Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-12 / 86. szám

1990. április 12., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP Mondjátok ki ezt a világot! Költészetnapi ünnep Szárszón Április 11 -én törte fel a tatár horda Béla királyunk szekérvá­rát Muhinál, hogy aztán véres uszályt húzva maga után végig­söpörjön az országon. Évszá­zadokkal később a gondviselő visszaadott valamit, valamit a legbensőbbünkből, „cserébe” ezért a tragédiáért. Április 11- én született József Attila, aki­nek igéibe ma is belekapasz­kodhatunk... Balatonszárszón tegnap 15 általános iskola mintegy 150 kisdiákja rótta le tiszteletét — barátok, szülők, pedagógusok társaságában — a költőóriás emléke előtt. Ki virágot tett az „oltárra”, ki verset szavalt. Állja­nak itt az eredmények! A József Attiláról elnevezett szavalóver­senyt az V—VI. osztályosok között Pálinkás Márta szárszói és Barasevics József kőröshe­gyi tanuló nyerte. A második helyen az ugyancsak kőrös­hegyi Hekeli Judit, a harmadi­kon a helyi iskola színeiben versengő Somogyi Péter vég­zett. A nagyobbak sorrendje: az első Hencz Ildikó (siófoki II. számú iskola): őt Karsai Gyön- gy/követi Zamárdiból. A képze­letbeli dobogó harmadik fokára a szárszói Almacht Katalin áll­hatott fel. A Kazinczy szépkiej­tési vetélkedőt a szárszói Bog­dán Anita nyerte, az Újvidékről érkezett Lenner Karolina és a földvári Máté Zsolt előtt. A helyi általános iskola és tanács, vala­mint a siófoki úttörőszövetség által szervezett vetélkedő a szakemberek véleménye sze­rint minden korábbinál maga­sabb színvonalon zajlott le. A nemes vetélkedést köve­tően a gyerekek megtekintették a költő emlékének állított mú­zeumot, majd fölkeresték Jó­zsef Attila, eredeti nyug­vóhelyét. Dévai Nagy Kamilla műsora előtt szakmai beszélge­tésen vettek részt a versbará­tok. A napot a legszebben sza­való tanulók és a dorogi fúvós­kamaraegyüttes gálaműsora zárta. ,,Te ebből akarsz megélni?” Gondolatok egy dokumentumfilm kapcsán A halogénlámpák vakító fé­nye kifehéríti Keményfi Béla arcát, de tekintete állja a lélekig hatoló sugarak pásztáját. Hányszor lopakodhatott utá­na óvatosan az őrtornyok tet- tenérő fehér nyalábja a mene­külést palástoló cinkos éjszaká­ban? Hányszor tapadt a földre zuhanó testre az áruló világos­ság? Ki tudja már? Csak a verí- tékes és fájdalmas éjszakai álmok hozzák újból és újból a felszínre az ártatlanul fogság­ban töltött évek rettenetét. És a test. Amely nem tud a lélekkel együtt gyógyulni; amely a felejtés nyugalmat osztó pilla­nataiban is jelzi: béna voltál. Igaz, hogy ismét mozdulsz bo­todra támaszkodva, de a meg­feszített akaraterő sem elég ahhoz, hogy elaltasd a fájdal­mat. S a lélek bénasága? Miként lehet áthatolni a megaláztatás, az igazságtalanság, a terror ál­tal kőkeménnyé fagyott néma­ságon? Mikor, hány év múltán lehet elmondani és kinek, az első emlékező szót, mondatot? S vajon van, aki meghallja, megérti azt, amiről beszélni alig lehet? Keményfi Béla beszél. Egy embernek, kettőnek... Mert beszélni most már muszáj, és írni is kell. Meg kell törni a csen­det! Több százezer elhurcolt, ártatlan ember üzenete ez — a túlélők által. Hitetlenkedünk. Az nem le­het, hogy ez, hogy ilyen még egyszer előforduljon. Az nem lehet, hogy a homo sapiens fel­sőbbrendűsége a pusztítás bi­rodalmában épp oly végtelen, mintáz alkotásban... Ajegysze- dőnő végigsírta a filmet. A kö­zönségtalálkozó résztvevői némán hagyták el a termet. Keményfi Béla felállt, botjára támaszkodott, és elindult. Reménykedik? — Tudom, hogy kártérítést nem kaphatunk, de kárpótlást igen. Mi, a maradék 550 túlélő — mondja, s tekintete egy aprócska megerősítést vár. Ta­lán maga sem hiszi.de mondja. Most már meri mondani. Köte­lessége. S nekünk meg kell hall­gatni. Emberséggel. Nem úgy, mint gyógykezelője, aki köny­vére pillantva megkérdezte: „Te ebből akarsz megélni?” Megélni nem, tisztelt úr, csak túlélni! Mert a szabadság is le­het börtön a kitaszítottak, a meg nem értettek, a nyomorékok számára. A cella kulcsa a mi kezünkben van. A Keményfi Bélák ma is köztünk élnek, s nem tudhatjuk, melyikünk arcát pásztázza végig ismét a hófe­hér fénynyaláb. Epilógus Keményfi Béla, Sára Sándor Te még élsz? című legújabb dokumentumfilmjének fősze­replője a kaposvári Mozimú­zeum maroknyi közönségével találkozott a vetítés után. Az alkotás nem vonzott százakat a vászon elé, pedig Keményfi Béla diákéveit a kaposvári Somssich gimnáziumban töltöt­te. Ártatlan meghurcoltatása után megyénk egyik kis telepü­lésén vállalt munkát mint jogta­nácsos. — Világéletemben optimista voltam.., és mindig az opti­misták élték túl a borzalmakat — mondta. Hiszi, hogy azt a másfél kilo­méternyi utat, amely az isten háta mögötti kis faluját össze­köti a világgal, végre járhatóvá teszik. Hogy ne váljék Somogy szép, dombos vidéke a civilizált világ lágerévé. Várnai Ágnes A költészet napját a gyere­kekkel együtt ünnepelte tegnap Szárszón Fodor András kétsze­res József Attila-díjas és Farkas Árpád erdélyi költő is. — Ma az erdélyi gyerekek az első szabad magyar tannyelvű vetélkedőn vesznek részt ott­hon, a sepsiszentgyörgyi isko­lában — mondta Farkas Árpád. — József Attiláról írnak dolgo­zatot; ezért jöttem egyedül. Nagyon örülök, hogy szellemi óriásunk látomása, a határok ellégiesülése megvalósulni lát­szik. — A költészet mindenről be­szél, ami emberi — vallotta megnyitójában Tétnai József József Attila-díjas költő. — Semmit sem vagyunk hajlan­dók eltagadni abból, ami a köl­tészetet körülveszi. A vers a lét­ből fakad, ezért meg kell szólal­nia. Ki kell mondani mindazt, ami a világban történik! A nyelvi létezés mindig csupán a szűk rétegnek szólt. A költészet mágiája, sajnos, megszűnőben van az európai kultúrában. Pe­dig ez az érintkezés legben­sőbb eszköze: a mi legnagyobb gazdaságunk. Nem szabad hagyni, hogy megsérüljön a lel­künk;- hogy lemondjunk érzel­meink megfogalmazásáról, mert egyedül ez teszi érthetővé •a megérthetetlent! Szárszón tegnap Csíkszere­dáról érkezett erdélyi gyerekek vendégeskedtek. De érkeztek a Kárpátaljáról Ungvárról és Ju­goszláviából Újvidékről is. Kiszely Gabriella a Szovjet­unióban él. — József Attila tán a legked­vesebb költőm — mondta —, mert nagyon «szintén fejezi ki a gondolatait. S mert nehéz élete volt, gyönyörű verseket írt... Gabi a szavalóversenyre a Magyarok című verset válasz­totta. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért, sírva fakadt. Velünk szemben egy gyertya égett. Vajon kiért? Czene Attila Az újvidéki színház vendégjátéka Kaposváron EDES ANNA Gondolhatta-e a szabadkai születésű Kosztolányi Dezső, hogy a híd szerepét is betölti irodalmi munkássága a jugo­szláviai Vajdaságban az anya­nyelv ápolásában, amit a Nyu­gat nemzedékének kiemelkedő egyénisége különösképpen lí­rájában és publicisztikai írásai­ban is kifejezésre juttatott? Az újvidéki színház nem, véletlenül talált rá Kosztolányi Édes Anna című regényére, amelynek számos színpadi, illetve filmvál­tozatát is ismerjük. A vendégjá­tékra egy napra Kaposvárra érkezett társulat az 1983-ban Harag György által dramatizált Édes Annát mutatta be hétfőn este — nagy sikerrel — a Csiky Gergely Színházban, Harag György rendezésében. Kosztolányi regényei: az Édes Anna, a Pacsirta,' az Aranysárkány nyilvánvalóan valami sajátosat is tartalmaz­nak, hogy filmrendezők is fölfe­dezték őket. Harag György dra­maturgiai és rendezői felfogása sokban hasonlatos a képi meg­jelenítéshez, amely nem idegen magától az alapműtől sem, hi­szen Kosztolányi maga is be­leszőtt írásába olyan szürreális elemeket, amelyek élnek a színpadon is. Kosztolányi, akit az elmúlt évtizedekben nem kellően értékelve, egyoldalúan mutattak bp, realista regényben ábrázolta Édes Anna, a kivéte­lezett cselédlány tragikus sor­sát. A regény első mondata el­árulja, hogy 1919—1920 a tör­ténés ideje, Kun Béla repülőgé­pen menekül az országból... Harag György is oly módon in­dítja a színpadi játékot, hogy ne lehessen kétségünk arról, mi­lyen események adják a darab hátterét. Az újvidéki színház Édes Anna-előadása nemcsak követi a regény fonalát, hanem — szükségszerű dramaturgiai öt­letekkel — szellemiségében is képes Kosztolányival azono­sulni. Nem sínyli meg tehát a színpadi változat a beavatko­zást a regénybe. Ez önmagá­ban is nagy értéke az előadás­nak. Mire is volt képes Kosztolányi az Édes Anna történetének föl­dolgozásával? Egy rendőrségi hír—ne feledjük, az író komoly újságírói gyakorlatra is szert tett — is alapja lehetett a miniszteri tanácsos környezetének és a cselédsorsnak a bemutatására. Vízyné méltóságos asszony lel­ki sérülését gyermekének korai halála okozja, ami szörnnyé for­málta. Ám Édes Annában meg­találja azt, akiben szinte gyer­mekét látja... Mi okozza mégis a Vízy család és Édes Anna tra­gédiáját? A konfliktust nem a polgári család és a cselédlány között húzódó mély szakadék­ban jelölte meg Harag György, hanem a megaláztatásban, amelynek eredője mégiscsak az osztályellentét. Ezt nemcsak Kosztolányi tudta remekül megrajzolni Édes Anna alakjában, hanem az újvi­déki színház előadása is. A film­szerűen pergő történet fölna­gyítja Édes Anna alakját; szere­pe szerint Rövid Eleonóra alakí­tása ki is emelkedik a játékból, Druma Mózes ügyvédje szere­pében pedig Pásthy Mátyás for­mál erős karaktert. Vízy Kornél felesége, a hisztérikus Angéla méltóságos asszony szerepé­ben Romhányi Ibi egyszerre képes érzékeltetni az asszony­ban dúló viharokat, a dölyföt és a szánalmasságot. A többi figu­ra érzékletes pasztellszínek­ben jelenik meg a színpadon. A puritán díszleteknél beszé­desebbek a jelmezek. Ezeket egyazon személy, Doina Levin- ta készítette. Horányi Barna UJ KATEDRA Hol kezdené az új iskolareformot? Április első napjaiban került az olvasók elé az Új Katedra című, független oktatáspoliti­kai—pedagógiai folyóirat. A havonta megjelenő kiadvány, amely a pedagógusok, szülők és diákok magazinja, már a közös gondolkodás jegyében született. Szükség van olyan orgánu­mokra, amelyek képesek ösz- szefogni, kifejezni egy-egy ne­velői réteg szakmai érdekeit, s képviselni tudják őket. A most útjára indult folyóirat érre a sze­repre vállalkozott. Vajon hol szükséges a reform az