Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-12 / 61. szám

1990. március 12., hétfő SOMOGYI NÉPLAP 5 Úttörőházból városi művelődési központ Az első évtized Serdülőkorba lépett a kapos­vári Kilián György Városi Műve­lődési Központ — most ünnepli tizedik születésnapját. Ez idő alatt a megyeszékhely közmű: velődési tevékenységének meghatározó intézményévé nőtt művelődési házról Király Zoltán igazgatót kérdeztük. — Az intézmény elődje, a Ki­lián úttörőház az MTESZ mos­tani épületében működött, mos­toha körülmények között. Égető szükség volt erre az új épületre, amit az elhúzódó építkezés miatt csak 1980 februárjában adtak át. A ház megnyitásával együtt a tevékenysége is nyitot­tá vált: nemcsak gyermek- és ifjúsági rendezvényeket tudott szervezni, hanem felnőttprog­ramokat is. Ekkor indult a pódi­umest sorozat, a színházbará­tok klubja, a fiatal utazók klubja, a különböző hobikörök és a köz­hasznú tanfolyamok. Ekkor még — legalábbis a nevében — ifjúsági és úttörő-művelődési központnak hívták. 1986-ban a kaposvári tanács szentesítette a felnőtté válást: nevét városi művelődési központra változ­tatta. A Kilián már korábban is segítette az eligazodást: politi­kai fórumokat és ankétokat szervezett, s ezt most is folytat­juk. Van még tennivaló, mert het­venezer lakosa van Kaposvár­nak, s elsősorban a periférián levő városrészek elhanyagol- tabbak. Van azonban jó példa is: Szentjakabon, a Móricz Zsig- mond Művelődési Ház a város­rész, az SMK a lakótelepi köz- művelődés, a Latinca művelő­dési központ pedig az amatőr művészeti terület gondozója. — Milyen a munkakapcsola­tuk a társintézményekkel? — Nem konkurálunk egy­mással, mert minden művelő­dési háznak megvan a sajátos profilja. Korábban gondok vol­tak a programok koordinációjá­val, de mindenki belátta: közös szakmai és piaci érdekünk az előzetes egyeztetés. Az tény, hogy a Kilián adottságai miatt a város nagy rendezvényeinek többségét mi tartjuk, illetve ide szervezik a közművelődési in­tézmények. — Melyek voltak a közelmúlt legfontosabb tartalmi változá­sai? — Műsorfüzetünkből lett a Kaposvári Mutató című városi lap, és a Kapos tévé is nálunk működik. A televízióval együtt teljesebbé vált az intézmény közművelődési és információs tevékenysége. Információs munkánk egyébként is hangsú­lyossá vált az elmúlt években. Végül is a tíz év a Kilián közmű­velődési és közhasznú tevéke­nységének folyamatosságát alapozta meg. — Milyen programokkal ké­szülnek a jubileumra? — Tegnap baráti találkozóra hívtuk az intézmény egykori vezetőit és munkatársait, ma este pedig Első deszkák cím­mel a ház amatőr együttesei lépnek föl a jubileumi gálamű­soron. Nyáron a Balázs János képzőművészeti kör fennállá­sának 40. évfordulója alkalmá­ból egykori és mai tagjainak munkáiból rendezünk kiállítást. Varga Zsolt Virágcsokros stopposok A gyerekek a kultúrház előtt várták a Balaton-parti kis falu­ban, hogy megérkezzen az is­kolabusz. Hideg volt, a szél is fújt, ők mégis vártak. Játszot­tak, rendetlenkedtek, futkároz- tak. Sorakozó! Itt a busz! Szépen sorba álltak, előké­szítették a bérletet. Kezükben rengeteg virág: barka, aranye­ső, hóvirág, ibolya. Március 8-a nőnap. Tanáraik többsége nő, nekik vitték a csokrokat. Azaz: csak vitték volna, ha Pista bá­csi, a sofőr válaszút elé nem ál­lította volna őket. Ügyelt a rendre, a busz tisztaságára, így nem engedte fel a diákokat vi­rággal a kezükben. Még mit nem? Lehullik a virágszirom, „piszkos" lesz az utastér! Két lehetőség volt: vagy el­dobják a virágokat, vagy gyalog mennek a közeli faluba, de a virágokat akkor is