Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-18 / 20. szám
A szakmai alkalmasságot csak a szakma mérheti Kőszeg Ferenc (SZDSZ): Nem lehet a külföldi tőke bejövetelét várni és közben a nemzeti vagyon kiárusítása miatt sírni 1990. május 18., péntek SOMOGYI aG^LAP Kőszeg Ferenc, az SZDSZ országos ügyvivő testületének tagja, a Beszélő című hetilap főszerkesztője pártjának azok vezéregyéniségei közé tartozik, akik nemcsak „merik” és „teszik”, hanem valójában „tudják” is. A sajtószabadság lehetőségeiről és korlátáiról valamint az SZDSZ által „Springer-ügynek” nevezett témáról elmondott véleményét ugyan nem osztjuk teljes egészében, mégis közöljük. Villamos energia — biogázból _______________________3 A település szennyvizéből nyert biogázzal fűtenek, világ ítanak, s működtetik az elektromos berendezéseket a Fejér Megyei Vízművek székesfehérvári telepén. A vállalat az Ipari Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával vásárolta meg azt a biogáz-motort, amely a keletkező gáz egy részét villamos energiává alakítja át. így napi 4500—5000 forinttal mérséke- lődnek a telep energiaköltségei. Értelmiségi klub alakul Tisztújítás a Kisgazdapárt kaposvári szervezetében — Több párt is szerepeltette programjában a sajtószabadságot. Valójában a pártok — s ez örök törvényszerűség — az információk számukra kedvező szűrésében érdekeltek. A sajtó mindent írjon meg, kivéve, ami pártérdeket sért... —Lehet, hogy van olyan párt, amelyik ezt így véli. A szabad- demokraták elveivel ez ellenkezik, amellett kivihetetlen is. Ezt mutatták a pártállami cenzúra tapasztalatai is. A híreket valójában nem lehetett eltitkolni. Az utolsó években lényegében a cenzúra is már csak azt jelentette, hogy közölték a nyilvánossággal, hogy mi az a hír, amit hivatalosan tudomásul lehet venni és mi az amit „csak” megírnak. Miután efféle hivatalos pecsétet a többpárti sajtó nem tud rátenni a hírekre, egyszerűen gyermeteg dolog bármilyen információ eltitkolására törekedni. Vannak persze olyan belső pártügyek, amelyeket a párt nem kíván nyilvánosságra hozni, bár eltitkolni ezeket is igen nehéz. — Nemcsak a titkolózásról, hanem a véleményalkotás szabadságáról is szó van. Rokonszenvesnek minősíthetne-e például Ön a Beszélőben egy MSZP-kezde- ményezést? —A Beszélő szervezetileg és anyagilag is független az SZDSZ-től, így ennek semmiféle lehetősége és joga nincs, hogy beleszóljon a lap szerkesztésébe. Más kérdés, hogy én, mint SZDSZ-ügyvivő azonosulni tudok a párt politikai felfogásával. Ez nem jelenti, hogy a lapban nem kaphat teret sokféle vélemény. Előfordul, hogy az SZDSZ-en belül valaki szemrehányást tesz, hogy miért közöltük ezt vagy azt. Ilyenkor az illetőt arra bíztatom, írja meg ő is a véleményét. S persze ez más pártokra is vonatkozik. Ez nem mond ellent annak, hogy azért a Beszélőnek van egy politikai vonala. Ugyanazt a szociálliberális álláspontot képviseli, mint az SZDSZ. Ez nem baj. A sajtószabadság nem abban nyilvánul meg, hogy minden lapban minden van, hanem abban, hogy sokféle lap létezhet. Megalakult a Tudományos Újságírók Kamarája csütörtökön, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházéban. A résztvevők elfogadták az alapszabályt, amelyben rögzítették: az egyesület tömöríti azokat az