Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-12 / 61. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. március., 12. hétfő Sok hátrálékra számítanak A lakó utólag fizeti a vízdíjat az IKV-nak Magas a kaposvári bérlakások múlt hónapi víz- és csatornadíja. Széki Tibor, a kaposvári Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat házkezelési igazgatóhelyettese elmondta: a víz-csatornadíj megfizetése kötelező, ha valaki nem teszi ezt, az ugyanolyan szankciókat von maga után, mintha a bérlő nem fizetné a lakbért. így bíróságra lehet vinni az ügyet, s aki egyáltalán nem fizet, azt mint rosszhiszemű, jogcím nélküli lakót, esetleg ki is lehet lakoltat- ni. — Várható-e, hogy tovább nő azoknak a száma, akik nem fizetnek rendszeresen lakbért? Eddig is elég nagy a tartozás, most pedig többet kell fizetnie sok embernek. — A lakbéremelés, a víz- és csatornadíj fizetése elég súlyos tehernek látszik a mai gazdasági helyzetben és az árakhoz viszonyítva. A rendeletet azonban az IKV-nak végre kell hajtania. Úgy gondoljuk, hogy várható további lakbérhátrálék, mert azok, akik eddig sem fizettek, nyilván nem fizetnek ezután sem. így várhatóan víz- és csatornadíjat sem. — Milyen gondok várhatók? — Arra számítunk, hogy növekedni fog a kintlevőség a nem fizetők száma miatt. Sajnos, az állami támogatás nagyon lecsökkent 1990-re, s valószínűleg meg is fogják szüntetni. 1991-ben már nem biztos, hogy kapunk állami támogatást az épületek üzemeltetésére, karbantartására, felújítására. Ha összehasonlítjuk az emelt lakbéreket és az egyéb bevételeket a kiadásainkkal, már nem lesz elég az üzemeltetésre és a karbantartásra sem. Bármenynyire tiltakoztak az IKV-k az ellen, hogy a vízköltséget leszámlázzák nekünk, mégis így döntöttek. Kaposváron eleg nagy az áremelkedés. A Dunántúli Regionális Vízművek majdnem ötszörösére emelte a díjat. (Erre azért kényszerült, mint lapunkban is írtuk, mert csökkent az állami támogatás. — A szerk.) Gyakorlatilag nem értjük, miért az IKV-nak kell beszednie ezt a pénzt. A számításaink szerint várhatóan ötmillió forint veszteséget jelent a vállalatnak, tekintettel arra, hogy mi kifizetjük a vízszámla összegét, viszont a nem fizető bérlőktől nem fog „befolyni” a vízdíj. Azt hiszem, hogy érthető a bérlők panasza a magasabb lakbér, a most bevezetett víz- és csatornadíj miatt, azonban az IKV gondja is nagyobb minden eddiginél, ha nem kapja meg idejeben a már kifizetett számlák ellenértékét a bérlőktől. Olyan kérésekkel is fordulnak a vállalathoz — például vízdíjcsökkentést kérnek amiatt, hogy nyáron a Balaton-parton tartózkodnak —, amelyeket sem az IKV, sem a városi tanács nem tud teljesíteni, mert a jogszabály nem ad rá lehetőséget. Lajos Géza DÉL-KOREA BEMUTATKOZIK Holnap, kedden nyílik és vasárnapig tekinthető meg Budapesten a nemzetközi idegenforgalmi kiállítás. A rendezvényen most első alkalommal mutatkozik be a Korea National Turism Corporation, a dél-koreai turistaszövetség. A magyar idegenforgalom történetében először az Ibusz vette fel a dél-koreai partnerrel a kapcsolatot, amikor 1988-ban turistacsoportot utaztatott a szöuli olimpiára. A mostani rendezvényen a turistaszövetség nemcsak a koreai utazási lehetőségeket, hanem az ország kultúráját és művészetét is igyekszik bemutatni a magyar érdeklődőknek.) Három hetet siet a természet órája • Három hetet siet a természet órája Fejér megyében. A szokatlanul enyhe idő már előcsalogatta a korán nyíló vadvirágokat, mindenütt nyílik az ibolya, a kiskertekben kivirágzott az aranyeső, szirmot bontottak a mandula- és barackfák, a velencei-tavi madárszállókba pedig megérkeztek a legkorábban hazatérő lakók, a hófehér nagykócsagok. A szokatlanul enyhe tél, a korai tavasz felgyorsította a mezőgazdasági munkákat is. Mivel az őszi betakarítás befejezése óta szinte megszakítás nélkül tudtak dolgozni a földeken, mindenütt végeztek a mélyszántással, s már befejezéséhez közeledik a tavaszi vetésű növények magágyának készítése is.' Balatonszemesen és környékén üdülök, figyelem! A Balaton—Budapest Vendéglátó Rt. 1990. június 1 -jétől szeptember 30-ig bezárólag balatonszemesi étterméből kedvezményes áron, napi háromszori étkezést tud biztosítani, amennyiben a megrendelő az ételt elszállítja. Várjuk szíves megrendelőinket! Balaton—Budapest Vendéglátó Rt., Boglárlelle, Köztársaság u. 4. Telefon: 51-471 Érdeklődni Antal Lajos irodavezetőnél lehet. (110149) Kik osztoznak a sertésen? A Somogyi Néplap március 3-i számában az Álláspontok rovatban jelent meg Halász Károly Miért drága a sertéshús? című cikke, s ennek egy-két megállapítására reagálni szeretnék. A cikk reálisan értékeli a múlt évben kialakult folyamatokat, azok okait, bár a címében feltett kérdésre nem kaptunk kielégítő választ. Nem kívánok vitatkozni a cikk elemzéseivel, azonban a tisztánlátás érdekében néhány pontosító megjegyzést tennék. A tavaly kialakult sertés-alapanyaghiány és a felvásárlási árak növekedése közötti összefüggést jól felismerte a cikkíró, azonban egy tényre fel kívánom hívni a figyelmét. A múlt év végéig hatóságilag meghatározott centrum-árrendszerben történt a sertések felvásárlása, ami azt jelentette, hogy a meghatározott ártól plusz-mínusz 5 százalékkal lehetett eltérni. (Hogy ez a centrumár milyen jövedelmezőséget biztosított a termelőknek, az külön elemzést igényelne.) Hogy ezen kötöttséget a húsipari vállalatpk az év másodikfelében folyamatosan és egyre növekvő mértékben túllépték, arra fedezetet valóban az exportnyereség nyújtott. (Ezzel párhuzamosan szinte természetesen nőtt a belföldön értékesített áruk vesztesége, hiszen a fogyasztói árrendszer a felvásárlási árak növekedését nem engedte elismerni az árakban.) A hatósági árrendszer folyamatos túllépését a húsipari vállalatoknál központi utasításra vizsgálták, nem jogszerű alkalmazása súlyos büntetést von maga után. Ennek ismeretében — úgy hiszem — elfogadja véleményemet a cikk írója, mely szerint a tőlünk nyugatra levő országokban jellemző módszer (az elért profitból részesedjen a termelő és feldolgozó) nem elsősorban a sertéskereslet vagy -kínálat kérdése, hanem az illető országban kialakult vagy alkalmazott ár- és érdekeltségi rendszer szabja meg. Azt készséggel elismerem, hogy ilyen nálunk nem működik. Az írásnak a sertéshizlalás költségeit elemző megállapításához a következőket fűzöm. A nagyüzemi és kistermelői sertés felvásárlási ára közötti különbség (január—február hónapban Somogybán 2,5 Ft/kg) a két szektor által előállított sertés minősége közötti különbség miatt alakult ki, amiben—elismerem—döntő részben a fehérjeszegény takarmányozásnak van szerepe. A kistermelők döntő része a boltokban vásárolt tápok magas ára miatt előnyben részesíti az integrátor mezőgazdasági üzemtől vásárolt alapanyagokból a saját takarmánykeverést, így feltehetőleg 300—500 forint költségmegtakarítást érhetnek el sertésenként. A költségelemzésben alapul vett 440 kg abrakkeverék (az árak alapján nyilvánvalóan a GMV által garantált beltartalmi értékekkel forgalmazott tápokról van szó) 4 kg-os takarmányértékesítés mellett 110 kg tömeggyarapodást produkál; a 20 kg-os kiinduló malacsúllyal együtt 130 kg-os hízott sertést eredményez, melynek felvásárlási ára 8840 forint. Az így kialakult felvásárlási árat összevetve a cikkben helyesen kimutatott költséggel a különbözet 2030 forint, amely összeg már fedezetet nyújthat az egyéb költségekre, és a befektetett munka ellenértéke is megtérül. A levágott 108 kg-os élősertésből elérhető árbevételen való osztozkodáshoz: a téma levezetése — bár valós számokat tartalmaz — csak elméletileg igaz. A kereskedelem ugyanis a termelő húsipari vállalatoktól nem a sertésből kitermelhető arányok alapján VISSZHANG rendeli a húsrészeket. így a cikkben említett és csak néhány napos hűtéssel figyelembe vett 89,49 kg eladható húsrésszel szemben— ahol a húsrész fogalmát szalonnára, belsőségre is használni félrevezető — mindössze 49 kg húst, zsírszalonnát, belsőséget lehet azonnal (12 órás hűtéssel!) értékesíteni, melynek termelői áras árbevétele 8943 forint sertésenként. Az értékesítés során legfeljebb 368 forint nagykereskedelmi árrés képződik, mely nem ad fedezetet a raktározás, a szétmérés és a szállítás költségeire. Az első csülök, a fej, a nyesedék, a háj, a bélzsír, a farok és a köröm döntő része, a hátsócsülök, a szalonna és a csont egy része nem értékesíthető azonnal. E termékek csak egy-hat hónapos tárolás után vagy többletköltséget okozó továbbfeldolgozással értékesíthetők. A termelőinknek január—február hónapban — a cikk állításával szemben — nem 7250, hanem 7614 forintot fizettünk darabonként, így a termelési, technológiai folyamataink költségeire vállalatunknak nem maradt fedezete. A cikkírónak az óriási adminisztrációs apparátus és bürokratikus vezetési módszereire tett megjegyzését nem kívánom kommentálni, észrevételeimet csak a tényekre igyekszem szorítani. A 100 milliós nagyságrendűnek valószínűsített húsipari amortizációs költség a Kaposvári Húskombinátnál mindössze 79 millió forint volt, amely nemcsak vállalatunk érdekeit szolgálja, hiszen csak ekkora kapacitású üzem fenntartása mellett tudjuk a termelők értékesítési biztonságát fenntartani. A belföldi kereskedelmi igények rendkívül hullámzóak, nem egyeznek meg a mezőgazdasági termelők által felkínált sertések ütemével. így az év első 3—4 hónapjában hetente az átvételre felkínált 7—8000 sertéssel szemben a kereskedelem mindössze heti 1000—1500 sertésnek megfelelő húst igényel, amely az év közben folyamatosan emelkedik, kiugró igényeik esetén gyakran ennek a 3—4-szeresére. A cikkíró logikáját követve, a vállalat természetes reakciójának annak kellene lenni, hogy a 2—4 napon belüli teljes összetételű (és legnagyobb jövedelmezőséget biztosító) belkereskedelmi igény kielégítéséhez vásároljunk csak sertéseket. így a jelenleg hetente felkínált sertések negyedét kellene megvennünk. Ezzel párhuzamosan természetesen csökkenteni kellene a bürokratikus adminisztrációs létszámunkat, dolgozóinkat pedig kényszerszabadságra küldeni annak érdekében, hogy csökkentsük az egy sertésfeldolgozásra eső költségeinket. Természetesen nem ezt tesszük, hanem igyekszünk a bel- és külpiaci értékesítési lehetőségeinket alapul véve teljes körű értékesítési biztonságot nyújtani termelőinknek. Nem kívánom tovább folytatni a cikk elemzéseit, hiszen annak döntő részével magam is egyetértek. Az azonban a fentiekből is megállapítható, hogy félrevezető csak egy elméletben lehetséges értékesítési lehetőséget tényként beállítva azt a következtetést sugallni, hogy a termelő, feldolgozó, kereskedelem osztozkodásából következetesen csak a termelő jár rosszul, mivel el kell tartania egy óriási költségű feldolgozóvállalatot. Egyetértek a cikk azon megállapításával, hogy a falvak, községek tőkehúsellátását helyileg kell megoldani. Ennek gyors kiépülésével, remélem, felszámolható lesz a több mint 60 hússzállító járművet üzemeltető apparátusunk, amely egyre dráguló költséggel (amelyre a 4 százalék nagykereskedelmi árrés fedezetet nem nyújt) látja el jelenleg ezt a feladatot. Ennek révén remélem, a tevékenységben minden szereplő a jövőben meg fogja találni a számítását. Marosán László a Kaposvári Húskombinát igazgatója Csomagológépeket gyártó vállalatot létesített Szegeden az amerikai New England Machinery Ltd., egyszemélyes kft. formájában. A gyárban a szakmai körökben már ismert amerikai vállalkozás legismertebb gyártmányait, elsősorban a műanyagpalack-rendező és palacklezáró gépeket készítik majd. Építkezik? Forduljon hozzánk! A dombóvári Tüzép-telepen és Fészek Áruházban mindenfajta tégla és PK elem művi áron kapható! Egyéb építőanyag, faanyag és szerelvényáru • házhozszállítással megrendelhető. S Építsen velünk! T (110036)