elviszik a ta­náraiknak. Akiknek szerencséjük volt, azok stoppal még beérkeztek csengetésre, de voltak, akik kicsit elkéstek. Szerencsére az autósok nem féltették kocsijuk üléshuzatát a lehulló virágszir­moktól, s elvitték az iskolába a virágcsokros stopposokat. Reméljük, ilyen emlékezetes nőnap soha többé nem lesz, és Pista bácsi sem akarja hátra kötni a gyerekek sarkát, ha ki­csit hangosak, zajosak is. Ők még őszinték, és mindent meg­tesznek azokért, akiket szeret­nek. Vigyázni kell rájuk, szeret­ni kell őket! Az értelmetlen tilal­mak ellen jogosan lázadnak. Még szerencse, hogy a sze­retet sok mindent legyőz! Ahol tovább él a múlt Nemzetközi találkozó júliusban Mesztegnyő neve 1331- ben, egy pápai tizedjegyzék- ben szerepel először. Az első írásos említést követő évszá­zadokban gyakran merült a feledés homályába a falu. Ta­lán most ismét elérkezett az az idő, amikor ebből kiléphet. Az élő történelem hallatja szavát — egy maroknyi, lel­kes csapat jóvoltából. Köves- di Tiborné tanárnő vezetésé­vel az apró s nagyobbacska gyerekek az elmúlt korok és szokások emlékeit gyűjtik s ápolják nagy gonddal. A falu közepén a régi, 250 éves iskolaépület ad otthont a honismeret szenvedélyes ku­tatóinak. Ebben a házban nemcsak a tárgyak tartják ébren a múltat, hanem a gye­rekek is. Szőnek, fonnak, gyöngyöt fűznek — akár csak nagyanyáink, dédanyáink annak idején. S míg a szorgos kezek mun­kálkodnak, Gizi néni eképp fűzi emlékei füzérét: — Harminc évvel ezelőtt ke­rültem Mesztegnyőre, s akkor kezdtem el ezt a munkát. Néprajzi és helytörténeti anyagokat gyűjtöttem, első­sorban népszokásokat, ezen belül a gyermekjátékokra, - dalokra és táncokra fordítot­tam figyelmet. Idővel kibőví­tettem a munkámat azzal, hogy a megyével kapcsolatos emlékeket is kutattam: a pa­raszti vonatkozású műemlé­keket, meg Somogy etnikai körzeteit. Főleg a viseleteket és az életmódot tanulmá­nyoztuk, s a gyerekek ebből tanultak a legtöbbet. E mun­kához egy tárgyi gyűjtemény is hozzá járult. Ennek azért van külön is értéke, mert a második világháborúban itt minden ház elpusztult, s az emberek e régi emlékeket — több mint 1600 tárgy — mégis ideadták. A gyűjtőmunkának köszön­hetően a hajdani iskolaépület­ben majdnem minden kor képviselteti magát. A népvise­let mellett jól megfér a sza­badságharc katonáinak öltö­zete, s a falióra és a mécses is. — A legrégebbi tárgyi emlé­künk egy fakorpusz, az 1750- es évekből. Egy, már elpusz­tult kápolnában találták. Ugyancsak régen faragták azokat a parasztbútorokat is, amelyekkel berendezték a szobát. A múlt századból származó patikai edényeket és polcokat a mostani gyógy­szertárban helyeztük el. Mel­lettük őrzünk még obsitlevé- let, újságokat, naplókat és régi kiadványokat is. Három éve már táborokat is szerve­zünk. Először csak a Somogy megyeieknek hirdettük meg, s itt a honismeret keretében a környezetismeretre helyez­tünk nagyobb hangsúlyt, hiszen addig semmit sem le­het védeni, amíg nem ismer­jük. A második évben már három alkalommal került sor ilyen összejövetelekre, s eze­ken más megyékből is voltak résztvevők. A táborba főleg olyan fiatalok — leendő taní­tók és tanárok — jöttek el ta­pasztalatcserére, akik a látott módszereket tovább tudják adni. — Az idén szintén tervez­nek találkozókat. — Júniusban a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társasággal közösen szer­vezünk Ember és környezete címmel honismereti tábort. Célunk, hogy a résztvevők a népművészeti ágakat a gya­korlatban is megismerjék, s részt vegyenek az elpusztult falvak feltárásában. Kirándu­lunk nem túl