Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-27 / 3. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP— VESZIK ALAPOT? 1990. április 27., péntek Forróbban nem egészséges a gyomornak, hölgyem! Föltaláltam valamit Másfél Schneider Egyik reggel elsétáltam a Találmányi Hivatalba, éjjel ugyanis álmomban rájöttem az örök élet titkára. Nehogy sarlatánnak véljenek, előtte bebizonyítottam igazam a bio-neográfia, a leukémia, a hipochondria és egyéb, mellékesebb tudományok szempontjából is. Kedvesen fogadtak, mondták, várjak, mert X kartárs reggelizik, Y kartárs ellenben ebédel. Másfél órai várakozás után négyzetgyököt vontam a gépíró- kisasszonyból. Egy szimpatikus fiatalember fölvilágosított, miszerint X kartárs még tegnapi reggelijéről sem tért vissza, Y kartárs pedig már nem dolgozik náluk, úgymond föltalálta önmagát és a spanyolviaszt, s beállt egy második ligás labdarúgócsapathoz patinázónak. Két nap múlva Alaszkán és Párizson keresztül sikerült fölhívnom a második emeletet, ahol a bizottság trónolt az időben. Egy munkatárs, bár az orromnál fogva, de fölvezetett a nevezett helyre. Már több ember várakozott a légpárnázott ajtók előtt. Egyikük közölte velem, az ilyesmi bizony elhúzódik kissé, megnyugtattam: már tegnap ráhúzódott a májamra meg a vesémre. Egy izgatott, zilált férfi félrevont, s elmesélte, most az ő találmánya van terítéken; kérésemre elmondta, föltalálta a VÍZPORT, ami úgy keletkezik, hogy jeget lassan mákdarálón megőrölünk, olvadásig állni hagyjuk, s máris kész a megőrült, akarom mondani Georg Reicher,, alias Pénzes Gyurka zürichi irodájának forgófotelében finoman körözött, miközben apró papírcsákókat hajtogatott szórakozottan a Finantional Times legfrissebb számából, amely egyébként arról volt nevezetes, hogy mellékletében figyelemre méltó összeállítást közölt az óhaza gazdasági életéről. Jóllehet, a Zahnrad Fabrik elnök-vezérigazgatójának már a működő tőkéje is tele volt az otthoni hírekkel, hazafias érzelmektől fűtve mégis jó régen eltökélte, hogy megvásárolja az Egyesült Magyar Fogaskerékgyárat. Ugyanis máig sem felejtette el a gyermekkorát bearanyozó angyalföldi snóbli- partikat. Csupán jelenlegi gazdasági reformunk aggasztotta egy kissé. Nem értette világosan, vajon miért támogatja újabb és újabb fondorlatokkal a reformkormány a reformgazdaság reformiparának veszteséges iparvállalatait, leginkább állami támogatásokkal és rendszeres áremelésekkel. Ráadásul a gyárilag gondosan korrodált magyar fogaskereket nem lehet eladni még a harmadik világban sem. Ennek ellenére hősünk nemmegőrölt víz, a VÍZPOR. Szerinte fölfedezése forradalmasítaná a forradalmat, valamint föllendítené a rpagyar—tur- kesztáni gazdasági kapcsolatokat, annál is inkább, mert tudomása szerint Turkesztán nagyon szegény vízporban. Ápolókat sehol sem láttam, elmeséltem tehát, hogy rájöttem az örök élet titkára! Nagyon lelkesedett, hiszen az emberiségnek — szerinte — mindig szüksége lesz vízporra, s ha nem élünk őrökké, nem élvezhetjük találmánya áldásait. Két hét múlva kerültem sorra, de elutasítottak, mondván: ellentétben állok a marxizmus gyökeresedésével, a materialista világszemléletre gyakorolt hatásom pedig egyenesen görbe! Különben is mit okvetetlen- kedem, -hagyjam csak az embereket békén meghalni, ők már úgy szokták meg. • Természetesen föllebbez- tem a Föllebbezéseket Lebbe- ző Bizottsághoz, ám onnét is kirúgtak; szerintük ez most nem fut, találnék föl inkább egy rugdalódzó borotvaszappant, azzal biztosíthatnám helyem a világirodalomban, illatszer kategóriában. Természetesen nem alkudoztam, s még máig is élek; amíg föl nem találja valaki az örök élet elleni csodaszert, amit eddigi tapasztalataim alapján ázott turflapokböl, szegfűszegőrletből, mozgalmi dalok kántálása közben, vákuumban állítanak majd elő. Novák Béla Dénes zeti büszkeségtől elhomályosult lelki szemei előtt svájci— magyar kooperációban gyártott fogaskerekek szorítgatták kifelé a svédeket a világpiacról... ■ Reicher fölocsúdva a csákóhajtogatásból, becsöngette magához Amarillát, sudár derekú titkárnőjét. Percek alatt gépbe diktált egy szándéknyilatkozatot, s a következő minu- tumban a megadóan zümmögő telexgép már röpítette is azt egyenesen Budapestre. Lajtos Tóni, a Magyar Fogaskerék feje tanácstalanul hüm- mögve forgatta ujjai között a hosszú papírcsíkot, miközben a szanálási bizottság jelentésén éktelenkedő zsírfoltot va- kargatta. Szerencsére főmérnöke, zugligeti születésű lévén, értett egy picit németül, így kisilabi- zálta az üzenet lényegét. — Meg vagyunk mentve! — rikkantotta Lajtos, és az íróasztalára készített ejtőernyőt óvatosan a legalsó fiók mélyére süllyesztette. A Magyar Fogaskerék eladásához szükséges banki és minisztériumi engedélyek röpke D roznicsek Árpád a térdére ültette érettségi előtt álló fiát, és dallamos atyai hangon így szólt hozzá: — Tibi, itt az ideje, hogy pályát válasszunk a számodra! En nem avatkozom bele, azt csinálsz, amit akarsz, de egyet kikötök: ragaszkodom ahhoz, hogy artista légy. Mégpedig nem valami fapados, hanem világhírű artista. Apádnak nem adatott meg, hogy esténként a reflektorok fényében végezze szédítő mutatványait. Egyszerű kötszövő kisiparosként tengettem az életemet. Te vagy az egyetlen reménységem. — De apám, jól tudod, én olyan barkácsoló természet vagyok. A technika érdekel a legjobban. Elektroműszerész szeretnék lenni. Ezen a vonalon biztos, hogy sokra vinném — nézett könyörgő tekintettel apjára az ifjabb Droznicsek." — Nem tűröm, hogy ellenkezz velem! Boldog, elégedett embert csinálok belőled, ha be- legebedsz, akkor is! Jól figyelj rám, fiam! Már a részleteket is kiterveztem. Droznicsek az nem hangzatos művésznév. Másfél Schneider, a levegő királya. Ezen a néven fogsz fellépni. — Miért másfél? — kérdezte Tibor. — A plakáton jobban mutat. A számot pedig így képzelem: egy huszonnégy méter magasságban lengő trapézon állsz, majd hintázni kezdesz, egészen fel a cirkuszkupoláig. Mikor a legerősebb a lengés, dupla szaltót csinálsz a levegőben, majd ügyesen visszaugrasz a lengő trapézra. Akkor egy miniatűr tangóharmonikán elját- szod Vivaldi hegedűversenyét, és a szám végén, bekötött szemmel, csavart szaltóval le- ugrasz huszonnégy méter magasból, de természetesen talpra esel. — Édesapám, én még egy bukfencet sem tudok csinálni, és két méter magasban már tériszonyom van. A körhintán pedig szédülök... Milyen artistát akarsz belőlem csinálni? — siránkozott kétségbeesetten Tibi. — Nézd, fiam, nálunk minden pálya nyitva áll a fiatalok előtt. Bárkiből lehet világhírű hat hónap múlva ott fényesed- tek a tárgyalóasztalon. A két igazgató aláírta az okmányokat, s Lajtos füle tövéig meghatódott, amikor Herr Reicher odaajándékozta neki arany töltőtollát. — Holnap már vadonatúj svájci gépsorokon korrodálunk — súgta Lajtos főmérnökének kapitális füleibe a jó hírt. — Bocs, nagyfőnök, de akartista, ha szorgalmas és igyekszik. — Nem lehetnék mégis elektroműszerész? — reménykedett sápadtan Tibor. — Mindjárt kapsz két pofont, ha nem tiszteled apádat — morgott dühösen idősebb Droznicsek, majd az ajtóra mutatott. — Most pedig mars a Városligetbe! Megnézed a cirkusz új műsorát, és ellesed a szakmai fogásokat! Nehéz korszak virradt ifjabb Droznicsekre. Apja a hálószoba mennyezetére fölszereltetett egy gusztusos kis trapézszerkezetet. Készülni kellett az Artistaképző Iskola felvételi vizsgájára. A gyerek korrepetálását Böndörössy Schütz Béla magyarnóta-énekes vállalta. —A mai nehéz világban mindenhez érteni kell — felelte, amikor megkérdezték, honnan konyít a dupla szaltó oktatásához. Ifjabb Droznicsek mindennap gyakorolt. Könnyes szemmel mászott fel a mennyezetre, és fogcsikorgatva próbált egyensúlyozni az éjjeliszekrény fölött, miközben a messzire tűnt elektroműszerészi pályáról ábrándozott. A felvételi vizsga napján atyja sötétkék öltönyt adott a fiára, és ellátta néhány jó tanáccsal: — Ha az artistaiskolában kicsit rosszabbra sikerül a bukfenced, hivatkozz az objektív nehézségekre, és mondd meg, hogy régi pártoló tagja vagy a KISZ-nek, s csak azért nem léptél be, mert úgy érezted, még fejlődnöd kell. Beszélj apádról is, aki bár csak kötszövő kisiparos, de a maga területén kardigánokkal építi a szocializmust. És most menj, fiam! Ne hozz szégyent a nevemre —csókolta homlokán a lánglelkű atya. — ...Annyi szép foglalkozás van a világon — mondta a zsűri elnöke Droznicsek Tibornak. Kezet szorított vele, és kérte a következő jelentkezőt. Idősebb Droznicsek hosz- szasan keresgélt a szobában egy olcsóbb porcelántárgyat, majd hirtelen felindulásban földhöz vágta: kor nem tetszett elolvasni a szerződés titkos záradékát — sziszegte vissza a főmérnök, és Lajtos orra alá dugta a papírokat. És valóban! Az aláírások alatt, a lap alján ott kéklett a svájciak titkos záradéka: „Hétfőn a reggeli géppel érkeznek az embereink, addig Önök ne nyúljanak semmihez!” Walter Béla — Bizonyára mamlasz módjára viselkedtél a bizottság előtt! Ámbár lehet, hogy nem rajtad múlott. Biztosan csak azokat vették föl, akiknek jó az összeköttetésük. — De apám, azt mondták, hogy nem vagyok tehetséges. — Az lényegtelen. Fő a protekció. A tehetség később megjön magától — dünnyögte, majd így folytatta: — Ne keseredj el, fiam! Magánúton folytatod tanulmányaidat. Már beszéltem Alvarezzel, a kupola hősével, aki jelenleg egy szere- tetház gondozottja. Ő foglalkozik majd veled. Van egy kis spórolt pénzem. Nyitok egy gebines cirkuszt. Világhírű artista leszel, és kész! Ez befejezett tény — mondta keményen, és kissé csodálkozott, hogy Tibor komor képpel bámult maga elé. Még jobban meglepődött, mikor egy tavaszi hajnalon fia egy borotvakészlettel és egy váltás fehérneművel megszökött hazulról. Kétsoros levelet hagyott hátra: „Apám, ne kényszerítsl Olyan pályát szeretnék választani, amihez kedvet érzek. Csókol: Tibi” Első közös ebéd a szakszervezeti hegyi üdülőben. Kovács János és Kovács Jánosné a terem közepén kapott asztalt. Nyugdíjas házaspár. A férfi a levesestál fedezéke mögül kuksizza, hogy kiféle, miféle népek ülhetnek körülöttük. — Fogadsz — kérdi súgva a feleségétől —, hogy az ablak mellett, az az idősebb, pirospozsgás arcú manus, azzal az ősz hajú, szemüveges nővel — pedagógusok? Mert olyan mereven ülnek, olyan szigorúan olvassák az étlapot, mintha helyesírási hibákra vadásznának. Kovács Istvánné egy pillantást vet az ablak felé. — Nagy tévedés — közli —, a férfi áruforgalmi csoportvezető Kispesten. Egy magasépítő vállalatnál. Tavaly volt valami leltárzűrje, de megúszta írásos figyelmeztetéssel. És ha hiszed, ha nem, ezek nászutasok! Az asszony első férje, gázmérnök, dobbantott a nála húsz évvel fiatalabb titkárnőjével, most hidegszakács Mont- reálban, nem megy neki a nyelv. Levelező úton váltak el, így az öreglány hozzámehetett a gyerekkori szerelméhez. Negyven év után! Egyébként ő sem tanár, hanem bérelszámoló a Matrica kisszövetkezetnél. — Hihetetlen — mondta Kovács. — Miért volna hihetetlen? Szerintem nagyon megható és romantikus. — Az hihetetlen, hogy te máris ennyi mindent tudsz róluk! Hiszen csak fél tízkor érkeztünk! — Na és?! Már elmúlt egy! És ilyen helyeken az emberek nagyon közlékenyek. Látod azt a szőke nőt a bejárat melletti asztalnál? Annak egy olyan fura betegsége van, hogy ha szerelmes, az rámegy az egyensúlyérzékére. Megbotlik Tibor ezek után alkalmi vándorműszerész-társulathoz szegődött, majd később sikerült állandó szerződést kapnia ipari tanulóként. E gy ködös októberi reggelen segédi oklevelét lobogtatva állított be apjához: — Műszerészsegéd lettem. Jól érzem magam. Elégedett vagyok. Meg tudsz nekem bp- csátani? — Ha te inkább vállalod a felelőtlen, könnyelmű müsze- rószéletet, nem vagy többé a fiam! Kitagadlak! Pusztulj a szemem elől! — mutatott feldúltam az ajtóra Droznicsek Árpád. A kőszívű ember haragja azóta sem enyhült. De néha arról ábrándozik, hogy egy napon majd betoppan a gyermeke, és így szól: — Engedelmeskedem, apám. Kötelezem magam, hogy legföljebb két év leforgása alatt világhírű artista leszek. Ezek után természetesen boldogan öleli magához tékozló fiát, az egykori szürke kis műszerészt, akiből íme mégis Másfél Schneider lett, a,, Levegő királya”. S akkor majd megnyugszik az áldott atyai szív. Galambos Szilveszter a sima járdán, orra bukik a folyosón, a széke mellé ül az irodában. Ettől eltekintve teljesen normális. Felvevő a Patyolatnál. Aki szemben ül vele, az egy álszínész. Az a vékony bajszú. Igazából sofőr. De néha behívják statisztálni a filmesek. Hát ezért... Az a szemüveges, kontyos lány, akivel most bájolog, nem beutalt. Ő a kultúros. Most elég nagy bajban van. Tudniillik elvesztette a könyvszekrény kulcsát, és alul abban vannak a sakkok is meg a pingpongok. És a falubeli lakatos, aki újat reszelhetne teljesen részeg, mert háromnapos lagzin volt, a testvérének a fia vette el a boltos lányát... Mire a süteményt hozták, Kovács János előtt nyitott könyvként tárult fel két tucat üdülőtársuk viszontagságos élete. Megtudta többek között, hogy van köztük gombaszakértő, akit idegösszeroppanással kezeltek, pedig nem az ő hibájából... És az a sípulóveres, vörös hajú fiatalember, aki kidöntötte a sörét, malomipari technikus, minősített sakkozó, nem szabad vele leülni... Városszerte beszélik, hogy újra lesznek magánnyomozók. Akik megfelelő díjazás ellenében beszereznek néhány fontos adatot. Elkóborolt férjekről, feleségekről. Barátról és ellenségről. Beosztottról és felettesről. Különféle intimitásokról. Mielőtt vállalkozó szellemű detektívjelöltek tömegesen jelentkeznének erre a pályára, jóindulatúlag ajánlom figyelmükbe a telefonkönyvet. Meglátják, mennyi Kovács Istvánné van nálunk. Akik közül aligha a mi Kovács Istvánnénk az egyedüli, aki elképesztően rövid idő alatt nemcsak megtud mindenkiről mindent, hanem ingyen tovább is adja ismereteit. Mellettük nemigen rúghat labdába egyetlen civilszimat sem! Kürti András A TITKOS ZÁRADÉK Magánkopók - figyelmébe! / Érzi, hogyJellúlcgrzick a hajhagymái?
