Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-08 / 11. szám

1990. május 8., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 Sörgyári forró napok Autószalon lesz Kaposváron? Túlkínálat a használtautó-piacon (Folytatás az 1. oldalról) — Az üdítőgyártás térségből való kiszorulása rendkívül sú­lyos következményekkel fog járni — kapcsolódott a beszélgetésbe Kőfalvi István, a vezérigazgató kereskedelmi helyettese. — Szeptember 1-ig ugyan még „elmegy” a Balatoni sör, de aztán vagy 100 ember­nek nem lesz munkája. Ezeken a 21 éves gépeken csak man- gót vagy kiwit tudnánk tölteni, ezekből pedig teljesen telített a piac. S aki üdítőt hoz a Balaton partjára, az fogja majd a sört is eladni. Ezért is létkérdés 100 család számára: lesz-e privati­záció, vagy sem. Fonyód ha­sonló helyzetben van. A fonyódi vizet a világon széles körben kiajánlottuk, bevezettük, s az komoly névet szerzett magá­nak. Üveges kiszerelésben azonban eladhatatlan. Az új gépsor pedig 100 millió forintba kerülne. — Egy óránként 30 000 do­boz töltésére képes, gépsort már vásárolt az új tulajdonos — tette hozzá Simon Imre, az üdí­tőiparért felelős osztályvezető. Ezzel évi 90 millió doboz üdítőt, elsősorban' Pepsi Colát tud­nánk megtölteni. Úgy tűnik, ez nem lenne rossz üzlet a Nagykanizsai Sörgyár számára. A dolog azonban nem (Folytatás az 1. oldalról) lehetnek időlegesen egymás ellenfelei azok is akik egyéb­ként számos-fontosabb kér­désben egymás szövetsége­sei. Kisebbségi szerep Az ellenzékkel már bonyolul­tabb a dolog. A mindenkori ha­talomgyakorlókat sohasem fog­ja teljes egyetértés övezni és a politikai élet demokratikus mű­ködésének nélkülözhetetlen feltétele az, hogy a hatalmi küz­delemben valamilyen módon alul maradók (például mert ki­sebbségi véleményt képvisel­nek) is hallathassák hangjukat, részt vehessenek a politikai kö­zéletben. Ellenzéki helyzetben lenni korántsem jelent örökké ki­sebbségi szerepet. (Elegendő talán a jelenlegi parlamenti kép­viselők nagy részének eddigi politikai életútjára gondolni.) Azokban az országokban, ahol a politikai intézményi szerkezet lehetővé teszi a különböző irányzatok, pártok rendszeres megméretését; ott egy-egy poli­tikussal élete folyamán gyakor­ta előfordul, hogy a politikai sze­replés mindkét oldalát átélheti; épp olyan valószínűséggel le­het miniszter, mint ahogyan el­lenzéki figura. Mindez a válto­zások normális részeként a demokrácia egyik feltétele. Úgy tűnik, hogy e finomságok és különbségtételek megtanu­lása hosszú folyamat lesz Ma­gyarországon — s ez teljesség­gel érthető is. A tavaszi válasz­tások után egy időre leosztód­nak a szerepek; lesz három kor­mányzati felelősséget viselő párt és lesz másik három, ame­lyek képviselőinek módja nyílik — hazai viszonyok között — a parlamenti ellenzék szerepé­nek gyakorlására. Az is kétség­telen azonban, hogy e három utóbbi párt között (SZDSZ, MSZP és a Fidesz) attól még je­lentős különbségek vannak — és lesznek — mert ők jelenleg egyaránt ellenzéki politikai erő­kent léteznek. A képet még to­vább bonyolítja annak felveté­se, hogyan minősítsük majd azokat a pártokat, akik be sem jutottak a parlamentbe? Nyil­vánvalóan azok, akik túlélik önnön választási vereségüket ilyen egyszerű — elvégre Ma­gyarországon vagyunk. A feb­ruárban elindított privatizáció ugyanis még nincs rendben, s példaértékű vajúdásra már felfi­gyeltek széles e hazánkban. Tegnap az állami vagyonügy­nökség ügyvezető igazgatója, dr. Tömpe István is ellátogatott Siófokra és Fonyódra, hogy személyesen győződjön meg a helyzetről. Az hamar nyilvánva­lóvá vált, hogy kiárusításról, el­kótyavetyélésről szó sincs: az ausztráliai üzletember tette a legkedvezőbb ajánlatot. Óriási pénzt fektetne a korszerűsítés­be, nem bocsátana el dolgozó­kat. Az áru eladására már elő­szerződéseket kötött, és a nye­reséget nem vinné ki az ország­A Vöröskeresztes világnapon a hazai szegénység megsegí­tésére kívánja irányítani a fi­gyelmet, s akcióival is a rászo­rulókat támogatja a Magyar Vöröskereszt, a május 8-án in­duló rendezvénysorozatával. A magyar segélyszervezet válto­zatlanul 146 millió forint költség- vetési támogatást kap a kor­mánytól, így a segélyező tevé­kenységéhez szükséges nö­vekvő anyagi alapot részben és továbbra is tevékenykedni szeretnének majd egyértel­műen meg fogják fogalmazni politikai álláspontjukat mind a kormányzati hatalmat gyakor­lókhoz, mind pedig az ellenzéki pártokhoz képest. S ez utóbbi viszony nyomán lesznek majd akik a parlamenti ellenzékiek politikai ellenzékei lesznek — a szélesebb értelemben vett kö­zéletben. A szavazás csak egyszeri ítélet E vázlatos áttekintés is alkal­mas talán arra, hogy előre jelez­hessük: az érdeklődő állampol­gár nem lesz könnyű helyzet­ben az elkövetkező időkben. Figyelmét kénytelen lesz meg­osztani a többszörösen tagolt politikai erők között — és az ál­landóan változó politikai erővi­szonyok közepette kevéssé re­mélheti biztosítottnak állás­pontja változatlanságát. Akik valamelyik párthoz szervezet­ten tartoznak, azoknak vélemé­nye és magatartása együtt fog mozogni pártjukéval, hiszen ők is valamelyest alkotó tényezői e mozgásnak. Jól tudjuk azonban azt, hogy az összes párt együt­tes tagsága nem éri el még a választási jogosultak számá­nak tíz százalékát sem. Ezért az igazi talány ma még a magát politikailag meg nem nevező óriási többség minősítésének a kérdése. Rendkívül nehéz megjósolni azt, hogy a lakosság ellenzéki, kormánypárti avagy érdektelen, semleges észjárás és érzelemvilág jegyében vi­szonyul-e az új hatalmi struktú­rához. Fia kiszámoljuk, hogy az első fordulóban (amikor még pártok­ra szavaztak) mekkora volt a támogatottsága ama három pártnak, amelyek most kor­mányzati koalícióra lépnek, akkor azt láthatjuk, hogy kb. 2 millió százezer választó támo­gatta őket. Az ellenzéki hármas pedig szintén valamivel több mint kétmillió szavazatot ka­pott. Igaz, a választópolgárok nem is koalícióra nem is ellen­zéki pozícióra hatalmazták fel pártjaikat; mégis érdemes azonban e fenti számokon el­gondolkodni. Tény, hogy a sza­vazói magatartás: egyszeri vá­ból, hanem további fejlesztésre fordítaná, illetve szállodákat építene belőle. Nem csodálkoz­hatunk azon, hogy dr. Tömpe István nagyon kíváncsi volt a dolgozók véleményére — bizo­nyos, hogy nem ők terjesztik a félreértésre és egyhelyben to- pogásra alkalmat adó gondola­tokat. A telep lelkében — boszor­kánykonyhájában, vegyészek között jártam, akik arra hivatot­tak vigyázni, hogy az itt „csa­polt” Pepsi Cola minősége megfeleljen a világszabada­lomnak. Álljanak itt az ő gondo­lataik: Gőgösné Batiz Erzsébet ve­zető laboráns: — Tragikusnak látom a helyzetünket. Végzett­saját magának kell előteremte­nie. Ezért akcióihoz minden jó érzésű állampolgár és szerve­zet segítségét kéri. Erről hall­hattak az újságírók a szervezet — a vöröskeresztes világnapot megelőző — hétfői sajtótájé­koztatóján. A hazai szegényprogramjá­nak megvalósításában számít e szervezet a társadalom segít­ségére; a világnapra például 30 ezer nyereménysorsjegyet lasztói ítélet. S mindebből egyáltalán nem következik, hogy az új kormányzatnak ele­ve számolnia kellene kétmilliós potenciális ellenzékkel. Hiszen azok, akik valamely más pártra szavaztak, egyáltalán nem biz­tos, hogy nem fogják támogatni az új kormányt, üe az ellenke­zőjén is el kell töprengeni; ugyanis a választói bázis egyál­talán nem automatikus támasz- téka a majdani koalíciós kor­mánynak. Vagyis: a közeljövő kormány­zatának lehet nagyobb is, meg kisebbis az ellenzéke, mintamit eme 2—2 milliós ide-oda meg­osztottság kifejez. Az emberek nagy valószínűséggel a kormá­nyzati döntésektől függően fog­nak kormánypárti, ellenzéki avagy tökéletesen érdektelen szerepeket választani. Ez a többpárti struktúra ugyanis tú­lontúl fiatal ahhoz, hogy a tava­szi pártválasztások eredmé­nyeit hosszabb távon is megha­tározó erejűnek véljük. A vá­lasztás szabadsága, a sokpárti kínálat még friss élmény; a poli­tika és a politikusok utálata és a velük szembeni bizalmatlanság viszont nagyon is erősen meg­gyökerezett, s több generáció életében megtapasztalt hagyo­mány. S éppen e bizalmatlan­ság folytán nagyobb a készte­tés a csöndes, elfojtott, morgo­lódó, házi sütetű ellenzéki sze­repre, mintsem a kormányzat aktív támogatására. (Ez utóbbi amúgy is gyanús, mert legin­kább a politikából élők „kivált­sága” szokott volt lenni.) Az újabb erőpróba: a helyhatósági választások Mindeme — elvontnak látszó — elmélkedésnek nem is oly soká nagyon is gyakorlatias és mindennapi jelentőségét fogjuk átélni. Mihelyst fölállnak a köz­pont hatalmi szervek azután nyomban át fog tolódni a politi­kai küzdelmek súlypontja a helyhatósági választásokra. Valamennyi magát komolyan vevő politikai erő ugyanis tisztá­ban van azzal, hogy a tavaszi választásokon a rendszervál­tásnak csak a felső régiókban megvalósítható része történhe­tett meg. Az igazi változást ségemmel nincs lehetőségem elhelyezkedni a környéken. Somogyi Ildikó és Hadolás Il­dikó laboránsok: — Vegyész­ként még tanulni szerettünk volna — félő, hogy erre már nem lesz lehetőségünk. Kasza József laboráns: — A gépek szörnyen rossz állapot­ban vannak. Csak megfeszített munkával tudta eddig is elérni a kollektíva, hogy a minőség ellen ne merüljön föl kifogás. Nánási Lászlóné, a Pepsi Cola megbízott üzemvezetője: — Valamennyien tudjuk, hogy nem lesz munkánk, ha nem si­kerül végrehajtani a vállalati ta­nács döntését. bocsátott ki. A 30 forintos sors­jegyek eladásából befolyt ösz- szegből a rászorulókat segítő akciót támogatják. Ugyancsak az anyagi alap gyarapítását cé­lozza a Segíts, hogy segíthes­sünk a rászorulókon elnevezé­sű alapítvány. Az OTP félmillió és a Vöröskereszt 100 ezer fo­rintjából induló alapítvány nyi­tott; az MNB-219-98007-760- 1721 csekkszámra bárki ado­mányozhat.) azonban az hozza ha majd a száznál több város és az ezer­nyi falu vezérkara is lecserélő­dik; majd ennek nyomán pedig a kulturális, egészségügyi, köz­lekedési, helyi gazdasági szer­vezetek alkalmatlan vezetőit is leváltja a sors. A helyhatósági választások­nak nem lesz majd akkora zaja, nem lesz annyi plakátja és tévé­reklámja, mégis az emberek jobban fogják tudni, hogy őket érintő — szolgáló változásokról lesz szó. A helyi küzdelmekben egészen más módon vetődnek majd föl az ellenfél — ellenzék —ellenség — problémák. Saját településeiken a leendő válasz­tók összehasonlíthatatlanul- jobban meg tudják ítélni azt, hogy ki a legalkalmasabb közü­gyeik intézésére. Tagadhatat­lan annak is ajelentősege, hogy az egyes jelölteket mely pártok támogatják, s az is valószínű, hogy a már hatalmi helyzetben lévő pártok jelöltjei előnyösebb helyzetben lesznek. Mégis, a fordítottja is megfontolandó: a pártokat is erőteljesen minősíti majd az adott város, falu közössége előtt az a tény, hogy mennyire tudnak hiteles, elfo­gadott személyeket megnyerni jelöltnek. Ebből pedig fura kom­binációk alakulhatnak majd ki; kormánypárti szavazók ellen­zéki helyi jelölteket támogat­nak, ellenzéki pártok szavazói nyugodt szívvel fogadnak el kormányzópárti jelölteket — ha őket látják alkalmasabbnak. Vagyis: a ma is eléggé bonyolult belpolitikai képlet további met­szeteiben válik még tarkábbá, mindez pedig valamennyiünk számára tanulási folyamát. Megtanulhatjuk — akár alakíta­ni is — azokat a közállapotokat, ahol is az ember végre magától döntheti el, hogy kit és mit támo­gat, minek-kinek lesz barátja vagy ellenzéke. S még ha fárad­ságos és hosszú is ez a tanulási folyamat, még mindig jobb (és európaibb) annál, mint amikor az ember szándékától függetle­nül — mások és másutt — dön­tötték el, hogy ellenfél vagy el­lenzék legyen belőle. Az alatt­valónak általában nincs választása. Kéri László politológus A magyar autós örök bi­zonytalanságban él. Már nemcsak az nyugtalanítja, lesz-e alkatrész, hanem az is túl tud-e adni kedvencén, ha eljön a búcsú pillanata. — Egyre nehezebben teheti ezt — legalábbis azon az irreá­lis áron, amelyen még sokan most is szeretnék eladni jármű­vüket. Túlkínálat van a hasz­náltautó-piacon. Január óta 20 százalékkal csökkentek az árak — mondja Karg Ferenc kapos­vári használtautó-kereskedő. — Nemrég még hiányról beszéltünk... — A túlkínálatot elsősorban a mintegy 70 ezer nyugatról be­hozott autó idézte elő. . Ezeket már nem csak kemény valu­táért, hanem forintért is lehet kapni. Igaz, amióta az áfát be­vezették, a korábbinál jóval kevesebben hoznak be egyéni­leg autót a Lajtán túlról. Vásári árrekordok — Ezért tűntek el az ön tele­péről is a nyugati kocsik? — Közvetlen kapcsolatban álltam nyugati kereskedőkkel, akiktől különböző típusú autót vettem át bizománybán. Hét hónapon át volt megfelelő a ke­reslet. Mit tagadjam, magam is megtaláltam a számításomat... Az utóbbi időben azonban — a kényszerű magas árak miatt, melyeket az áfa okozott, — szinte teljesen visszaesett az érdeklődés. Abbahagytam. Nem tarthatom a nyugati part­nereket abban a hitben, hogy