Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-12 / 15. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP— KÖRNYEZETÜNK 1990. május 12., szombat ENYHÜLT A BALATONI ÉPÍTÉSI TILALOM Hagyomány és esztétikum Üdülőterületek, zártkertek beépítési lehetőségei Az immáron több, mint 7 éve tartó építési tilalom vett újabb fordulatot az 1/1989. (I. 1.) ÉVM számú rendelet módosításáról szóló 7/1990. (IV. 12.) KÖHÉM számú rendelettel. A korábbi korlátozás a szállásférőhelyek (szálloda, panzió, fogadó, vendégház, alkotóház, oktatás, képzés) céljára szolgáló épületek létesítését, zártkerti gazdasági épületek építését, az ezekhez kapcsolódó telekalakításokat tiltotta. Szűk körben, szigorú feltételek mellett már 1989 januárjától lehetőség nyílt a férőhelyek bővítésére — így elsősorban a műemléki értékek helyreállításához kapcsolódóan, megfelelő közművesítéssel rendelkező területeken. Az utóbbi nem csupán a közműhálózatok létét, hanem azok szükséges kapacitását is jelentette. Somogybán ilyen területek a siófokiés a ba- latonkeresztúrí térségben, viszonylag szűk körben találhatók. A telekalakításokra, és a zártkertek beépítésére — függetlenül a helyüktől, közműve- sítettségüktől — továbbra is fenntartották a tilalmat. E szabályozás ellentmondásosságát az jelentette, hogy a tulajdonosok jelentős anyagi áldozatával megvalósított szennyvízcsatornázás ellenére sem lehetett a legtöbb helyen az építést, s a telekalakítást engedélyezni. Következésképpen az ingatlanok egy része elhanyagolt maradt, és megindult az engedély nélküli, rendezetlen beépítés. A somogyi zártkertek többsége 5—10 kilométeres távolságra fekszik a parttól, ahol a mezőgazdasági hasznosítás a jellemző. A 10 zártkertben levő mintegy 2900 földrészlet fele már korábban beépült, a tulajdonosok nagy része helyi, vagy közeli települések lakója. Előzetes vizsgálódásaink egyértelműen arra utaltak, hogy a tilalmak oldása sem a bel-, sem a külterületen nem eredményezhet olyan jelentős és ugrásszerű népességnövekedést, amely az ellátás amúgy is szűkös kereteit tovább feszítené. A rendezett és ellenőrzött beépítés lehetőségével elejét vehetjük a szabálytalan építkezések elszaporodásának. Mennyiben és miben változott a tilalom? Az 1990. május 1-jéveí hatályba léptetett rendelkezés a közcsatornával rendelkező ingatlanok beépítését már megengedi, függetlenül a szennyvíztisztító kapacitástól, ameny- nyiben a hálózatot a tulajdonosok társulás vagy társulat útjárf hozták létre. Az elavult épületek újjáépítésén, felújításán túl mód van a csatornázatlan területek foghíjtelkeinek beépítésére is. Ennek feltétele az, hogy az érintett telektömb ingatlanainak legalább kétharmada már beépült legyen, és az épülettel egyidejűleg zárt és szigetelt szennyvíz- tároló is létesüljön. Megszűnik a telekalakítási tilalom! Belterületen, zártkertben egyaránt mód lesz a rendezési tervek szerinti, új építési telkek kialakítására. Az állami telkek értékesítésének tilalma is megszűnik, azonban eladásukra csak akkor kerülhet sor, ha az előírt közművesítéssel rendelkeznek. Somogy megyében valamennyi Balaton-parti zártkertben megszűnik az építési tilalom. Az ingatlanok beépítésére azonban csak a helyi tanácsi testületek által jóváhagyott rendezési tervek figyelembevételével van lehetőség! Balatonbe- rény és Balatonkeresztúr zártkertjeiben pedig, a védett környezetre való tekintettel, a tervek műemléki egyeztetését is kikötötte az Országos Műemléki Felügyelőség. A táj kulturált beépítése, Somogy népi építészeti hagyományainak megőrzése érdekében a KAPOSTERV Kisszövetkezet építészeivel elkészítettük a Balaton szőlőhegyi présházainak mintaterveit. A külső megjelenésükben nemesen egyszerű építészeti formák, a Külső-Somogyra jellemző karakter, a helyi természetes építőanyagok használata a jellemző. A tervkatalógus — mellyel minden leendő építtetőnek szeretnénk segíteni —, csak korlátozott számban áll rendelkezésre, de valamennyi helyi tanácsnál és a Somogy Megyei Tanács építési hatósági irodáján megtekinthető, a kiválasztott tervek másolatát csekély térítés ellenében elkészítjük. E zsűrizett terveket engedélyezés előtt az Építéstervezői Szakértői Bizottsághoz nem kell benyújtani, csupán adaptálásukat kell megterveztetni. Régi gondot szüntetett meg a jogszabály azzal, hogy Bala- tonszentgyörgy és Kőröshegy kimaradt a korlátozással érintett települések köréből. A fenti jogszabályi változás sajnos továbbra sem érinti a lakásépítési korlátozást. Az ezt szabályozó 14/1984- (111.10.) minisztertanácsi rendelet régóta beígért felülvizsgálatára ez ideig még nem került sor. Dr. Fazekas Sándorné a megyei tanács irodavezetője FÜSTFORGÁCSOK A kislakiforrás Fejezetek a somogyi természetjárás történetéből BALATONI FENYEK Fotó: Gyertyás László A századforduló éveiben Kaposváron hat szervezett turista lakott, főleg tanárok, akik a Magyar Turista Egyesület tanítói osztályának voltak a tagjai. Az első szervezetet, vagy inkább csoportot is egy Vácról Kaposvárra költözött tanár, Kiinda Kálmán alakította meg, a siketnéma intézet alapító igazgatója. Segítette a turisztika fejlődését a vailás és közoktatási miniszter 1906-ban kiadott rendelete, amely a Madarak és Fák Napjának megünneplését minden év május első vasárnapján az ország összes iskolájában kötelezővé tette. Akaposvári polgári fiúiskola tanulói Paziczky Sándor tanár vezetésével rendszeresen kirándultak a várost környező erdőkbe, ahol biológiai gyűjtőmunkát is végeztek. (Paziczky Sándor később híres lepkegyűjteményét a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. 1905 májusában a főgimnázium tanulói erdélyi körtúrán vettek részt, főleg a szabadságharc eseményeinek színhelyeit látogatták meg, ezt pedig egy adriai utazás követte. A feljegyzések szerint a diákok leginkább a Ballakutatés a kislaki erdőt kedvelték, ahol igen jó vizű források fakadtak. Meghatóan ír egy ilyen kirándulásról Gyergyai Albert, Anyám, meg a falum című könyvében. „ Tavasszal, május elsején, vagy legalábbis még májusban, az volt a szokás a városban, hogy kora reggel gyöngyvirágot szedtünk a közeli erdő alján, mivelhogy az ,,szerencsét hoz"a barátoknak és az ismerősöknek. — Azonkívül a gimnázium majálist is rendezett a kislaki erdőben, ahova a szülőket, a két polgári iskola fiú- és lánynövendékeit is meghívták, s ilyenkor kocsin, és gyalog egész kis karaván indult Kislak fele... A velük hozott elemózsiából ott ebédeltünk a fűvön, voltak, akik jobbra-balra kínáltak ételt és italt, ilyenkor, nem is egészen titkon, bort is ihattunk a felnőttekkel. A jobbhangúak énekeltek, a sportkedvelők labdáztak..., mások gombát szedtek, vagy ritka növényeket kerestek... Távolabb, a tisztástól, ahol a legtöbben tanyáztak, egészen az erdő szélén, egy kis vízesésszerű forrás futott le a lejtőről, körülötte egész kis medencével, amelyet maga vájhatott, s a medence körül mindazokkal a tavaszi virágokkal, amelyeknek akkor még a latin elnevezését is tudtuk... Ebéd után odaültünk páran a lejtő egy távolabbi és szárazabb foltjára, onnan néztük a csörgedező forrást, s onnan hallgattuk a madarakat. Emlékszem ma is, egyszerre milyen szomjúság tört rám, s akár a tenyeremből is, de mindenképpen szerettem volna hörpinteni a forrásvízből. De mivel nem volt poharam, vagy amiért egy arra járó felnőtt figyelmeztetett, ne igyák a jéghideg vízből, mert nem tudhatjuk, honnan jön idáig, s mi minden került bele útközben. Nem is mertem inni belőle, s elfogadtam a palackból kínált városi vizet. Utána csak néztem a forrást, elképzeltem a hidegét, az ízét, meg hogy mennyi fűszálon, virágon, falevélen folyt keresztül, madártollon, tölgyfagubón, homokon, kavicson, csigahéjon, s milyen jól olthatja szomját a nálam bátrabb madárnak, vagy vadnak, vagy vándorlegénynek. Messzebbről a játék, az ének egyre gyengébben ért el hozzám, s az erdőszéli csendességben a forrás annál hangosabban, szinte kihívóbban csergedezett, míg én tovább is elbűvölve, szomjan és szófogadóan néztem. Megvan-e még a kislaki forrás ? Most már több mint hatvan év után, nem tudnék oda találni egyedül, de talán akad még Kaposváron, aki elvezetne: abból a kislaki forrásból szívesen innék néhány kortyot... ” Jól emlékszem, 1969 és 1971 között milyen nagy lelkesedéssel és szorgalommal építettük meg a kislaki forrást, mi, né- hányan a kaposvári természetbarátok közül. Az ország egyik legnagyobb és legszebb forrásaként emlegették turista körökben, történelmi emlékhellyé nyilvánították a természetjáró mozgalom centenáriumi évében. Kerékpárral hordtuk oda a követ, a cementet, és mindenféle kelléket... A kőfalba négy kifolyót építettünk és négy kaposvári irodalmár tiszteletére — mivelhogy valamennyien megfordultak ezen a helyen — el is neveztük Négytestvér-forrásnak. A négy irodalmár pedig Csokonai, Gyergyai Albert, Fekete István és Takáts Gyula volt... Akkor még élt Gyergyai Albert és az iránta érzett tiszteletből egy palack forrásvizet küldtünk számára Budapestre... Most is megvan a kislaki forrás! Már tönkremenőben, betegen... Mi is azt kérdezzük a mostani kirándulóktól, miért nem becsülték meg jobban a város környékének ezt a gyöngyszemét? Miért hagyták tönkremenni? De talán még akad Kaposváron valaki, aki rendbehozza, hogy ismét ihassunk hideq, tiszta vizéből... Lévai József BALATONI SZŐLŐHEGYI PRÉSHÁZAK MINTATERVEI SOMOGYBÁN