ismert irodalmi és történelmi helyekre is. Júliusban nemzetközi talál­kozóra kerül sor a határainkon kívül élő magyarok részvéte­lével. Erdélyben, a Szovjetu­nióban, Csehszlovákiában, az ausztriai Burgenlandban, illetve Jugoszláviában test­vérfalvakat választunk, s 10— 10 magyar gyereket és 2—2 felnőttet hívunk meg. Szeret­nénk megismertetni a külön­böző etnikai körzetekben élő gyerekeket a mi népművé­szetünkkel, s természetesen mi is ismerkednénk az övéké­vel. Most a szervezés köze­pén vagyunk, s még rengeteg pénz kell a megvalósításhoz. Jó lenne, ha a pártok anyagi­lag támogatnák elképzelé­seinket! Augusztusi táborunk teljesen újszerű lenne. Német egyetemisták és főiskolások vették fel velünk a kapcsola­tot; jeltelen katonasírok ufán kutatnának, és népművésze­tünkkel is szeretnének megis­merkedni. A kirándulások szervezésé­vel természetesen nem merül ki mindennapi munkájuk. A honismeret birodalma egész nap nyitva áll kicsik és nagyok előtt. Délutánonként különféle rendezvények várják a ven­dégeket. Gyönyörű a környezet, érté­kes a gyűjtemény. A legcso­dálatosabb mégis az a lelke­sedés és szenvedély, amely ezekben a gyerekekben és a tanárnőjükben lakozik. Jó len­ne, ha máshol is ezt tennék, hiszen hagyomány mindenütt van. Bánfai Tamara Fotó: Gyertyás László Levél helyett — • Édes Mama! Tudod, amikor úgy érzem ma­gam, mint a-hideg szél gör­gette újságpapír, mindig a te szavaid jutnak az eszembe. Ezen a télen érdekes dolgok történnek. Tudod, Mama, velem is. Az emberek azt mondják: a világ változott. Ismerős-ismeretlen arcok értelme marad el a mától, gondolataikat hervadt szóvi­rágok ölelik körül. Mama, te igazat mondtál nekem — soha meg nem valósuló gyermekkori álmok világába kergettem magam. Én egyébként nagyon örülök a változásoknak. Azért jobb így élni, nem? Számít rám a társadalom, ez a szép kis ország végre \ ______________________ a z enyém is. És ma már sokan érezhetnek így, hidd el. Teg­nap találkoztam Béla bácsi­val, aki kedélyes vállverege- tések után mosolyogva újsá­golta: fiam, teljesen mindegy, hogy melyik párt nyeri a vá­lasztásokat. Hazánk, e Kár­pátok koszorúzta talpalatnyi föld mindenképp tejjel-mézzel folyó kánaán lesz. Ha nem hiszed, csak menj el néhány fórumra, ahol országgyűlési képviselőjelöltek szónokol­nak, aztán majd meglátod: mind azt ígéri, hogy csodát tesz. (Ha rá szavazunk.) Mama, a Béla bácsi most sem hazudott. Képzeld el, visszakapjuk a földjeinket, és ezentúl nem a cukor, a liszt és a sör árát emelik majd, hanem a fizetésemet. Aztán épül végre óvoda, és bolt a házunk közelében. A szomszéd előtt létesítenek egy új buszmegál­lót, és lehet telefonunk is. Négy gyűlésen vettem részt, és mindegyiken olyan, de olyan csudaszépeket hallot­tam. Most már csak nevetni tudok a butaságomon, hogy aggódtam a jövőnk miatt. Mama! Javaslom, hogy te is próbálj meg beszélni valame­lyik képviselőjelölttel. Ő majd megnyugtat, ha nekem nem hiszel. Ha sikerül meghallgat­\ nőd egyikük programját, ak­kor a következő településen talán lesz idő feltenned a kér­déseidet is. S amennyiben szerencséd van, egy újabb faluban választ is kapsz rájuk. Mert tudod, csupán 15—60 perc jut nekik egy-egy elő­adásra, aztán sietnek tovább. Nem, ők nem színészek, nem hakniznak. Mama, meg ne sértsed őket. Be is fejezem levelem, a hét végén úgyis kiugrunk hozzá­tok. Ha van pénzed, vegyél az unokádnak fél liter tejet meg 10 deka parizert — tudod, mennyire szereti. A jövő hó­napban, amikor lejár az egyik részletünk, majd megadom a százast. Czene Attila ________________________/

Next

/
Oldalképek
Tartalom