Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-26 / 27. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP— KÖRNYEZETÜNK 1990. május 26, szómba • • Ünnep Ide nézz csak, oda nézz csak, Nem mese, valóság. Kinyíltak az ablak alatt. A pünkösdi rózsák. Kinyíltak az ablak alatt, A pünkösdi rózsák, Ünnepel a szeretet és Ünnepel a jóság. Kertész bácsi, kertész bácsi, Ide kérek százat; Hadd vigyem el, hadd vigyem el Az Édesanyámnak. Szarka Zoltán tanuló így kezdődik Fotó: Gyertyás László ANAGRAMMA A névjegylapokra írt betűket rakjáto helyes sorrendbe egymás mellé, és a) egy magyar költő vezetéknevét b) a költő születésének helyét és c) egyik költeményének címét kapjá tok eredményül. Májusi kirándulás Egérkéből világsztár Elmúltak a fagyosszentek, szerencsénkre fagyok nélkül. Elmúltak a májusi kánikulai napok is, a harmadik hétvégére — néhány fokkal hűvösebb lett. Ezúttal nem ketten, hanem hárman robogtunk az autóval az erdőbe. Mikor a simonfai tetőre értünk, Andris szomorúan állapította meg: — Néhány nappal ezelőtt milyen szép fehérek voltak az akácfák, most meg milyen csúnyák lettek. — A csaknem harminc fokos hőség leégette a virágokat, Andriskám, csak rövid ideig virítottak—jegyeztem meg. A bőszénfai majornál az út melletti akácfa fehér virágai derűsebb hangulatot ébresztett az unokámban. A szemben lévő erdőre mutatva, szakszerű magyarázatba kezdett: — Látod, nagyikám — mert ő volt a harmadik személy, aki velünk volt — azokat az ezüstszürke lombozaté fákat, a sötétzöldek között? — Igen, látom — felelte röviden a nagyi. —Azok az ezüsthársak. Napsütés hatására ezeknek a fáknak a levelei megfordulnak, ezért ezüsthárs a neve. Értékes fa, a zselici erdőkben egyre több lesz belőlük, mert természetes úton jobban felújul, mint a bükk, vagy a tölgy. — Igen? És te ezt honnan tudod? — kérdezte csodálkozva a nagyi. — A papi mondta nekem tavaly, mikor az erdőben jártunk. A Lencsés-tói erdőrészben az úton több helyen összedarált fakéreghalmokon kellett átkapaszkodni. Szinte egyszerre kérdezték meg mindketten: — Mi volt ez, amin átjöttünk? — A kérgezőgép a dorongot forgatva lerágja a fa kérgét, hogy papírfának minősülhessen. Nehéz munkától kíméli meg az embereket ez az okos gép — feleltem. A nagy kanyar után Andris ujjongva mondta: — Ezek a szép fehérek a hárs papírfák, nagyikám. Ebből lesz a szép fehér papír, ugye papi? Mit felelhettem rá, minthogy igent mondtam. Szerencsére az előttünk iramló muflonok elterelték az unokám figyelmét, így a „Piros házikóig” már csak a „barna birkákkal” foglalkozott. A kis ház melletti tisztáson virágot szedett, aztán örömmel csatlakozott hozzám, mikor elindultam, hogy a közeli szálasban megnézzem az akácfákat, melyek még szépen virágoztak. Akácillatot hozott felénk a szél. Örültem neki, mert az illatozó virág tartalmaz nektárt. Elértük a szálas szélét, ahol az akácok között feketefenyők vannak. Kellemes volt az akác- és fenyőillattal telt levegő. Indulni akartam a nyiladék felé, mikor Andris egy vastag törzsű fa mögül, ellenkező irányba mutogatott. Arra fordultam, s hamarosan megláttam az unokám izgalmának okát. Egy másfél méter magas száraz facsonk tetején egy erdei fülesbagoly nem éppen barátságos ábrázattal nézett felénk. Karmaival valami kis rágcsálót fogott. Mozdulatlan volt, nyugodtan hagyta, hogy bemérjem a fényt, aztán megengedte, hogy néhány felvételt is készítsek róla. Óvatosan jöttünk el a közeléből. A nyiladékról visszanéztünk: akkor már falatozott. Andris örömmel újságolta a nagyinak, hogy mit láttunk. Főleg arra volt büszke, hogy ő vette észre a mozdulatlan fülesbaglyot. Alkonyodott már, mikor elindultunk hazafelé. A „korhadt bükkfái” kanyarnál egy jó nagy koca vezette át előttünk a malacait az úton — ennek láttán az utasaim nagyon örültek. A csárdahelyi rakodónál szarvasok néztek felénk, a nagykanyar melletti vadföldön is láttunk egy jerkét a kis bárányával. A Lencsés-tói réten, ahol a Szentta- mási-patak forrása van, kinn volt a fiatal őzbak, meg a suta is akétgidájával. Mikor a simonfai tetőhöz értünk, akkor nyugodott le a nap a Kecskeháti-erdő mögött, s hamarosan homály borult a Zselici-patak völgyére. Itthon az esti mese helyett — melyet lekéstünk — az erdei fülesbagolyról kellett „mesélnem”. Az amerikaiak előszeretettel emlegetik nemzeti szimbólumaikként a Szabadság-szobrot, Abraham Lincolnt, és az Empire State Building felhőkarcolóját. Ám a világ szemében valójában sokkal inkább jogos lenne a farmernadrág, a Coca- Cola, s talán mindenekelőtt Miki egér figurájának hármasával behelyettesíteni az előző, jóval előkelőbb triót — írta nemrégiben, igaz, félreérthetetlenül csipkelődve, szeretetteljesen, de némi gúnyos felhanggal a tekintélyes nyugatnémet hét lap, a Spiegel. A neves hírmagazin, eszme futtatására az adott alkalma hogy Miki egér, vagy ahogy v lágszerte ismerik, Mickey Mol se nemrég ünnepelte a hatva nádik születésnapját. Miki egér (csakúgy, mint Wa Disney megannyi más figurája világsztárrá váft. Sok tucat filr főszereplője, alakja egyformá díszít iskolatáskákat és pólóir geket, hamutartókat és sörös kancsókat. A Miki egér-klubo milliónyi tagot vonzottak, a Mii egér-füzetek és más rajzó könyvsorozatok százmilli számra hagyták el a nyomdá Figurája ott van a Disney-birc dalom valamennyi létesítmé nyében, Kaliforniától Tokiói (már a Felkelő Nap országába is létrehozták Disneyland ottar mását!), s az sem számít ritka Ságnak, ha az odalátogat«! magas rangú vendégek is sz vesörömest állnak meg eg kézfogásra az immár 60 esa tendős egérkével. S teljes joc gal, elvégre művészi rángj nem akármilyen: Miki ege ugyanis négy Oscar-díjat nyei el az idők során! Veress Miklós Szalmaszál Tócsában örvénylő bogár tutaja sárga szalmaszál lábával verdes és kaszál meghal amire partraszáll Jobb lenne hát úgy szállni méc mint szalmaszálról buborék mégis csak végső menedék: egy szalmaszálon át — az ég Körbe-körbe Ha a kör szeleteit megfelelő sorrendbe átrendezitek, a betűket folyamatosan olvasva, József Attila „Altató” című verséből nyertek idézetet. Hogy szól az idézet? (Megfejtés a 16. oldalon.) Tóth Ferenc Szent Péter és az özvegyasszony Akkoriba a mü darága Jézus urunk gyakorta járá a fődet, hogy segélyezze a sanyarú népeket. Eléjütt a dicsőséges mennyekből, mikor mán nagyon rétt a szegénység. Neki örök engedelmöt adott a szent Atyaúristen, jühetött, mehetött úti- pakszus nélkül, merré a szentséges szűve húzta. Oszt tudott mindig örökké Szent Péterrel járt köz- tenk, ű vót a mennyekezeti marsalkja, alyasféle ordinánc, vaj mü? Hát furtunfurt jártak. Áztak-fáztak, szenvede eleget szegény fejek, mett a sok szemtelen ember még a vizet es száná tőllek, szemik vak lén az Úrjézuska látására. Szent Péter eccer igen eluná ezt a talponvaló dolgot, mett örökké szűvesen eltolta magi felől a munkát. Éppen egy özvegyasszonynál vettek szállást, s az özvegy ügön szűveskedett vélte. így s úgy, lenne csuda dóga, suha tebbé meztéláb, tejbe-vajba szökik ki a szeme, ha ötét veszi kézre. No, nemügön kelletett isztikélni Pétert! Egyben meghatározta nagy gelebógyán: isten neki fakereszt, ő biz ehejt elházasul. Mondá Jézusnak, há mit szól? — Az es Isten rendelése! — feleié az ezes Jézus s mene tovább magiba, s csak bazsajgott a bajsza alatt, mett az aranyas Jézus mündent tudott s látott előre. Nem heába vót Isten fija, neki es megvót a mennyekezeti tudománya. Ahajt Szent Péter élvévé az asszonyt, bétele- pült a bévséges házba s várá nagykalánnal a jóélést. Há eligság élig értek meg a paptól, az új menyecske mán ette a világot. Fistelt, dombérolt s szakállát csángatta Péternek, lévén haja egy szál se. Kopac vót szegény feje, akár a beretvált tök. Há odasorra jutott a mafla jószág, még vízi- cibréből se ehete eleget, örökké ehhel maradott. Nekibúsult Péter, háha így megyen, halálra hit- vánkozik hamarost. Látá mán, mekkorán vót, tulok, hogy így reavesztett az asszonyi paraktiká- kon. Bizony a menyecske maga vót a gyehenna... Csatorált napszámba, káronkodott, csak úgy vette a sok szömérmetlen szókat. Szent Péter három napig bírta a türedelmet, azután firissen meglépett tovonnét. Mondhassuk, szedte lábit Péter, s meg se állott házig. Reatört esznekül a mennyekezeti kapura s dergette szernyűn. — Hallják valakik odabé, tán siketek kietök? Az áldott Jézus szóllott ki: — Ki vagy, te emberi lélek? Csendesebbecs- kén nem lehetne? — Én vónék, Uramjézus, a Szent Péter! — Há megjövél, Péter? Oszt mü kéne, ha vóna? Szent Péter meg térgyre s úgy rivult. — Csak mast eccer erissz bé, Uram? Üstenúgysegenemre, suha tebbé nem ki! Oszt az áldott Jézus kaput nyita néki. Mihály Margit
