Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-13 / 37. szám
1990. február 13., kedd SOMOGYI NÉPLAP 5 NEM AKAROK PAP LENNI — Kertész’ tanár úr magyart és latint tanított a gimnáziumban, de görögöt és matematikát is, ha szükség volt rá. Tudós, komoly ember volt, s engem nagyon szeretett. Az új helyen meg- illetődve néztem körül. Nagy, tágas lakás, jómódra, ízlésre valló berendezés, és rengeteg könyv. Két nagy szoba a padlótól a mennyezetig tele könyvespolccal. Nálunk is megvolt a Mi'kszáth- és a Gárdonyi-sorozat díszkiadásban, Arany és Petőfi is természetesen, de a mi könyvtárunk a tanár úr egyetlen hosszú polcán elfért volna. 18 órája volt egy héten, s kitűnő fizetést kapott; három kosztos diákot tartott, ráadásul a felesége egy gazdag kecskeméti orvos lánya volt. Nyugodtan élhetett a hivatásának. A Vasúknál tapasztalt lezser, vidám életnek azonban befellegzett. Itt bizony internátusi fegyelem nehezedett ránlk, hosz- szú, szigorú szilenciumok- kal, s délutánonként mindössze egy órát tölthettünk a ligetben a cselédlány felügyelete mellett. Én, aki mozgékony, játékos, sportot kedvelő gyerek voltam, kezdetben rettenetesen szenvedtem ettől a kemény, következetes nevelési módszertől. Az eredmény jéles bizonyítványokban nyilvánult meg, s a szülők méltán remélhették, hogy fiúik néhány év múlva a híres zsidógimnázium eminens tanulójaként állhat majd az érettségiztető bizottság elé. De még a harmadik osztályt sem fejezte be, amikor már sejteni lehetett a szomorú jövőt. A család jövedelme rohamosan csokiként. 1938- ban a Darányi-féle törvény után a trafikengedélyt is elvették tőlünk, noha néhány siófokj polgár — tudtunk nélkül — kérvényt küldött a pénzügyminisztériumba (oda tartozott a dohány j öve - dék), hogy tegyenek kivételt a világháborúban sebesült egykori főhadnaggyal. Az apa rezigpáltan ült a cukorkák és a náluk hagyott újságok között, az anya azonban nem adta föl a küzdelmet. Az már bizonyosnak tetszett, hogy a negyedik után a gimnáziumot nem folytathatja a fiú. Tandíj- mentes volt ugyan, de nekik már az ellátásért fizetett 110 pengő is sok volt, hiszen alig ikerestek meg 70-et az üzletben, Az anya, a körülményekhez igazodva, most valami jó ipart akart a fia kezébe adni. Addig talpalt, amíg ' elintézte, hogy Budapest legelőkelőbb fodrászüzletében fölfogadják inasnak, de az akkoriban divatossá lett fogteehnikusi pálya is kinyílt volna előtte, egy ugyancsak fővárosi és a szákma szempontjából elsőrangú műhelyben, ö azonban kijelentette: „Tanulni akarok.” — „No, de fiam, értsd meg: nem tudunk tovább taníttatni; nem rajtunk múlik, de nem tudunk” — magyarázta az anyám kétségbeesve, én azonban megmakacsoltam magam. Rettenetesen szerettem tanulni; tulajdoniképpen csak akkor jöttem bele, amikor már abba kellett volna hagynom. Könnyen és élvezettel tanultam. Vizuális típus lévén, agyam szinté lefényképezte a tankönyv oldalait, az idegen nyelvű szöveget sokszor előbb tudtam elmondani, mint értettem. És közben magamévá is tettem anyám korábbi elképzeléseit: valóban diplomata vagy jogász szerettem volna lenni. Szóval hiába volt minden érvelés ... Ekkor váratlanul megszólalt apám: „Ha pedig mindenáron tanulni akar ez a gyerek, meg kell teremteni a lehetőséget ...” Ezzel vége volt a vitának. Hogy ki teremtse meg a lehetőséget? Természetesen anyám. S neki, kínjában, eszébe jutott, hogy én valamikor régen, kisgyerekkoromban azt mondtam egyszer, hogy pap szeretnék lenni. Magam is emlékeztem rg. Egy rabbiválasz- tás alkalmával valamelyik pap beszéde annyira megtetszett, hogy hazafelé menet a temmplomból azt találtam mondani: én is pap leszek. Eszem ágában sem volt... Mindegy. Anyám, mint a gőzgép, beindult. A rabbiképző ingyenes, csak nehéz bejutni, mert sok a jelentkező és keveset vesznek föl. És te*mészetesen, a legjobb fejű fiúkból válogatnak. Ide protekció is kell, vélte anyám, s mindjárt meg is kezdte a „hadműveletet”. Az Est Lapok kiadóhivatalának igazgatójával, Somogyi úrral a lap terjesztés révén jó kapcsolatba került, s őt kérte meg, hogy járjon közbe értem az Est Lapok nagy tekintélyű tulajdonosánál, Miklós Andor méltóságos úrnál. Somogyi úr állta a szavát. Egy nap táviratot küldött, hogy menjünk fel Pestre, mert Miklós Andor fogad bennünket. A 6ajtófejedelem meghallgatta anyámat, s körülbelül tízpercnyi beszélgetés után megígérte, hogy támogatni fogja kérelmünket. Persze, csak abban az esetben, tette hozzá, ha a fiú kellően felkészül a felvételire. Egy utolsóéves rab- biielöltet fogadtak mellém instruktornak egész nyárra, aki — miután megsúgtam neki, hogy nem akarok pap lenni — csak tessék-lá&sék foglalkozott velem. Annál szívesebben élte a nyári éle- életet, rendszerint késő éjszaka jött haza. Elérkezett a felvételi vizsga napja. Elősizör a Tórából kellett felelnem; egyáltalán nem volt nehéz, de én szándékosan akadoztam, dadogtam, játszottam a tudatlant. Egy kicsit gondolkodj még, szólt az elnök, és a következő jelölthöz fordult, de a következő percben belépett az igazgatóhelyettes és felőlem érdeklődött. Ezután tízpercenként nyílt az ajtó, mert Miklós Andor titkárnője többször érdeklődött telefonon, mi van a siófoki gyerekkel, fölvették-e már. A bibliai kérdésekre kifogástalanul válaszoltam; valahogy kiestem a szerepemből vagy felülkerekedett bennem a hiúság. A tanár urak hevesen bólogattak, mire rádöbbentem, hogy ha így folytatom, semmi sem ment meg attól, hogy fölvegyenek. Váratlanul kiböktem: „Én nem akarok pap lenni 1” Mintha bomba robbant volna. A tanárok döbbenten nézték az alacsony termetű fiút, akit maga Miklós Andor, a sajtófejedelem protezsál s aki most azt állítja, hogy nem akar pap lenni. A mama, aki az ajtó előtt drukkolta végig a fölvételit, nem akar hinni a fülének. Micsoda?! Mit mondtál, te haszontalan fiú?! Te anyaszomorító! Te szerencsétlen ... Még instruktort is fogadtunk melléje. Ha az apád ezt megtudja... Üti, veri. Mindenki őket nézi, míg a második emeletről az elsőre érnek. Ott a tanítóképző osztályai vannak. Az anya csak nem hagyja abba a verést, szid- ja-hordja az elvetemült gyereket. Egyszer csak egy siófoki ismerős, Balázs tanár úr áll előttük. „Deutschné! Mit művel? Még agyonüti a gyereket.” „Megérdemelné”, szikrázik az anya szeme, s egyszuszra elmondja, milyen szégyellni való eset történt az előbb. Hozzáteszi: „Pedig a fiatalúr nem óhajt mesterember lenni, ó tanulni akar.” Balázs tanár úr megcsóválja a fejét. „Deutsghné, az istenért, ne kiabáljon; vegye elő a józan eszét, hiszen maga okos asszony. Ha a gyerek nem akar pap lenni, ne legyen pap. De ha tanulni akar, parancsoljon! Éppen most tartjuk a felvételi vizsgát a képzőben. Feri gimnáziumba járt, hallása van, ráadásul hegedülni is tud. Fel fogják venni. A tanítóképző is ingyenes; ugyanabban az internátusbán fog lakni, mint a rabbijelöltek, és ugyanazon a menzán étkezik... Nos?” (Folytatjuk.) Szapudi András A hitközség utolsó mestere című riportsorozatunk hétfői — második — részéből (a második hasáb első bekezdése) kimaradt egy. mondat, amely szükséges ahhoz, hogy érthető legyen a következő. így szól: A ha- nuka ünnepén a hős mak- kabeusok történetét idézték, akik visszafoglalták a rómaiaktól ia szentélyt, és ismét meggyújtották a kihunyt örökmécsest. Nos, ők égették 8 napig a mécsest, miként azt a következő mondatból megtudhatjuk. A következő bekezdésben pedig egy, az írástól teljesen idegen mondatot is találunk: a „17 ország 391 küldöttje” minden bizonnyal egy másik írásból tévedt ide. Jelentkezés februárbon Az idén is lesz történésztábor Négy éve sikeresen zajlanak a Dél-Du nántúl on dolgozó történészek rendezvényei, a nyári táborok és konferenciák. A fórumok az ország legjobb szakembereinek előadásaival színvonalas továbbképzést jelentenek a történelemltainárok,. levéltárosok és muzeológusok részére. Az átalakuló történelemoktatás segítése szempontjából is fontos rendezvények a romló anyagi feltételek miatt 1989-ben veszélybe kerülték, de 1990-re biztosították a tábor és a konferencia pénzügyi feltételeit. A következő években pedig pályázatok segítségével, illetve alapítvány létesítésével kívánják megteremteni az anyagi alapokat a rendezvényeket szakmailag is irányító Magyar Történelmi Társulat dél-dunántúli csoportja szervezésében. Az idén július 29-e és augusztus 4-e között Ba- laltonfenyvesen rendezik meg ismét a dél-dunántúli történészek táborát. Témája: a személyiség szerepe a történelemben a francia forradalomtól napjainkig. Az érintett intézmények munkatársai február végéig megkapják a jelentkezési lapokat. A táborról részletes tájékoztatást ad a táborvezető, Fülöp Miklós a 11- 433/167-es és a 172-es telefonon (körzetszám: 72). Lehotka Gábor az orgonánál Eseményekkel, koncertekkel teli esztendő áll Lehotka Gábor Liszt-díjas érdemes művész mögött. Pályája kezdete óta nem volt tán egy esztendőben sem ennyi szereplésben része. 1963 óta az Országos Filharmónia szólistája. A filharmónia- koncertek mellett egy sereg más meghívást is kapott, sok egyházi jellegűt, s ezeken kívül egy-egy város is felkérte orgomahangver- senyre. — Hogyan értékeli ezt a maratoni koncertsorozatot? — Örömmel töltött el. Nem teszek különbséget kis és nagy koncertek között. A közönség mindenütt érdeklődve, szeretettel várt, és azokon a kisebb, olykor javításért jajduló orgonákon épp úgy kell játszani, mintha a legjobbak lennének. Azoknak, akik eljönnek, hogy orgonamuzsikát hallgassanak, örömet kell szerezni, művészi élményt adni. — Régebben harcosabban kiállt az orgonákért. — Valóban tizenöt-húsz évvel ezelőtt nagyobb intenzitással fogtam a pártjukat. Már nem bocsátkozom harcba, inkább példákra hivatkozom, hol és hogyan igyekeznek több gondot fordíta- tani egy-egy tisztességben megöregedett, de inkább ja- vítsára, felújításra, mint kicserélésre szoruló hangszerre. Azt hiszem, pályám során már épp elegendő orgonát „letettem az asztalra” ahhoz, hogy el merjem mondani, milyenre gondolnék, melyik szintet kedvelem, vagy adott helyen a lehetőségek ismeretében milyen hangszerrel tudjuk az orgonaművészetet még gazdagabban kibontakoztatni. Természetesen az anyagi lehetőségekről sem lehet megfeledkezni. — Ha nem tévedek, az ön számára a múlt esztendő egyik legfontosabb eseménye a szekszárdi új orgona átadása volt. Építésében szakértőként dolgozott, és koncerten is ön mutatta be. — Igien. A szekszárdi az egyik legszebb, legcsodálatosabb hangú új hazai orgonánk, a drezdai Jemlich cég készítette el. — Tudomásunk szerint ön számon tartja az új hangszereket. Hányadik Jem- lich-orgórna volt ez? — Jemlichék Silbermann- hagyományokra épültek. Neves cég, és árfolyamaikat is meg tudjuk fizetni, ez vezetett hozzájájuk orgonamegrendelőként. Itthon az államosítás elsilányította a hangszerépítő cégeket. Tény, hogy kevés orgona épült az utóbbi negyven esztendőben Magyarországon. A Jemlich- cég először a váci zeneiskola orgonáját készítette el, majd Budaepsten a Batthyány téri Szent Anna- templom orgonáját. Ehhez nem fűzött feladat. Jemlich- orgona áll Szombathelyen a Bartók teremben; ez Petró János karnagy úr érdeme, ő járt utána, ő ösztönözte az elkészíttetését. Nagyon hálás vagyok neki, hogy felkért a hangszer szakértésére. Nagy örömmel játszom a szombathelyi orgonán, akárhányszor csak meghívnak koncertezni. Kecskeméten 1982-ben a Kodály Intézetben adtunk át egy Jem- lich-orgonát. Itt épül még egy gyakorlóhangszer is, amely lehetővé teszi, hogy orgonatanszakot indíthassanak. A -tervek szerint a nyírbátori műemlék templom orgonáját 1993-ban készíti el a cég. — Koncertjeivel a művész másoknak szerez örömet. Saját magára gondolt-e? — Ha a kérdést jól értem, Mire van szükség a házipatikában? — gyakran fölvetődik a kérdés. A legfontosabb, hogy olyan kötszerek, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök legyenek benne, amelyek alkalmasak a segítségnyújtásra, a beteg ellátására — amíg az orvos meg nem érkezik. Mivel élég gyakori a megfázás, célszerű, ha van benne hőmérő, és vannak dlyan gyógyszerek is, amelyek a lázat csillapítják, például amiidazophen, kalmopirin, isztopirin, a gyermekeknek és öregeknek pedig germi- cid kúpok. Minthogy a megfázás gyakran köhögéssel jár, köhögéscsillapítót is tanácsos használni — elsősorban gyógyteálk formájában. Olyan gyógyszerekre is szükség van, amelyek az ízületi fájdalmak, a fejfájás vagy a fogfájás ellen hatnak: anti- neuralg-ilka, ailgopyrin, voltaren, demalgon stb. A hasi fájdalmak olyan komoly betegségek okai lehetnek, amelyeket nem szabad csillapítani, amíg az orvos meg nem érkezik, mert fontos tüneteket szüntethetnek meg — olyanokat, amelyek a betegség felismerésében nélkülözhetetlenek. A rossz alvók számára enyhe altatók is beszerezhetők; ezeket csak orvos tanácsára szabad használni. Hasonló a hélyzet a C-, a B, és a B, vitaminnal is. akkor most a zeneszerzésről faggatódzna. A válaszom: igen. Ezt az élményt a Jaki mise hozta, amelyet Vendrő György jaki apát úr kérésére komponáltam; megleptem vele. Dallamai először a György-napi búcsún hangzottak föl. Pályám egyik központi eseménye is volt ez, hiszen a kompozícióval zeneszerzővé váltam; ezt erősítette meg a sokféle sajtóvisszhang. — S hogyan tovább? — A dicsérő és bíráló kritikák, hatására azonnal folytattam a Jáki misét. Megírtam négyszólamú vegyeskari verzióban, hangversenyen bemutathatóan. Ez hangzásában fennköl- tebb, tételeiben kiteljesedett. Az ősz végén a Latin mise komponálásához fogtam. Ügy zenésítettem meg a latin szöveget, hogy ne csak koncerten bemutatható művé váljék, hanem valóságos misén is előadható legyen. Karácsony előtt egy egri hangversenyem alkalmával Kádár Zsolt református lelkész — az ő templomában koncerteztem —gyönyörű verset adott a kezembe; Siklós József református l'elkész költő gondolatait, az Örömhírt. Rendkívül kifejező volt a vers a romániai eseményekre: az örömhír a halálból életet fakaszt, letörli a szenvedők könnyeit karácsony éjjelén. A vershez négyszólamú koráit komponáltam, s utána egy motetta is lett belőle. — Tervei? — Pihenésképpen motettákat komponálok, s tervezek egy requiemet orgonára és négyszólamú vegyes karra. Készülök a koncertekre, és természetesen tanítok. Tehetséges fiatalokat készítek föl a művészi pályára. Jó érzés tudni, tapasztalni a haladásukat Eszes Katalin Az elsősegélynyújtáshoz szükséges szerek a baleseteknél nélkülözhetetlenek. Ilyenek: a vatta, a steril géz, pólya (különböző nagyságú), a jódtinktúra és más fertőtlenítő szerek. Fölösleges állandóan antibiotikumokat tartani, mert ezek helytelen alkalmazása sóik bajt, kellemetlenséget okoz, és káros is a szervezetünkre. A különböző szereket olyan dobozokban, fiókokban kell tárolni, amelyeknek van állandó szellőzési lehetőségük. Ha gyermekek is vannak a családban, az orvos- ságosszekrényt vagy -dobozt zárjuk kulcsra. A gyógyszereket rendezetten, úgy kell elhelyezni, hogy könnyen hozzáférhetők legyenék: külön a kötszereket és külön az orvosságokat. lEzeket a gyógyszereket általában recept nélkül is megvásárolhatjuk. A gondosan összeállított házipatika biztonságot nyújt. Arra azonban ügyeljünk, hogy a gyógyszerek lejárati idejét ellenőrizzük! Ezután ugyanis a gyógyszert meg kell semmisíteni. Azök pedig, akik orvosi javallatra szednek valamilyen gyógyszert, csak annyit szedjenek és addig, ameddig az orvos előírta. Dr. Hiev Ilia Mi legyen a házipatikában?