újságírókat, szakembereket, akik a tudomány, a technika eredményeinek és problémáinak közvetítésével foglalkoznak. Szakmai, etikai, Rossz, ha a sajtót egy érdekközpont befolyásolja — A „Springer-ügy” nyitja nem abban van-e, hogy gazdaságilag így függetlenedett lapok fölött a pártok elveszítették befolyásukat, miközben folyik a harc a sajtó világának újrafelosztásáért? — Nem. A Springer-üggyel három gond van. Az, hogy ez egy csalárd üzlet, amely joghézag és a szabályozatlanság kihasználására épül. A Springer tőkebefektetés nélkül jutott a lapokhoz. Másrészt az MSZP tisztázatlan szerepe. A harmadik pedig, hogy így egy monopólium jön létre, mely ellentétes a verseny libeárlis elvével. Különösen rossz ha a sajtót egy érdekközpont befolyásolja. Nem véletlen, hogy Nyugat- Európában számos törvény tiltja a sajtómonopóliumok kialakulását. — Nálunk még nincs ilyen törvény, s visszamenőleges hatállyal nem is hozható. — A dolog jogi oldaláról nem tudok biztosat mondani, bár szerintem ez jogilag nem támadhatatlan. — Mit tartana jó megoldásnak? — Ha ezek a lapkiadó vállalatok egy verseny alapján kerülnének magánkézbe. Ezt úgy gondolom, hogy a szerkesztőség bizonyos függetlenséget kapna, tehát a lapkiadó tulajdonosa nem diktálna a szerkesztőségnek. A szerkesztőségnek csak az lehet a kötelessége, hogy a lapkiadó gazdasági érdekeit ne keresztezzék, azaz nyereséget hozzanak. Ezen túl legyenek pártsemlegesek. A „fenyegetettség” gyökerei — E semlegesség megőrzésére épp egy új Springer- lap indítása látszott a legjobb garanciának. Az érintett lapok, a pártirányítást évek alatt megelégelt újságíróinak döntését nagyrészt épp apárgazdasági és szociális érdek- védelmet kívánnak nyújtani tagjaik számára, igyekeznek elősegíteni a magyar tudományos úsjágíró tevékenység szakmai és erkölcsi színvonalának emelését, a tudományos újságírás fokozottabb társadalmi elismerését. Szakmai konzultációkat, tanácsadást, újságíró stúdiókat szerveznek, és kapcsolatot létesítenek a hasonló nemzetközi újságíró szervezetekkel. tok radikális megnyilvánulásai, mitöbb fenyegetései motiválták. Nemegy esetben épp az SZDSZ helyi vezetői beszéltek elszámoltatásról és leszámolásról. Több helyen kész elképzelések is voltak a szerkesztőség leendő összetételéről. Mindezzel szemben a Springer politikai követelménye mindössze annyi, hogy a lap egyetlen totalitárius rendszer sem támogathat. Ez jószívvel vállalható. — Ha a Springer egy vagy két lapot vesz meg senki sem szól semmit. — Összesen hetet alapított. De a kérdés elsősorban a fenyegetettség érzésére vonatkozott. — A fenyegetettséget részben mesterségesen keltették. Az MSZP-nek is része volt abban, hogy ijesztgették az újságírókat, hogy mindenkit ki fognak dobni. Ezzel szemben senkit sehol nem dobtak ki. Ha valakinek féltenie kell az állását, hát inkább mondjuk a pécsi uránbányászoknak, és nem az újságíróknak. Chrudinák Alajos a tv- ben elég fontos funkciót töltött be a pártállam idején, most az MDF kedvence. Azé az MDF-é, amelyik nagytakarítást követelt. Ha valami fenyegette az újságírókat, legföljebb az, hogy az állami lapok túlduzzasztottak voltak. Mi a Beszé őt hatan csináljuk, miközben a hetilapokat általában 25-en írják. De hát mi magáncég vagyunk és abból kell élnünk, amink van. — Akik most a nemzeti vagyon kiárusításáról beszélnek, nem szólnak arról, hogy ezeket a lapokat miből fejlesztették volna, ha nem „megveszik" csupán pártzászlók alatt elhódítják őket. — Egy szót sem mondtam a nemzeti vagyon kiárusításáról. Mit jelent a kert? Már nemcsak kopogtat: kitárta az ajtót és az ablakot a tavasz. Színesedik a kert, a virágokon szorgalmasan dolgoznak a méhek. Talán velük keltek versenyre az emberek? Metszőollók csattogása, talajelőkészítés, veteményezés. Benépesültek a kiskertek. A panelházak betondzsungeléből a természetbe menekülünk. Ismét tavasz van, reméljük minden korábbinál ígéretesebb, valódi megújulást hozó tavasz. A kert szerepe a munkaképesség napi újjáteremtésében egyértelműen kimutatható, sőt meghatározható. Szemünk a kertben a természet szabálytalan vonalrendszerét érzékeli, amely elüt a művi környezet szabályosságától. A kert színei —túlnyomóan a zöld — szintén pihentető látványt nyújtanak. A növények — különösen a virágok — illata szaglószervünkre hat jótékonyan. A hallásunkra kedvezőtlen éles hangokat a kert harmonikus zenéje, a levelek zizegése, a madárdal, esetleg egy patak csobogása ellensúlyozza. A kert hasznossága az alkotás örömében teljesedik ki; a „saját termelésű” zöldség, gyümölcs a korona. Az ember a földön földközelben érzi jól magát. A „pártközi zsűri” ellen — Ez mégis egy divatos kifejezés... — Nem értek egyet ezzel a szemlélettel. Nem lehet a külföldi tőke bejövetelét várni és közben a nemzeti vagyon kiárusítása miatt sírni. A fenti ügyben sem a külföldi tőkével van gond, hanem például a monopólium kialakulásával. —Ez a monopólium megtörik, ha a szóbanforgó lapokat lemondják az olvasók, mert színvonaltalanok, vagy mert mások jobb tapoi csinálnak. — Ez nem így van, hiszen nagyon nehéz uj olvasóközönséget meghódítani, kivált az ismert lapterjesztési viszonyok között. Egy bejáratott lapnak mások az esélyei. Például az új országos napilapoknak sem rózsás a helyzete. Nagyon nehéz a piacra betörni, nem úgy egy kész piacot megvenni. — Még nem reflektált arra, hogy egyes helyeken a pártok valamiféle hallgatólagos „politikai megbízhatóság” alapján törekedtek „szelekcióra”. Chrudinák A'ajos helyzetének alakulása ezt nem cáfolja. — Isten ments, hogy egy lapot egy „pártközi zsűri” szerkesszen. Még egy pártlap szerkesztését is újságírókra kell bízni és semmiképpen sem párttisztviselőkre. Nonszensz lenne egy lapot úgy méricskélni, hogy ez a párt ennyit, az a párt annyit. Az SZDSZ például nem értett egyet, mikor az a bizonyos kuratórium beleszólt a tv- műsorok szerkesztésébe. A szakmai alkalmasságot is csak a szakma mérheti le. — Köszönjük a véleményét. Somogy megyében 93 ezer a földje után adózó kistermelőt tartunk nyilván. Tevékenységük a saját igényeken túl jelentősen hozzájárul a megnövekedett turista- és exportigények kielégítéséhez is. Ám ez az éremnek csak az egyik oldala. A kistermelés, a művelődés és a közösség elválaszthatatlan a munkától és a szabadidő hasznos eltöltésétől. Sokak számára a kikapcsolódást, a pihenést, a szórakozást, az emberi közösségi kapcsolatokat, a testi és szellemi megújulást jelenti. Úgy vélem, nem szükséges részletesen taglalni, hogy a kistermelés, a közösség és a művelődés miért csak egymással összefüggésben képzelhető el. A korszerű háztáji és kisegítő gazdálkodás ösztönzően hat a műszaki, kémiai, biológiai ismeretek gyarapítására. Emellett a kertbarátok politizáló, művelődő, aktív közösségek, ahol a személyes kapcsolatok a döntőek. A Somogy Megyei Kertbarátok Szövetségébe tömörült Tisztújítás volt a Kisgazda- párt kaposvári szervezetében. A tagságelnöknek Szikra Pétert, titkárnak Sólymos Endrét választotta meg. Döntöttek arról, hogy ismét megkezdik a szervezést a megyében, és a legközelebbi feladatnak a kaposvári szervezet megerősítését tekintik. Ezért létrehozzák Kaposváron a polgári klubot, ahova iparosokat, kereskedőket, vállalkozókat várnak. Az értelmiségi klubot a pedagógusok, valamint a műszaki és agrár szakemberek összefogására alakítják meg. Megszervezik az igazságügyi dolgozók, az hegyközségek, szakcsoportok, gazdakörök és kertbarátok rendezvényei a kertbarátok művelődését és szórakozását szolgálják, s a mozgalmon kívülieknek is fölkelthetik érdeklődését. Rendszeresen szervezünk kiállításokat, bemutatókat és tanulmányi utakat, igen sok esetben pedig hasznos szaktanácsokkal látjuk el a kistermelőket. A kert gazdasági, közösségi és művelődési jelentőségén túl hatással van az életmódra is. íme, néhány vélemény a kistermelőkkel folytatott beszélgetésekből: 58 éves hivatali dolgozó: „...ez a földdarab, rajta a sajá kezűleg épített házikóval, a magunk ültette fákkal, virágokkal, a közeli víztükörrel számomra villámhárító...” 52 éves tanár: „...A mi szakmánkban az egyik leküzdendő tényező az idegi fáradtság. Számomra ez a kert a regenerációt jelenti. Az itteni fizikai munka teljesen helyrehoz, megnyugtat.” 65 éves nyugdíjas: „Mit jeegészségügyi dolgozók, valamint a nyugdíjasok klubját, és ha igény lesz rá, akkor a munkásklubot is. Mint elmondták, a szakmai kérdésekről folyó vitáknak a klubok lesznek a fórumai. Ezek munkájában az aktívan közreműködőket a városi szervezetben is foglalkoztatni kívánják. Elsőként szombaton 10 órakor a Rákóczi-téri székházban az értelmiségi klubot alakítják meg. Működésükhöz az intézményektől, vállalatoktól anyagi támogatást is elfogadnak. lent? Munkát, örömteli munkát! Úgy mondják: hasznos munkának nincsen fáradtsága. Ha nem lenne ez a kert, az emeletes bérházban bolond lennék. 38 éves szakmunkás: „...szívesen csináljuk. Termelünk mindent, ami a konyha ellátásához szükséges. Őszintén mondom: öröm a kert, annak ellenére, hogy mindig ad munkát.” 47 éves hivatalnok: „Mindent magam csinálok. Vallom, a fizikai munka nem árt. Ami árt, az a lustaság.” 61 éves nyugdíjas: „A termést megesszük, a fölösleget elajándékozzuk. Nekem a kert a kikapcsolódást, a felüdülést jelenti.” 55 éves műszaki: „...az életet nem lehet leélni emeleten, bezárva. Hiányzik a mozgás. Tulajdonképpen ezt pótolandó vettük a kertet. Jó a közérzetem." A háztájinak, a kiskertnek ilyen szerepe is van amellett, hogy az ellátásban nagy szükség van rájuk. Egyre többen gépesítenek, alkalmazzák a korszerű kemikáliákat, lapozgatnak szakkönyveket, művelik önmagukat, s teszik ezzen minél hatékonyabbá gazdaságukat. A sikerélmények gazdasága harmonikusabbá teszik életünket, magabiztosabbá egyéniségünket. S ez nem kevés! Dr. Jasinka János Megalakult a Tudományos Újságírók Kamarája Bíró Ferenc Kistermelés és kikapcsolódás
