szolgálni, az sohasem kerül bajba. — Köszönjük a beszélgetést. Bíró Ferenc Május 31-i ülésén a Somogy Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat vállalati tanácsa úgy döntött, hogy elfogadja a vállalat részleges átalakításának tervezetét. A privatizálással bérleti működtetési formában üzemel a jövőben néhány sütőüzem, vendéglátóipari egységeik és az élelmiszerárusító boltok. Elképzeléseikről Bánkuti Bélával, a Sütév igazgatójával beszélgettem. — Nehéz ma a menedzser helyzete. Ha nem törekszik változásra, azonnal rásütik, hogy nem felel meg a kor követelményeinek; ha pedig lép, akkor gyanús, hogy mit miért tett. A legrosszabb a dologban az, hogy a dolgozók, az érintettek tehetetlen és értetlen szemlélői az eseményeknek. Átalakuló társadalmi és gazdasági életünk megköveteli a váltást, a piachoz elengedhetetlen a termék versenye, ehhez pedig jelentősen növekedni kell a piaci szereplők számának. —A vállalati tanács által jóváhagyott átszervezés a Sütév esetében nem a „megszüntetve megőrizni” dialektikáját jelenti? — Semmiképpen, hiszen a két fő tagozódásé végrehajtási programot teljesen ellenőrzik a dolgozók. Hét üzemigazgatóságból öt üzem esetében kívánunk kft.-t alakítani, Kaposvár és Balatonszárszó megmaradna központi állami irányítással. — A középüzemekből szer- zendő kft.-knek kik lennének tagjai a vállalati dolgozókon kívül? — Mindenekelőtt a helyi ön- kormányzatokra számítunk. A Sütév tevékenységi köre ugyanis az alapellátás. Véleményem szerint ezt a jövőben nem hatósági eszközökkel, hanem kizárólag gazdasági tényezőkkel kell befolyásolni. — Ha a helyi önkormányzatokra számít, akkor miért kivétel a kaposvári és a balatonszár- szói üzem? — Az alapellátást nem szabad teljes egészében vállalkozói érdekeltségűvé tenni; egyelőre fenn kell tartani az állami beavatkozás lehetőségét. — Ha bérleti szerződésbe kerülnek a kisebb üzemek, kft.- vé szerveződnek a regionális üzemigazgatóságok, akkor mi lesz a vállalati központ szerepe? — Az átalakulással járó jelentős létszámcsökkenés alapvető költségtakarékosság is. A meglévő szellemi, szakmai tőkére azonban szükség van, a központnak továbbra is végeznie kell a kft.-k szakmai, adminisztratív irányítását. A termelésfejlesztés és kutatás sem lehet a vállalkozói réteg feladata, ezt is el kell látnia valakinek. — Hogyan képzelik az átalakulás második ütemét? — A megmaradó állami irányítású átalakul részvénytársasággá, a kft.-k megerősödése és önállósága mellett. Nemzetgazdasági szinten egy konszernné szerveződés lehetősége körvonalazódik. — Ez viszont ismét a monopolhelyzet kialakulásához vezet. Tehát futunk egy kört? — Ebben az esetben a konszernné válás nem jelent monopolhelyzetet; csak koordinációs felügyelet lesz, és csak az exponált területek (pl. a Balaton) ellátása történik irányítottan. — A vállalati privatizáció mellett él és virul a magánszféra. Ezt mennyire vette számításba a vállalatátalakítás? —A vállalati bérleti szerződéses formával, a kft.-alakításokkal végre kialakulhat az áhított piaci versenyhelyzet. A Sütév több évi eredményes gazdálkodásának köszönhetően korszerű, jól felkészített üzemek vehetik föl a versenyt. — Az alapellátásban piac? Ennek árfelhajtó hatása lesz. Ezzel pedig tovább gerjed az infláció. Lehet ez ma vállalati érdek? —A működési terület meghatározott. Ma felelőtlenség lenne a kenyérellátást teljesen kitenni a piaci körülményeknek. Éppen ezért lényeges az önkormányzatok szerepe: stabilizáló hatással lehetnek árkérdésekben. Az ötvenszázalékos törzstőke a biztosítéka annak, hogy árgerjesztő kft.-érdek ne érvényesülhessen. — Örökzöld témaként ismét az áraknál tartunk. A begyűrűző áremelkedések nem kerülték el a Sütévet sem. Jelenlegi átalakulásuk mennyire szolgálja egy szolidabb árpolitika kialakítását? — Az átalakulási folyamat által feltáruló tartalékok elvezethetnek egy szolidabb árpolitikához. Fel kellene azonban számolni a gabonaipar monopóliumát, közelebb kellene kerülni a termelőkhöz. Célszerű volna a termelés olyan integrációja, hogy közös működtetésű lenne a malom a gabona termesztőjével és a késztermék előállítójával. Akkor a nyereség visz- szaosztása is megvalósulhatna. Addig viszont a mezőgazdaságot sújtja minden áremelkedésből fakadó harag. A jelenlegi monopóliumok megszüntetésére egyetlen kiút a közösen alakított termelői-feldolgozói kft. — Mégis mire számíthatunk a közeljövőben? Lesz-e áremelkedés? — A Somogy megyei GMV jelzése szerint várhatóan mintegy 24 százalékkal fog emelkedni a malmi l-es búza felvásárlási ára. Ezt a GMV a nekünk adott lisztben érvényesíteni fogja, tehát vállalatunknak mintegy 35 millió forintos költségnövekedést jelent. Ezt a vállalati nyereség terhére nem lehet lenyelni. Ha emelkednek a lisztárak, sajnos, emelni kell termékeink árát is. Természetesen ezek kormányzati szintű döntések. Talán még a tavalyi kombájndemonstrációkra emlékeznek mindazok, akiknek kezében a döntés. Akkor egyértelműen megfogalmazódott, nem veszélyeztetni akarják a termelők az ország kenyerét, csak a termelés jövedelmező biztonságát akarják. Holnap-holnapután megkezdődik az aratás. De hogy ősszel legyen vetés is, ahhoz már, végre, közmegegyezésre van szükség! Mészáros Tamás A panaszok nyomán KORAI ZÁRÓRÁK Több panasz is érkezett szerkesztőségünkbe, miszerint a kaposvári Honvéd utcai ABC és a Zselic Áruház csökkentette nyitvatartási idejét, az eddigi 19.30 óra helyett 19 órakor bezár mindkét bolt. Ráadásul a két üzlet ugyanazt a vevőkört szolgálta eddig is. Az okokról kérdeztük az áruházak vezetőit. A létminimum alatt? A Honvéd utcai ABC szerződéses üzemeltetésben működik, üzletvezetője Frányó Ferenc. — Dolgozóink közel 90 százaléka vidéki. A Kapos Volán 19.45-kor indítja járatait, ha erről a buszról lemaradnak, csak késő este, 11 órakor tudnak hazautazni. Tisztában vagyunk azzal, hogy Kaposváron az élelmiszerüzletek este 7 óra után már nincsenek nyitva, de nem tehettünk mást. — A város második legnagyobb forgalmú boltja az önöké; miért nem éri meg a kései nyitva tartás? — A jelenlegi gazdasági szabályozórendszer nem teszi lehetővé, hogy meg tudjuk fizetni azokat a dolgozóinkat, akik vállalják a túlórát. 4400 forintért napi 8 órát kell dolgozni, amikor 5000 forint a létminimum. De ^fizetést emelni nem tudunk, mert az üzemeltetési költségeket is ki kell gazdálkodni ,és a Kaposkernek is több milliót kell befizetnünk, mert szerződéses üzlet vagyunk. — Csökkentett létszámmal talán jobb fizetéseket tudnának biztosítani... — Ez az üzlet 16 munkahelyes, váltóműszak miatt 32 ember mindenképpen kell, és akkor ott van a szombati munkanap, ott vannak a szabadnapok, a szabadságok és a táppénz. 41 főt alkalmazunk, ennél kevesebb emberrel nem lehet a vásárlókat tisztességgel kiszolgálni, mert elvárják, hogy legyen kosár, a vitrin is fel legyen töltve, a pultnál és a pénztárnál se kelljen sorba állni. Valamit valamiért A Zselic Áruház igazgatója, Antal János: — Még mielőtt csökkentettük volna a nyitvatartási időt, felméréseket végeztünk. A pénztáron keresztül ellenőrizni tudtuk a vásárlók számát. 19 óra után csak néhány vásárló volt, így nem érte meg a késői nyitva tartás, egyrészt a dolgozók miatt, akik közül sok vidéki, másrészt a költségek miatt. Az energiafogyasztásunk többe került, mint amennyi a bevételünk volt. — Nem tudták volna a Honvéd utcai ABC-vel közösen megoldani a nyitva tartást, akár hetente váltva egymást? — Mi lakótelepi bolt vagyunk. A forgalmunk reggel és este éri el a csúcsot, aztán fokozatosan csökken. Húsz-harminc ember miatt ekkora áruházat nem érdemes nyitva tartani; aki este 7- ig nem tud bevásárolni, az magára vessen. Nyugaton ez úgy működik, hogy egy áruház este is nyitva tart, a 15 százalékos felárat rögtön a számlához írják. Valamit valamiért. Marad a vágta Lehet, valóban nem éri meg, hogy egy nagy áruház a késő esti órákig nyitva tartson. De az is elfogadhatatlan, hogy egy megyeszékhelyen egyetlen, estig nyitva tartó üzlet ne legyen, ahol alapvető élelmiszereket lehet vásárolni. A helyzet az iparcikk- és ruházati üzleteknél még rosz- szabb, ezek a boltok ugyanis már fél hatkor bezárnak, miközben a legtöbb munkahelyen a munkaidő fél ötig tart, Még egy óra sem jut arra, hogy körülnézzünk az üzletekben. Marad a munkaidő alatti bevásárlás... (Hunyadkürti)
