Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-14 / 43. szám
1990. június 14., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — EZ VAN! 13 Lakjon a saját szigetén! Portsmouth, Nagy-Bri- tannia: Az eredetileg katonai célokra épített objektumot — a brit partok közelében — luxusszigetté átalakítva hatmillió fontért árulja a gazdája, Roger Penfold. A 400 főnyi katonaság és 49 ágyú befogadására épült létesítményt két és fél évi munkával alakították át. A borsos ár magába foglalja a kiképzett személyzetet, a yachtokat, a helikoptert és a világítótornyot is. Prof. telefonbetyár A BUKARESTI SZÖRNY Az év legnagyobb közönség- sikerével számolhat az a washingtoni bíróság, amely Richard Berendzen hírneves csillagász, az amerikai űrkutatás hivatal szakértője, a galaktikák és a bolygóközi utazások szak- tekintélye, az ufo-vizsgálatok- kal megbízott tudóscsoport tagja, az American University, a főváros nagy hírű egyeteme rektorának ügyét tárgyalja június végén. A vádlottak padján ugyanis személyében—a Baltimore Sun kifejezésével — egyszatír, egy telefonbetyár ül. A történet igazi bulvárszenzáció. Azzal kezdődött, hogy a Washington közelében lévő Fairfax ifjú hölgytagjai, akik a baby-sitter, gyermekfelügyelői állásra vártak, egymás után kapták hirdetésükre az obsz- cén telefonajánlatokat. A hang kulturált volt, a mondatok szabatosan szerkesztettek, akár tanítani is lehetett volna a leendőpedagógusoknak. Hanem a mondanivaló... Az ismeretlen telefonálót tehát feljelentették a rendőrségen. Az ügyet egy fiatal hadnagyra bíztak. Mivel nem talált használható nyomot, ő is feladott egy jól hangzó baby-sitter hirdetést. Előzőleg azonban engedélyt kért a megadott szám lehallgatására. A csapda bevált. A kellemes ,.ajánlattevő" bejelentkezett. Megállapították, hogy a hívás az egyetemről jött. A bomba ezután robbant: a szám azonos a rektor különte- lefónjával. S a készülék mögött sem más ült, mint a nagy tekintélyű tudós. Vagyis tetten érték. A prof. felállt, és benyújtotta lemondását. Távozása azonban inkább menekülés volt, egyenesen a John Hopkins Egyetem szexuális betegségeket gyógyító klinikájára. A rektori lemondást elfogadták, az egyetemi tanács azonban retteg a gondolattól, hogy mi lesz, ha a profnak eszébe jut, hogy itt a vizsgaidőszak, és neki dolga van a csillagászjelöltek köreben. Kilométeres sorokban tolong a nép — munkások, vidékről felhozott parasztok, szervezett diákcsoportok, ráérő nyugdíjasok, elképedt értelmiségiek —, hogy közelről megszemlélje, megtapintsa a román álmok netovábbját, Ceausescu szerint a Népházat. Az Europeo szerint a szörnyet. ,,A szörny teljesen fehér, észak-koreai stílusjegyeket hordoz, s emiatt nagyon tetszene Kim Ir Szénnek, a Conducator legjobb barátjának. Tele van gipszfigurákkal, mint a versaiiíes-i kastély, de háromszor nagyobb annál. A Pentagonhoz méltó biztonságra tervezték, de a Pentagon elbújhat mellette. De hát mire is jó ez a gigantikus szörny? — teszi föl a kérdést a termek egy részében engedéllyel bóklászó riporter. A választ azonban ő sem tudja. Mint ahogy senki sem tudja. Az építésznő sem, akit úgy mutat be a lap, mint a Kárpátok (egykori) géniuszának kegyeltjét, hiszen olyjnódon „nyerte el” ezt a pályázatot, hogy korábban semmi említésre méltó épületet sem csinált, az építészkar tanárainak szavával: „még csak tyúkólat vagy portásfülkét sem”. Fantáziáját tehát szabadon engedhette, ám a kezét Ceausescu vezette. A pénz és az anyag nem számított. „A titkok palotájában legenda és valóság találkozik, a látható mellett ott a rejtett, mint a fáraósírokban. Úgy is épült, mint a piramisok, az emberi erő esztelen használásával —húszezren dolgoztak rajta, naponta —, s apokaliptikus költséggel, állítólag 20 milliárd lejbe került." Az építésznő így kommentál: „De hat az Escorial, Versailles és a Louvre is a nép nagy erőfeszítésével épült...” A szörny kétségkívül tökéletesebb: három titkos kijárata is van, és a Vezér liften menekülhetett volna az atombiztos óvóhelyre. Az a szörny ment, ez itt maradt. És nem tudják, mit kezdjenek vele, tehát mutogatják; fejétől a farkáig 100 méter, a farkától a fejéig 150 méter... A nevetes gyógyít Az emberiség jelentős része meg van győződve afelől, hogy a nevetés a gondtalan élet boldogító ajándéka. Frank Farrelly amerikai pszichológus szerint a nevetés — gyógyszer. A lélekbúvár ezért evangélizációs körutat tesz a világban, és magához hívja a csüggedőket. Az olasz fővárosban tartott bemutató kezelésen részt vett a sajtó is, és mint a La Repubblicából kitűnik, jól szórakozott a terápián. Farrelly doktor egyik páciense például arról panaszkodott, hogy valamiféle belső hang minden cselekvésében meggátolja. „Egy csomó nő éppen ilyen gátlásost keres, mint te.” „Nem, doktor, nem ez a bajom. Inkább az, hogy nem vagyok képes kiadni magamból az alkotóerőt.” „Talán azért nem tudod, mert ilyen nincs is benned.” „Á, dehogy, tele vagyok energiával.” „Ki mondta ezt neked, a mamád?” „Belülről hallom.” „Rosszul hallod. Te ugyanis annyira unalmas fickó vagy, hogy még a saját belső hangjaidra is elalszol. Na már most, képzeld el, hogy milyen unalmasnak találnak azok az emberek, akikhez közeledsz! Voltaképpen őket is elaltatod. Sőt, az imáid is hiába valóak, mert a fohászkodásod közben elalszik a jóisten.” „De hát én föl akarok ébredni" — mondja a beteg nevetve. Ilyen egyszerű. Legalábbis a demonstráció szerint. A módszer: „A kezelő pszichológusnak tulajdonképpen az ördög ügyvédjévé kell válnia ahhoz, hogy megszemélyesítse a páciens lelki baját, mert csak így reménykedhet, hogy megszabadítja tőle a betegét.” Hogy ez nem mindig sikerül? Farrelly doktor szerint: „Még a Megváltó sem gyógyított meg mindenkit.” Állati kéj Nehezen hihető, hogy az állatok közül a csigák azok, amelyeknél először lépett fel a törzsfejlődés során a szaporodási aktus mellett jelentkező jellegzetes szexuális magatartás. Az ugyancsak puhatestű kagylók — bár váltivarúak — még igazi remeteéletet élnek; érett ivarsejtjeiket egyszerűen a környező vízbe ürítik. Egészen más a csigák esete, amelyeknél emberi szemmel nézve szinte perverz szerelmi életet tapasztalhatunk. A közismert éti csigáknál például minden szokatlan. Az ivarmirigyek a csigaház vége közelében helyezkednek el, innen egy bonyolult csatornarendszer vezeti el az ivarsejteket és a kísérő váladékot. Ha a hímnős csigák egyikét „szerelmi” aktus közben megvizsgáljuk, akkor a csiga a „férfiasság” megtestesítőjeként hat. Óriási, kidugható párzószerve van, udvarlása heves és szenvedélyes. A vad szerelmi tánc végén mindkét partner felágaskodik, ide-oda inog, sőt cuppanáso- kat is hallat, a végsőkig felizgatott csiga pedig egy mésztőrt döf szerelmesének testébe. Más csigafajok mésznyilakat lőnek — tatalomra — partnerükbe, de a a nyilak messze elkerülik a partner ivarnyílását. Ezen izgalmas jelenet után a sebesült láthatóan összehúzódik a fájdalomtól; azt hihetnénk, hogy kéjgyilkosság történt. Ehelyett azonban a partner is izgalomba jön, s ezt csak fokozza az, ha a partnerének nyila eltalálta, szintén szerelmi tőrt döf vagy nyilat vet. Végül mindkét egyed, sok testvonag- lás után, hímtagját a partner ivarnyílásába vezeti. A kölcsönös megtermékenyítés, amelyben mindkét partner egyidejűleg hím és nőstény is, néhány percig tart. A fejlődésnek ezen a fokán találkozunk először azzal — a gerinceseknél gyakoribb — megfigyeléssel, hogy a szerelmi aktusban a fájdalom és a gyönyör harmonikus egységbe vegyül, és a nemi izgalom tetőfokán az izgalom- és idegfeszültség robbanásszerű kisülést (orgazmust) mutat. Noha ezek csak megfigyelésen alapuló analógiák, a szerelemben egyesült csigák izgalmi állapotát aligha lehet másként értelmezni. A kerti kártevőként ismert meztelen csigák szerelmi játéka egy faágról leereszkedő nyálkafonalon függeszkedve zajlik le. Egy tengeri csigánál 5—6 partnerből álló párzási láncolatot figyeltek meg. Az első állat itt csak nőstényként szerepel, a következő az előtte levőt rendes hímként kezeli, a sor végén lévő pedig kizárólag hímként viselkedik. Képünkön: az egyre hevesedé násztánc egy pillanata az éti csigánál. Sikertelen mutatvány Martigny, Svájc: Daniel Schwaller, a 44 éves francia kaszkadőr telibe találja az egymás tetejére helyezett személyatók gúlájának csúcsán állót május 6-i sikertelen mutatványa során. A nézőket így is elkápráztatta a bemutatójával Schwaller, aki karcolás nélkül szállt ki összetört autójából. A japánok padot cserélnek Aranykor elé néznek a japán asztalosok. Az oktatási minisztérium döntött: ki kell cserélni a padokat valamennyi iskolában, mert alacsonyak. A tervet a legrövidebb időn belül végre kell hajtani, bár az nem kapcsolódik a nevelés semmiféle részletkérdéséhez sem. Egyszerűen arról van szó, hogy a mostani generáció kinőtte az elődökhöz szabott garnitúrát. A szakemberek szerint a gyors növés a japán jólét következménye, közelebbről az ősök egyoldalúbb táplálkozását felváltó változatosabb étkezésé. Ma például a 17 éves fiúk átlagos testmagassága 170 és fél centiméter, kerek tízzel több, mint 1926-ban a hasonló korú elődöké. Nem csekély elégedettségre ad okot, hogy már csak 2 és fél centiméterrel maradnak le,a nagy riválistól, az Egyesült Államoktól. Mielőtt bárki kétségbe vonná e tény össznemzeti örömforrását, annak emlékeztetőül fölidézik Toshiki Kaifu miniszter- elnök márciusi találkozását George Bush elnökkel, amikor a téve a képébe vágta a nemzetnek, hogy az 1,65 találkozott az 1,88-cal. Az egyik diplomata meg is jegyezte: „Semmiképpen sem manipuláljuk a közvéleményt. A politikusaink alacsonyak, és ezen nincs mit szépíteni.” Természetesen nemcsak a férfiak, hanem a nők is, hiszen a mai lányok a nagymamájukat átlagosan 7,5, a mamájukat 3 centiméterrel máris túlnőtték. Aminek egyenes következménye, hogy az All Nippon légitársaság 3 centivel emelte a légikisasz-szo- nyok testmagasságának minimumát; már csak 160 centiméter fölött lehet munkát vállalni és repülni.
