Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. február 12., hétfő Panzió nyugdíjasoknak ÖNÁLLÓAN —MÉGIS KÖZÖSSÉGBEN Ha minden simán megy, akkor lehet, hogy egy-más- fél év múlva megépül az el­ső nyugdíjasház vagy nyug- • díjaspanzió — a végleges név még nem eldöntött — Kaposváron. Moldovánné Zalavári Anna régi álma valósulna meg ezzel, s egész biztos, hogy sok idős ember örülne egy ilyen közös ott­honnak. Az ízlésesen berendezett kaposvári Dózsa György ut­ca 14. szám alatti lakásban beszélgettem a házaspárral e szép tervről. A feleség több mint 18 évig a Kapos Volán Toursnál dolgozott, most azonban már csak a nyugdíjasház megvalósításá­nak szenteli minden idejét. Moldován Károly, a Kapos- ker igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba, s most egy kft.-ben szak-tanácsadó. Min­denben segíti a feleségét, hogy minél előbb elkezdhes­sék a nyugdíjasház építését. — Sokat kísértem utaso­kat, szerettem a szakmá­mat — kezdte Moldovánné Zalavári Anna. — Valahogy kialakult az a tapasztalatom, hogy sok olyan ember él, aki — ha jön az ünnep — egyedül marad. Innen ez az « ötlet, s most annak élek, hogy ezt megvalósíthassam. Szeretnék egy olyan lehető­séget kínálni, hogy az ilyen embereknek ne egyedül kelljen megülniük az ünne­peket. Szerintem létre -ehet hozni egy házat, ahol önál­lóan élhetnének — de a leg­messzebbmenő gondoskodás mellett. — Hogy képzelik el a nyugdíjasházat? — Ügy,-hogy önálló apart­manok lennének benne. Egy szoba, fürdőszoba, főzé­si lehetőség. Ez saját külön­álló egység, ezenkívül azon­ban lenne étterem, társalgó, aztán egészségügyi blokk. Ugyanis a nyugdíjasház la­kóival — ha ma egészsége­sek is — bármikor előfor­dulhat bármi, s jó, ha van mellettük valaki. Ápoljuk őket, gondolkodunk róluk, amíg nincs szükségük szigo­rú kórházi felügyeletre. Negyven személyesre tervez­zük a nyugdíjasházat, úgy érezzük, hogy erre képesek lennénk. — Az apartmanok egy­személyesek és kétszemélye­sek lennének — tette hozzá Moldován Károly. — Az utóbbiban házaspárok, eset­leg testvérek élhetnének. — Ki lehet a nyugdíjas­panzió lakója? — Olyan ember, aki erre vállalkozik. Nálunk teljesen önállóan élhet, ha azonban lelki igénye van rá, akkor közösségben lehet, önálló az apartmanja, ott folytathat­ja régi tevékenységét, mun­káját. — Gondolom, hogy a szép terv megvalósításához pénz­re is szükség van. Moldovánné elmosolyo­dott ... — Több elképzelés volt, mi most úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjasház lakó­jának jelentkezők többségé­nek a bevonásával vágnánk Két szakmában — egy helyen Takaros az épület a ka­posvári Zalka Máté utca elején. Valamikor hentesüz­let volt, most Nagy Gyula fodrász és Nagy Gyuláné cukrász dolgozik itt. — Már tanulókoromban az volt a vágyam, hogy egy­szer nekem is lesz önálló cukrászüzletem, ahol ked­vemre kísérletezhetek a fi­nomságokkal. Ez most meg­valósult. 1973-ban, amikor végez­tem, a cukrászüzemben ke­restem a kenyeremet. Ké­sőbb üzletvezető-helyettes­ként dolgoztam itt, majd a Vaszary Kávéházban, a Ka­pós Étteremben és a Korzó Cukrászdába kerültem ugyanilyen beosztásba. Az idén pedig itt nyitottam ... Egy cukrászt foglalkoztatok, és édesanyám dolgozik még mellettünk. Később, 'ha kis­lányunk, Andrea befejezi az általános iskolát, szeretném, ha nálam lenne gyakorla­ton. Beszélgetésünk alatt szin­te egymásnak adják a ki­lincset a vendégek. Az ikerüzlet másik részé­ben Nagy Gyula egy pohár üdítővel a kezében rövid pihenőt tart: reggel héttől, este hétig áll egyfolytában, sőt még szombaton délelőtt is nyitva tart. — 1970-ben szabadultam, s a múlt év novemberéig dolgoztam a szövetkezetben. A Petőfi téri üzletben fe­jeztem be... — A férfifodrászatban most kezd visszatérni a rö­vid haj: a laza fésülésű, úgynevezett vonalas frizu­rák a legdivatosabbak — újságolja. A pár négyzetméteres üz­lethelyiségben egyszerre 4— 5 vendég foglalhat helyet. A „munkaoldalon” két tükör és két mosdó áll, de az egyi­ket még nem használják. Kire vár ez a hely? — Másfél év múlva fiam, Gábor kerül majd mellém, aki akkor már női-férfi fodrászként fog dolgozni. Nagy Gyula és felesége az üzletek mögötti udvari há­zat is megvásárolták, tehát a lehető legközelebb laknak munkahelyükhöz. Azt vall­ják; így eredményesebben működhet a családi vállal­kozás. L. S. „Minden gyárnak érdeke a belföldi piac" Üzlet van, a szakképzett munkaerő kevés bele, mivel a nyugdíjasház vadonatúj objektum lenne. — Természetesen mi is hozzájárulunk, amivel tu­dunk — egészítette ki a férj a felesége szavait. — Tudom, hogy a városi tanácson már keresik azo­kat a helyeket, amelyek megfelelnének a panzió föl­építésére. Hol lenne a leg­jobb helye a nyugdíjasház­nak? — Mindenképpen a város közelségében az egészség- ügyi ellátás, a kulturálódás miatt. A városban, de zöld­övezetben, mert területi igé­nye is van egy ilyen nyug­díjasháznak, hiszen parkot kell kialakítani a sétáláshoz. Az is fontos, hogy közel le­gyen a busz. — Ha a városi tanács gyorsan felajánl egy olyan területet, amely megfelel, mikorra épül meg a ház? — Egy éven belül szeret­nénk. Remélem, hogy talá­lunk olyan kivitelezőt, vál­lalkozót, aki erre hajlandó. A házaspár alapos tájéko­zódás után vágott bele ebbe a csöppet sem egyszerű és könnyű munkába. Megnéz­ték a budapesti, a pannon­halmi hasonló létesítményt, kiderült, hogy ezek is nul­láról indultak. — Olyan, amilyet mi is elképzeltünk. Szívesen fo­gadtak bennünket, elmond­ták a gondjaikat, s azt is, hogy ezekkel megbirkóztak. Moldován Károly szerint nagy az igény egy ilyen nyugdíjasházra. 1 — A városi tanács veze­tői is felkarolták a ter­vünket, ahova csak men­tünk, mindenütt mellénk áll- - talk. Kilencven százalékban kész egy program, ezt majd kinyomattatjuk. — Ez lehetőség arra, hogy új formában ki tudjam magamat próbálni — így az asszony. — Van valamilyen előzetes ismeretem, így me­rünk belevágni ebbe ... Lajos Géza BÚCSÚ A VÁROSTÓL Katonás búcsú volt ez. Könnyek és zsebkendőlobog- tatás nélkül. A két fiatal rendőr őrmester, Vali Csaba és Tombor Attila egyszerű­en tudomásul vette, hogy másnap Kaposvár helyett Nagybajomban, illetve Ka- posmérőben teljesít szolgá­latot körzeti megbízottként. Legfeljebb a pénzzel bélelt boríték tehette számukra emlékezetessé a megyeszék­helytől való elköszönést, amelyet dr. Király Ferenc városi rendőrkapitánytól kaptak munkájuk elismeré­seként. E szép gesztusnál mi is jelen lehettünk és köze­lebbről megismerhettük a két kisportolt, atlétaterme­tű rendőrt. Nem mondhat­nám, hogy örültek a nyilvá­nosságnak. Valami szoron­gásfélét éreztem kurta mondataikból. Ez talán an­nak is betudható, hogy már beléjük ivódott az az elbi­zonytalanodás, amely ma­napság sok rendőrt hatal­mába kerített — az állam­polgárok egy részének nem mindig épületes megjegyzé­sei miatt. Ha Tóth János főhadnagy, a közbiztonsági és közlekedési osztály ve­zetője — a főnökük, aki is­meri rendőreit és a közeget, amelyben dolgoznak, nem segít, aligha tudtam volna meg, hogy a két őrmester milyennek ismerte meg a vá­rost, amelytől most búcsú­zik. Kétsoros öltöny lesz a di­vat az idén, mór ami a fér­fiakat illeti. A nők 1990/91- es téli és tavaszi viseletén még dólgoznak a tervezők, a Kaposvári Ruhagyár — lehetőségei szerint — fel'ké- íSzült az új divatirányzatok fogadására. A gyár termelé- sénék az idén is 90 százalé­kát teszik ki a tőkés meg­rendelések. Kérdéseinkre dr. Várni János, a gyár igaz­gatója válaszolt. — Február közepét írjuk, s ez idő tájt a Kaposvári Ru­hagyárban minden bizonnyal még a korábbi megrendelé­seken dolgoznak. Ugyanúgy indult ez az év is, mint a többi? Ugyanolyan maga­biztosan kezdhettek dolgoz­ni vagy nehezebb volt üz­letet kötni az utóbbi évek­ben? — A gyár termelésének 90 százalékát tavaly is fej­lett tőkés országokba küld­te. Ezt az arányt az idén is tartani kívánjuk, jelenleg is folynak az export-gyártások és kiszállítások, ilyenkor már a tavaszi-nyári kollekció vé­ge felé tartunk, hiszen feb­ruár 15-éig, de legkésőbb február 28-áig ez a szezon, legalább is itt a gyárban be­fejeződik. — Tehát télikabátot már biztosan nem varrnak. — Azt majd nyáron var­runk. Vannak olyan termé­kek, amelyeknek a gyártása folyamatos, például a férfi­öltönyök, zakók, pantallók gyártása nincs évszakhoz kötve. Zömében bérmunká­ban dolgozunk. Gyakorlati­lag csak a tiszta munkát ad­juk a termékekhez. Erre az évre 5,2 millió dollár tőkés exportot várunk. Legna­gyobb partnerünk az NSZK, különösen női ruhák terén. De szállítunk Angliába, Franciaországba, a Benelux államokba is —, inkább fér­fi hótmSikat —, jelentős az exportunk az Egyesült Ál­lamokba. Nemsokára 7 ezer — Milyennek is? — Kicsit rohanónak, kap- kodónak. Itt mindig futnak az emberek, idegesek, in­gerlékenyek, soha semmire nem érnek rá. Ez a haj- szoltsóg rányomja bélyegét a véleményükre is. — Nem hiszik el, hogy gyakran saját fejükre hoz­zák a bajt — jegyzi meg Csaba. — Itt van például az éjszakai szórakozóhelyek közbiztonsági szempontból egyre aggasztóbb helyzete. Mi azt tapasztaltuk, hogy a legtöbbször ott szabadul el a pokol, ahol a tulajdonos nem mutat példát fegyelme­zettségben, megsérti az elő­írásokat, egyebek mellett kiszolgálja az ittas vendé­geket, nem tartja a zárórát. Amikor figyelmeztettük őket a törvényre, többször nekünkestek, mondván, nem járunk el az előírások­nak megfelelően, zaklatjuk őket. Persze, az ilyen vitákat csák szolidabb ellenkezések közé számítja a két fiatal rendőr. Egy lapon sem em- líthetőek például azzal, amikor a belvárosiban iga­zoltattak valakit, ő meg úgy gondolta, hogy erre a legjobb válasz, ha pisztolyt nyom Csaba homlokához. Mire kiderült, hogy ez csak játékfegyver, addig persze történt egy és más, amit bizonyára a támadó, de Csaba se felejt el egyha­mar: például azt a meg­öltöny indul útnak Kuvait- ba, Szaúd-Arábiába. — Milyen divatot követ­nek azok a ruhák, amelye­ket Szaúd-Arábiába visz­nek? — A legkonzervatívabb irányzatot. Azon a vidéken nem szívesen változtatnak. Mellesleg férfi -öltönyből már lekötöttük a kapacitá­sunkat. A nőknek szánt ter­mékeknél a következő sze­zon üzletkötései február má­sodik felétől március köze­péig tartanaik, a gyártás áp­rilis 15-én kezdődik. Nagyképűen hangzana, ha azt mondanám: százszázalé­kig biztos vagyok bénáé, hogy a kapacitást teljesen ki tudjuk tölteni. De még soha nem fordult elő, hogy nem sikerült volna a szük­séges megrendeléseket meg­szervezni. — A korábbi külföldi part­nerek megmaradtak ebben az évben is, vagy új üzlet­emberekkel, cégekkel kell együtt dolgozniuk? — Hosszú évek óta vi­szonylag stabil partnerekkel dolgozunk, azóta, amióta megkezdődött a tőkés ex­port fejlesztése. A belföldi szállításokra is szükségünk van. Most nagyon jó az idő­járás, de nem tudjuk, egy­két hét múlva nem esik-e le a hó. Egy kamion nem ér­kezik ide, s abban a pilla- nátban nem azt kell gyárta­ni, ami arra az időre be volt tervezve. Két-három napos késés miatt értelmet­lenség lenne a dolgozókat hazaküideni. Ilyen esetben a mi kockázatunkra, saját anyagból válamilyen divatos terméket kezdünk el gyárta­ni. •Egyértelműen sajnálatos, hogy az elmúlt évek gazda­ságpolitikája miatt a belföl­di felvevőpiac erősen leszű­kült. 1988-ban már 17—18 százalékkal csökkent a ru­házati forgalom, 1989-ben hasonló volt, s 1990-ben sem semmisülés-érzést, amely akkor villant át rajta1, ami­kor tehetetlenül nézett szembe a rá meredő pisz­tolycsővel. Mint ahogy az a mozdulat sem tartozik a kellemes emlékek közé, amelyet a kaposfüredi vá­rosrészben tett feléjük egy tolvaj — vasdarabbal a ke­zében — amikor fölfedezte, hogy rendőrökbe botlott. Hogy az ilyen és hasonló támadások végül is nem végződtek tragikusan, az a két fiú leleményességének, a sport (karate) nyújtotta gyorsaságnak, az edzettség­nek is köszönhető. Nagy ré­sze van mindennek abban, hogy 22 bűnözőt fogtak el, tettek ártalmatlanná. Ezzel a legjobbak közé kerültek és ennek a kiváló teljesít­ménynek a jutalomban min­denképpen része van. Az ember azt gondolná, a városi utcák, szórakozóhe­lyek veszélyei után a törzs­őrmesterék az életükben be­következett változástól azt remélik, hogy hamarosan megindulnak a ranglétrán fölfelé, és majd valami biz­tonságot nyújtó íróasztal mö­gül küldik ütközetbe a jár­őröket. De nem! Csaba azt mondja; ők eldöntötték: ut­cai j árőrködés vagy szakí­tás a rendőri hivatással. A karatén edződött fiúk ugyanakkor egy kis családi házról és békés, szeretedben gyarapodó családról álmod­várható ennél jobb ered­mény. — Érdekük az, hogy én a Kaposvári Ruhagyártól ve­gyem a zakómat? — Minden gyárnak érde­ke a belföldi piac. Másként nem ismerik a gyárat, nem ismerik a termékeit. A nyu­gati partnereink által jónak ítélt termékeket viszont nem adjuk olcsón. — Rendelkeznek a kívá­nalmaknak megfelelő tech­nikai és szakmai színvonal­lal? — Eddigi praxisomban még nem fordult elő, hogy a profilunkba tartozó termé­kekből valamelyiket ne tud­tuk volna megcsinálni. To­vábbi gépi korszerűsítésre természetesen szükség van. Az elmúlt néhány év során megközelítőleg 150 millió fo­rintot költöttünk a gyárra, csaknem felét a jelenlegi va­gyonúnknak. A korszerű technológia alkalmazása mel­lett a jól képzett munka­erőt meg kellene fizetni, árri a mai szabályozó-rendszer­ben ez elképzelhetetlen. Az elkövetkező éveikben is foly­tatjuk a beruházásokat. El­sősorban gépvásárlásra gon­dolunk, a kitűnő szakembe­rek idecsalogatása pedig az álmunk. Azt szeretnénk, hogy legalább 500 jól kép­zett varrónőt, hozzá megfe­lelő jól képzett műszaki - gazdasági szakembereket tudnánk idecsalogatni. — Mennyi pénzt szánnak az idén a gépek vásárlásá­ra? — Ez sok mindentől függ: csak saját erőre támaszko- nánk, hogy mi, férfiak mi­lyen öltönyben járunk majd az idén? — Azt érzem szavaiból, hogy esetleg valamilyen vál­lalkozásba kívánnak belép­ni? — Foglalkozunk azzal, hogy a vállalatot részvény­társasággá alakítsuk át, de erről még korai lenne be­szélni. Faragó László nak. Ez minden, amire vágynak. Persze, odáig még megle­hetősen hosszúnak látszik az út. Előbb érettségi, majd szakmai iskola következik. Megmérettetés a falu előtt. Azzal ugyanis tisztában vannak, hogy az önkor­mányzatok kialakításával a rendőr tevékenységének megítélése az eddiginél job­ban a társadalom joga és kötelessége lesz. Könnyen lehet, hogy a seriffrendszer valamilyen magyar változa­ta jelenti majd a „helyi kö­zeget”. Tóth főhadnagy mondta: nem elképzelhetetlen, hogy szakmai köldökzsinór köti a rendőrt feletteseihez, min­den másban embersége, jel­leme, leleményessége, em­beri kapcsolata és ráter­mettsége lesz a döntő. Egy ilyen helyzetben kétszeres a veszély, hogy a rendőr kor­rumpálódik, haverokhoz, brancsokhoz csapódik, el­veszti a tekintélyét és a bi­zalmát. Nagy kihívás lesz. És ne higgye senki, hogy a ma rendőre nem került, kerül­het olyan helyzetekbe, ami­kor ő vagy parancsnokai a megalkuvás kísértésébe es­hetnek. — Ne menjünk ebbe bele! — mondták. ök egyet ígérnek: semmi olyat nem tesznek, ami hi­vatásukkal összeegyeztethe­tetlen. Igen. Nincs annál szörnyűbb, mint amikor az állampolgár arra döbben rá, hogy a rendőr vált ellensé­gévé, akitől a segítséget vár­ta. Szegedi Nándor A két őrmester

Next

/
Oldalképek
Tartalom