Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-29 / 5. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. április 29., vasárnap NÉVADÓ A TÁNCSICS LAKTANYÁBAN Gyökeres változások része­se a Magyar Honvédség — egyebek között erről is szólt ünnepi beszédében a kaposvá­ri hadtest parancsnokának álta­lános helyettese, Telegdi Béla ezredes azon a névadón, ame­lyet tegnap délelőtt tartottak a megyeszékhely Táncsics Mi­hály Laktanyájában. Az elmúlt két évben bekövetkezett társa­dalmi-politikai változások hatá­sára a hadsereg is arra kény­szerült, hogy felülbírálja státu­szát. Nem csak a név változott — Magyar Néphadseregről Ma­gyar Honvédségre — hanem a koncepció is. Védelmi hadsere­get alakítanak ki a szükséges és elégségesed alapján. Válto­zott a katonák helyzete is. S ami a legfontosabb; nyitottabbak a kapuik, megszűnt a felesleges titkolódzás. Példa erre a tegna­pi ünnepség is. Névadót tartot­tak. A Magyar Honvédség pa­rancsnokának, Lőrincz Kálmán altábornagynak a parancsa szerint az eddigi rejtélyeskedő számok helyett nevet választ­hatnak a katonai egységek. így tegnaptól a számok helyett a kaposvári Táncsics Mihály Lak­tanya négy egységének van neve. Ezeket így hívjuk ezentúl: Zselic rendészeti kommendáns zászlóalj, Kapos javító zászló­alj, Jedlik Ányos rádiótechnikai század, Dr. Balassa János egészségügyi zászlóalj. Tóth István őrnagy, a lakta­nya parancsnoka elmondta, hogy miért választottak így az egységek. A kommendánsok és a javítók megalakulásuktól kezdve itt teljesítenek szolgála­tot, kötődnek a városhoz és a környékhez. Jedlik Ányos ne­vének választásához aligha kell kommentár. Dr. Balassa János­ról annyit kell tudni, hogy neves sebészprofesszor volt. A katonai külsőséggel meg­tartott névadót követően sem ért véget az ünneplés. Délután sportversenyeket tartottak, ahol az újonnan meghirdetett Zselic-, illetve Kapós-kupáért folyt a küzdelem. N.J. Fotó: Kovács Tibor Csoportkép vállalati háttérrel Búcsú a Balaton Fűszérttől Tenap délelőtt a Balaton Fűszért kaposvári székházá­nak kapuja előtt csoportkép készült arról a 15 vállalati dolgozóról, akitől nyugdíjbavonulás alkalmából búcsúz­tak el. Dévényi Zoltán vezérigazgató nem bízta a vélet­lenre a felállást, mint jó családfő maga is rendezte a soro­kat, hogy mindenki jól lássék, felismerhető legyen majd a vállalati múzeumban, ahová minden fontos esemény­ről készült képből kerül egy-egy példány. Márpedig azok elbúcsúztatása, akik a vállalatot — és két megye keres­kedelmét — hűséggel szolgálták, itt a legjelentősebb események közé számít. Bizonyítóak a fényképezés előtti ünnepélyes — mégsem protokolláris —, ezért nagyon is emberi pillanatok. A vezérigaz­gató a banánnal, naranccsal, italokkal terített asztaltól egyen­ként szólította a nyugdíjbavo- nulókat, hogy szép ajándék át- nyújtása közben még egyszer megköszönje neki, mindazt, amit a vállalatért tettek. Közben mindenkiről elmondott néhány személyes — csak rá jellemző — gondolatot: — Szólítom Takács Pistit, aki már 1955-ben túrázó volt ná­lunk... Darvas Károly osztály- vezetőt, aki 40 évig állt helyt, Faragó Ferencné gondnokot, a vállalati „anyukát”, a minde­nest..., Polai Imrénét, aki 30 évvel ezelőtt egy kis bordó kosztümben jelentkezett azzal, hogy fél évig maradna nálunk: Hogy 1250 dolgozóról ho­gyan tudhat ennyi mindent a vezérigazgtó, az rejtély. Azaz, hogy tulajdonképpen talán nem is az: Faragóné szerint ugyanis, a vállalatnál magasra helyezték az emberek megbecsülését. Kábái Józsefné ehhez hozzá­fűzte: — Olyan légkör alakult ki a Fűszértnél, hogy a nem tisz­tességes emberek maguktól elmentek. Azt az udvarias, egy­mást becsülő szellemet, preci­zitást és fegyelmet, ami a válla­latnál ránk ragadt, elvittük ott­honunkba és környezetünkbe is... Balogh Imréné gépíró sze­rint kár volt megöregedni; ennél a cégnél nem az „alig várom a nyugdíjat", hanem „a miért kell már elmenni” nézet alakult ki. A keilt nem is a vezetés, hanem az idő, a biológiai óra mondatja ki, hiszen a vállalatnál egyetlen nyugdíjasnak se mutatnak utat, ha eljött az idő, maguk monda­nak fel, amikor jónak látják. A kapun kívüli fényképezés után a nyugdíjasok a vezetők­kel együtt visszamentek a terí­tett asztalhoz beszélgetni. A búcsúztató e mozzanata jelkép­nek is felfogható, hiszen itt az idősebb korosztály, azzal hogy nyugdíjba megy,nem reked „kapun kívül”. Ez a réteg — ma már 650-en vannak —, rend­szeres gondoskodásban része­sül. Karácsony előtt mindenki 2500 forint értékű ajándékocso- magot, a nők—nőnap alkalmá­ból — 1500 forint értékű ajándé­kot kapnak. A segélyek egész skálája áll rendelkezésre. A vezérigazgató fiókjában mindig kéznél van az a kimutatás, amelyben a nyugdíjasok egész­ségi állapotát is nyilvántartják. — Nagyon nehéz helyzetben vannak a nyugdíjasok. Olcsó vállveregetéssel nem lehet elin­tézni sorsukat. Megérdemlik a segítséget, és azt, hogy tartoz­zanak valahová. — Mondta a vezérigazgató a búcsúztatón, arra biztatva egykori kolléga­nőit, kollégáit, hogy „csak a szépre emlékezzenek”. Aligha­nem ezt tette Simánszki Miklós- né is, aki a vezérigazgató sze­rint szép szőke kislányként lé­pett be egykoron a vállalathoz —, s most egy könnycsepp elin­dult a szeme sarkából... Szegedi Nándor Munkavállalás az NSZK-ban Sok hazai cég kívánja kikül­deni dolgozóit különféle szere­lési, építési munkákra az NSZK-ba. Erre a korábbi idő­szaknál jóval nagyobb lehető­ség nyílik az idén, az NSZK 2500-ról 3500-ra növelte a vál­lalatok közötti szerződéssel, évente kiküldhetők számát. Ezen felül 1992 végéig az épí­tőiparban évente további 1200 magyar dolgozót is fogadnak. Az egyéni munkavállalók ke­retszámát 500-ban határozták meg e területen—tájékoztatták az ABMH-ban, illetve a Keres­kedelmi Minisztériumban az MTI munkatársát. A lehetőség igazságos elosz­tása érdekében a Magyar Gaz­dasági Kamara szakmai szer­vezete, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége — az érdekelt vállalatok bevoná­sával kidolgozott feltételrend­szer alapján — véleményezi a magyar és NSZK cégek közötti szerződéseket, illetve nyilván­tartja a keret kitöltöttségét. A feltételrendszer főként a refe­renciákra, a nettó devizaho­zamra s bizonyos garanciákra vonatkozik. Lesz-e rendőrőrs? ________________________________ A Magyar Gazdasági Kamara közgyűlése Tabon a rendőrség kapta meg a „Fehér Házat" Tabon hónapok óta üres a Kossuth Lajos út 35. szám alatti épület — a volt MSZMP- majd MSZP-székház — emeleti szintje. A „Fehér Ház” faláról lekerült a Magyar Szocialista Munkáspárt és utódpártja, illet­ve a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség, majd a Demisz elhelyezését mutató tábla. Az utca embere a felirat alapján már csak a rendőrség körzeti megbízotti csoportját találja a szokásos helyen, a földszinten. Szummer György, a tanács végrehajtó bizottságának titká­ra elmondta, hogy. nem az MSZMP tulajdonában volt a Kossuth Lajos úti épület, azt csak bérelték. Az általuk használt épület­rész jelentős részét 1990. ja­nuár közepén vissza is adták. A Somogy megyei rendőr­főkapitányság igényt jelentett be a felszabadult helyiségekre. A tárgyalások során megálla­podtak, hogy anyagilag is hoz­zájárulnak az épületrész köz­ponti fűtésű felújításához, me­lyet a tanács készített el. A párt- bizottság által leadott ingatlan- részt április 15-i hatállyal utalták ki a rendőrségnek. Várhatóan a nyár elején költöznek, a kivitele­zést követően. — Miért a megyei rendőr-fő­kapitányság részére utalták ki? — kérdeztük a vb titkárát. — A megyei rendőr-főkapi­tányság vezetőivel folytatott tár­gyalások során tájékoztattak bennünket arról, hogy szóba jöhet városunkban egy rendőr­őrs létesítése. Ez azonban attól függ, hogy az önkormányzatok­ról szóló törvény miként rendel­kezik majd a helyi rendőrségek­ről. A törvénykoncepció során felvetődött annak lehetősége is, hogy helyi rendőrségeket hoz­nak létre az önkormányzatok irányítása alatt, amelyek ellát­ják a településeken a közrend, a közbiztonság védelmével kap­csolatos feladatokat- Szakmai irányításuk azonban továbbra is a városi rendőrkapitányságok feladata lesz. Ha rendőrőrs lesz Tabon, akkor az létszámbőví­téssel is jár, amely feltétlenül nagyobb iroda és kiszolgáló helyiségeket igényel. Ebben bízva utaltuk ki a meg­üresedett épületrészt a rendőr­ség részére — mondta Szum- mer György. 1 (Krutek) Kiút az atfogo reform A Magyar Gazdasági Kamara tegnap rendezte meg előreho­zott közgyűlését a Budapesti Kongresszusi Központban. A közgyűlésen megvitatták a Gazdasági Kamara űj alapszabá­lyát, megtárgyalták azt a gazdasági programjavaslatot, ame­lyet a megalakuló új kormány elé akarnak terjeszteni. A ta­nácskozás egyik feladata volt annak meghatározása, hogy a Magyar Gazdasági Kamara a gazdasági érdekképviselet terén milyen szerepet vállaljon. Kellemetlen közjátékkal kez­dődött a közgyűlés; a mintegy 2000 tagvállalatból ugyanis csupán 900-nak a képviselője jelent meg, és ezzel határozat- képtelen volt a közgyűlés. A Kamara vezetése ezért felosz­latta, majd fél óra múltán újra összehívta a közgyűlést, ami- koris — az alapszabályzat sze­rint — már a részvételi aránytól függetlenül határozatképessé vált a rendezvény. Medgyessy Péter miniszte­relnök-helyettes a leköszönő kormány nevében köszöntötte a tanácskozást. Mint elmondot­ta: a most távozó kormány el­múlt időszakban hozott intézke­dései, az ebben az időszakban elfogadott törvények nyomán az állam szerepe visszaszoru­lóban van, s a piacgazdaság kezd kiépülni. A magyar gazda­ság rugalmasságát mutatja az is, hogy az elmúlt két évben—a nehéz külső és belső körülmé­nyek ellenére — a külkereske­delem jelentős dolláraktívumot ért el. Á miniszterelnök-helyet­tes hangsúlyozta: az új kor­mánynak is alapvető érdeke lesz, hogy a vállalatvezetőkkel megtalálja a megfelelő hangot, s velük konstruktív partneri vi­szonyt alakítson ki. A búcsúzó kormány erre már kísérletet tett, az Országos Érdekegyez­tető Tanács működtetésével. Gábor András, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke az elmúlt időszakot értékelő be­szédében kiemelte: a kamara előtt mindig is világos volt, hogy az egyre nehezebbé váló hely­zetből a kiutat az átfogó politi­kai-gazdasági reform jelenti. Az MGK az elsők között javasolta az átfogó adóreform végrehaj­tását; bevezetésekor azonban nem következett be ár- és bér­reform, nem valósult meg az át­gondolt árfolyampolitika, ezért — végül is — a gazdaság érde­keivel ellentétes jövedelem­átcsoportosításhoz vezetett az adóreform torz végrehajtása. A bankreform megvalósítását — amelyet a kamara szintén ösztönzött — nem előzte meg átfogó hitelrendezés — mint ahogy azt az MGK javasolta —, és az erőteljes pénzszűkítő poli­tika következtében napjainkra a magyar gazdaság történetében páratlan mértékű likviditási vál­ság alakult ki. Az 1990-re kiala­kult helyzet a szocialista piac összeomlása, az értékesítési lehetőségek beszűkülése a ter­melőszférának óriási piacvesz­tést okoz. A kialakult körülmé­nyek miatt is gyökeresen meg kell változtatni a kamara mun­kamódszereit; a változtatá­sokat az alapoktól kell kezdeni, s újra át kell gondolni a kamarai érdekképviselet szerepét. Gábor András kiemelte, hogy a kamara a jövőben pártoktól független, semmiféle politikai irányvonalat föl nem vállaló, ki­zárólag a gazdaság érdekét védő szervezet kíván lenni. A gazdaság és vállalkozáspárti kamara nyitott lesz a párbe­szédre, ám egyetlen párt mellett sem kötelezi el magát. A haté­konyan működő kamarának — hangsúlyozta — a szakmai és regionális érdekszövetségek föderációjaként kell működnie, a föderáció szintjén pedig csak az egész nemzetgazdaságot átfogó gazdálkodói érdekeket képviselheti. A tanácskozáson részt vett a Nemzetközi Kereskedelmi Ka­mara képviseletében Carol Xuereff főigazgató, aki a kelet­nyugati gazdasági kapcsolato­kért felelős. A közgyűlés elfogadta az el­nökség által megvitatott és a ka­marai tagok véleményével ki­egészített gazdaságpolitikai programjavaslatot. Határozat­ban foglalt állást az 1990. évi XXII törvény 63. paragrafusá­ról, amely a fizetéseit megszün­tető gazdálkodók esetében május 1 -jei hatállyal kötelezővé teszi az önfelszámolás kezde­ményezését. Az MGK szüksé­gesnek tartja paragrafus azon­nali felfüggesztését, és felkéri az új Országgyűlést, hogy ezzel soron kívül foglalkozzék. A fize­téseiket megszüntető gazdál­kodó szervezetek kötelező ön­felszámolása a sorban állások és a vállalatközi tartozások je­lenlegi mértéke mellett több száz gazdálkodót érint, végre­hajtása az egész magyar gaz­daságot szétzilálhatja. Ezért úgy ítéli meg, hogy a szabályo­zást felül kell vizsgálni, a sor- banállási láncba került, egyéb­ként jól gazdálkodó (gyakorlati­lag hitelező cégeket) megfelelő védelemben kell részesíteni.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom