Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
1990. március 3., szombat SOMOGYI NÉPLAP 5 Törvénymódosítási vihar után Kérdéseinkre válaszol: Glatz Ferenc művelődésügyi miniszter Heves szélvihar dúlt a Duna fölött, és viharos volt a hangulat a parlamenti ülésteremben. Borotvaélen állt az oktatási törvény módosításával kapcsolatos döntés is, és csak másodszori szavazás után kapott zöld utat. A döntést követő szünetben kértük beszélgetésre Glatz Ferenc művelődésügyi minisztert. — Milyen helyzetet teremtett volna a törvényjavaslat el nem fogadása? — A régi feltételek között kellett volna megkezdeni az új tanévet. Iegyekez- tem rámutatni az expozémban és a hozzászólásokra adott válaszomban is, hogy ami az iskolarendszer alter- nativitását illeti, az alkalmankénti engedélyeztetést föl kell váltsa a törvényben adott lehetőség. Ez nagy különbség, akár óvodáról, akár középiskoláról vagy magán- egyetemről van szó. Más az, ha a magánvállalkozónak vagy egy alternatív rendszerben dolgozni kívánó iskolaigazgatónak kivételezést kell adni, és más, ha törvény nyújtotta joga, hogv válasszon, Kérdezem én önt, hogy ha a minisztertanácsi szintig kell fölmenni egy magánóvoda engedélyeztetésében, akkor a magánvállalkozó nem gondolja-e meg tízszer, hogy befektessen-e ebbe pénzt és energiát? Ha viszont törvényadta joga van, akkor nő a vállalkozókedv, könnyebben áramlik a tőke. Ezért is fontos volt számomra, hogy ezt a módosítást elfogadják. Hadd tegyem hozzá; mi nem bevezetni kívánjuk libeáris fölfogásunkat, hanem lehetőséget akarunk adni a társadalomnak arra. hogy új keretek között gondolkozzon. Itt törvényszemléletbeli különbségről volt szó több képviselő és társadalmi csoport, valamint köztem. Sokan hiszik azt, hogy a törvény arra való. hogy elrendeljen valamit. Szerintem pedig arra — főként a kultúra területén —. hogv lehetőségeket adjon a társadalomnak arra: kialakítsa a maga alternatív kereteit. — A kritikák zöme mintha abból adódott volna, hogy többen az új oktatási törvény lépéseit kérték számon a módosítástól. — Ez így van. A fölszólalók többsége elégedetlenségét fejezte ki a jelenlegi helyzettel és radikálisabb változtatásokat kívánt. Nekünk van egy oktatáspolitikai koncepciónk, amelyet a lerövidített parlamenti időszak miatt már nem tudtunk új törvénnyé fogalmazni. Ennek ellenére most is egyetértek azzal, hogy valóban egy radikális, a szakfelügyeletet, az iskola belső életé*, a társadalom és iskola viszonyát újragondoló törvényre s egy külön, új felsőoktatási törvényre van szükség. Ezt tartalmazza a már megformált, ám társadalmi vitára még nem került oktatáspolitikai koncepció. — Megítélése szerint az elutasító véleményekben milyen arányban voltak a szakmai és a politikai megfontolások? — Ezt nehezen tudom fölmérni, mert nincs pontos áttekintésem, hogy valójában kik utasították el. Végül is a jelenlegi képviselők 7!) százaléka igennel szavazott. 10 százalékuk tartózkodott. Ez jó arány, kivált, ha figyelembe vesszük, hogy a parlament utolsó munkaüléséről volt szó. Az elutasítók egy részében nyilván van egy félelem a magániskolától, 'az egyházi iskolától, az alternatív oktatástól, attól, hogy jön az „elit iskola". Ez utóbbitól kivált nem kell félni. Van egy tájékozatlanság is; sokat egyszerűen el sem olvasták figyelmesen a törvényszöveget, még kevésbé hasonlították össze a régi törvénnyel. Voltak, akik azt mondták, a módosítás az iskola önállóságát nem segíti elő ... Erről már egyszerűen nem is tudok mit mondani ... ' A demokrácia felelősségteljes dolog, olyan, mint az autóvezetés. Mindenki a maga jogosítványával hajt. Csak addig, míg az utcán' legfeljebb falnak ütközik,- itt vannak, akik úgy gondolják, hogy egy ilyen, politikailag zavaros helyzetben mindenki összevissza dudálhat és mehet jobbra-balra, a jelzőlámpákra serp figyelve. Ezt tudomásul kell venni. Vannak olyanok is, akiknek felelősségét a történelem — és nemcsak ebben a kérdésben — nagyon kritikusan fogja értékelni. Történészként is féltem ezeket az embereket a következő évektől. Marxnak van egy nagyon rossz mondása, amelyet Lukács György szokott idézni: „teszik, de nem tudják. Vagyis az emberek öntudatlanul cselekszenek. Ebben az egész lukácsi és marxi felülről lefelé irányuló társadalomszemlélet benne van. Én ezt fordítva mondom. Nem az a veszélyes, aki csak teszi, de nem tudja, hanem az, aki tudja és nem teszi. Egyesek itt arra spekuláltak, hogy a reformokat ne ez a parlament tegye meg, hanem majd ők. Tudták, hogy ez a reform jobb, mint a régi törvény volt — ezt él is mondták —, és utána mégis ellene szavaztak. Figyeljünk arra: egyszer már ez a nép elfogadta a kisebbség uralmát, és utána óriási fölkeléssel és forradalommal söpörte el. Vigyázzanak a mai forradalmárok, mert holnap jöhet egy másik forradalom, amejy őket söpri el ilyen radikalizmussal. — Vannak, akik úgy fogalmaznak, az ahány miniszterváltás, annyi új oktatási koncepcióhelyzet már követhetetlen az iskolák számára. Elképzelhető, hogy a jövőbeli kormányváltások — melyek már mindannyiszor bizonyos politikabeli változásokat is hoznak — lehetetlenné teszik, hogy az oktatás ügye nyugvópontra kerüljön. — Nem tartanám jónak, ha az oktatás ügye nyugvópontra jutna. Az intézményeknek együtt kell fejlődniük a társadalommal. Egy törvény is állandóan alakuljon és változzon. Ez a módosítás is — gondoljon a versenyre, a piaci társadalomra — az új általános politikai konstrukció felé viszi előre az intézményrendszert. Osztrák és francia miniszter kollégáim mondták, hogy Magyarországon az alkotmányozásban és a művelődés- politikában érezhető az utóbbi fél évben határozott változás. Mellesleg ezt az oktatási rendszert toldozták- foldozták már 1949 óta, de ami az iskolaalapítás monopóliumát vagy az alternaii- vitást illeti, maradt a szovjet minta. — Átprogramozható-e máról holnapra annak a pedagógusnak a szemlélete, akinek évtizedekig pártideológiai szempontok alapján szabták meg a nevelési célokat? — Természetesen nem, és nem is szabad, ezért a pedagógusokat . elmarasztalni. Gondolja csak el, mikor az ember évről évre leadja ugyanazt a tananyagot, mindig megpróbálja újra is gondolni. A pedagógusi munka állandó önfejlődés eredménye. Ezért gondolom úgy, hogy a magyar pedagógustársadalomban meglevő aggályok és félelmek puszta agitációval nem oszlathatók el. Az 1985-ös törvényt például egy évig egyeztették különféle szakmai és egyéb fórumokon, s mégis az volt a vélemény, hogy nem konzultáltak eleget. És amikor meghozták a törvényt, azt mondták, folytathatjuk tovább a konzultációt. A pedagógusok gondolkodásának változása is egy természettörténeti folyamat. Nem várható tehát tőlük, hogy máról holnapra mindent más szemmel nézzenek. — Az oktatás tárgyi feltételeinek fejlesztésében már a több is egyre kevesebbnek látszik. Fönntartható-e majd ilyen körülmények között az állami oktatás ingyenessége ? — Az ingyenességhez nem akarunk hozzányúlni. Ennek változtatásához amúgy is új törvény kéne. Ezen lesz majd az óriási vita a következő években. Egyéni véleményem szerint — s ez nem biztos, hogy helyes — 18 éves korig az ingyenességet biztosítani kell. A felsőoktatásban részbeni ingyenességet tartok indokoltnak. A felnőttoktatásban pedig vagy a beiskolázott, vagy a beiskolázó fizessen. — Ha az állam föladja iskolaalapítási monopóliumát, ennek olyan hatása is lehet, hogy a /sokszínűvé váló iskolarendszerben nagy színvonalbeli különbségek alakulnak ki. Idővel talán egy gyerek jövőjét is eldönti majd, hogy melyik iskolában kap helyet. Esetleg melyiket képesek a szülei megfizetni... — Ez, sajnos, most is eldönti a gyerek jövőjét. Ez a mostani rendszer lefelé nivellál. S ennél kétségkívül jobb az, amelyik megengedi a fölfelé való versenyt is, a Hová lett a régi áradat? Bujtás László, a szélfútta észak-hollandiai városban, Groningenben június óta működő hungarológiai központ fiatal vezetője korábbi tanulmányaiban 1800 olyan magyar földről érkezett diákot számolt össze, aki Németalföld tudós egyetemein végezte stúdiumait. Az első névre egy 1597. évi egyetemi listán akadt rá. Az ifjú Transylvániából érkezett. 1653-ban Apáczai Csere János nevét írták be egy holland universitas nagykönyvébe. S 1900-ig még nagyon sokan jöttek. E században viszont megszakadt az áradat... Groningenben, ahol az egyik legrégibb holland egyetem működik, az utóbbi években mind több történik azért, hogy az. emberi érintkezés áramát újra megindítsák a két kultúra között. Itt működik Hollandia legjelentősebb finnugor-tanszéke. élén a Budapestről érkezett Honti László professzorral. Itt fő tantárgy a jobb iskolák kiemelkedését. Lássunk tisztán! Most sem egyenlő az iskoláztatási rendszer. Vannak nagyon jó és nagyon rossz iskolák. Én tehát ezt az aggályt egy álszent régi „proletkultos" magatartásnak tartom, amely az iskolákat a versenytől és a színvonalas iskolák ki- emelkédésétől félti. — ön' vállalta a törvénymódosítás menedzselését, áz ütköztetéseket, miközben támadták, sőt egyesek már lemondását is követelték. — Ha valaki csinál valamit, az kiteszi magát annak, hogy akik azzal nem értenek .egyet, támadják. Hogy azután ez a magyar politikai kultúrában milyen hangon történik, az már más kérdés. Szerintem helyes, ha felszínre kerülnek a véleménykülönbségek ... A Kádár-rendszer jellemző szlogenje az lehetne: „Egyrészt, másrészt ne csináljunk semmit, elvtársak, akkor nem lesz belőle baj"... Ez tőlem idegen. Ha valaki eltörli az orosznyelv-oktatás kötelező voltát, akiket ez kellemetlenül érint, elégedetlenek lesznek. Ha valaki eltörli a cenzúrát, háborog- ni fognak azok, akik például a pornótól félnek. Ha valaki a művészi vállalkozás szabadsága mellett van, zúgolódnak azok, akik eddig a monopolisztikus rendszer bástyái mögött voltak. Egyik kollégám azt mondta, hogy marha vagyok, hogy csinálok valamit. „Ha nem csinálnál semmit, senkinek semlenne kifogása. Ha nem hajtod ki a költségvetésből a pedagógus-fizetésemelést, nem lenne az a két-három százalék, aki a helyi különbségtételnél hátrányba került, s akik támadnák és akiket egyes politikai szervezetek most előszeretettel fölkarolnak. Ha nem szerzed meg az egyetemeknek az épületet, nem támadtak volna azok a tanszékek, amelyek nem kaptak helyet az új épületekben. Akkor szép nyugalom lett volna ..De hát én nem azért lettem miniszter, hogy folytassam az elmúlt 30 év patópálos- diját. — Köszönöm a beszélgetést. sík hollandiai finnugor-tanszék anyagát Amszterdamban mellékstúdíumként sajátíthatják el más szakok hallgatói). A patinás régi egyetemi épület mögé emelt korszerű, bár Honti professzor szerint kissé hideg új bölcsészfakultáson ösz- szesen harmincán vannak, akik ezt a szakot választották, csaknem minden második számára a fő nyelv a magyar. A groningeni finnugor tanszék körül verbuválódott csapat nemcsak a tantervben szereplő stúdiumokat irányítja, hanem a magyar- holland irodalmi-kulturális csere egyik fő mozgatója is. Henry Kammer, a harmincas éveiben járó fordító családi örökségként kapta a magyar kultúra iránti érdeklődését (apja is rendszeresen járt Magyarországra). Most Emőke Bosch-Ablon- czy asszonnyal együtt 50 ezer címszavas magyar— holland szótárt készít. Ez közös kiadásban fog megjeFöldváron Csomós Gergőnek leginkább a Doromboló című mondóka tetszett. Megszep- penés nélkül csodálkozott rá a falakat díszítő színes rajzokra is. Nagyot nézett, amikor a tanító néni. Bogár Agnes megmutatta neki az elsőosztályos olvasókönyvet. Hiába, Gergő lassan-lassan. férfikorba nő. Már nagycsoportos! Sok más társával együtt csalogatták a bala- tonföldvári Napköziotthonos Óvoda falai közül az iskola padjába a Balázsjárás nevű népi' játékkal .......... — De jó nekik — mondta Kovács Krisztián 3 A osztályos tanuló, aki a kapitány szerepében sikerrel toborozta a kicsiket regimentjébe. Azután átvonultak az általános iskolába, hogy szemügyre vegyék: szeptembertől hol fognak tanülni: — Az „én' időmben" még nem volt balázsolás, így nem is emlékszem, mi volt első élményem az iskolában ... lenni (magyar részről az Akadémiai kiadó vesz részt a vállalkozásban). Bujtás László, a hungarológiai központ — a gyakorlatban egyelőre egy külön szoba és sok terv — igazgatója lektorként is dolgozik a groningeni egyetemen. Azt tekinti feladatának, hogy a groningeni és az amszterdami finnugor-tanszék oktatóinak, a hollandiai magyarság (becslések szerint több ezer, jórészt '56 után érkezett magyar őrzi és érzi még anyanyelvét) szervezeteinek bevonásával bontakoztassa ki a nyelv, a magyar kultúra és történelem hollandiai ápolását. Ami a magyarországi diákok hollandiai stúdiumait illeti: a1'késő középkor nagy áradata aligha ismétlődik meg. Ahogy azonban megnyílik hazánk előtt Európa, várhatólag egyre többen jönnek majd magyar földről is Hollandiába. Bujtás László is ösztöndíjjal érkezett ide először. Baracs Dénes ■ f m n I r járt Balazs Míg a gyerekek közösen elbábozták a Róka és a kacsák történetét, az óvónénik szakmai tanácskozáson vettek részt. Valamennyien a Külső-Somogyban működő Kaláka hagyományőrző mun- közösség tagjai, s arra sző-« vetkeztek: a falvakat járva felkutassák a Gönczi Ferenc gyűjtötte gyermekdalokhoz tartozó mozgásformákat, népi játékokat; — Tavaly nyolc jól sikerült foglalkozást tartottunk — tájékoztatott Csíkvári József, a Somogy Megyei Művelődési Központ osztályvezetője. — Felkutatjuk és eljátszuk egymásnak minden hónap jelentős népi szokásait. Legközelebb májusban a pünkösdikirálv-választás hagyományát elevenítik föl. (Czene) Fotó: Gáspár Andrea Női kar toborzó A Somogy Megyei Pedagógus Férfikar példájára női kart kíván alakítani Miseta Ida, a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola tanársegédje. A leendő Somogy Megyei Pedagógus Női Kar elsősorban a kaposvári és a városkörnyéki pedagógusok részvételére számít. Olyan óvónőket, tanítónőket és tanárnőket várnak az alakuló ülésre, március 7-én 18 órakor a Somogy Megyei Művelődési Központba, akik szeretnek énekelni és vállalják a heti egy próbát, illetve az alkalmankénti szerepléseket. A női kart harminc kóristára szeretnék kiegészíteni : az eddigi érdeklődés alapján szükséges, hogy újabb tagtoborzót tartsanak. Bíró Ferenc Groningenben, magyarul finn vagy a magyar (a máOVISOK AZ ISKOLAPADBAN
