Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-12 / 61. szám
1990. március 12., hétfő SOMOGYI NÉPLAP 5 Úttörőházból városi művelődési központ Az első évtized Serdülőkorba lépett a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központ — most ünnepli tizedik születésnapját. Ez idő alatt a megyeszékhely közmű: velődési tevékenységének meghatározó intézményévé nőtt művelődési házról Király Zoltán igazgatót kérdeztük. — Az intézmény elődje, a Kilián úttörőház az MTESZ mostani épületében működött, mostoha körülmények között. Égető szükség volt erre az új épületre, amit az elhúzódó építkezés miatt csak 1980 februárjában adtak át. A ház megnyitásával együtt a tevékenysége is nyitottá vált: nemcsak gyermek- és ifjúsági rendezvényeket tudott szervezni, hanem felnőttprogramokat is. Ekkor indult a pódiumest sorozat, a színházbarátok klubja, a fiatal utazók klubja, a különböző hobikörök és a közhasznú tanfolyamok. Ekkor még — legalábbis a nevében — ifjúsági és úttörő-művelődési központnak hívták. 1986-ban a kaposvári tanács szentesítette a felnőtté válást: nevét városi művelődési központra változtatta. A Kilián már korábban is segítette az eligazodást: politikai fórumokat és ankétokat szervezett, s ezt most is folytatjuk. Van még tennivaló, mert hetvenezer lakosa van Kaposvárnak, s elsősorban a periférián levő városrészek elhanyagol- tabbak. Van azonban jó példa is: Szentjakabon, a Móricz Zsig- mond Művelődési Ház a városrész, az SMK a lakótelepi köz- művelődés, a Latinca művelődési központ pedig az amatőr művészeti terület gondozója. — Milyen a munkakapcsolatuk a társintézményekkel? — Nem konkurálunk egymással, mert minden művelődési háznak megvan a sajátos profilja. Korábban gondok voltak a programok koordinációjával, de mindenki belátta: közös szakmai és piaci érdekünk az előzetes egyeztetés. Az tény, hogy a Kilián adottságai miatt a város nagy rendezvényeinek többségét mi tartjuk, illetve ide szervezik a közművelődési intézmények. — Melyek voltak a közelmúlt legfontosabb tartalmi változásai? — Műsorfüzetünkből lett a Kaposvári Mutató című városi lap, és a Kapos tévé is nálunk működik. A televízióval együtt teljesebbé vált az intézmény közművelődési és információs tevékenysége. Információs munkánk egyébként is hangsúlyossá vált az elmúlt években. Végül is a tíz év a Kilián közművelődési és közhasznú tevékenységének folyamatosságát alapozta meg. — Milyen programokkal készülnek a jubileumra? — Tegnap baráti találkozóra hívtuk az intézmény egykori vezetőit és munkatársait, ma este pedig Első deszkák címmel a ház amatőr együttesei lépnek föl a jubileumi gálaműsoron. Nyáron a Balázs János képzőművészeti kör fennállásának 40. évfordulója alkalmából egykori és mai tagjainak munkáiból rendezünk kiállítást. Varga Zsolt Virágcsokros stopposok A gyerekek a kultúrház előtt várták a Balaton-parti kis faluban, hogy megérkezzen az iskolabusz. Hideg volt, a szél is fújt, ők mégis vártak. Játszottak, rendetlenkedtek, futkároz- tak. Sorakozó! Itt a busz! Szépen sorba álltak, előkészítették a bérletet. Kezükben rengeteg virág: barka, aranyeső, hóvirág, ibolya. Március 8-a nőnap. Tanáraik többsége nő, nekik vitték a csokrokat. Azaz: csak vitték volna, ha Pista bácsi, a sofőr válaszút elé nem állította volna őket. Ügyelt a rendre, a busz tisztaságára, így nem engedte fel a diákokat virággal a kezükben. Még mit nem? Lehullik a virágszirom, „piszkos" lesz az utastér! Két lehetőség volt: vagy eldobják a virágokat, vagy gyalog mennek a közeli faluba, de a virágokat akkor is elviszik a tanáraiknak. Akiknek szerencséjük volt, azok stoppal még beérkeztek csengetésre, de voltak, akik kicsit elkéstek. Szerencsére az autósok nem féltették kocsijuk üléshuzatát a lehulló virágszirmoktól, s elvitték az iskolába a virágcsokros stopposokat. Reméljük, ilyen emlékezetes nőnap soha többé nem lesz, és Pista bácsi sem akarja hátra kötni a gyerekek sarkát, ha kicsit hangosak, zajosak is. Ők még őszinték, és mindent megtesznek azokért, akiket szeretnek. Vigyázni kell rájuk, szeretni kell őket! Az értelmetlen tilalmak ellen jogosan lázadnak. Még szerencse, hogy a szeretet sok mindent legyőz! Ahol tovább él a múlt Nemzetközi találkozó júliusban Mesztegnyő neve 1331- ben, egy pápai tizedjegyzék- ben szerepel először. Az első írásos említést követő évszázadokban gyakran merült a feledés homályába a falu. Talán most ismét elérkezett az az idő, amikor ebből kiléphet. Az élő történelem hallatja szavát — egy maroknyi, lelkes csapat jóvoltából. Köves- di Tiborné tanárnő vezetésével az apró s nagyobbacska gyerekek az elmúlt korok és szokások emlékeit gyűjtik s ápolják nagy gonddal. A falu közepén a régi, 250 éves iskolaépület ad otthont a honismeret szenvedélyes kutatóinak. Ebben a házban nemcsak a tárgyak tartják ébren a múltat, hanem a gyerekek is. Szőnek, fonnak, gyöngyöt fűznek — akár csak nagyanyáink, dédanyáink annak idején. S míg a szorgos kezek munkálkodnak, Gizi néni eképp fűzi emlékei füzérét: — Harminc évvel ezelőtt kerültem Mesztegnyőre, s akkor kezdtem el ezt a munkát. Néprajzi és helytörténeti anyagokat gyűjtöttem, elsősorban népszokásokat, ezen belül a gyermekjátékokra, - dalokra és táncokra fordítottam figyelmet. Idővel kibővítettem a munkámat azzal, hogy a megyével kapcsolatos emlékeket is kutattam: a paraszti vonatkozású műemlékeket, meg Somogy etnikai körzeteit. Főleg a viseleteket és az életmódot tanulmányoztuk, s a gyerekek ebből tanultak a legtöbbet. E munkához egy tárgyi gyűjtemény is hozzá járult. Ennek azért van külön is értéke, mert a második világháborúban itt minden ház elpusztult, s az emberek e régi emlékeket — több mint 1600 tárgy — mégis ideadták. A gyűjtőmunkának köszönhetően a hajdani iskolaépületben majdnem minden kor képviselteti magát. A népviselet mellett jól megfér a szabadságharc katonáinak öltözete, s a falióra és a mécses is. — A legrégebbi tárgyi emlékünk egy fakorpusz, az 1750- es évekből. Egy, már elpusztult kápolnában találták. Ugyancsak régen faragták azokat a parasztbútorokat is, amelyekkel berendezték a szobát. A múlt századból származó patikai edényeket és polcokat a mostani gyógyszertárban helyeztük el. Mellettük őrzünk még obsitlevé- let, újságokat, naplókat és régi kiadványokat is. Három éve már táborokat is szervezünk. Először csak a Somogy megyeieknek hirdettük meg, s itt a honismeret keretében a környezetismeretre helyeztünk nagyobb hangsúlyt, hiszen addig semmit sem lehet védeni, amíg nem ismerjük. A második évben már három alkalommal került sor ilyen összejövetelekre, s ezeken más megyékből is voltak résztvevők. A táborba főleg olyan fiatalok — leendő tanítók és tanárok — jöttek el tapasztalatcserére, akik a látott módszereket tovább tudják adni. — Az idén szintén terveznek találkozókat. — Júniusban a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társasággal közösen szervezünk Ember és környezete címmel honismereti tábort. Célunk, hogy a résztvevők a népművészeti ágakat a gyakorlatban is megismerjék, s részt vegyenek az elpusztult falvak feltárásában. Kirándulunk nem túl ismert irodalmi és történelmi helyekre is. Júliusban nemzetközi találkozóra kerül sor a határainkon kívül élő magyarok részvételével. Erdélyben, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az ausztriai Burgenlandban, illetve Jugoszláviában testvérfalvakat választunk, s 10— 10 magyar gyereket és 2—2 felnőttet hívunk meg. Szeretnénk megismertetni a különböző etnikai körzetekben élő gyerekeket a mi népművészetünkkel, s természetesen mi is ismerkednénk az övékével. Most a szervezés közepén vagyunk, s még rengeteg pénz kell a megvalósításhoz. Jó lenne, ha a pártok anyagilag támogatnák elképzeléseinket! Augusztusi táborunk teljesen újszerű lenne. Német egyetemisták és főiskolások vették fel velünk a kapcsolatot; jeltelen katonasírok ufán kutatnának, és népművészetünkkel is szeretnének megismerkedni. A kirándulások szervezésével természetesen nem merül ki mindennapi munkájuk. A honismeret birodalma egész nap nyitva áll kicsik és nagyok előtt. Délutánonként különféle rendezvények várják a vendégeket. Gyönyörű a környezet, értékes a gyűjtemény. A legcsodálatosabb mégis az a lelkesedés és szenvedély, amely ezekben a gyerekekben és a tanárnőjükben lakozik. Jó lenne, ha máshol is ezt tennék, hiszen hagyomány mindenütt van. Bánfai Tamara Fotó: Gyertyás László Levél helyett — • Édes Mama! Tudod, amikor úgy érzem magam, mint a-hideg szél görgette újságpapír, mindig a te szavaid jutnak az eszembe. Ezen a télen érdekes dolgok történnek. Tudod, Mama, velem is. Az emberek azt mondják: a világ változott. Ismerős-ismeretlen arcok értelme marad el a mától, gondolataikat hervadt szóvirágok ölelik körül. Mama, te igazat mondtál nekem — soha meg nem valósuló gyermekkori álmok világába kergettem magam. Én egyébként nagyon örülök a változásoknak. Azért jobb így élni, nem? Számít rám a társadalom, ez a szép kis ország végre \ ______________________ a z enyém is. És ma már sokan érezhetnek így, hidd el. Tegnap találkoztam Béla bácsival, aki kedélyes vállverege- tések után mosolyogva újságolta: fiam, teljesen mindegy, hogy melyik párt nyeri a választásokat. Hazánk, e Kárpátok koszorúzta talpalatnyi föld mindenképp tejjel-mézzel folyó kánaán lesz. Ha nem hiszed, csak menj el néhány fórumra, ahol országgyűlési képviselőjelöltek szónokolnak, aztán majd meglátod: mind azt ígéri, hogy csodát tesz. (Ha rá szavazunk.) Mama, a Béla bácsi most sem hazudott. Képzeld el, visszakapjuk a földjeinket, és ezentúl nem a cukor, a liszt és a sör árát emelik majd, hanem a fizetésemet. Aztán épül végre óvoda, és bolt a házunk közelében. A szomszéd előtt létesítenek egy új buszmegállót, és lehet telefonunk is. Négy gyűlésen vettem részt, és mindegyiken olyan, de olyan csudaszépeket hallottam. Most már csak nevetni tudok a butaságomon, hogy aggódtam a jövőnk miatt. Mama! Javaslom, hogy te is próbálj meg beszélni valamelyik képviselőjelölttel. Ő majd megnyugtat, ha nekem nem hiszel. Ha sikerül meghallgat\ nőd egyikük programját, akkor a következő településen talán lesz idő feltenned a kérdéseidet is. S amennyiben szerencséd van, egy újabb faluban választ is kapsz rájuk. Mert tudod, csupán 15—60 perc jut nekik egy-egy előadásra, aztán sietnek tovább. Nem, ők nem színészek, nem hakniznak. Mama, meg ne sértsed őket. Be is fejezem levelem, a hét végén úgyis kiugrunk hozzátok. Ha van pénzed, vegyél az unokádnak fél liter tejet meg 10 deka parizert — tudod, mennyire szereti. A jövő hónapban, amikor lejár az egyik részletünk, majd megadom a százast. Czene Attila ________________________/
