Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-19 / 42. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP 1990. február 19., hétfő MSZP Országos Választmánya DUSANBEI TÜNTETÉS Verseny Brüsszelért Pozsgay a listavezető A Magyar Szocialista Párt Országos Választmánya megvitatta, hegy kik kerüljenek a párt megyei és or- közel'jövőben nyilvánosság- országos listáira, amelyeket a ra hoznák. A szocialisták országos listáját — a párt által megadott sorrendben — Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Horn Gyula, Szűrös Mátyás és Németh Miklós vezeti. A választmány határozott a párt választásokkal kapcsolatos etikai, fegyelmi szabályrendszerérői is. A szocialisták továbbra is etiikus eszközökkel, tényekkel, megalapozott érvekkel állnak a választók elé — hangoztatták. Felhívták a figyelmet a választási harc olyan, visz- szásságaira, mint például a politikai demagógia, sőt az atrocitások terjedése. Ezzel a választmány külön dokumentumban foglalkozik. A szocialisták javasolják, hogy az országos lista állítására jogot szerzett pártok február 24-e után ismét tárgyaljanak a nemzet égető gondjainak megoldásáról. A szocialista párt megvitatta az önkormányzati törvény koncepcióját. Több tízezer ember tüntetett vasárnap Dusanbe központjában, követelve a helyi párt- és állami vezetés lemondását, a súlyos lakásproblémák, más szociális gondok orvoslását, az élet- körülmények gyökeres javítását — jelentette vasárnap este a Szovjet Tévé. Mint emlékezetes: vasárnap délben járt le az ellenzéki szervezetek ultimátuma, amelyben a helyi vezetők lemondását követelték. Ekkor — az alternatív szervezetek, muzulmán egyházi vezetők felhívására — hatalmas tömeg igyekezett a városközpontba, hogy a tadzsik minisztertanács épülete előtt tüntessen. A felvonulókat (szinte az egész köztársaságból érkeztek emberek a tadzsik fővárosba) roham" rendőrök sorfala tartóztatta föl, hiszen a rendkívüli állapot előírásai szerint jelenleg tilos gyűléseket tartani Dusanbéban. Hosszas tárgyalások kezdődték; végül a dusanbei vezetés azt ajánlotta, hogy az egyik stadionban tartsák meg. Ezt a felvonulók elutasították, de végül mégis megszületett a kompromisz- szum. A nagygyűlést a városközpont egyik mozija előtt tartották meg. Betörtek a kormánypalotába (Folytatás az 1. oldalról.) nem tanúsított ellenállást. Iratokat dobálnak ki, egyes helyeken égetik a papírokat. Értesülések szerint a tüntetők egy része a televízió épületéhez ment, s ott színién „forró helyzet” alakult ki. Hivatalos értesülés nincs arról, hogy katonai és rendőrségi beavatkozást elrendelnek-e a tüntetők ellen, akik létszámban nincsenek sokan; néhány ezer főnyi „felkelő csoport” hajtotta végre az akciót. Húsz súlyos sérültje van a bukaresti tüntetésnek — ezt Moria Opruta, a légierő főnöke, az ejtőernyős csapatok parancsnoka közölte vasárnap este. Több mint tízezer fiatal .vomlft jfel február 18-án Ulánbátorban a szakszervezeti palota élé, ahol az ellenzéki Mongol Demokratikus Szövetség tartotta alakuló kongresszusát Engedményes vásár a siófoki DOMUS^ban február 19—23-ig 10'—20—30 százallékos ÁRENGEDMÉNNYEL vásárolhatnak naponta 9—16 óráig. SIÓFOK, Fő u. 212. — Telefon: 84/11-891 (107985) Kizárták a pártból Husákot és Strougalt A C9KP Prágában ülésező központi bizottsága kizárta a párt soraiból Gus- táv Husák volt pártfőtitkárt, egykori köztársasági elnököt és Lubomir Strougalt, a a CSKP KB elnökségének volt tagját, aki 1968 után majdnem húsz évig volt Csehszlovákia szövetségi kormányfője. A CTK szerint más volt pártvezetőket is kizártak, de gyorshírben nem jelölte meg, kikről van A CSKP decemberi rendkívüli kongresszusán Vasil Bilakot kizárták a C9KP- ból, 32 volt korábbi pártvezető tagságát jjedig felfüggesztették, és a központi bizottság a volt pártvezetők Politikai felelősségének kivizsgálására létrehozott vizsgálóbizottság jelentése alapján dönt sorsukról. Husákot ás Strougalt is e bizottság javaslatára zárták ki. A KiB-ülésen Ladislav Adamec pártelnök újólag azt hangoztatta: a CSKP politikailag és ideológiailag elhatárolja magát a múlt torzulásaitól, és az ország problémáinak a megoldási mechanizmusát a párbeszéden és a kompromisszumokon alapuló politikai kerekasz tál - m egbes zél ésekb e n látja. Adamec közölte, hogy a CSKP-ból november 17. óta a tagság mintegy 30 százaléka lépett ki. Ez, tekintettel a CSKP eredetileg 1,7 milliós tagságára, több mint félmillió embert jelent. A VITA TOVÁBB TART Szakszervezeti képviselet vagy szövetség? Lapunk beszámolt a Szakszervezetek Somogy Megyei Szövetségének megalakulásáról. A megalakulás ellén a megyei szakszervezeti képviselet február 3-án megjelent lapunkban tiltakozott. Bartos Géza, a Szakszervezetek Somogy Megyei Szövetségének — mint kísérőlevelében megírta — a szakszervezeti tagság széles körű tiltakozása miatt szükségesnek tartja megismételni a következőiket: „Tagságunk tájékoztatására közöljük, hogy a képviselet a volt SZMT megmaradt 5 fős, a SZOT éltei a tagsági tagdíjból fizetett apparátusa. A megyei szövetséget nem három fő hozta létré, hanem három ágnealt 35 000 szakszervezeti tag megbízásából. Működésének egyik fő alapelve a nyitoflfeág, mely nemhogy 'bárkit kirekesztene, hanem a megye minden, szakszervezeti szervezetének érdekképviseleti fóruma kíván lenni. Céljaink között szerepel a szolidaritás elmélyítése, a hátrányos helyzetű vidéki munkavállalók érdekeinek összehangolt érvényesítése, a közös fellépés szervezett megteremtése. Bízunk abban, hogy további szíakmiai tömörülések és alapszervezetek csatlakoznak hozzánk.” Mindehhez azt kívánjuk hozzáfűzni, hogy a Szakszervezetek Somogy Megyei Szövetségének és a Szakszervezetek Somogy Megyei Képviseletének nyilvános Vitáját a magunk részéről ezzel lezártnak tekintjük. Megismételjük viszont azt az ajánlatunkat, hogy az érintettek érdemli megbeszéléséről —, ha arra lápunkat meghívják —, beszámolunk. Azt gondoljuk ugyanis, hogy a szakszervezeti tagságot nem érdekli, hogy miiként üzenget egymásnak a szövetség és a képviselet. A szövetség alákuló ülésén részt vett ugyan1 a képviselet vezetője, de nem kapott még tanácskozási jogát sem, tehát ném fejthette ki véleményét. A szövetség és a képviselet irodái azóta is egy háziban (a: szákszervezetek székiházában!) vannak. Kívül tágasabb? „Felzárkózás’’ Európához; visszatérés az „Európa-házba”; öreg kontinensünk még meglevő választóvonalainak és korlátainak lebontása — sokad sokféle kifejezéssel illették azt az utóbbi hónapokban felgyorsult folyamatot, amely földrészünk keleti és nyugati része között lejátszódik. Csak egyetlen, ám meglehetősen fontos mozaikkő ebben az összképben az a sajátos versenyfutás, ami a (nyugat)-európai gazdasági és politikai szervezetekbe való belépés, mindenekelőtt a Közös Piachoz való, legalább elvi és hosz- szú távon történő csatlakozás lehetősége körül kibontakozott. Bővüljenek ugyanis bármennyire örvendetesen a kontinens két felét összekötő szálak, alakuljon bármennyire kedvezően az együttműködés más, tekintélyes intézményekkel, például az Európa Tanáccsal, a sokat emlegetett felzárkózás Magyarországon éppúgy, mint jó néhány más tagállam-aspiránsban az EGK- tagság elnyerésében ölt szimbolikus formát. Nem érdektelen tehát, ha legalább vázlatosan felvillantjuk reális esélyeinket, azt, hogy — elszakadva a politikai programbeszédek manapság oly könnyen felröppenő szólamaitól — miként is állhatna esetleges csatlakozási kérelmünk ügye. Nos, ha valaki csak egy kicsit is belemélyed a nyugat-európai integráció fejlődésének, bővülésének történetébe, józan fejjel meg kell állapítania: egyelőre reményeink meglehetősen harmatosak lehetnek csupán. Az is beletelt néhány évbe, míg végre Luxembourgban aláírtuk a Közös Piaccal kötött kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállap>odást, s mekkora erőfeszítéseket igényelt — bizonyára mindkét részről — a szükséges kompromisz- szumok kidolgozása. Pedig e szerződés jóval kisebb „falat” volt, mint amekkorát netán egy csatlakozási indítvány jelentene. A feltételek persze szintén sokat változtak az utóbbi egy-két évben, s valószínűleg egy, március 25 után létrejövő új kormány, egy új magyar politikai struktúra újult energiával munkálkodhat a kitűzött célok eléréséért. Ám anélkül, hogy az illúziók szertefoszlatásának hálátlan szerepét magúnkra vállalnánk, nem árt leszögezni: ettől gyökeresen még aligha változik helyzetünk a Brüsszelért folyó versenyfutás mezőnyében. Minden jel szerint pillanatnyilag a „kívül tágasabb,, vélemény az uralkodó nézet a Közös Piac brüsszeli központjában. Az 1992-es belső piacegyesítés teendői, a számtalan megoldandó pénzügyi, jogi és gazdasági dilemma nemigen hagy energiát egy újabb bővülés problémáinak a vállalásához. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az immár évek óta a „kapuban ácsorgó” Törökország esete. Ankara épp három esztendeje nyújtotta be hivatalos felvételi kérelmét. Anglia annak idején több mint egy évtizedet várt a tagság elnyerésére; Spanyol- ország és Portugália is 9— 10 évig alkudozott, míg minden feltétel tisztázódott. Marokkó jelentkezését gyakorlatilag elfelejtették. Aligha valószínű tehát, hogy új belépők esetében könnyebb vagy gyorsabb lenne a processzus. Ausztriának, amely gazdasági rendszerét és demokratikus intézményeit tekintve nyilvánvalóan kedvezőbb helyzetben udvarol a brüsszeli menyasszonynak, éppúgy, a „valamikor ’92 után” ködös terminusával kell beérnie, mint a hivatalos tagság helyett inkább a társult tagság előnyeinek kihasználására biztatott Ankarának. Ezt az amúgy is meglehetősen kusza összképet a jelek szerint még tovább zavarhatja a kelet-európai államok várható „rohama”. A Szovjetuniónak és Lengyelországnak hazánkhoz hasonló együttműködési egyezménye van érvényben az EGK-val, s a többi régióbeli országgal is különböző fokon állnak a gazdasági-kereskedelmi megállapodásokról folyó tárgyalások. Egészen sajátos ezen h lül is a viszony az NE. val, hiszen Berlin eddig is „külső beltaginak számított az NSZK-val lebonyolított belnómet árucsere-forgalom révén. A német egység felé tett lépések üteme s az egész folyamat lejátszódása ■egyelőre nehezen jósolható meg; ám az tagadhatatlan, hegy a brüsszeli csatlakozás szempontjából az NDK-nak helyzeti előnye van. Ausztria vagy Törökország felvételét későbbre lehet halasztani, egy közös Németország azonban más elbírálást követelne meg. Akad olyan EGK-beli külügyminiszter, aki máris prioritást szavaz Berlinnek, mások ellenben kissé korainak ítélik a kérdés fölvetését. Akárhogy szemléljük is, egy dolog biztos: „kemény tempót” kell diktálnia annak az országnak, amely a célszalag átszállításával, tizenharmadikként révbe akar érni. ' Szegő Gábor A Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat pályázatot hirdet számviteli osztályvezetői munkakor betöltésére. Pályázati feltételek: — közgazdaságtudományi egyetemi vagy — pénzügyi számviteli főiskolai végzettség — 3 év szakmai gyakorlat — számítástechnika iránti érdeklődés — erkölcsi feddhetetlenség A pályázatot elbíráló bizottság a személyes megjelenés időpontjáról értesítést küld. A pályázatot önéletrajzzal és a végzettséget, képesítést tanúsító Okiratok másolatával 1990. március 15. napjáig kérjük a yállialat személyzeti vezetőjének címére. (KAPOSVÁR, Május 1. u. 101.) (107982)
