Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-18 / 20. szám

4 1990. május 18., péntek S01\ , YI HÍRLAP EMBEREK, SORSOK IZRAELI L N (IV.) Aki fut a kocsija után Fortuna bal keze Völgyi István kaposvári la­kosnak még novemberben ked­vezett a szerencse: 5 ezer forin­tos nyereménybetétkönyvével egy Dacia Combit nyert. A be­tétkönyv tulajdonosa 20 év óta először érezte Fortuna kegyeit. Öröme nem tarthatott sokáig: a mai napig nem kapta meg a kocsit, és már azt sem hiszi el, hogy nyert azon a sorsoláson. Reklamált az OTP Somogy Megyei Igazgatóságán, az OTP bankbiztonsági és értékkezelé­si osztályán. Eredménytelenül. Március 26-án kelt levelében az OTP értesítette a „szerencsés” nyertest, hogy a sorsolásokat megelőzően a Merkúrral meg­állapodik kisorsolásra kerülő személygépkocsik számában és típusaiban, amelyeket a Merkúr az OTP rendelkezésére fenntart. Késedelem csak akkor fordulhat elő, ha a külföldi part­ner a lekötött gépkocsikat nem szállítja idejében. Ez történt Völgyi István, illet­ve a Dacia Combi esetében is. A Merkúrnak még most sincs ilyen típusú autója, és úgy tet­szik, már nem is lesz: a román autógyár januártól megszüntet­te a típusok gyártását. Korsze­rűbbet vitt piacra: a TLX 1400- ast. Fogyasztói ára 241 ezer forint lesz. A múlt évben Völgyi István­nak 186 ezer forint értékű kocsi ütötte (volna) a markát. A január 8-i áremelkedésből származó 43 ezer forintos különbséget az OTP átvállalja, ám a Dacia Combi típusmódosítása miatti árkülönbözetet már a nyertesre hárítja. A típusmódosítási szán­dékról nem volt tudomása sem a Merkúrnak, sem az OTP-nek. Ezért hát nem is marasztalha­tok el. Völgyi István már egy másik kombival is megbarát­kozna, de csak Volga Combit tudnak adni. Azt pedig köszöni, nem kéri... Folyik a huzavona, a Merkúr egyik munkatársa jóformán még meg sem hallgatta a pa­naszost, s dr. Nerhaft Antalné, az OTP ügyintézője sem tud mit tenni: megértést és türelmet kérnek. De meddig? Egyálta­lán: Völgyi István hozzájut-e a gépkocsihoz? Kielégítő választ senki sem tud adni. Azt azért érdemes megkérdezni: szabad-e olyan kocsikat kisorsolni, amelyek még nincsenek is az ország­ban? tő édesanyját is fogságba hur­colják. Akkoriban Dajka Margit­tal, a neves színésznővel lakott együtt, aki sok jót tett az üldö­zöttekért, s őt is mindenben se­gítette. Anya és lánya — néhány job- bórzesű foglár és a fogolytársak segítségével néha találkozhat. „Egy séta alkalmával affelől faggatom — írja Szenes Béláné —, hogy milyen feladatot vállalt. Nem mondhatom el neked, mert katonai titok, feleli. Majd hozzátette: de nyugodt lehetsz, nem követtem el semmit, ami Magyarországnak kárára len­ne. Sőt. Ami ma bűn, holnap érdem. Az események igazolni fognak.” Szenes Bélánét hamarosan kiengedik, Anikót pedig haditör­vényszék elé állítják. Az ügyvéd azzal vigasztalja az anyát, hogy életveszély nem fenyegeti Ani­kót, a börtönbüntetés pedig nyilvánvalóan addig fog tartani, amig a háború. Az pedig már nem sokáig tart, tette hozzá. A főtárgyaláson elhalasztották az ítéletet: a remény feléledt. Hort­hy kormányzó híres beszédét azonban csakhamar a nyilasok hatalomátvétele követte. Anikó sorsa ekkor megpecsételődött. November 