Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-26 / 2. szám

1990. április 26., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 HELTAI ANDRÁS EXKLUZÍV INTERJÚJA Az amerikai—magyar kapcsolatokról Majalisi „koordináció' Washington most, a szabad magyar választások után lát először lehetőséget partneri együttműkö­désre Budapesttel. A cél az európai, a szélesebb atlanti együttműködés olyan kereteinek kialakí­tása, amelyek megvédhetik a gazdaságilag és politikailag gyenge, sebezhető új demokráciá­kat. Erről beszélt az amerikai kormány egy vezető tisztségviselője, először fejtve ki a Fehér Ház kö- zép-kelet-európai politikai elgondolásait Heltai Andrásnak, az MTI washingtoni tudósítójának adott exkluzív interjúban. Az illetékes, aki nevének mel­lőzését kérte, elmondotta: a román választások után a há­rom hagyományos párt koalí­cióját várják — esetleg a front bevonásával. E „legalább rész­ben legitim kormány” azután megteremtheti a demokrácia kereteit. Félő, hogy a magyar kisebbség helyzete — rövidebb távon — tovább nehezül, ám Washington továbbra sem lát módot pártos állásfoglalásra ki­sebbségi kérdésekben — arra viszont igen, hogy azok politikai megoldásában a NATO is sze­repet vállaljon. ,,Sokkal élénkebb” diplomácia A kormányférfi személyes benyomásai alapján szólt arról, hogy Antall Józsefet őszi wa­shingtoni látogatásán igen intel­ligens politikusként ismerhették meg „akinek nézetei — úgy érzem—az alapvető kérdések­ben igen közel állnak a mieink­hez. Örülünk annak, hogy a vá­lasztások alapján módja lesz erős koalíció összeállítására s úgy tűnik, meglehetősen erős lesz az ellenzék — ami nagyon jó kezdet a demokráciához...” Arra a kérdésre, hogy mi vál­tozik az új magyar kormány hi- vatalbalépésével a két ország kapcsolataiban, a nyilatkozó hangoztatta: az új közép-kelet- európai stratégiai helyzetben az Egyesült Államok a történe­lemben ezúttal először játszik majd ott érdemi szerepet. „Nem befolyásra törekszünk, hanem építő elkötelezettségre gazdasági, kulturális, diplomá­ciai tekintetben egy kulcsfon­tosságú térségben”. Ez a gya­korlatban Magyarország szá­mára a, .sokkal élénkebb” diplo­máciai kapcsolatokat jelenti majd. „Fel kell készítenünk dip­lomatáinkat, át kell szervez­nünk a kormányapparátust, hogy megfeleljen az új szük­ségleteknek — mondotta az amerikai illetékes. Lawrence Eagleburger első külügyminiszter-helyettes han­golja össze a kormányban a tér­ségnek nyújtott gazdasági tá­mogatást — mondotta a nyilat­kozó, s közölte, hogy hamaro­san munkához lát (az amerikai kormány által felállított) Magyar Beruházási Alap. Alaptőkéjét kezdetnek tekintjük, s azt vár­juk, hogy ösztönözze és meg­sokszorozza a magyarországi beruházásokat. Sajnálatos, hogy költségvetésünk deficitje nem enged nagyobb összegű támogatást, de meggyőződé­sünk, hogy a döntő segítség a magánszektor beruházásaitól függ — ott van a pénz... A kor­mány viszont megteremti az in­tézményi kereteket a beruházá­sok könnyítéséhez — s ugyan­ezt várja Budapesttől.” A nyilatkozó elismerte, hogy az amerikai tőke bizonyos ké­sésben van a magyar piacon a németekkel szemben. „Fennáll a veszély, hogy jelenlegi vá­kuumban a németek oly mér­tékben elkötelezik ott magukat, hogy az még az ő számukra is egészségtelen, de a hagyomá­nyok, a földrajzi közelség miatt mindez nem meglepő. Ameri­kának azonban fel kell vennie a kihívást — ezért is bátorítja a kormány a beruházókat. Arra a kérdésre „hogy lesznek-e COCOM-könnyítések, a nyilat­kozó rossz hírrel szolgált: a stratégiai exportot ellenőrző nyugati testület tagjai elutasítot­ták az amerikai javaslatot, hogy Lengyelország és Magyaror­szág — amely vállalta, hogy nem adja tovább a kapott csúcstechnológiát — különle­ges elbánásban részesüljön, így a nyárra várható korlátozott könnyítések egységes vala­mennyi kelet-európai országra vonatkoznak majd. A kormányférfi elutasította azt a nézetet, hogy Csehszlo­vákia és más kelet-európai or­szágok demokratikus átalaku­lása Budapest számára vetély- társat, a magyar pozíciók gyen­gülését jelentené. „Éppen el­lenkezőleg: amerikai szemmel nézve nagyobb térség a beru­házások szempontjából von­zóbb. Ezért is tartjuk jónak Vác­lav Havel elgondolását Varsó, Prága és Budapest regionális együttműködéséről, bár még nem egészen világos, mit érte­nek alatta. Annyi bizonyos, hogy olyan időszakban, amikor elkopnak a régi intézmények, a VSZ, a KGST, ideje újakat a helyükre állítani, amelyek ösz- szehangolnak és csökkentik például a kelet-európai versen­gést a nyugati támogatásért”. Az államférfi rámutatott, hogy a helsinki folyamatban a föld­rész keleti felének országai most előtérbe kerülnek. „Segí­tenünk kell őket, hogy mind gazdasági, mind politikai tekin­tetben visszakerüljenek Európa fő áramába, s a soron követke­ző, koppenhágai konferencián számos javaslatot teszünk majd erre. A legjobb esetben is 2—3 választási ciklus fog eltel­ni, amíg az új pártszerkezetek megszilárdulnak és intézmé­nyesül a politikai pluralizmus. Hosszabb távon, 5—10 évben kell tehát gondolkodnunk, amely idő alatt ezek az orszá­gok gazdasági és politikai szempontból egyaránt sebez­hetőek lesznek. T artós támoga­tásra van tehát szükségük, hogy visszailleszkedhessenek Európába.” A magyar elgondolásokról, az Európai Közösségekhez való mielőbbi csatlakozásról az amerikai kormányférfi úgy véle­kedett, hogy „az EK vagy meg­marad eredeti tervei mellett és elmélyíti jelenlegi tagjainak együttműködését — vagy új tagokat vesz fel. Mi úgy látjuk, hogy a legjobb — és a legvaló­színűbb — megoldás az egy­ség erősítése. Egyúttal azon­ban módot kell találnunk, hogy a kívülállók is sokkal nagyobb mértékben bejuthassanak a Közös Piacra. Áz EK bizonyo­san tudja, mit jelentene az euró­pai integráció ügyének, ha Eu­rópát most a gazdasági határok mentén osztanánk meg”. A NATO politikai szerepe Helsinki kérdéseire vissza­térve a nyilatkozó hangsúlyoz­ta, hogy míg a folyamat kétség­kívül sokat tehet a biztonság politikai, gazdasági, kulturális dimenziójában, a biztonság klasszikus, katonai értelmében a NATO-t nem helyettesítheti. „Úgy tudom, ho^y Antall Jó­zsefnek is hasonló, nagyon rea­lista véleménye van erről”, tette hozzá. Mint kifejtette, Washing­tont „aggasztják” azok az el­gondolások, hogy európai kol­lektív biztonság lépjen a NATO helyére. „Václav Havel és George Bush igen érdekes be­szélgetést folytatott e kérdésről, s talán nincsenek is álláspont­jaik olyan távol, mint ahogy lát­szik. A csehszlovák vezetés egyetért azzal, hogy az európai biztonsági konferencia nem je­lenthet egyszeriben választ a földrész biztonságának kérdé­seire. Mind Havel, mind Antall támogatja az erős NATO továb­bi szerepét. Azt hiszem, most a NATO feladata kinyilvánítani, miben látjuk a fejlődés útját, hogyan ölthet a szövetség új jelleget, amely beleillik a meg­változott Európába. Katonai szerepe nem fejeződhet be, hisz túl sok még az ismeretlen tényező a Szovjetunióban és A romániai helyzetről szójva a kormányférfi úgy fogalmazott, hogy „van román jellegű glaszt- noszty, de nincs még demokrá­cia, ami azután teret enged a szennyes politizálásnak. Koc­kázatos a helyzet: remélem, a közvéleménynek a Frontra ne­hezedő nyomása elegendőnek bizonyul, hogy az ideiglenes ve­zetés kitartson ígéretei mellett, s a választások szabadok, s meglehetősen tisztességesek legyenek... Nem tartunk még ugyanis ott, hogy a többi párt is ugyanazokat a lehetőségeket kapja, mint a Front. Ám a vá­lasztások így is fél-legitim kor­mányt eredményezhetnek, a három hagyományos pártból, esetleg a Front bevonásával, így valóban független szemé­másutt. A NATO-nak azonban új politikai funkciókat kell kap­nia, amelyekkel meggyőzheti a magyarokat, a cseheket és másokat arról, hogy a szövet­ség fennmaradása, stabilitása az ő biztonságuk tényezője is.” Arra a kérdésre, hogy a felvá­zolt „szélesebb atlanti” együtt­működés miként nyilvánulhat meg a gyakorlatban, a nyilatko­zó utalt a Nyitott égbolt konfe­renciára, más, a katonai szövet­ségek határain túllépő bizalom- építő fórumokra és kijelentette: szóba kerülhet olyan testület felállítása is, amelyben a NATO és a kelet-európai országok közösen vitatnak meg politikai kérdéseket. A NATO, tűnt ki szavaiból, napirendre kívánja tűzni a Ke- let-Európa számára oly égető nemzetiségi kérdéseket is. „Jó javaslat a kisebbségekkel fog­lalkozó helsinki bizottság, de ezzel a kérdéssel, amely köz­vetlenül kihat az európai bizton­ságra, politikai értelemben fog­lalkoznia kell a NATO-nak is. Aggasztó jelek vannak Jugo­szláviában, Bulgáriában, Ro­mániában, a pax sovietica, csak a felszín alá rejtette a viszályo­kat, amelyek most súlyos gon­dokkal fenyegetnek.” lyek kerülhetnek a vezetésbe, akinek hitelük van a lakosság előtt, s így az új kormány hozzá­láthat az alkotmányreformhoz, a gyülekezési, a választási jog megalkotásához, a demokrácia kereteinek megteremtéséhez.” A magyar kisebbség számá­ra várható perspektívák tekinte­tében az amerikai szakértő nem volt bizakodó: „Rövid távon ta­lán még romolhat i§ a helyzet, de hoszabb távlatban javul majd. Most megvan a veszélye, hogy egyes személyek, politikai csoportok megpróbálják ki­használni a nemzetiségi ellen­téteket. Ez átterjedhet Magyar- országra is, majd a kölcsönha­tások egymást erősítik, s újra olyan helyzetekhez jutunk, amelyeknek már néhányszor tanúi voltunk e században...” Az évek során május 1 -je ál­landó jelzőjévé tették, hogy „szabad”. Az idén ez vélhetően nem lesz agyonhangsúlyozva, s az ünnep végre megtisztul a hurráoptimista színezetű politi­kai máztól. Lehet tehát, hogy május 1 -je nem lesz deklaráltan szabad, viszont végre nem is lesz kötelező. Szóval valóban szabadabbnak érezhetjük. Nem lesz szelíd, vagy épp szankciókkal fenyegető ráha­tás, viszont elesünk a felvonu­lócsalogató virslijegytől. Aki akar, egyszerűen eljöhet a ma­jálisba, s az már az ő dolga, hogy üveg sörével a kezében kit és mit éltet. Remélhetőleg a többség egyszerűen csak szó­rakozni és kikapcsolódni akar majd. Az idén elmaradnak a nagy­szabású és költséges előké­születek. A kaposvári cseri par­ki majálist mindössze egy — a városi tanács, a rendőrség, az egészségügyiek, no és persze a kereskedelmi és vendéglátó cégek képviselőinek részvéte­lével tartott — egyeztető meg­beszélés előzte meg. A szerve­zésben a fő szerepet a szak- szervezetek megyei szövetsé­ge vállalta. A náluk tartott egyeztetésen nehézkesen ala­kultak a dolgok, a kitelepülő la­cikonyhák meg lövöldék szá­mán, vagy a szokásos majálisi busz helyi-járatok ügyén kívül kevés lényeges információ hangzott el. Mindennél izgal­masabb volt az az ellentmon­dás, mely a kinyilvánítottan új­szerű május elseje és annak ré­gimódi előkészítése között fe­szült. A szakszervezetek egyik szervezője arról kérdezte a vá­rosi tanács szakemberét, hogy lesz-e idén is a kitelepülő keres­kedelmi vállalatok számára kü­lön koordinációs értekezlet. Láthatóan alig értette, hogy pia­ci viszonyok mellett — mert­hogy bazárok és mozgóbüfék világában már nagyon is műkö­dik a piac —fölösleges a koráb­bi értelemben vett koordinálás. Ez azelőtt azt jelentette, hogy az egyes vállalatoknak kiadták az ukázt, hogy hány bódét kell fölállítaniuk. Megvitatták, hogy mondjuk hány mázsa virsli kell, s kijelölték a termelőüzem fele­lősét is. Mindettől függetlenül A magyar kisebbség jövője VÁROSSZÉPÍTŐK KAPOSVÁRÉRT Május végén avatják Széchenyi szobrát A Kaposvári Városvédő és Városszépítő Egyesület április elsejétől Görgesits Károlyt bízta meg az egyesület újjászervezé­sével és az ügyvezetői teendők ellátásával. Az új vezetőség megválasztásának előkészüle­tei már folyamatban vannak, ám a végleges összetétel a helyhatósági választások ered­ményeitől függően alakul ki — mondta Görgesits Károly, aki a Volán forgalomirányítójaként vállalta el a feladatot. — Sorra járom a nagyobb in­tézményeket. Azt szeretném, hogy a 405 egyéni tagból és pártoló kollektívákból álló egye­sület létszáma növekedjen. Új­fajta szemlélet kialakítása, s a meglévő értékek megóvása a legfőbb célunk. A város iránt érzett szeretet, a lokálpatriotiz­mus elmélyítésére törekszünk, s a lakóhelyünkért tenni akaró embereket hívjuk—várjuk so­rainkba. Az egyesület ezidáig gazda­ságilag és politikalag is önálló volt. Az az önállóság remélhe­tőleg ezután is fennmarad, s a közadakozásból és a tagdíjak­ból befolyt összeg Kaposvár védelmét, szépítését szolgálja majd. — Terveik? — Egy korszerűbb alapsza­bály-tervezeten, s a jelölő bi­zottsági ülés előkészítésén dol­gozunk. Legégetőbb gondunk a szemetelés megszüntetése, no és a lengyel piac okozta áldat­lan állapot mielőbbi felszámolá­sát is szívügyünknek tekintjük. E héten találkoztam Papp Já­nossal. a városi tanács elnöké­vel, s egy bizottság felállításá­ban döntöttünk, amelynek tag­jai a sétálóutca járműforgalmát vizsgálják. A belváros legszebb utcájának díszburkolatát a nagyfokú igénybevétel már ki­kezdte. A kövezet több helyen repedezik, hiszen a többtonnás áruszállító járművek naponta megfordulnak itt. A forgalom enyhítését és egy időpontra való koncentrálását tervezzük, s a 10 tonnán felüli járművek persze ugyanúgy előfordult, hogy kevés lett a virsli és az is, hogy sok. Viszont számos em­bernek adott végre konkrét fel­adatot a „koordinálás". Az idei képlet sokkal egysze­rűbb. Az árusoknak utasítás nélkül is érdeke, hogy kihasz­nálják a majálisi tömeg adta le­hetőséget. Ha „felső koordiná­ció” híján túl sokan lesznek, maguk látják kárát. Föltéve, hogy nem adják olcsóbban a portékát másoknál, a sűrű fillért részesítve előnyben a ritka fo­rinttal szemben. A szakszervezetek egy má­sik szervezője—bár úgy mond­ta, érti ezt a törvényszerűséget — ugyancsak régi beidegző­dést követve nehezményezte, hogy a száz körüli magánárus mellet csak alig jelentkeztek ál­lami vállalatok. Ez utóbbiak szerepét úgy képzelte, hogy olcsóbban árusítanak majd, le­törve a „maszek” árakat. Árra számítottam, hogy a jelenlévő kereskedelmi vállalat képvise­lője kifejti majd, hogy a kereslet és a kínálat törvénye által uralt világban ők sem jótékonysági intézmény. Ehelyett csak az hangzott el „Mi is követni fogjuk az árak mozgását". Jól emlékszem a néhány év előtti, az ellátással foglalkozó operatív bizottsági értekezle­tekre, ahol egyszerre volt jelszó a piac szerepe és az ellátási fe­lelősség. Ez utóbbit egész éven át számonkérték, az előbbit csak az év végi számadásnál. Év közben az ellátási felelőssé­get és az akár veszteséget is vállaló árletörést követelték meg, míg az év végén a nyere­séges gazdálkodást. Szeren­csére ez az öszvérszabályozás már a múlté — ám, mint azt a majálisi egyeztető fórum meg­mutatta —, jelen van még a „tervutasításos piacgazdaság” idejéből maradt és önmagát túl­élt szemlélet. A koordináció címén folytatott önagyonülésezés már csak a múlt kesernyés mosolyra kész­tető darabkája. A diktált piacról is rég kiderült már, hogy fából vaskarika. Végül is az egyezte­tés során annyi mindenképpen világossá vált, hogy majális lesz, a koordinációtól függetle­nül is. Bíró Ferenc számára nem adunk behajtási engedélyt. — Mi hír a Széchenyi szobor felállításáról? — A Városi Tanács általi és a közadakozásból befolyt összeg lehetővé tette, hogy megvaló­suljon a somogyi megyeszék­hely régi álma! Mintegy 3 millió forintért végre elkészül Széche­nyi szobra, amelyhez még vár­ják az adományokat. Terveink szerint május 26-án a Magyar Nemzeti Bank megyei igazga­tóságának épülete előtt avatják föl Borbás Tibor budapesti szobrászművész alkotását, amely ülve ábrázolja a jeles ál­lamférfit. A szobor körüli tér is az ő nevét viselné. A Kaposvári Városvédő és Városszépítő Egyesület nevé­hez idáig számos kezdeménye­zés fűződött. Az új vezetőség minden bizonnyal még na­gyobb hangsúlyt fektet a város esztétikájára, s tevékenysége további látványos eredménye­ket produkál. Az egyesület tag­jai a városszépítésen kívül re­mélhetőleg arra is gondot fordí­tanak, hogy Kaposvár újra visz- szanyerje és megőrizze egyéni arculatát, ami csak reá jellem­ző. S ha valaki a somogyi me­gyeszékhelyre érkezik — a pá­lyaudvarra, az autóbuszmegál­lóba, vagy a Kossuth téri parko­lóba—, mindig érezze azt, hogy Kaposváron jár... Lőrincz Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom