Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-31 / 76. szám
8 SOMOGYI NÉPLAP 1990. március 31., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Mátyás emlékezete Bibliotheca Corviniana Ötszáz évvel ezelőtt, 1490. április 6-án halt meg Bécsben a talán legismertebb magyar uralkodó, Hunyadi Mátyás — a törökverő Hunyadi János kormányzó és Szilágyi Erzsébet fia. Királlyá 1458. január 24-én választotta a magyar ország- gyűlés. Szinte megoldhatatlan feladatok álltak előtte. Az Albert király (1438—1439)halála utáni belső harcokban felbomlott a rend, a királyi birtokok nagy része magánkézre került, a külső és belső ellenség is veszélyeztette az országot. A Szent Koronát, Sopron városát, több nyugat-magyarországi várat Albert özvegye annak idején elzálogosította III. Frigyes császárnak, aki V. László rokonaként igényt tartott a trónra is. A Felvidék nagy részén cseh huszita zsoldosok tartották kezükben a hatalmat, és nem ismerték el Mátyás királyságát. Időközben a törökök, kiheverve a nándorfehérvári csatavesztést, újra folytatni akarták északi hódításaikat. A veszély több nagy hatalmú magyar urat, Mátyás támogatására késztetett. Mellette foglalt állást a pápa és a magyar püspöki kar is; így lassan sikerült helyreállítania a rendet és a királyi hatalmat. 1459-ben leverte azokat a nagybirtokosokat, akik vele szemben III. Frigyes császárt választották meg; hosszas harcok után 1462-ben kiegyezett Jan Gisk- rával, a felvidéki cseh zsoldosok vezetőjével is. A belső rendcsinálás miatt nem tudta megakadályozni a török balkáni térnyerését. 1459- ben II. Mehmed szultán Szerbiát, 1463-ban Boszniát foglalta el. Mátyás pontosan látta: Magyarország katonai ereje arra alkalmatlan, hogy a szultáni főerővel hosszabb ideig szembetudjon szállni (II. Mehmed évi bevétele több mint kétszerese volt a Mátyás alatt megnövelt magyar királyi jövedelmeknek), ezért csak ritkán vezetett török- ellenes hadjáratokat. Fő célja az egyes végvárak védelme volt. Mátyás állította fel ugyanis azt a magyar végvárrendszert, amely Mohácsig megvédte az országot. Visszaszerezte a Szent Koronát és Sopront is a császártól. A koronázás (1464) után kormányzati reformokat léptetett életbe, szabályozta a kancelláriák és bíróságok működését, s ami még fontosabb: egységes pénzügyigazgatási szervezetet hozott létre. Bevételei alapját az 1458 óta — a külső és belső veszélyek elhárítására — az országgyűlések által rendszeresen megszavazott rendkívüli, gyakran évente kétszer is beszedett adó képezte. Ez a jobbágy Ságot sújtotta: egy jobbágygazdaság („porta”) egy aranyforint adót fizetett, ami ötszöröse volt a rendes adónak. (Egy ökör két forintba került.) A pénzügyigazgatási reform és a magas adó lehetővé tette egy állandó hadsereg felállítását. A pápa és a császár kérésére 1468-ban háborút indított a huszita cseh király, Podjebrád György ellen; elfoglalta Morvaországot, Sziléziát és Lausit- zot, és a cseh királyi címet is felvette. A cseh háborút végül az 1479-ben ratifikált olmützi béke zárta le. A császárral is megromlott a viszony. 1485- ben Mátyás elfoglalta Bécset, majd az egész Alsó-Ausztriát, és felvette az osztrák hercegi címet. Ezzel — kisebb területen — létrejött a későbbi Osztrák— Magyar Monarchia előképe, de magyar vezetéssel. Mátyás hatalmának kiterjesztésével — feltehetően — a törökkel szemben esélyesebben ellenállható államra is gondolt. A magyar király azonban nemcsak katonai babérokra áhítozott, hanem jelentős kulturális központot is létrehozott Magyarországon. Az olasz humanizmus és a reneszánsz Közép-Európában először Mátyás udvarában vert gyökeret. Építkezései — főként Budán és Visegrádon — részben reneszánsz jellegűek. Joggal tartották kortársai Mátyást az akkori Európa egyik legnagyobb uralkodójának. 1458-tól 1490-ig tartó uralkodása országunk fényes korszaka volt. A kemény kezű, igazságos király alakja versekben, legendákban, a nép emlékezetében is tovább élt. Haditettei, a központi hatalmat megszilárdító ereje, és kultúrateremtő cselekedetei történelmünk legnagyobbjai közé emelik. Dr. Kubinyi András A Bibliotheca Corviniana, vagyis Mátyás király világhírű budai „hollós könyvtárának” nevét a Hunyadiak címerállata, a holló (corvus) adta. A kódexeket ugyanis a Hunyadiak címere díszítette amolyan XV. századi „ex libris”-ként. Mátyás, miután visszaszerezte Frigyes császártól a Szent Koronát, és 1464-ben megkoronázták, elkezdte fejleszteni azt a kódexgyüjte- ményt, amely a várnai csatában elesett, könyvkedvelő I. Ulászló király után maradt. Könyvgyűjtő szenvedélye Beatrixszal kötött házassága után öltött nagyobb méretet, amikor a budai királyi udvar az itáliai humanisták fő gyülekezőhelyévé vált. A király elsősorban a fényesen ékesített, szép betűkkel írt, XV. századi, reneszánsz szellemet árasztó kéziratokat kedvelte és vásárolta. De saját kódexmásoló műhelyt is tartott Budán. Ezt Felix Ragu- sanus vezette. Hozzávetőleg harmincán írták-festették itt a könyveket. Többek között itt készült a legszebben díszített corvina, az un. Mátyás-gra- duálé. A külföldről származó corvinák egy részét Rómában, Bolognában, Firenzében és Nápolyban készítették a kor legkiválóbb másolói és miniátorai (illusztrátorai). Más részük egy Nápolyban dolgozó, francia miniátor műhelyéből került ki, ahonnan Mátyás apósa, Ferdinánd nápolyi király is szerezte könyveit. A rajzokkal, festményekkel és díszítő motívumokkal tele kéziratokat bekötötték. A kötéstáblákat bársonnyal, aranyozott vörös vagy fekete kecskebőrrel borították. A könyvkötésnek ez a módja a keleti könyvkötési technika első európai utánzása volt. Mátyás hétezer kötetnyi könyvtárát a vár délkeleti szárnyán, külön teremben helyezte el. A kötetek zárt szekrényben vagy nyitott polcokon feküdtek. A terem közepén állt a király heverője, jeléül annak, hogy az uralkodó gyakran vonult félre olvasni. Bár könyvtárát magánhasználatra állította össze (állítólag évente több mint 30 000 aranyat fordított bővítésére), nem zárta el alattvalói elől, amint ezt az egyik corvinában felfedezett, több kéztől eredő magyar nyelvű bejegyzések mutatják. Mátyás 1490. április 6-án bekövetkezett halála után az országgyűlés a corvinákat nemzeti tulajdonba vette, ám II. Ulászló hanyagsága következtében — a könyvtár őre időközben meghalt —, megkezdődött a nagyszerű könyvtár kifosztása. Volt, aki kölcsön kért egy corvinát, aztán egyszerűen levakarta róla a hollós címert, és nem adta vissza, voltak, akik ajándékba kaptak egy-egy corvinát, mert egyéb ajándékra a megcsappant királyi jövedelmekből nem futotta, mígnem Buda török kézre kerültével a Bibliotheca Corviniana sorsa végérvényesen megpecsételődött. A corvin-kódexek így idővel csaknem minden nagyobb európai közkönyvtárba eljutottak. Közülük 129 példányt állít ki most az Országos Széchényi Könyvtár. Ezek többségét külföldi könyvtárak bocsátották rendelkezésére, hiszen Magyarországon napjainkban mindössze 53 példány van Mátyás király corvináiból, ezek is legnagyobb részt csak az utóbbi évszázadban jutottak vissza cserével, vásárlással, vagy például Törökországból 1875-ben ajándékozással. Cs. K. A király és a művészetek Gianno Christoforo Romano: Mátyás királyt és Beatrix királynőt ábrázoló fehérmárvány domborműpár a Budapesti Történeti Múzeumban Mátyás király szobra Visegrádon Mátyás, a legendás hírű király a kor élenjáró szellemi áramlatának a humanizmusnak Európa-szerte nagyra értékelt alakja volt. Kiemelkedően művelt volt, a reneszánsz nagyjaihoz, a vele állandóan vetélkedő firenzei fejedelemhez, Lorenzo Medici- hez hasonlóan, aki Mátyás halálakor megkönnyebbülten kiáltott fel: „Most már olcsóbbak lesznek a könyvek!” Udvarában a művészetek minden neme felvirágzott, de különösen büszke volt világhírű könyvtárára, amely újjáépített palotájának a Dunára néző szárnyában helyezkedett el. Udvartartásának reneszánsz uralkodóhoz méltó fényét leírták a történetírók és a Budán megfordult követek, elsősorban az olasz Bonfini, de szelleméről tanúskodnak palotáinak a törökdúlást átvészelt maradványai is. 1473 és 1490 között volt legaktívabb az uralkodó, ekkor erősödtek fel leginkább kulturális és politikai ambíciói, melyeket olasz felesége, a fejedelmi vérből származó Arra- góniai Beatrix is teljes lelkesedéssel támogatott. Mátyás ez időben gyűjtötte maga köré a haladó irodalom és művészet kiváló képviselőit Európából. Palotái építésére és berendezésére művészeket és mesterembereket hozatott Itáliából. Udvarában — igazi reneszánszfejedelemhez méltóan — a kultúra minden ága virágzott. Kincstára fényűző pompájától, amelyet Bonfini is csodálattal említ, már csak hírmondók maradtak. Igaz, ezek az európai ötvösség oly utolérhetetlen remekei, mint az esztergomi főszékesegyház színes zománcos, arany Mátyás-kálváriája, vagy a wienerneustadti Mátyás-serleg, bőkezű ajándékainak egyike. Azt is megírták, hogy esküvője alkalmával háromezernél több arany- és ezüstedény díszítette pohárszékeit, köztük több nagyméretű díszedény is. Ő karolta fel először Itálián kívül a majolikakészítőket, budai palotáinak padlózatát a faenzai Bettini műhely mesterei készítették, akik asztalkészleteket, is formáztak a királyi pár kettős címerével. Ilyen tányérok és tálak töredékei a budai királyi palotán ásatásainál is napfényre kerültek, de a londoni Victoria and Albert múzeum is őriz belőlük teljesen ép példányokat, mint reneszánsz művészet világraszóló remekeit. Bár a török Mátyás uralkodása egész időszakán át veszélyeztette déli határainkat, a király az országos gondok közepette is tudott időt szakítani arra, hogy tudósaival könyvtártermében nagy disputákat rendezzen, és a külföldi követeknek lakomát adjon, zenét hallgasson, vadászatokon vegyen részt, vagy olykor-olykor kedvenc tartózkodási helyére, a buda-szent- lőrinci pálos kolostorba vonuljon vissza egy kis elmélkedésre. Kiváló hadvezér volt. Híres seregének fennmaradt fegyverzete ma a nagy fegyvertárak kincsei közé tartozik. A halála óta eltelt pusztító évszázadok megsemmisítették a palotáit, a törökök elrabolták kincseit, könyvtárának híres köteteit széthordták, de szellemének ereje, fénye minden hozzá kapcsolódó emléken átsüt. Brestyánszky Ilona