elmegy az áru, amikor nem így van. Tudja, ha a piac kívánja, tudni kell váltani. — Most milyen sebességre kapcsolt a piacon a gyors tempóhoz szokott egykori versenyző? — Igyekszem elkerülni a szélsőségeket; tisztességgel megmondom az eladónak, mennyiért lehet túladni a jármű­vön. Csak olyan áron veszek át autót, amiért valóban eladható. Nem indulhatok ki azokból az időnként még tapasztalható szélsőségekből, amelyek he­lyenként—főként a hétvégi vá­sárokon — elő-előidézik az ár­felhajtást. Ez azonban nem tart sokáig. Szerencsére tesztjeim eddig mindig bejöttek. A tényleges ál­lapotnak megfelelő értékelést bizonyára annak köszönhetem, hogy 14 éves korom óta foglal­kozom gépkocsival, több mint kétmillió kilométert vezettem és verseny közben is megismer­kedhettem a négykerekűekkel. Ötszáz méter vezetés elég ah­hoz, hogy „megérezzem”, mi­lyen műszaki értékű kocsival van dolgom. Persze nem elég ma már csak műszaki oldalról szemlélni a használtautó-pia­cot. Az emberek pénztárcájá­hoz is igazodni kell, mert az egyre laposabb. Ezért döntöt­tem úgy, hogy beszámítom az eladott kocsi árát, ha az eladó egyben vevő is nálam, és még 50 százalékos OTP-hitelt is adok, ha ezt igényli. Talán e két tényezőnek közsönhető, hogy soha sincs dugig a telepem —- noha nemcsak a legkereset­tebb típussal, a Ladával, a Sza­marával foglalkozom. Az autó eszköz és nem cél — Azt mondják, hogy mi, magyar autótulajdonosok egy kicsit beleesünk autóink­ba: nem sajnáljuk érte az ál­dozatot. Azt is hallottam, hogy ez már időnként szélső­séges, sőt veszélyes mérete­ket is ölt: vannak családok, amelyek a nyugati kocsit nyö­gik és talán még a gyerekeik is a fölvett kölcsönök részle­teit fogják fizetni. Igaz ez? —Van ilyen, ám úgy érzem, a választék bővülésével — külö­nösen, ha a Suzuki és az Opel hazai összeszerelésben is kap­ható lesz — az autó egyre in­kább lekerül a piedesztálról, valóban eszköz és nem cél lesz. Az a 20 százalékos ár­csökkenés, amiről beszéltem, már ezt jelzi. Egyre többen csak azt adják meg érte, amit való­ban megér. — Ebben a gyorsan változó helyzetben milyennek látja az autókereskedelmet és a saját jövőjét? — Minden vágyam, hogy Kaposváron autószalont nyis­sak. Azt tervezem, hogy közvet­lenül a gyáraktól szerzem be az autót, kiiktatom a közvetítőket, azaz olcsóbban adhatom a ko­csikat. Szerintem nincs szük­ség olyan nagy szervezetekre, mint a Merkúr. A csalódott autós A jövő a kis autókereskedé­seké — mondja Karg Ferenc és fölemeli a közben megcsörrent telefonról a kagylót. Valaki va­donatúj kis Polskit ajánl. Karg következetes az előzőekben mondottakhoz és közli, hogy legföljebb csak 200 ezerert megy el. Ennyiért hajlandó be­venni. A telefonáló hangja csa­lódott le,$z. Úgy látszik, többet remélt. Ő még nem jött rá arra, amire a kereskedő: le kell száll­ni a fődre. Egyébként a földön hever az az életnagyságú fél autó is, amely nemreg még a kerítés fölé magasodva hívta fel a figyelmet a Karg-cégre. Most azt sugallja: semmi sem örök. Még a használtautó-árak is vál­toznak az eladók bánatára, a vevők örömére. Szegedi Nándor Az ellenségtől az ellenzékig Kinek jó ez így, uraim? Czene Attila A magyar szegényekért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom