Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-21 / 44. szám
1990. február 21., szerda SOMOGYI NÉPLAP 3 A van és a nincs határán AZ ÁTMENET KÖLTSÉGVETÉSE A megyei tanács idei költségvetése feletti vita kezdetén az ülésen elnöklő Gye- nesei István megyei tanácselnök arra hívta föl a tanácstagok figyelmét, hogy aki valamely területen' forrásnövelésre tesz javaslatot, azt is mondja meg, hogy a kérdéses összeget honnan vegyék el. Hangzottak is el ilyen javaslatok: mindenki a mások számára fontos feltételek lefaragását javasolta. Elhangzott azonban az a józan vélemény is, hogy másként lehetett volna ösz- szeállítani a költségvetést, de nagyobb közmegelégedést keltőén semmiképp. Az ezernyi szükséglet kielégítésére mindent egybevetve nem egészen 2,7 milliárd forint áll rendelkezésre. S mert ez sok esetben a szín temt a'r t ásh o z is kevés, önmagában is bűvészmutatványnak tetszett, amit az anyag előkészítői elértek egy 40 éve működő központosított elosztási rendszer kialakításában. A múlt év végén hozott költségvetési törvény az állami támogatást alanyi jogon biztosítja a helyi tanácsoknak, így ennek elosztása már nem a megye hatáskörébe tartozik. Hasonlóképp e.gy sor egészségügyi feladat finanszírozása is a társadalombiztosításhoz került. Miközben azonban a megyei tanács hatásköre és forrásai megcsappantak — a személyi jövedelemadóból és földadóból például már nem képződik megye tanácsi bevétel ■— felelősségük nem csökkent. Saját intézményeik fönntartása mellett rájuk vár többek között a szabályozásváltozásból adódó működési és fejlesztési hiányok, cél- és címzett támogatások rendezése. Hasonlóképp a tanácsonként! kiegészítő támogatások megállapítása. A költségvetés alapján az intézmények elemi működési feltételei biztosíthatók, ideértve az egészségügyi, az oktatási és közművelődési területek dolgozóinak 16 százalékos bérfejlesztését is. Az önkormányzati típusú tanácsi gazdálkodásra való átmenet, valamint a megyei döntési hatáskörbe tartozó feladatok megvalósítására az Országgyűlés 894 millió forintot biztosított a megyének. Ez az összeg különféle pénzmaradványokkal és bevételekkel megfejelve 1 milliárd 66 millió forintot tesz ki, miközben a tanácsoknak legalább 2,5 milliárd megyei támogatásra lenne igénye. Az elosztás ilyen körülmények között nem ép- pen hálás feladat. A céltámogatások közül például csak a folyamatban lévő szociális lakásépítés, a vízellátás és az elmaradott térségek, főként munkahelyteremtő támogatása tartható fenn. Az új forrásszabályozás az idén jelentősen differenciálja a helyi tanácsok anyagi helyzetét. 25 tanácsnál — köztük a Balaton- partiak kivételével minden városnál — összesen 338 millió forint hiánnyal kell számolni a működési kiadásoknál, ugyanakkor 50 tanácsnál 335 millió forint többletbevétel képződik. E szóródás egyebek között a lakosonkénti személyi jövedelemadó nagy különbségeiből adódik. Van ahol ez a keresőnkénti 20 ezer forintot is eléri, míg számos községben egyáltalán nincs adóköteles jövedelem. A működési hiányt központi forrásból úgy igyekeznek pótolni, hogy annak aránya sehol se haladja meg a másfél százalékot. A téma fölötti vitában 15-en szóltak hozzá, s félszáznál több javaslatot — főként igényt •— fogalmaztak meg. Szomorú Józsefné ságvári tanácstag sok éve húzódó vízgondjukat tette szóvá, kevesellve az ehhez nyújtott támogatást. S bár többször is elhangzott, hogy az új szabályozás, a korábbiaknál 3 millióval többet hoz a községnek, s a vízvezetéképítés megoldható, a tanácstag számára, ez nem volt elég megnyugtató. A Csiky Gergely Színház támogatásának mérséklését indítványozta. Az írásos előterjesztésben szerepelt ugyanis, hogy mivel a 30 millió forintot sem kitevő normatív támogatás még a felét sem teszi ki a színház működési költségeinek, a hiányzó ösz- szeget intézményi működési tartalékból fedezzék. Babarczy László színház- igazgató okkal ítélte szomorúnak, hogy ez a két ügy így szembekerülhet egymással, amiként az is, hogy ez a jelentőségében a megye határain túl mutató színház terhet jelent a megyének. Mint mondta, úgy érzik, túl kicsi már a kert ehhez a fához. A Csiky Gergely Színház több nemzeti színházi feladatot is fölvállal, az új támogatási rendszer ugyanakkor a pesti kommersz színházaknak ad további előnyt. E drámai fölvetésre sok szóval sem tudott érdemi választ adni Varga Sándor, a PM jelenlévő képviselője. Mivel a kultúra nem került a „kiemelt ággazatok” közé, nem látott más módot, mint hogy a hasonló intézményeket a helyi közösségek finanszírozzák. A testület végül is egyetértett abban, hogy a színház működésének feltételeit mindenképpen biztosítani kell. Nemes Kálmán többek között azt javasolta, hogy az idegenforgalmi területeken a fizetővendég-látáshoz kapcsolódó személyi jövedelemadó a helyi tanácsokat illesse. A vita Szigetvári György szubjektiven kritikus hangvételű felszólalása nyomán gellert kapott. A felszólaló — mint sztálinista örökséget — az egész költségvetési rendszert megkérdőjelezte, s külön is annak számos tételét. Elmondta például, hogy lakbérét 60 százalékkal emelték, s ennek kapcsán fölöslegesnek ítélte az ingatlankezelésre — s mint később kiderült — főként az égető lakóház-felújításokra fordítható összeget. Az egyetlen terület, ahol — mint a megyei műemléki albizottság titkára — kevésnek tartotta az előirányzatot, a műemlékvédelem volt. A testület más tagjai ebben az egy kérdésben egyetértettek vele, s végül el is fogadták dr. Várfalvi István közgazdasági főosztályvezető javaslatát, hogy tartalékból 1 millió forinttal egészítsék ki az eredetileg javasolt szerény támogatást. A továbbiakban csaknem valamennyi felszólaló tanácstag reagált Szigetvári György szavaira. Dr. Androssovszky Barna például elmondta, hogy a múlt ostorozása új javaslatok nélkül kevés a jobbításhoz. Mint hozzátette fél, hogy a majdani új kormány ugyanazokat a hibákat követi el, mint amit a történelemben már átéltünk: „Minden rossz lesz, ami előtte volt.” A megyei testület ülésein ritkán csattan föl kitörő taps. Most mégis ez történt, mikor dr. Várfalvi István még mindig Szigetvári Györgynek válaszolva mondta; „Most épp egy 40 éves tanácsi gazdálkodási rendszer átalakításán dolgozunk. Ha úgy tetszik, annak a sztálinista rendszernek a felszámolásán, melyben valamennyien betöltöttünk ki- sebb-nagyobb tisztségeket ...” A további szerteágazó vita során vélemények hangzottak el a Balaton-parti tanácsoknak az üdülőhelyi díjak körüli kiskapuzásból fakadó gazdálkodási bizonytalanságairól, a középfokú intézmények fenntartásának ellentmondásairól, az ifjúságvédelem ügyéről. Szabados Péter a különféle művelődési céltámogatások elapadását tette szóvá, s azt, hogy felújításra szorulna a Megyei Művelődési Központ fűtési rendszere. Számos helyi probléma mellett elhangzott az a javaslat is, hogy a felszabaduló tabi szovjet laktanyát hasznosítsák szociális otthonként. Csaknem négyórás vita után a testület több módo- sítáissal elfogadta az éves költségvetést. <Bíró) Szövetkezetek szövetsége Kongresszus után Szombaton ért véget az Okisz X. kongresszusa, amelyen a hatszáz küldött döntött arról, hogy nevében is új országos képviseleti szervre van szükség. Az Ipari Szövetkezetek Országos Szövetsége a megyei szakmai szövetségek szövetségeként kíván dolgozni az egyesülési törvény alapján. Dr. Kovács Lászlót, a Ki- szöv megyei- titkárát, a kongresszus egyik küldöttjét először is a névváltoztatás okáról kérdeztük. — A későbbiekben a megyei szövetségek kér(het)ik majd felvételüket az országos szövetségbe. Ily módon jelenleg -23 szövetség alakítja meg az országos szövetséget. A szövetkezetek kettős tagsága megszűnik, I tehát csak szövetségen keresztül tartozhatnak az országos szövetséghez. A szövetkezetek ezután tagdíjat fizetnek nekünk, mi pedig átengedjük a tagdíj egy részét az országos érdekképviseletnek. Nemsokára mi is megkérdezzük a szövetkezeteket, hogy akarnak-e a megyei szövetség tagjai lenni. — Felvetődött-e az, hogy a megyei szövetkezetek majd nem akarnak belépni a szövetségek szövetségébe? — A szövetkezetek többsége feltehetően belép a megyei szövetségbe, hiszen ma nincs más érdekképviseleti fórum, amely a szövetkezeteket hatékonyan tudná segíteni. Bizonyára van néhány szövetkezet, amely a munkánkkal nem volt elégedett. — Az OKlSZ-nak több mint 13 milliárd forintos vagyona ivan. A kongresszus döntött arról is, hogy a vagyon egy részét „nevesíteni” kell, pontosabban a mobilizálható részét valóban hozzáférhetővé kell tenni. Mekkora az a hányad, amit fel tudnának használni ebből? — Országosan ez több mint 4,2 milliárd forint. Olyan elvi kérdésben döntött a kongresszus, hogy a korábbi befizetésekből le kell vonni a juttatások 50 százalékát: ennek arányában osztják föl a vagyont a szövetkezetek között. Ez azért mindenesetre kompromisszumos megoldás. — Mit tudnak ezzel a pénzzel kezdeni? — A pénz 70 százalékát a szövetségek fogják kezelni és a szövetségek csak a szövetkezetek érdekében használhatják fel. Mégpedig úgy, hogy a tulajdonosok — szövetkezetek — döntenek majd arról: milyen közös fejlesztésre, vagy melyik szövetkezet támogatására használják fel. — Azt jelenti ez, hogy a szövetség mintegy bankkölcsönt ad a szövetkezeteknek? — Pontosan. Hozzá kell tennem: ilyenfajta közös pénzeszköz most . is létezik a megyei szövetségnél. Létezett az országos szövetségben is. Ez a kettősség megszűnik. A megyei pénzt most is banki formában működtetjük, a szövetkezetek egy része a betétje után kamatot kap. Akinél pedig kihelyezzük a pénzt, az kamatot fizet. A kettő közötti különbség a működtetés költségeit adja. A konresszus a vagyonon és az érdekképviseleti rendszer továbbfejlesztésén kívül foglalkozott a szövetkezetek gazdasági fejlődésével, pontosabban a szövetkezetek működésének köz- igazgatási rendszerével: a gazdasági szabályozással. Felszólalásomban ezzel kapcsolatban három nagyobb kérdéskört vetettem föl. Sérelmezzük, hogy a kormány felfüggesztette a KGST-országokba irányuló exportot. A szövetkezetek megrendelték az alapanyagokat, technológiákat, amelyek ezekhez az exportokhoz tartoznak. Lehet, hogy emiatt egv-két szövetkezet tönkre is megy. A jelenlegi pénzügyi fegyelem igencsak kívánnivalókat hagy maga után. Végül pedig arról beszéltem: sajnálatos, hogy ma Magyarországon a beruházásokat nem támogatja a kormányzat, ehelyett adóval sújtja. Ez lehetetlen állapot. Ezeket a gazdasági gondokat az Okisz-nak, mint érdekképviseleti szervnek fel kell vállalnia. De azért azt el kell mondanom, hogy a kongresszuson a gazdasági kérdések nem kerültek első helyre. Hiszen ez nemcsak az ipari szövetkezeteket, hanem az összes hazai vállalatot érinti. (Faragó) IDE FIDESSZ!!! „Itt, ebben az országban létezik egy szakácsnő, aki 40 éve főz. Negyven éven keresztül oda- kozmálja az ételt és számunkra totálisan ehetetlen, amit csinál. Most, 33 év után újra ruhát cserélt. Az idáig piros fejkötőt most rózsaszínűre váltotta, azonban ugyanazokkal a receptekkel, ugyanazokat az ételeket akarja nekünk megfőzni, és hiába vannlak más aspiráns szakácsnők, ez a szakácsnő senkit nem akar odaengedni a tűzhelyhez. Most már mi, Fiatal Demokraták Szövetsége igenis rendelkezünk receptekkel. Olyan receptekkel, ami alapján ehető ételt tudunk végre készíteni ebben az országban. Nagyon remélem, hogy amikor 43 év után, végre újra szabad szakácsválasztás lesz ebben az országban, akkor a választók képesek lesznek olyan szakácsokat és szakácsnőket odajuttatni a tűzhelyhez, akik számunkra ehető, ízletes ételt tudnak készíteni.” Nem hiszünk az állandóan megreformált, de a világon sehol sem működő szocializmusban. Nem akarunk a ködbevesző harmadik úttal kísérletezni. Ajánlunk helyette egy olyan társadalmi formát, ami a világ más részein igen jól működik: a polgári demokráciát. Ennek érdekében nem elég pusztán a hatalomváltás, rendszerváltásra van szükség. Nem elég átrendezni a bútorokat omladozó házunkban, hanem újjá kell építeni, mielőtt ránk dőlne. Hangzatos, ám önmagában semmitmondó jelszavak helyett elképzeléseinkből adunk ízelítőt, amely feltehetően sokakat érdekel. Az eddig végbement változások mellett a gazdaságra kell koncentrálnunk. Az egyik fő veszély a gazdaságban az, hogy az állampolgároknak megrendült a bizalmuk a kormány válságkezelő képességében és ezért kételkednek abban is, hogy több teljesítménnyel javíthatnak helyzetükön. Számunkra egyetlen járható útnak a bérkövetelés (sztrájk) tűnik, ami aztán egy lengyel vagy jugoszláv típusú inflációhoz vezet. Legfontosabb tehát jlejét vennünk ennek a helyzetnek. Egy nemzet akkor gazdag, ha gazdagok az állampolgárai. Olyan gazdaságot szeretnénk, ahol a gazdasági eredmények sorsáról alapvetően azok döntenek, akik ezeket az eredményeket megteremtették. Nem hisszük, hogy a politika enyhülést hozhat gazdasági gondjainkra. A problémák megoldásának fő útja az öntevékenység. Az állam csak a legxi sebb mértékben avatkozzék a gazdaságba, szerepe merüljön ki a gazdasági szereplők versenyének felügyeletében. Olyan tulajdonviszonyokat akarunk, ahol egymás mellett létezik az állami, intézményi és magántulajdon, de olyan arányban, amely ..iapve- tően a piaci verseny nyomán alakul. A vidék is Magyarország! Az elmúlt 40 év tanácsi rendszere a magyarországi falvak jelentős részét hátrányos és kiszolgáltatott helyzetbe hozta, el sorvasztotta. A falun élők jószerint másodrendű állampolgárokká váltak. Az önkormányzati törvényeket meg akarjuk változtatni, hogy azok lehetőséget nyújtsanak a falu és a város között tátongó jóléti szakadék betömésére. Vissza akarjuk juttatni a falvak kezébe minden helyi probléma megoldásának törvényes és gazdasági lehetőségét. Ahhoz, hogy ez sikerülhessen, meg kell változtatni azt az elavult szemléletet, amely egyes községeket egy másik alá vagy fölé rendelni. Minden település egyenlő eséllyel vághasson neki saját sorsa alakításául;k. Tisztelt Olvasó! Nyilvánvaló, hogy agy alapos, a mai rozzant, ingatag magyar gazdaságot és társadalmat fel rázni és átformálni képes program még részleteiben sem fér el ekkora terjedelemben. Ezért itt csak ízelítőt adtunk a FIDESZ gondolkodásmódjából. Az ország gazdaságának átformálásába készült alapos programunk, és vitakészségünk kaposvári irodánkban is elérhető. Kaposvár, Damjanich u. I 1. Telefon: 16-542 Kaposvári FIDESZ-esoport Űj nagyteljesítményű szikraforgácsoló berendezést helyeztek üzembe a Budapesti Finommechanikai Vállalatból átalakult Finommechanikai Kft.-nél Kaposváron. Műanyag lalkatré- szek gyártásához i,készülő szerszámokat készítenek ezen a berendezésen. Az Erosinat nevű szikraforgácsoló berendezés magyar gyártmányú, a Híradástechnikai Gépgyár készítette Fotó: Gyertyás László