oktatásban? — erre a kér­désre keresik a választ a közok­tatás különböző szintjein dolgo­zóktól, a főosztályvezetőtől a középiskolai tanárig a Hol kez­dené az iskolareformot című írásban. Meg kell teremteni az egyéni választásra épülő okta­tási rendszert... Nem reform kell, hanem alapvető változás... A pedagógusoknál kell kezdeni — nyilatkozták a közoktatás dolgozói. A válaszok megosz­tottságukkal tanulságosak a múltat és a jövőt illetően is. Tudjuk-e valójában, mi az, amit a magyar társadalom az iskolától elvár? Milyen az az iskola, amelyet a magyar társa­dalom magának kíván? Az ezekre és hasonló kérdésekre választ kereső közvélemény­kutatásról szól Halász Gábor cikke. Iskoláink megújulásáról ál­lásfoglalásokat olvashatnak. A szakemberek azzal fejezik ki leginkább a demokratikus elkö­telezettségüket, ha elismerik a szülők jogkörét és illetékessé­gét a nevelési folyamat egészé­ben és szakértelmükkel támo­gatják annak megvalósulását — foglalja össze véleményét a Családvédelmi Szövetség. Oktatási rendszerünkben a zenei nevelés sincs megoldva. Az intézményi választ hiába várók közül többen próbálkoz­nak egyéni módszerekkel. Ilyen Kokas Klára is, aki lírai sorok­ban számol be komplex kísérle­téről. Nemcsak ifjú szívekben él­nek igazi pedagógusok. Éle­tünk végéig megmaradnak is­mereteinkben, szavainkban, emlékeinkben. A Hálával tarto­zom rovatban őket kívánják fel­idézni, tisztelgésül és tanulsá­gul. Az induló számban Beke Kata dr. Heim Jenőt mutatja be. Bartai Róbertnéés Pecsenye Éva 1989 októberében elláto­gattak az NSZK néhány iskolá­jába. Tudományos teóriák he­lyett az oktatás—nevelés min­dennapi mozzanatai ragadták meg őket. A Szülők, diákok rovatban a Művelődési Minisztériumhoz érkező panaszos levelekből idéznek. Többségük magán­ügynek tekinthető, mégis jól mutatja az iskola és a család konfliktusát. Mohos Sándor írása azt taglalja, lesz-e botrány az érett­ségin? 78 ezer tanuló tesz érett­ségi vizsgát e tanévben. Re­mélhetőleg nem úgy, mint ta­valy. Erről szól az illetékes: Bol­dizsár Gábor. Minek nevezzelek? Nem Pe­tőfi költeményének elemzését takarja e cím, hanem iskoláink elnevezését firtatja. Pápai Gyu­la Amiből nem lehet várat építe­ni című írásban pedig a nyelvta­nítás gondjait elemzi. (Bánfai) A pécsi leánykar sikere Párizsban Jacques Chiracnak, Párizs polgármesterének és feleségé­nek személyes meghívására két estén is a francia főváros­ban szerepelt a pécsi Bartók Béla Leánykar, a Kodály Zoltán Gimnázium sok országban jól ismert, számos nemzetközi versenyen díjazott együttese. Az első este a városháza dísztermében léptek föl meghí­vott közönség előtt, amelynek soraiban jelen volt dr. Nagy Gábor, a Magyar Köztársaság nagykövete is. A koncert után Chirac polgármester meleg szavakkal köszönte meg a nagyszerű előadást. Chirac fo­gadást adott a városházán az együttes fellépte alkalmából. A második este a Forum des Hal­les hatalmas auditóriumát zsú­folásig megtöltő közönség előtt szerepelt a kórus — kirobbanó sikerrel. Az előadás előtt a pol­gármester felesége köszöntöt­te a magyar leánykart. Az együttes műsorán a kó­rusirodalom klasszikusai mel­lett természetesen magyar művek: Bartók, Kodály, Bárdos alkotásai szerepeltek, s bemu­tattak néhány francia kórusmű­vet is. Az együttest Kertész Atti­la vezényelte, zongorán közre­működött Hohmann Anette.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom