Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-21 / 93. szám
1990. április 21., szombat SOMOGYI NÉPLAP 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS POLITIKATORTENET * Újra a kisgazdák 1945. augusztus 16-án K. J. Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke közölte Dalnoki Miklós Béla miniszterelnökkel, hogy a jaltai konferencia határozata értelmében Magyarországon is országgyűlési választásokat kell tartani. Vorosilov augusztus 23-án a választási előkészületek megbeszélése céljából fogadta a miniszterelnököt, a nemzetgyűlés elnökét és az 1944. december 2-án megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban tömörült négy koalíciós párt vezetőit. A november 4-én zajlott nemzetgyűlési választások eredményeképpen a 409 képviselő pártonkénti megoszlása: Független Kisgazdapárt 245, a választási szavazatok 57 százaléka; a Szociáldemokrata Párt 69,17,4 százalék; Magyar Kommunista Párt 70, 17 százalék; Nemzeti Paraszt Párt 23, 6,8 százalék; Polgári Demokrata Párt 2, 1,7 százalék; 12 közéleti személyiséget pótlólag hívtak be. Somogybán az országos átlagot messze meghaladó arányban győztek a kisgazdák, a megyében a Kisgazdapártra esett az érvényes szavazatok 75,1 százaléka, Kaposvár városban pedig 58 százaléka. A két munkáspártra együttesen az ösz- szes szavazatok 16,4 százaléka, a városban 33,2 százaléka esett. A százalékos megoszlás a megyében a következő volt: FKP 75,1 százalék, SZDP10,5 százalék, NPP 6,4 százalék, MKP 5,9 százalék, PDP 2 százalék. A munkáspártok az országos átlagnál lényegesen gyengébben szerepeltek. Kaposvár eredményei a következők voltak; FKP 58,0 százalék, SZDP 26,1 százalék, MKP 7,1 százalék, PDP 5,8 százalék, NPP 3 százalék. Felmerül a kérdés; mi volt az oka Somogybán a Kisgazda- párt földcsuszamlásszerű győzelmének, és miért szerepelt mélyen az országos átlag alatt a kommunista párt? A válasz gyökerei mélyre nyúlnak visz- sza. Somogy hagyományosan agrár jellegű megye, ahol igen erős volt a nagybirtok és a középparasztság, míg elenyésző az ipari munkásság súlya, a nagyipari munkásság pedig teljesen hiányzott. A Tanácsköztársaság somogyi vezetői zömében az agrarproletariátus köréből kerültek ki. Nagyatádi Szabó István erdőcsokonyai születésű módos gazda, aki politikai pályafutását a Somogy megyei törvényhatósági bizottságban kezdte, az Országos Függetlenségi és 48-as gazdapártnak (1909) egyik megalapítója és a párt vezére volt. Az 1910-es évektől kezdik a pártot röviden Országos Kisgazdapártnak nevezni. 1918—19-ben Szabó István a párt elnöke. A gazdaárt vagy Kisgazdapárt a birto- os parasztság pártja, s a vezetést a közép- és módos parasztság ragadta magához. A XX. század első évtizedében két parasztpolitikus, Áchim András és Nagyatádi Szabó István került be a parlamentbe. Ebben az évtizedben a parasztképviselő még ritka, de hogy a Képviselőházban mindketten önálló parasztpolitikát folytassanak, az egyész szokatlan és feltűnő jelenség volt. A két parasztvezér élete és munkája sok közös vonást mutat, mégis Áchim András politikai gyilkosság áldozata lett, Nagyatádi Szabó István pedig a miniszteri székig jutott el. Hogy a két pártvezér politikája eitert egymástól, annak objektív politikai - és gazdasági okai voltak. Az Alföldön már egy évtizede lobogott az „agrárszocializmus” tüze, amikor Nagyatádi éppen csak elindult politikai pályáján. A helyzet megvilágítására álljon itt egy részlet a megye közgazdasági előadójának 1895. évi jelentéséből: „... ezen megyében nem észlelhető még nyoma annak, hogy a munkásnép között hasonló eszmék terjednének, mint az Alföldön, mi az egész különböző viszonyoknak és azon körölménynek is tulajdonítható, hogy a megyében nem létezik azon, a proletariátus képződésére alkalmas, nagyobb helyeken összeverődő anyag, mint az Alföldön. " Az eltérés gazdasági hátterében az a tény húzódott meg, hogy míg az Alföldön döntően gabonatermesztéssel, a Dunántúlon állattenyésztéssel foglalkozott a mezőgazdaság. Az utóbbi egész évben megélhetést és biztos jövedelmet adott az agrárproletariátusnak, míg a gabonatermesztés csak nyíri idénymunkát jelentett. Ezzel a Viharsarok lakossága az év túlnyomó többségében a létbizonytalanságnak volt kitéve. Nagyatádi pártja — amely a Dunántúlon rendelkezett tömegbázissal, míg Achim pártja az Alföldön — igenis hangot adott a parasztság demokratikus követeléseinek. Ennek nem mond ellent, hogy keresték a párbeszéd lehetőségét az uralkodó körökkel, hiszen a Horthy-rendszer alatt nem tehetett szert tömegbefolyásra az a párt, amely nem kötött kompromisszumot az uralkodó elittel. Nagyatádi hét kormányban is tárcát vállal a Tanácsköztársaság előtt háromban, a Horthy-rendszer- ben négyben. 1919 szeptembere és novembere között többször kilátásba helyezte az ellenzéki Liberális Blokkhoz való csatlakozást, de végül Horthy nyomására a Sokoró- pátkai Szabó-féle Kisgazda- párttal egyesült, s a Keresztény Blokk tagja lett. Nagyatádi fokozatosan lemondott a párt 1909-ben, majd 1918 novemberében megfogalmazott demokratikus agrárprogramjáról. 1922 elején Bethlen miniszter- elnök és volt munkáspárti politikusok beléptek a Kisgazda- pártba, s a párt vezetése a kezükbe került. Szerencsére ismét akadtak, akik magasba emelték a párt zászlaját, és az új vezetők megint Somogyból kerültek ki. Gaál Gaszton 1919 után Somogy kormánybiztosa, Bala- tonbogláron szerez birtokot. Később Somogy vármegye főispánja lesz. 1920-ban kisgazdapárti képviselőként kerül a nemzetgyűlésbe, 1921-ben a párt elnökévé választják. 1931 őszétől a megújított Kisgazda- párt elnöke. De említhetnénk Varga Bélát—aki szintén Bala- tonbogláron volt káplán, szintén bekerült a parlamentbe, és a háború alatt lengyel menekülteket bújtatott — vagy másokat. Ezzel a háttérrel érkezett el a megye az 1945-ös választásokig. A választások eredménye megerősítette a baloldalt abban, hogy hagyományos, parlamentáris eszközökkel nem győzhetnek a Független Kisgazdapárttal szemben. Ezért 1946. március 5-én az MKP, az SZDP, a Szaktanács és a Nemzeti Parasztpárt megalakította a Baloldali Blokkot. A Blokk azonnal fellépett a Kisgazdapárt ellen, és megindult az a hadjárat, amely a „köztársaságellenes összeesküvés leleplezésében” csúcsosodott ki. A koholt vádak megosztották és lemondásra kényszerítették a párt parlamenti képviselőit. Kovács Bélát, a párt főtitkárát vád alá helyezték, majd a szovjet hatóságok szovjetellenes szervezkedés vádjával letartóztatták. Nagy Ferenc miniszterelnököt, a párt elnökét — aki éppen Svájcban töltötte szabadsagát —szovjet bizonyítékok alapján ugyancsak az összeesküvésben való részvétellel vádolták. Felszólították, hogy térjen haza, és tisztázza magát. Nagy Ferenc erre nem volt hajlandó, inkább a berni magyar követségen bejelentette lemondását miniszterelnöki tisztségéről és á párt elnöki posztjáról. A koholt vádakkal sikerült a párt vezetését teljesen megosztani. Előtérbe került a Dobi István vezette vonal, új tagok kerültek a kormányba (Dinnyés Lajos, Mihályfi Ernő, Nyárádi Miklós, Ortutay Gyula). Nagy Ferencet és Varga Bélát a pártból kizárták. A következő megmérettetés 1947. augusztus 31-én érkezett el. A második országgyűlési képviselő-választásokon a Baloldali Blokk országosan 60, Somogybán 32 százalékot ért el. A (kisgazdapárt országosan a szavazatok 15,1, a megyében 16,7 százalékát szerezte meg. Kaposváron a szavazatoknak mindössze 1,5 százaléka jutott. A megyében és a városban is a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt került ki győztesen a szavazatok 34,1, illetve 52,7 százalékával . A legnagyobb vereséget az 1945-ös vlíasztásokhoz képest a Kisgazdapárt szenvedte el, amely választói 60 százalékát elvesztette. A hatalom birtokában megindulhatott a 40 százalékot szerzett ellenzékkel szemben az a politika, amelyet a történelmi zsargon röviden „szalámítakti- kának” nevez. Rákosiék megfosztották a Kisgazdapártot központi fekvésű budapesti székházától. Ezzel a pártot gyakorlatilag lefejezték, és a vidéki tagságot elvágták a vezetéstől. A közép- és kisbirtokos parasztság politikai és gazdasági érdekképviselet nélkül maradt amely addig Európában és a magyar történelemben is páratlan volt. Ez a heizet alapozza meg azt az erőszakos kollektivizálást, amellyel szemben teljesen védtelenül állt a falusi lakosság. 1990-ben, a választások nyomán kialakult új politikai helyzetben a párt felelőssége ismét történelmi! Talpra kell állítani, jövedelmezőve kell tenni a magyar mezőgazdaságot. Versenyképessé kell tenni az ágazatot, megteremteni az elfogadható nyereség, a kisüzemi termelés feltételeit. Fel kell emelni a magyar falut infrastrukturálisan és kulturálisan. Ehhez a politikai feltételek immár kedvezőbbek, mint 1945 óta bármikor. Dr. Géger László Vörös Márta tárcája — Jó, hogy jöttél! Ülj le. — Kerestelek már, de nem értelek el. Különben is tudom, mi az, amikor benn vagy a „menetben”. Úgysem tudnánk egy kicsit beszélgetni — Persze. Köztünk ezt nem kell magyarázni.. Hogy vagy? — Kösz, megvagyok. És te? Elég zaklatottnak látszol. — Pedig azt hiszem, j már kezdek lecsitulni A vízbe dobott kő hullámai lassan partot érnek, és ismét kifeszül a víztükör. — Volt kő? — Volt! — Jó! Ha nem akarsz, ne beszélj róla! Valószínű, a kő még nem pihent meg a tó fenekén.. A felszín lehet, hogy sima, de a mélyben még mozognak a molekulák. A kő még zuhan lefelé. — Lehet, hogy ennek a tónak nincs is feneke. Ne mosolyogj!... Nem tudsz ilyet elképzelni? — De!... Dehogynem tudok! Hallottam már feneketlen tóról És abban a kő mindig lefelé megy, és valahol, valamilyen mélységben mindig meglöki a molekulákat. — Igen. Bizonyos, hogy van ilyen. Például az emlékezet. Úgy vélem, az egy feneketlen tó. — Nem vitatkozom. Bizonyosan van igazság a mondanivalódban, a gondolatvilágodban. Mert teszem azt, a tó tükre teljesen sima, de a kő még mindig hullik lefelé, és a víztükrön meg sem látszik az, hogy az egyik vízA pillanat Monológ dialógusban csepp bizony, meglökte a másikat. — De az, aki nézi a víztükröt, az megérzi — véli, látja, netán hallja — , olyan kis egység mozdult meg, amire valójában sohasem gondolt. Pedig ott volt emlékezete feneketlen tavában. És akkor egy kicsU meghökkent,,Miért nem jutott ez eddig eszembe? Miért éppen ez a kő kellett ahhoz, hogy meglássam: a ténynek, az életem folyamatának.,, tavában” bizony ott van ez a molekula is? — Mielőtt valami biológiai mikrobiológiai avagy biokémiai eszmecserébe bocsájt- koznánk, talcin inkább mondanád meg, hogy az a bizonyos kő, — amiről nem akarsz beszélni — az emlékezeted tavciban milyen vízcseppet mozdított el? — A pillanat molekuláját! — Ezt hogy érted? — A pillanaton gondolkodom egy idő óta. — Ha most humoros lenne a társalgéisunk, azt mondanám: fordítsuk a szót a filozófusokra. De ahogy téged ismerlek, másról van szó. A pillanat. Itt ülünk, beszélgetünk ez is egy pillanat. — Igen, ez egy pillanat. De holnap, egy hét múlva, egy év múlva, ha köztünk véletlenül szóba kerül ez a talál- kozéis, akkor te is, én is az esetek többségében legfeljebb annyit tudunk róla: ja. tényleg ott ültünk, és valami ilyesmiről beszélgettünk... De még az sem biztos, hogy ennyi is marad belőle. — Akkor mit akarsz a pillanattal? — Hogy mit akarok, azt pontosan nem tudom. Csak azon gondolkodom, hogy miért mindig utólag ismerem, ismerjük — Jól a pillanatot? — Még mindig csak sejteni kezdem, amit mondani akarsz. Még mindig nem értelek pontosan. — Talán, ha példát mondok.Talán a példa segít, hogy miért is foglalkoztat a pillanat. Mert az ember életében vannak könnyen, jól elhatárolható szakaszok: születés, szobatisztaséig, bölcsőde, óvoda, iskola, középiskola, egyetem, egy munkahely, egy méisik és a többi Ha az emlékezet elbizonytalanodik, ott vannak a dokumentumok. De! Meg tudod-e mondani nekem, hogy ezerkilencszázhány- ban volt az a pillanat, amikor rádöbbentél, hogy a szép nem is olyan nagyon szép, a csúnya egyáltalán nem is olyan csúnya, és mi az, hogy elmúlás, és mikortól tekintheted magad felnőttnek? Melyik az a pillanat, amikor megszeretsz valakit, és melyik az, amikor sok lépcsőt megjárva, kimondod a Nem-et?! Ezek a pillanatok foglalkoztatnak... — Vagyis az — maradjunk a hasonlatnál —, hogy ez a mostani beszélgetésünk lesz-e egy vízcsepp a tó vizében... — Nem tudom. Csak azon töprengek, hogy a pillnatot mindig csak utólag ismerjük fel! Csak utólag jövünk rá arra, hogy igen! Ez lehetett az, amikor kicsordult a pohár... De miért nem tudjuk ezt abban a pillanatban?! — Miért foqlalkoztat ez téged? — Miért? Mert szeretném „tetten érni” a pillanatot! Mert arra gondolok, hogy nekem, neked, mindenkinek jobb lenne, ha tudatában lennénk annak, hogy „ettől a pillanattól kezdve pedig...” — És akkor mi lenne? — Akkor talán az, hogy tudatosabbak, következetesebbek, és talán a pillanatokat is jobban meg tisztelőbbek lennénk. Mert utólag könnyű! Könnyű a sajnálat is, a megbánás is, a magyarázat is, és minden és mindenféle könnyű! De akkor! Abban a pillanatban! Amiről egyszer, valamikor aztán kiderül egy kő nyomán, hogy megmaradt! Mert az volt a Pillanat! Az a bizonyos pillanat...! — Most tulajdonképpen mit akarsz? — Talán csak annyit, hogy figyelj —figyeljek —, figyeljünkjobban a pillanatokra Mert a tó végeláthatatlan molekulákból áll, aprócska vízcseppekböl és ha beleesik egy kő, ki tudja, milyen mélységben melyiket találja el.. Vörös Márta KELEMEN LAJOS Távcső A szajkót kövesd ezúttal — s majd tapasztalod: hogy száll csöndes dühvei, kis tolmácsunkként hozza-viszi, minket igazolva most már tényleg csak belső szavunk; míg röpte, érzéki hangja is oly falsót kap, akár a szenvedély: nem bír megnyikkani se— s távcsöved előtt, mint a többi ugyaniig vad, küzd a gondolattal a szeretet: látsszék-e mégis, vagy inkább bújjon; szennytől foltos arcát rejtse el? Honty Márta (tűzzománc) mmtm