7-én Simon hadbíró százados közölte vele, hogy halálra ítélték. Óhajt-e kegyel­met kérni, kérdezte aztán. Ma­suktól nem kérek kegyelmet, így a lány, mire Simon egy órát adott neki arra, hogy felkészül­jön a halálra, hogy búcsúlevelet írjon. Anikó egy levelet édes­anyjának, egyet pedig a társai­nak írt. Egyik sem jutott el a címzetthez. Miután létéit az idő, a százados ismét belépett a cellába, s intett a lánynak, hogy kövesse. Két katona kísérte az udvaron. Amikor a kivégző tiszt hozzálépett a kendővel, erélyes mozdulattal elhárította. Far­kasszemet nézett a rámeredő puskacsövekkel. Szenes Anikó (Chana) meghalt. Teste Buda­pesten pihen, ismeretlen embe­rek hántolták el a zsidótemető­ben. A kesériai kibucban ha­gyott bőröndjében megtalálták verseit, naplóját, amelyet külde­tése napjáig vezetett. Össze­gyűjtötték leveleit, s más írásait is, és csak 1954-ig, a magyar kiadásig hatszor jelent meg hagyatéka héber nyelven. Ver­sei közül a legkedvesebb az „Isten, ne legyen vége” kezde­tű, amelyet héberre fordítottak s minedenütt énekelnek az or­szágban. Mirjam (akkor még nem volt birtokomban az eredeti szöveg) héberről, spontán, visszafordí­totta magyarra. A következő­képpen: „Uram, Istenem/soha ne legyen vége / a tenger kék színének / a hullámok moréjá­nak / az ég villámlásának / az ember imájának 7. így is szép­nek találtam. (Folytatjuk.) Szapudi András Sok volt a vásárló a tegnap kezdődött vlrágpalánta-vásáron, amelyet a Kaposvári Városi Tanács szervezett a lakóházak ablakainak és erké­lyeinek díszítése érdekében. Az árusítás még ma is tart a Füredi úti te- - lepen, 9—16 óra között Fotó: Király J. Béla Lépten-nyomon emlegetik. A Holt-tenger melletti kibucban Mose elvtárs (az idősebb kibuc- tagok még így szólítják egy­mást), a testvérvárosi szerző­dés megkötésekor Netanya polgármestere; szóba kerül a neve az elesett katonák emlé­két idéző ünnepségen is és a függetlenség kikiáltásának 42. évfordulóját ujjongva köszöntő rendezvényeken. A szombat előestéjén egy kisvendéglőben az ő dala is elhangzik gitarkísé- rettel, miután a házigazda, a Spanyolországból bevándorolt tulajdonos megáldotta, majd szétosztotta a kenyeret és a bort. „Istenem, ne legyen vége/ Tengernek, fövénynek / Víz morajának / Égragyogásnak: / Emberi imának.” Izrael legendás hőse, Szenes Anikó (Chana) Budapesten született 1921. július 17-én, s mindössze 23 éves volt, amikor ugyancsak szeretett szülőváro­sában kivégzőosztag elé kellett állnia. „Eljön az idő, midőn zsi­dó nemzedékek előtt úgy fog állni alakja, mint a héber Jeanne d’ Arc, mondta róla egy héber írónő, s rövid, ám makulátlan tiszta és szenvedélyes életét megismerve nem érezzük túl­zásnak e megállapítást. Sze­nes Béla író, népszerű színpadi szerző lánya gondos nevelés­ben részesült, óvó szeretet vet­te körül. Hatéves, amikor imá­dott édesapját elviszi egy szív­roham, s nagy fájdalmát ver­sekben próbálja kifejezni. Anikó haláláig írt verseket, de kivéte­les tehetsége, színes, sokolda­lú egyénisége főképp a naplójá­ban nyilvánul meg. Az első be­jegyzés dátuma 1934. szep­tember 7-e. Anikó 13 éves. A többi között ezt írja: „... Én ér­zem, hogy apuka még a síron túl is segít bennünket. Ha más­sal nem, hát a nevével. Azt hi­szem, ennél nagyobb öröksé­get nem is hagyhatott volna ne­künk.” 1944. január 11-én kelt az utolsó hatsoros bejegyzés Haifán. „Ahéten indulok Egyip­tomba. Katona vagyok. A soro­zás körülményeiről, ezzel kapcsolatos élményeimről, az ezt megelőző dolgokról nem akarok írni. Hinni akarom, hogy helyes, amit tettem és tenni fogok. A többit elmondja majd az idő.” 1939. június 18-ig ma­gyarul írta naplóját. Ezután hol magyarul, hol héberül. A szinte játszva elvégzett négy elemi után a kitűnő refor­mátus leánygimnáziumban folytatja tanulmányait, ahol a többi között Áprily Lajos, az Erdélyből áttelepült neves költő tanít több kiváló, szigorú tanár­ral. Anikó mindig színjeles. író szeretne lenni, de nem a hírnév vonzza, hanem az átlagonfelü- liség. 15 éves korában ezt írja: „Átlagon felülinek nem a híres embert tartom Qkvetlen, hanem a nagy lelket. És én nagy lélek szeretnék lenni! Ha Isten enge­di!” Az egyre nyomasztóbb kö­zélet, a megalázó zsidótörvé­nyek éppen ellenkezően hat­nak rá, mint sok más magyar zsidóra. Ő most lesz igazán büszke zsidóságára. Elhatá­rozza, hogy érettséi után kiván­dorol. Miközben Széchenyi Kelet népe című művét olvassa („zseniális könyv, és minden nép életére alapvető dolgokat mond”), céltudatosan készül Palesztinái életére. „És ha ne­héz és bevallom, sok tekintet­ben fájó is elszakítani a magyar érzéseket, mégis ezt kell ten­nem a magam, és azt hiszem, a zsidóság érdekében. A kétezer éves múlt igazol minket, a jelen kényszerít, a jövő bíztat...” Hé­ber nyelvű kérvényt ír a nahalai mezőgazdasági iskola vezető­ségének felvétele végett, s noha a gimnáziumi tananyaggal már csak ímmel-ámmal foglal­kozik, kitüntetéssel teszi le az érettségit. Németül, franciául, angolul is beszél. Tanárai el- szörnyednek terve hallatán, kü- lön-külön megpróbálják lebe­szélni, s megígérik, mindent el­követnek avégett, hogy a nume­rus clausus ellenére fölvegyék az egyetemre. Anikó önérzete­sen visszautasítja a közbenjá­rást, mondván: egy keresztény, ha csak átcsúszik az érettségin, fölveszik, neki pedig a kitünteté­sével pártfogóra van szüksé­ge?! „Köszönöm, nem kell.” Végül édesanyja is kénytelen belenyugodni, hogy a háború kitörése után pár nappal elindul új hazája felé. „Néha úgy érzem magam, mintegy küldött, akinek különleges feladata van”, írja naplójában. Izraelben elvégzi a mezőgazdasági iskolát, majd belép egy kibucba, s ott két évet tölt el kemény munkával. 1944- ben önként vállalkozik a fasiz­mus elleni harcra, s egy ejtőer­nyős csoporttal — angol tiszt­ként—felderítő küldetésre indul a németek által megszállt Ma­gyarországra. Reuven Dafne, egyik ejtőernyős társa „A vég­zet felé” című írásában a többi között elmondja, hogy valóság­gal megijesztette Anikó makacs hite, fanatikus igazságkeresé­se. „Midőn Enzóval (egy másik ejtőernyős) közöltem kétségei­met, azt felelte: lehet, hogy nem lesz könnyű együttműködni vele. De emlékezz rá és soha ne feledd el, hogy ez nem minden­napi lány!” Hónapokig bolyong­tak Jugoszláviában a partizá­nokkal, mire átkelhettek a hatá­ron. Odaát pedig, mielőtt még hozzáláthattak volna küldeté­sük teljesítéséhez, az ellenség kezébe kerültek. Anikót vallat­ják, kínozzák, majd mit sem sej­Virágpalánta-vásár Ügyfélszolgálati iroda a házasságkötő helyén Kaposváron a hajdani Okta­tási Igazgatóság egyik előadó­termében március eleje óta mondják ki a boldogító igent azok a párok, akik nagyobb nyil­vánosság előtt kívánnak frigyre lépni. A „négyszemélyes” es­küvők általában az anyakönyv­vezető irodájában zajlanak, mivel a Bernáth Aurél-képpel „ékesített” házasságkötő ter­met átalakítják. A munka nehezén már túl vannak. Várhatóan júniusban végez­nek a mesteremberek a felújí­tással, ám azután nem házas­ságkötő terem lesz a helyiség­ből, hanem ügyfélszolgálati iro­da működik majd itt. Ezt tudtuk meg Farkas Ist­vántól, a városi tanács elnökhe­lyettesétől, aki azt is elmondta, hogy e terem a kamararendez­vényeknek túl nagy, esküvők­nek túl kicsi volt; ezért döntöt­tek úgy, hogy más célra hasz­nálják. Az előtérben — ahova 50—60 ember fér el — adják majd össze a házasulandó fe­leket; ha több száz fős násznép jön el az esküvőre, akkor az első emeleti tanácsteremben fogadhatnak örök hűséget egy­másnak a szerelmesek. De ott is csak jövőre, amikor elkészül­nek a felújítással. Addig marad a Forradalmárok térén levő épület. Hogy miért volt szükség drá­ga csillárcsodákra? Állítólag „műhiba” csúszott a beszer­zési tervbe, de úgy hírlik, ha- marqsan munkahelyi világító- testekre cserélik ki őket. Dol­gozni azok alatt is lehet. (Lőrincz) Orvosok tanácskoztak Nagyatádon Nagyatádon tegnap délután az állatorvosok és a humánor­vosok együttes tanácskozást tartottak. Hagyomány ez már: csaknem évente találkoznak a Rinya-parti kisvárosban a szakemberek. Dr. Janzsó Jó­zsef közületi főállatorvos el­mondta: ezekhez a szakmai programokhoz a legtöbb segítséget dr. Bánáti Henrik, a megyei állategészségügy veze­tője és dr. Szirtes István, a kór­ház- rendelőintézet nagyatádi vezetője adja. Tegnap úgy tervezték, hogy dr. Márkus József professzor tart elsőként előadást, de őt hir­telen megbetegedése miatt kór­házba kellett szállítani. Az általa felvetni kívánt kérdéseket végül dr. Janzsó József és dr. Lajos Balázs tolmácsolta. Arra keres­tek választ, hogy az állatok ke­zelésére alkalmazott gyógy­szerek milyen hatással lehet­nek a hús- és tejtermékeken keresztül az emberi szervezet­re. Ha ezekben a termékekben maradnak bizonyos nyomele­mek, és ezek egészségkároso­dást okoznak, akkor mit tehet a humán egészségügy. Dr. No- vothny György, a kórház reu­matológiai osztályának vezető főorvosa azokkal a csontritkulá­sos esetekről beszélt, amelyek az emberi és az állati szervezet­ben egyaránt előfordulhatnak. Örvendetes, hogy a látszólag egymástól független betegsé­gek gyógyítói jól együttműköd­nek Dél-Somogyban. Jó példája volt ennek a tegna­pi tanácskozás is. N.J. A Kapos Kereskedelmi Vállalat felvételtliirdet konvertibilis valutáért értékesítő üzletébe vezetői állásra Az üzlet Fonyódligeten idényjelleggel üzemel felvételi követelmények: — érettségi bizonyítvány — valutavizsga vagy valutakezelői gyakorlat — német vagy angol nyelvből legalább alapfokú nyelvvizsga Szállásköltséget térítünk. Jelentkezni a vállalati központban lehet, az áruforgalmi osztályvezetőnél: Kaposvár, Május 1. u. 57. (110902)

Next

/
Oldalképek
Tartalom