Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-22 / 45. szám

1990. február 22., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP 3 Egy lakossági bejelentés nyomában Kötcse - kiárusítva 7 Farkas László: „Földeladás nélkül nem lehet fejleszteni” Kezdhetnénk úgy is ezt a szomorú végikicsengésű ri­portot, mint a népmesét: hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy virágzó magyar mezőgazdaság. Hol kezdőd­tek a bajok, ki tudja ma már pontosan megállapíta­ni? Talán akkor, amikor az éppen csak „megkóstolt” földet, a tulajdon ízét, bősz téesz-szervezök megkeserí­tették. Talán akkor, amikor levágták a lovakat, hogy a „kormos” traktorok jelez­zék; mi már nemcsak avas és acél, hanem a szuper- technika országa is lettünk. De a kételkedésnek már nincs helye akkor, amikor az ötvenes évek végén ház- ról-házra járó volt ávós tisztekre, nagyüzemi párt­titkárokra gondolunk. Mil­liók emlékeznek arra a 3— 4 évre, amelynek lezárását a falvak végén megjelenő büszke táblák hirdették: termelőszövetkezeti község. Azt azért tudjuk, hogy a büszkeségre nem a paraszt­nak volt oka, de — hitük­kel ellentétben — azoknak sem, akik az új Messiások szerepében tündököltek előt­tünk. A kötéséi ügy nem vá­lasztható el az országos tör­ténésektől, nem választható el az elmúlt évtizedek elhi­bázott gazdaságpolitikai döntéseitől — de nem vá­lasztható el a Duna táján élő emberek földszeretetétől sem. Nem szólítjuk föld­anyácskának, de tudjuk: életünket, történelmünket, jövőnket jelenti. Aki a földhöz nyúl, izzó katlanba helyezi kezét:' év­százados fájdalmak, sérté­sek, megaláztatások jönnek felszínre, be nem gyógyult sebeket tépve fel. A szárszói tsz 8 települé­sen gazdálkodik. A magyar gigantomániának megfele­lően Zamárditól Szemesig próbálkoznak megművelni a földet — ma még nagyabb részt sikerrel. Van azonban egy nagy gond: ez a táj nem egyenes. Somogybán persze mindenki tudja, ez mit jelent. A kötéséi dom­bok is csak arra jók, hogy pár deci benzinnel többet fogyasszanak itt a gépjár­művek — és természetesen szőlőművelésre. Aranyérmes borok szár­maztak arról a helyről, me­Fel­ujira­sokal­végeznek Tizenkilenc autóbusz teljes felújítását végzi el ebben az évben a Ka­pos Volán Ipari Kft. A buszok többsége a Volán tulajdona, de külső megrendeléseket is vál­lalnak a kft. dolgozói. Havonta kettő-három autóbuszon végzik el a teljes, valamint a rész-, leges javításokat. (Fotó: Gyertyás László) lyet a téesz fölparcellázott, s ennek nagy részét már ér­tékesítette is. 150 telket ala­kítottak ki a fáncséi dűlő­ben, 414 négyszögöles nagy­ságban. A kiöregedett szőlő helyén víkendházak épülnek majd, több száz amatőr, bár bizonyára lelkes földművelő jelenik itt meg. A domb másik oldalán azonban ott a falu, hasonló lélekszám- mal, ahol indulatok feszül­nek máris. Két ellenvár, mint a francia Riviérán Nizza és Antibes. Ám mi­csoda különbség! Nyolc-tíz kilométerre a Balatontól, ilyen természeti adottságokkal, ilyen terme­lési kultúrával nem itt kel­lene tartania a település­nek. — Elvették a földünket, s most azok adják el, akik jogtalanul bitorolták évtize­deken át. Amikor elvették, nem kellett rá törvény, ami­kor vissza lehetne adni, va­jon miért kell vele várni? A miénk tovább volt, mint a téeszé. Az emberek nem mernek beszélni, különben elmondanák, hogy ez a föld nem nagyüzemi termelésre való. De hogy művelhető, azt a családunk bizonyítja — mondja Horváth Lajos- né — mi négyen 21 holdon gazdálkodtunk, s megéltünk belőle. A fáncséi dűlőben kiváló, bő termésű gyü­mölcsfák voltak mindig, de ki törődik már azzal. Máj Lajos nem hallotta beszélgetésünket, ahol kö­zös a gondolat is. — Amíg parasztgyereket nem tudunk nevelni, az or­szág szegény lesz, soha nem tud talpraátlni. 23 évig vol­tam traktoros, sokat dol­goztam azon a területen is, amelyet elad a téesz. Az em­berek most azt kérdezik: milyen jogon? Régen szé­gyen volt a parasztnak, ha eladta, el kellett adnia a földjét. Azt jelezte: rosszul gazdálkodik. A téesz ma ezt a részt adja el, holnap ta­lán egy másikat is. Azért nem informálták a lakossá­got, mert féltek, hogy meg­akadályozzuk. Összeesküdött-e a téesz vezetése, hogy csendben, a helybeliek és a téesztagok tudta nélkül kiparcellázza ezt a területet? A jelek er­re valottak, hiszen amikor júliusban utat gyalultak a dűlőben, már bizonyára va­lamilyen terv alapján tették ezt. Az őszödi falugyűlésen apróbb csata tanúsította, hogy az ottaniak nincsenek eltelve a téesz hasonló el­képzeléseitől, bár ekkor a kötcseiek nagy része még nem is sejtette, hogy a Fán- csét feldarabolják. Október­ben aztán itt is beindult a harc: téeszfórum az érintet­teknek, tanácsülési téma, majd 32 aláírással /közérde­kű bejelentés a MÉM-nek, a KVM-nek, a BIB-nek, a HNF-nek, a megyei tanács­nak. Tájvédelmi körzetet képzelt el itt ugyanis az or­szágos koncepció, amiről — úgy tűnik — a téesz veze­tése nem sokat tudott. Any- nyit azonban igen, hogy jog­szabályilag helyesen jártak el; az értékesítésnek nincs törvényi akadálya. Sokan összefüggésbe hoz­ták a sietséget a tsz-elnök- helyettes, Fenyvesi Henrik országgyűlési képviselőségé­vel: azért kell gyorsan le­bonyolítani az adásvételt, mert a parlament hamaro­san zárolja a földeladást, s akkor vége az üzletnek. Az elnökhelyettes termé­szetesen cáfolja, hogy bár­milyen gyorsított ügyintézés folyt volna, hogy összekap­csolódna az ő informáltsága a parcellázással. — Egyszerűen arról van szó, hogy itt kiöregedett a szőlő, és nagyüzemileg ezt a területet nem tudtuk meg­művelni. A közelmúltban egy traktoros halálos bal­esetet szenvedett ebben a dűlőben, s a kollégái kije­lentették: nem hajlandók itt dolgozni... Ügy érzem, kor­rektül jártunk el az ügyben. A helyieknek valamennyi kérését teljesítettük, támo­gattuk az igényelt földcse­Megvalósulhatnak a Ma­gyar Tudományos Akadémia ez évre tervezett beruházá­sai, az állami költségvetés­ből ugyanis 1990-ben 520 millió forintot juttatnak er­re a célra. E támogatás ré­vén lehetővé válik a többi rét, a fáncséi háztájikat érintetlenül hagytuk. Min­den lépésünket egyeztettük a földhivatallal, a" tanács­csal: közöltük a kötcseiek- kel, hogy mi nem építési területnek adtuk el. Én, mint kötcsei, úgy érzem, jót téttünk a falunak. A helyi lakosság soha nem csinált volna itt paradicsomot. Farkas László tsz-elnök szerint minden a tagság tu­domásával történt. Az igaz ugyan, hogy az egész falut nem hívták össze, de az el­adás elsősorban a szövetke­zet ügye. Az értékesítésnél — a köztudattal ellentétben — meghatározták, hogy sző­lő- és gyümölcstelepítés kö­telező valamennyi vásárló számára. Az épületeket pe­dig a megyei főépítész fog­ja tervezni. — 24 éve dolgozom itt, s ez idő alatt a téesz soha nem volt veszteséges. Az azonban szomorú tény, hogy eladás nélkül fejleszteni nem lehet. A kör bezárult. Inkább csak udvariasságból kérde­zem a szárszói tanácsi ve­zetők véleményét. Azt mond­ják, hogy a földet elsősor­ban művelni kell, s ezért riasztó a zártkerti ingatla­nokon az építkezés. A köt­éséi önkormányzatnak kell eldönteni mit, mekkorát, ho­gyan. Jogilag tehát — úgy tet­szik — minden rendben van Kötésén, az ész és az érzelem azonban még kere­si egymást. Magam is ket^ tős szorításban vagyok, bár fülembe cseng az elnök sza­va: „eladás nélkül fejleszte­ni nem lehet”. Mit adhatunk még el — és kiét? Süli Ferenc között, hogy üzembe he­lyezzék a Központi Fizikai Kutató Intézet kísérleti re­aktorát, amelynek rekdnst- rukcióját tavaly fejezték be. Folytatják az Akadémiai Számítóközpont (SZTAKI) építését és a Mezőgazdasági Kutatóintézet Fitotrön labo­ratóriumának rekonstrukció­ját. Korszerűsítik a Geodé­ziai és Geofizikai Kutatóin­tézet budapesti földrengés- jelző állomását. A gép-műszer beruházá­sokra a tavalyi 220 millió forinttal szemben. 320 millió forintot költhetnek. Ebből az összegből kutatási prog­ramokra és más intézeti célra 210 millió forintot szánnak. Az Informatikai Program 60, a Számítástech­nikai Programok 25, - az In- terkozmosz Tanács 15 mil­lió forintot használhat fel. Tervezik azt is, hogy 2,2 millió forinttal hozzájárul­nak az Akadémiai Kiadó­nál megjelenő nagy lexikon kiadásához, s beépítik a Ze­netudományi Intézet tető­terét. KOMPJÁRAT SZOMBATTÓL A MAHART Balatoni Ha­józási Kft. közli, hogy Szán- tódrév és Tihanyrév közötti kompjáratait a kiadott me­netrendtől eltérően február 24-én, szombaton megindít­ja. Az első komp Szántód- révből 7 órákor, Tihanyrév- ből 7.30-kor, az utolsó pedig Szántódrévből 16 órakor, Tihanyrévből 16.30-kor in­dul. A kompok óránként közlekednek. Akadémiai beruházások 520 millió forint áll rendelkezésre A Szabadságpártról és programjáról... A Szabadságpárt a bol- sevizmus első ellenzéki pártja. Több párt és szer­vezet vallja magát Sulyok Dezső örökösének. Ö azon­ban nem azokat, hanem a Szabadságpártot alapítot­ta meg 1946. március 15- én. Sulyok Dezső sírjánál tettek szent fogadalmat az USA-ban néhányan, hogy újjászervezik ezt a rövid életű, de sikeres pártot. Esküjüket megtartották. Sulyok Dezső eszméje s a vérrel szentelt zászló itt van Magyarországon. Honfitársaink! Mondják, hogy a mező- gazdaság gondjai nem gyö- möszöl’hetők bele egyetlen pártpolitikai programba sem, hogy nem programok kellenek. Hirdetnek ilyene­ket azok, akik kiutat nem tudnak, de hatalmukat akarják megtartani, vagy hatalmat akarnak szerez­ni, de felelősség nélkül. A Szabadságpárt politikája nem öncélú, programja át­fogó. Most főként a más pártoktól való eltérések egy részét emeljük ki. A Szabadságpárt nem szimpatizál a jövő bolse­vistáival sem. Az ellenzé­ki pártoktól is eltér abban, hogy nem fogad soraiba volt MSZMP—MSZP-ta- gokat. A Szabadságpárt ma egyértelműen ellenzéki párt. Az általános ellenzéki követeléseket magáénak is vallja, de nem követelőzik, hanem állást foglal, ki­utat mutat. Az a véle­mény, hogy tőkés piacra kell most termelni, nem helytálló, mert a magyar ipart először korszerűsíte­ni kell. A kis- és közép­üzemek, vállalkozások ki­alakulását segítjük. Ho­gyan? Megvan rá a mód. Kedvező hitelfelvételekre lenne szükség. A problé­ma ezek nélkül is megold­ható! Hogyan? A Szabad­ságpárt ismeri a módját. A rétegpártok, a nempárt pártok következetlenségei minduntalan visszakö­szönnek. A rétegérdekek előtérbe állítása nem ve­zet sehová. Van mindenki számára előnyös megol- dás is. Konkrét intézkedé­sekkel gyors eredményt lehet elérni. Igen sok te­kintetben egyezik vélemé­nyünk a kisgazdákkal, de mi kimondjuk, hogy a pa­rasztságot sem tudja a nemzet komoly hitelekkel segíteni, mert a nemzet­nek nincs pénze. Mégis van jó megoldás. A pa­rasztságnak a hitet és a földet kell visszaadni! Ne­kik köszönhető, hogy soha nem éhezett ez a nemzet, ha ők dolgozni tudtak. A Szabadságpárt a kis- és középparasztságnak kínál lehetőséget: piacot, a lánc­kereskedelem kikapcsolá­sát, tisztességes árat és árarányokat, korszerű technológiát és gépeket. Hogyan? Megvannak a le­hetőségek. Annyi bizony os* hogy nem újabb és újabb állami hitelfelvételekkel, melyek elfolynak a bürok­rácia csatornáiban. Mond­ják, nem kell a föld. Mi nem erőltetjük senkire, mi a döntés jogát kínáljuk, de javasoljuk, hogy dönté­sét mindenki alaposan fontolja meg. Miért? Mert lesznek, akiknek kell, akik füstös gyártelepekről jön­nek vissza szülőföldjeikre, fiúk ‘térnek meg apáikhoz és bizonyítani fogják, hogy hatékonyabban termelnek, mint a nagyüzemek, s job­ban élnek, mint a nagy­üzemi parasztság. A Sza­badságpárt nem csak pa­pírost akar adni arról, kit illet a föld, nem csak kár­térítést ígérünk — az ál­lam anyagi lehetőségeinek függvényében —, nem at­tól tesszük függővé a jo­gos tulajdon birtokba vé­telét, hogy ki, mely részén él e hazának. Mi valós ter­melő magántulajdonhoz kívánunk juttatni minden­kit, aki erre igényt tart, mert ez az ország a miénk. De nem erőltetjük senkire, mert „a vagyon kötelez”. Tudjuk jól, az erős pa­rasztság a nemzeti jólét egyik biztosítéka. Ezt si­került szétzilálnia az el­múlt 40 évnek. Nem akarunk kapitalis­ta restaurációt, de véle­ményünk, hogy nem a szo­cializmus a társadalmi for­mációk csúcsa. Mi nem vissza, hanem előre lé­pünk. Nem támogatjuk az ország multinacionális tő­ikének való kiárusítását egyéni előnyök megszerzé­séért. Innen is jelezzük az érdekelteknek, hogy az új, demoikratikus parlament­nek kötelessége lesz felül­vizsgálni ezeket az ügyle­teket. Felelősségre kell vonni a hitványakat, de a mai gibiceket is, akik hall­gatólagos jóváhagyásukat adják ezekhez az üze­mekhez, miközben szavak­ban ellene kiáltanak, akik reménybeli miniszterek és miniszterelnökökként jár­ják a világot, akik bort isznak és vizet prédikál­nak az ellenzékiek szószé­kéről. Mi nem támogatunk olyan emigráns magyaro­kat, akik életük során többször fordítottak köpö­nyeget, s közben lepoty- tyantak a bolsevizmus uborkafájáról is, akik el­lenzéki szervezetek pénz­telenségét kihasználva kí­vánnak maguknak képvi­selőséget vásárolni, és minket akarnak képviselni habókos vágyaik betelje­süléséig. A Szabadságpárt prog­ramja átfogja a nemzet ér­dekeit a gazdasági felada­toktól az oktatási, biztosí­tási és más feladatok fel­dolgozása mellett egészen az elszámoltatás kérdéskö­réig, beleértve a mai bű­nök elkövetőinek felelős- ségrevonását és a nemze­ti lét kérdéskörét is. Min­denre sajnos nem térhet­tünk ki. Kérdéseikre szí­vesen válaszolnak képvise­lőjelöltjeink. Keressék Magyar Holnap című újsá­gunkat! Segítsük egymást! Mi nem a Hazából aka­runk meggazdagodni, de a hazáért élünk. Ma politi­zálni kell mindenkinek, aki a maga és Hazája sor­sát jobbá akarja tenni. Holnap jól kell szavaz­ni. Holnapután számon kell kérni mindent... Szabadságpárt HELYREIGAZÍTÁS Nyomdahiba csúszott a Fidesz tegnap megjelent programjába. Az első hasáb utolsó bekezdésében az utol­só előtti mondat értelme egy betű miatt megválto­zott. Ez a bekezdés helye­sen így hangzik: „Az egyik fő veszély a gazdaságban az, hogy az állampolgárok­nak megrendült a bizalmuk a kormány válságkezelő ké­pességében és ezért kétel­kednek abban is, hogy több teljesítménnyel javíthatnak helyzetükön. Számukra egyet­len járható útnak a bérkö­vetelés (sztrájk) tűnik, ami aztán egy lengyel vagy ju­goszláv típusú inflációhoz vezet. Legfontosabb tehát elejét vennünk ennek a helyzetnek.” A hibáért — a nyomda nevében is — az olvasó szí­ves elnézését kérjük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom