Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

1990. március 31., szombat SOMOGYI NÉPLAP 3 „A HALBÓL LEHET LEVEST FŐZNI, DE MEGFORDÍTVA...? Exkluzív interjú Tömpe István miniszterelnök-helyettessel, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójával Az állami vagyon védelmének és hasz­nosításának, közelebbről a privatizációnak rendkívüli horderejét hivatott hangsúlyozni a tény: az Állami Vagyonügynökség vezető­je miniszterelnök-helyettesi rangban végzi .tevékenységét. A magas posztra március elsején 212 szavazattal választotta meg az Országgyűlés Tömpe Istvánt, aki addig pén­zügyminiszter-helyettes volt. Két héttel a kinevezése után Tömpe István exkluzív interjút adott az MTI-Press szerkesztőségé­nek. BESZÉDES NÉPSZÁMLÁLÁSI ADATOK Tizenhatezerrel csökkent Somogy lakossága TÖBB A HÁROMSZOBÁS LAKÁS — Hosszas előkészítés után, és most is csak részlegesen állt fel az Állami Vagyonügynökség. Mi ennek az új intézménynek a fela­data? — A vagyonügynökség az ál­lam privatizációs karja. Felada­ta olyan ügyletek kiválasztása, amelyeknek révén javul a ter­melékenység, növekszik a foglalkoztatottság, emelkednek a bérek, vagyis korszerűsödik a gazdaság szerkezete. A hoz­zánk érkező kívánalmak, terve­zetek közül az ilyen követelmé­nyeknek megfelelőeket vá­lasztjuk ki és támogatjuk. — Ezzel szemben több vállalat­nál attól tartanak, hogy a va­gyonügynökség mindenekelőtt a spontán privatizációnak kíván gátat szabni, s ebből a célból az első dolga az lesz, hogy az önkor­mányzó vállalatokat vagy azok egy részét átsorolja államigazga­tási irányítású vállalatokká. Indo­kolt ez az aggodalom? — Ilyen átsorolásra a jogkö­röm nem terjed ki. A következő parlament fogja megválasztani az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsát, s ez a tanács fog majd dönteni arról, hogy egyáltalán milyen alapon lehet önkormányzó vállalatot állam- igazgatási irányítás alá helyez­ni. Itt meg kell jegyeznem: bár kinevezésem öt évre szól, az első természetes alkalommal, ami előreláthatólag szeptember végén lesz, bizalmi szavazást kérek magammal kapcsolat­ban. Ez egyfelől magától értető­dő gesztus az új parlamentnek, amely esetleg mégsem engem kíván ebbe a funkcióba, másfe­lől kötelezőnek érzem az ügy szempontjából is, mert képte­lenségnek tartom, hogy valaki ideiglenesen árusítsa az ország vagyonát. Nem mondhatom komolyan a külföldi partne­reknek, hogy én most aláírok ugyan valamit, de majd jönnek utánam mások, akik vagy jóvá­hagyják, vagy nem. — Ami megnehezíti, vagy lega­lábbis elodázza azt a nyilvánvaló feladatát, hogy új, részben külföl­di tulajdonosokat keressen bizo­nyos állami vagyonrészek számá­ra. Ez a helyzet netán arra készte­ti, hogy a lehetséges belföldi tulaj­donosokat kutassa és ezzel a hazai polgárság kialakulását segítse elő? — E tekintetben a naciona-- lista jelzőt is vállalom. Ám úgy gondolom, hogy mindenekelőtt a vételi lehetőségeket kell meg­határozni. — Annál is inkább, mert idáig meglehetősen ötletszerű volt az, hogy mely cégek alakultak át gaz­dasági társasággá, míg más or­szágokban, ahol széles körű pri­vatizációt folytattak, először ki­zárták a gazdaság bizonyos terü­leteit, vagyis meghatározták, hová nem mehet be a külföldi tőke. — Mi is így fogunk eljárni, de magatartásunk politikai alapjait új parlamentnek kell meghatá­roznia. Erős, határozott kor-, mány nélkül a vagyonügynök­ség aligha juthat eredményre. A tilalmat illetően a kereskedelmi bankokat hoznám fel példa­ként, amelynek állami részvé­nyeit ma sem szabad eladni. El kell azonban dönteni, hogy az állam a maga tulajdoni hánya­dával kíván-e hatni, vagy vala­milyen regulativ módon. Ha ugyanis az áliam többségi tulaj­donos a kereskedelmi bankok­ban, akkor azzal bármit oppo­nálhat. Viszont ha úgynevezett aranyrészvényei vannak, ha vétójoggal rendelkezik, akkor nem lényeges, hogy mekkora a tulajdoni hányada. Ez különö­sen fontos ügy Magyarorszá­gon, ahol a hitelezők és a hitelt igénybe vevők összefonódtak: a bankok azoknak adják a hitelt, akik részben a tulajdonosaik. Ha csökkentjük az állami tulaj­donlás arányát, akkor igen sok külföldit kell beengedni a keres­kedelmi bankokba, és a mel­lékszolgáltatásokban — pél­dául a hitelszerződésekben — meg kell őket versenyez­tetni. — A bankok csak viszonylag alacsony profitrátát ígérhetnek, így is kelendőek lehetnek a rész­vényeik? — Igen, mert a bank bomba biztos üzlet. Összesen három nagy kereskedelmi bankunk van, és 30—40 azon külföldi bankok száma, amelyektől rendszeresen veszünk fel hite­leket. Reálisnak azt tartanám, ha ezek számára hirdetnénk meg a részvényvásárlási lehe­tőséget; így kis tulajdoni hánya­dokhoz jutnának, de azokkal is ellenőrzés alatt tarthatnánk egymást. — Hogyan viselkednek most az ipari és a kereskedel­mi vállalatok, amelyek eddig félelmetes tempóban töre­kedtek a spontán privatizá­cióra? Dermedten várják, miként lép majd a vagyon­ügynökség? — Ellenkezőleg: tömegesen küldik leveleiket, szándékaikat, elképzeléseiket. Ebből a szem­pontból a vagyonügynökség felállítása rendkívül sikeresnek minősíthető. Beadványaikból ugyanis kitűnik, miként visel­kedtek volna, ha a vagyonügy­nökség nem jön létre. — Miként viselkedtek vol­na? —Azt kívánják, hogy ha elad­ják a vállalatot, akkor a vételár folyhassék vissza hozzájuk. Bár nem azért tartanak bennün­ket, hogy kiraboljuk az iparvál­lalatokat, mégsem tartom ma­gától értetődőnek, hogy annak, aki elad valamit, azonnal vissza kell kapnia a vételárat. — Ezek a beadványok nem azt célozzák, hogy a vállala­tok előre bebiztosítsák magu­kat: átalakulásuk ellen a va­gyonügynökség nem fog vé­tót emelni? Hiszen a vétójo­got már most, az igazgatóta­nács felállítása előtt is gyako­rolhatja. — Az ilyen kísérleteket vét­kes ingerültséggel szoktam visszautasítani, mert azt gon­dolom, hogy ezeket az ügyeket nem előre kell elintézni. Megle­hetősen kemény vitám volt pél­dául a TVK igazgatójával, Tol­nai Lajossal Pét ügyében a tele­vízió Napzárta című adásában, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy baráti hangnemben folytassuk a válla­lat ügyének tárgyalását. Na­gyon fontos tudni és nem sza­bad egy pillanatra sem feledni, hogy a privatizáció igen súlyos összegeket, milliárdos vagyo­nokatérint. — S ha szabad megjegyez­nem: ezeken a vagyonokon durva marakodás folyhat a pártok, illetve a társadalom rétegei között. —Olyan ez, mint ahogy Bagi- ra beszél A dzsungel könyvé­ben: ez a nedves, ellenállhatat­lan szag, a dzsungel szaga, ami mindenkit megindít. A pénz a dzsungel szaga. Ezért nem biz­tos, hogy a párducokat kell lelő­ni. Lehet, hogy a vasútépítőket. Sokat úgy vélekednek, hogy rengeteg magyar vállalatvezető hazudott, csalt, lopott. Én azt gondolom, hogy ez nem így van, a magyar vállalatvezetők nagyobb része becsületesen gondolkodik. Hatalmas vágy, remény, akarat van bennük és jó értelemben képviselik saját érdeküket. — Mások szerint viszont szerepzavarral küzdenek, amikor menedzseri és tulaj­donosi voltukat összekeve­rik. — Szerintem ez nem szerep­zavar. Jó dolog, hogy van moti­váció, hogy ezek az emberek úgy gondolják, hogy tenniük kell valamit. Látják, hogy a privati­zációnak a vállalatcsinálás az egyik fő módja. Ezt akkor is meg kell becsülni, ha ettől függetle­nül vannak hatalmas nézetelté­rések, eltérések a valós értéke­kről, és korrupcióra utaló hírek is akadnak. A tennivágyás je­lentős társadalmi érték. Egy jól felkészült társadalmi rétegről beszélek, amelyből a holnap tőkései is kikerülhetnek. — A spontán privatizáció sok salakot is felszínre ho­zott. — Lehetséges széles körű privatizáció salaktól mentesen? Magyarországon olyan mérté­kű államosítás volt, amilyet alig­ha lehet tisztán, korrupció nél­kül visszacsinálni. — Hadd idézzem Tardos Mártont, aki már jóval koráb­ban megfogalmazta, hogy az államosítás olyan csapda, amelyből nincs tiszta kiveze­tő út. — Én meg azt mondom: a halból lehet levest főzni, de megfordítva...? A nagy kérdés az, hogy milyen ütemben lehet privatizálni. Á privatizáció első­sorban denacionálás, vagyis az állam szerepének csökkentése a tulajdonlásban, de azt, hogy kié legyen a tulajdon, csak megfontoltan, lassan, próbál­kozásokkal és kivárásokkal le­het eldönteni. Ha nem így já­runk el, hanem hisztérikusan kapkodunk, akkor hasonlóan súlyos hibákat követhetünk el, mint amilyeneket az államosí­tás során elkövettek. —Engedjen meg egy termi­nológiai észrevételt. Privati­zációról beszélünk, holott privát, azaz magánszemély jobbára nem is jut tulajdon­hoz, hiszen az új tulajdono­sok majdnem tisztán állami vállalatok, állami intézmé­nyek vagy azok társulásai. Nem félrevezető ez? — Fontos kérdés, amit föl­tesz, de úgy gondolom, valami módon mégiscsak nevet kell adni a dolognak. Emellett az a gazdasági társaság, amelyik függetlenedik a tevékenységtől és a tőkére, a tőke hozadékára koncentrál, ha nincs is magán- tulajdonban, akkor is merőben más érdekeltségű, mint az az állami vállalat, amelyet valame­lyik minisztérium irányít. A pri­vatizáció kifejezésben valóban benne van, hogy magán, de ebben a történelmi folyamatban nyilván a magántulajdonosok is meg fognak jelenni. — Gondolom, ez a privati­záció valódi célja. — Én két vonatkozásban je­lölöm meg a privatizáció célját. Helyrebillenteni a társadalom szerkezetének egyensúlyát és javítani a gazdaság hatékonyságát. Gál Zsuzsa A népszámlálási összeírás és a helyi előzetes összesíté­sek után a Központi Statisztikai Hivatalban, illetve megyei igaz­gatóságain megkezdődtek a népszámlálási kérdőívek elle­nőrzésének és egyeztetésének munkái. Ezek'eredményeiről az év közepén külön kötetben tele­pülésenként nyilvánosságra hozzák a már ellenőrzött előze­tes adatokat a népesség szá­máról és a lakásállományról. Az év végén publikálják a 2 százalékos véletlenszerű min­tán alapuló adatközlést, amely a népesség- és lakásösszetétel részleteit tartalmazza. Az ada­tok végleges feldolgozásának az előkészítése az idén befeje­ződik; a részletes adatközlések 1991-ben, 1992-ben jelennek meg. Azt hiszem, hogy már most érdemes néhány előzetes ada­tot közölni, mert nagyon érde­kes képet tárnak elénk. A férfiak száma csekély mértékben nö­vekedett 1960 óta, a nőké vi­szont gyorsabban. így állt elő az a helyzet, hogy ma ezer férfira 1080 nő jut, míg 1970-ben ez az arányszám még 1063 volt. Or­szágunk 10 450 000 lakosa közül 5427 000 a nő. Érdemes volt a lakások szo­baszám szerinti nagyságát is fölmérni. Ez megerősítette azt az ismert tényt, hogy 1960 óta másfélszer kevesebb az egy­szobás lakás. A három és annál több szobás lakásokból a leg­nagyobb a növekedés: amíg 1960-ban 129 ezer volt, a mostani népszámlálás előzetes adata szerinti 489 000-re nőtt a számuk. Több a kétszobás la­kás is, itt azonban nem ilyen Választási szövetséget kötött az országgyűlésiképviselő-vá- lasztások második fordulójára a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt és a Kereszténydemokrata Nép­párt. A megállapodást pénte­ken, közös közleményben je­lentették be. A három párt felhívja szava­zóit, hogy a választás második fordulójában is vegyenek részt és szavazataikkal erősítsék e szövetséget. Azt ajánlják hí­veiknek, hogy általában az erő­sebb pozícióban lévő jelöltet támogassák, kivéve amikor a kiugró a növekedés 1960 óta, sőt 1980 óta huszonnyolcezer­rel csökkent is az ilyen lakások száma, s most összesen 1 692 000 van. Somogybán 1960-ban még háromszázhatvanezer ember élt. 1980-ban hatezerrel csök­kent a számuk, 1990-ben pedig tizenhatezerrel kevesebben vagyunk. 1960 és 1989 között 4,4, míg 1980 és 1989 között 2,8 százalékkal csökkent a megye lakossága. Érdemes összehasonlítani a somogyi adatokat néhány környező megyével. 1980—1989 között Baranyában 0,9, Tolnában 2,3, míg Zalában 2,2 százalékkal csökkent a lakosság. 1960 és 1989 között csak Baranyában volt nagyobb a népesség fogyá­sa, mint Somogybán, mégpedig 6,4 százalék. A lakások száma a megyé­ben az 1960. évi százhétezerről százhuszonötezerre nőtt az idei előzetes népszámlálási adatok szerint. 1960 és 1989 között 17,3 százalékos a növekedés, 1980 és 1989 között pedig 6,9 százalék. Ha ezt összehason­lítjuk a baranyai, a tolnai, a zalai adatokkal, akkor azt tapasztal­juk, hogy két megyében na­gyobb arányú volt a lakásépí­tés: Baranyában és Zalában még 1980 és 1989 között is 10,3 illetve 7,6 százalékos volt a la­kások számának a növekedé­se. Azt hiszem, hogy még sok­szor merítünk a mostani nép- számlálás adataiból, különösen akkor, amikor majd a megala­kuló önkormányzatok a fejlesz­tési elképzeléseiket készítik. Lajos Géza szövetség pártjainak jelöltjei áll­nak az első és a második he­lyen; ez esetben továbbra is saját pártjuk jelöltjét részesít­sék előnyben. Azt is kérik sza­vazóiktól, hogy a második for­dulóban részt nem vevő jelölt­jük helyett adják szavazataikat a választási szövetség még versenyben lévő képviselője­löltjére. A közlemény hangsúlyozza, hogy a megállapodástól eltérő közléseket valótlannak és ér­vénytelennek tekintik, kivéve a három párt helyi szervezetei ál­tal egymással megkötött helyi megállapodásokat. (MTI) MDF—FKGP—KDNP választási szövetség Automata gépek Korszerű svájci gé­peket vásárolt az el­avult régi fonógépek helyett a Masterfil Pamutfonó-ipari Válla­lat. A Rieter gyűrűs automata gépek szere­lését már december­ben kezdték a kapos­vári gyárban; az összes gép beállításával ez év közepére végeznek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom