Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

1990. január 2., kedd SOMOGYI NÉPLAP 5 Kapcsol- gattunk.. Egy, kettő; egy kettő,egy; egy kettő, egy. Nem, nem menetet vezényelek, osupán a szilveszteri televíziónézé- semire próbálok meg vissza­emlékezni. Elgy, kettő, egy... Hogy is volt? Szóval kap­csoltam. Illetve kapcsolgat­tam. Merthogy most ez volt a menő. Amióta a Magyar Tele­vízió mindkéj programja ál­lítólag teljes," azóta sokszor okozott már dilemmát, me­lyiket is nézzem, hisz a néz­hető műsorok általában egy­azon időben kezdődnek mindkét programon. Az óév utolsó napján a kapcsolga­tás kérdését magára vállal­ta nagylelkűen a szerkesztő- gárda, legalább erre ne le­gyen gondunk a nagy ün­neplésben. Kezdődött a kettes csa­tornán. Párparádé. Én is ahhoz a — feltehetően nagy számú — nézősereghez tar­tozom, aki nem ért rá két nappal Szilveszter előtt té- vézgetni, így ebből a kitűnő vetélkedésből eleinte egy szót sem értettem. Ki kivel van, illetve ki ellen? Mind­egy, kapcsoljunk egyet rá, hisz tudtam előre, nem ma­radhatok én sem vetélkedő nélkül ma este. 'Hohó, krimi. Ismét kap­csoltaim! Mármint ide-oda, attól függően, hogy az okos nyomozónő, vagy az erős nyomozó útját kívántam kö­vetni. Követhetetlen volt. De végül minden jóra forduult, hisz együtt tartóztatták le a gyilkost. Majd az ismétlés­ben jobban figyelek, hová és miikor kapcsoljak. . Ez itt a veítéllkedő, amire vártam! Házaspárbaj. Párok labirintusban, jégen és víz alatt, ök aztán mindenhol megélnék. Áldott legyen a szerkesztő neve, sikerült végre négy olyan: házaspárt kiválasztania, akik valóban értenek a mulattató shoz. A jó poénokat és a felhőtlen mókát csupán az zavarta meg, hogy időközben elkez­dődött a kettesen a film, így ismét kezdetét vette a kap­csoláséi. Antal Imre és az ő show- ja, az olasz film kellős kö­zepén tört ránk, s bár ón a magyar tévé legnagyobb ko­mikusának tartom, Nino Manfredivel nem könnyen cseréltem föl. De sebaj, mert itt is csakhamar feltűnt a népszerű műsorvezető a Bongósorsoláson. Szelvé­nyem nem lévén visszakap­csolás az egyesre, ahol im­már sokadszor élvezhettem Jack Lemmon és Tony Cur­tis játékát, nem is szólva Marilyn. Monroe szőkeségé­ről és alakjáról a Van aki forrón szereti című filmben. Kapcsolás, Arkus és a Szuperbola. Keblek és poli­tika. Bár az utóbbiból keve­sebb volt, pont annyival, ahány kebellel többet lát­tunk. Lehet, hogy jó csere volt? Éjfél, himnusz. Szerencsé­re Mindkét programon. Ezt legalább kapcsolás nélkül megálltuk. S remélem: áll­tuk. Csakúgy, mint a Gál- völgyi-show alatt, hisz az egyes lazított, átadva: a né­zőket a másik programinak, a filmnek és az Egy pere teremek. Üj év, új játék Tere. Mily szerencse, hogy nincs telefonom* így végr? a t tehettem, amire egész éj • j' 1 vártam:. Kapcsolhatok Le és ki. V. O. Szilveszter '89 BÚCSÚZOTT AZ ÓÉV Lankadatlan lambada — Csillagszóró-, és petárdaeső Embert próbáló, esemé­nyekben gjazdiagi óévtől bú­csúzott megyénk Lakossága szilveszterkor. Az évtized- fordulót előkészítő évre em- Hékezive bizony nem elégsé­ges csupán a történelem ke­rekének forgását felidézni. A közelmúlt hatásai, a ha- tallmasi, emberi léptékkel már-már szinte feldolgozha­tatlan eseménytömeg, az egyéni életfeltételekben be­következett, ám társadalmi méretű nehézségek, úgy tet­szik, felemésztették az em­berek energiáját. Ki-ki ugyan szabad aka­rata és lehetőségei szerint Vehetett búcsiűt a 80-as évektől, ám a valóság szo­rító fogságéból1 való szaba­dulás által megtermékenyí­tett jövőkép még e napon is továbbgondolásra késztetett. Mert az ember már csak olyan, hogy viszonyít. Viszo­nyít az elmúlt évek szilvesz­tereihez is. A nagy, önfeledt mulatozások emlékképei csak pillanatokra kerítették hataltmukha az embert, mert az a fránya valóság!... Kaposvár utcái december utolsó napján alig mutatták, hogy szilveszter van, az óév búcsúztatása következik. Az ilyenkor szokásosan telthá­zas szórakozóhelyekre igyekvők sem lepték el az utcákat, s nemcsak a ködö­sen szitáló eső miatt. Elsőként a Kapós étte­rembe tértünk be, ahol: már este 10 óra előtt jó hangulat fogadott. Vincze Lajos, a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója elmond­ta: a korábbi években sok­kal nagyobb volt az érdek­lődés1, hetekkel a jeles ün­nep előtt már nem ltehetett helyet adni az igénylőknek. A Kapos komplexum étter­mi részében 300 vendég fo­gadására készülitek fel. A Kapós Volán Tours szervezésében külföldiek is töltötték megyénkben a szilvesztert a vendéglátó vállalat egységeiben. A Ka­pósban 50, a Szabadság Park étteremben’ 80 jugoszláv vendég szórakozott, a nagy­atádi Hotel Solarban 80 osztrák állampolgárt fogad­tak. ■ A tavalyihoz képest válto­zatlan áron — ami mostan­ság nem kis dolog — 500 forintért foglalhattak sze­mélyenként asztalt a vendé­gek. Az ősrégi vendéglátós szokásnak megfelelőéin Ha­rangozó József, a Kapos ve- vezetője fogadta és kísérte helyükre az érkezőket. El­mondta, a tavalyi árat csak úgy tudták tartani, hogy a kínálatból csák a szokásos műsor maradt ki, mert ez ma már szinte megfizethe­tetlen. Az étlap nem lett szegényebb. A narancskoktél - és az előétel után három főételből lehetett választani. Volt szilveszteri vegyestál, kolozsvári töltöttkáposzta és sertésborda Kapós-módra. Majd „búék-szelet”, gyü­mölcs és kávé egészítette ki a vacsorát. Éjfélkor a már szokásos virslit fogyaszthat­ták a vendégek.- Akik nem kívántak vacsorázni, azok a Kapós presszóban a pezsgő­bárban tölthettek el idejü­ket és költhettek el pénzü­ket, A Csokonai söröző üzlet­vezetője, Kiss György, mű­sor szervezésével is kedves­kedett a törzsközönségből, barátokból álló 60 fős társa­ságnak. Szilveszter előtt egy héttel már minden: hely el­kelt 400 forintos áron. A va­csora után — az elhízásit el­kerülendő — Szekeres Mó­nika és Krusniczky- Ervin latin-amerikai táncokból ál­ló bemutatót tartott. A csa- csa-csa, a passodoble és a rumba bemutatása után kez­detét vette a legújabb slá­gertánc, a la mbada -bemu - tató és -tanfolyam, melyre kollégánkat ugyan nem si­került „beiratni”, ám sokak sikerrel elvégezték. A tisz­telt publikum a kemény és félkemény rock zenéjére rophatta a táncot. A Béke sörözőben éjfél után a már hosszú évek óta megszokott jó hangulat fo­gadta a betérőt. Már jóval szilveszter előtt elkelt min­den hely, az 500 forintos „beugró” ellenére Somagy- vári János, az üzflet vezető­je a későn. jelentkezőket már kénytelen volt átirányí­tani más, még fogadóképes szórakozóhelyre. A tudósátó- pak úgy tetszett, hogy a 120 vendég mindegyike ropja a táncot, hiszen a .pllaccon” csiak nehézségek árán eike­... úgy közlekedtek tegnap déltájban kísebb-magyobb embercsoportok Siófokon, jelezvén: ezúttal is sikere­sen elbúcsúztatták az óévet. Jegyen bármiféle gazdasági és politikai helyzet... A ricsajos ünneplés már 30-ám megkezdődött: papír- trombiták rekedt hangjait sodorta szerte az alig len­gedező szellő. A felújítás zűrzavarát tetézve a vasút­állomás előtti téren, sátor­rüit átküzdenie magát. A gazdag menü és kínálat csak fokozta a hangulatot. A tombolasorsoláson a fő- díj nyertese, MereteI János és asztaltársasága — visító újévi malac helyett —fény­képezőgépet nyert. S mivel a szerencse nem jár egye­diül, nyertek még hozzá1 egy ébresztőórát is. Ám mégsem az ébresztőóra, hanem Lud­vig Henrik zenekarának tel­jesítménye marasztalta ki- világos-kdvirradltig a tisztelt publikumot Az éjfél utáni szokásos «agy népvándorlás helyett most csak kisebb, újévet kö­szönteni igyekvő csoportok­kal! találkozhattunk. A laká­sok ablakaiból hulló csillag- szóró- és petárdaeső min­denütt mérhető, ám le nem írható hatásokat váltott ki többekből. A lengyelpiacon vásárolt petárda sem szólt .kisebbet, mint az aszfalthoz vágott sörös és pezsgősüveg. Egy fiatalokból álló csoport­nak arra is volt energiája, hogy a még égő csillagszó- rőkat a Füredi lakótelepen a szemétgyűjtő konténerbe hajítsa, s ennek a hatása sem maradt el'. A nyílt lánggal égő szemét „illata” köszöntötte a lakótelepen az újévet. A petárdaháború költségei hamarosan beépül­nek: a lakbérbe. Bár ki tud­ja jövőre mire futja, illet­ve mire nem a családi költ­ségvetésből. ... (Lengyel) városiban szerezhették be szilveszteri sisakjaikat, ál­arcaikat, trombitáikat, szer­pentin és komfettikészitetei- ket az emberek — már 1990-es áron! A jeles papon több vendéglátó egység szer­vezett kiemelt programot. Még a Delta étterem is, ahol a nyárról a Matróz étterem­ben jól ismert sikerzenekar, alz Alfa goup szolgáltatta a taílpaláVaJát. A néhány télen is üzemelő üdülőben szintén bált rendeztek: a SZOT Csepeliben például idegen­forgalmi irodák által be­szervezett vendégek is bú­csúztatták a sokak által' át­koznák, mások szerint azért eltvdselhetőnek minősített 1989-es esztendőt. Akadtak, akik házibulin vettek részt, mások otthoni a tv-készülé- kek előtt töltötték a jeles órákat. Éjfélkor — minden előzetes intelem ellenére — petárdák robbantak, az emeletes házak ablakaiból esi lllagszóróeső hullott, s az utcára özönlő emberek is­merősöknek, ismeretlenek­nek egyaránt boldog új évet kívántak. Ránk fér! • (Gyarmati) SIÓFOKI FÉNYEK Hint a mérgezett egerek... A negyvenesztendős Somogy Táncegyüttes jubileumi műsorából Táncszínház Ünnepi csokorba kötötte jubileumi műsorát a So­mogy Táncegyüttes. Pénte­ken este a kaposvári Csiky Gergely Színház színpadán a közelmúlt táncainak tükré­ben idéződött föl a negy­venéves múlt, aminek kez­dete épp oly sikeres és je­lentőségteljes volt, mint a Mosóczi István vezette együttes utóbbi évekbeli or­szágos elismertsége. Az együttes nemcsak „át­öltözött” az utóbbi években a fenntartók áldozatvállalása jóvoltából, hanem stílust is váltott.. Amit jelenleg pro­dukálnak, az táncszínház a javából. Amikor negyven évvel ezelőtt dr. Kanyar Jó­zsef megalakította a Somogy Megyei Népi Együttest, azt hagyományőrző szándékkal cselekedte nemesül. A So­mogy Megyei Népi Együt­tes szolgálhatott például az utóbbi években megszaporo­dott hagyományőrző együt­tesek számára, noha — már több generációs váltás után — a Somogy Táncegyüttes az új utat járja. Kivált a hagyományőrző együttesek sorából, az eredetiből épít­kezve korszerű táncszínházi A Somogy Táncegyüttes táncszínházi törekvése azon- bah mindaddig nem telje­sedhet ki, amíg nincs állan­dó fórumuk, amíg a hagyo­mányos fellépésekre, rangos versenyekre készülnek csu­pán. produkciók létrehozására képes. Mit is jelent ez szá­munkra ? A tánchagyomá­nyok közös gyökeréből olyan új hajtás nőtt, amelyen föl­ismerhető az eredet, ám mának szóló üzenetet hor­doz. A táncok koreográfiája, az előadás minősége avatta már korábban táncszínházzá az együttes produktumát, ám — mint az pénteken este kiderült — eddig nem 'él­hette meg igazán sorsát, amit önmaga jelölt ki maga szá­mára. A mintegy három­órás előadás épp úgy bővel­kedett élményt nyújtó tán­cok előadásában, mint is­métlődő „jelenetekben”, ami nem csak a néző számára volt figyelmet megterhelő: a táncosok is belefáradtak a monstre műsorba. A Mosóczi-koreográfiák többsége ötletes, érett, a tánchagyományokon alapu­ló, a ma emberének szóló. Csupán példaként idézhet­jük a Kötelékek című tánc­játékot, " vagy akár — a számomra talán legkedve­sebb — Tavaszi szél... cí­mű varázslatos előadást. Sem az egyik, sem a másik nem születhetett volna meg a rábaközi, a somogyi, a' póvidéki, a szatmári táncok ismerete nélkül. Ünnepi köszöntőjében dr. Gyenesei István, a Somogy Megyei Tanács elnöke ta'á- lóan fogalmazta meg: — Nem az a kérdés, mennyi pénz kell a kultúrához, ha­nem az, mennyi, s milyen kultúra kell a pénzhez. A kaposvári, úgy is mond­hatom, a somogyi táncszín­ház alapjait megvetette a Somogy Táncegyüttes. Jövő­jét így tűzte ki, de vajon beteljesül-e az álom? A Somogy Táncegyüttes nyomában már ott a jövő ígérete, a Somogyi Aprók, Németh Ágnes vezetésével. A jubileumi műsor ked­ves színfoltja volt az alapí­tók köszöntése, megemlékez­ve dr. Kanyar József, Csik- vár József, Orbán Csaba, Vida József munkásságáról, Tegyünk többet Somogyért elismerést kapott az együt­tes. Szocialista kultúráért kitüntetést vett át Rónai Csabáné, Fodor Zsuzsanna, Szerecz Róbert, Tóth György, Tóthné Báli Klára, Mércéi István, Merczelné Puskás Beáta, Kaposi Kata­lin, Balázs Sándor és Fran. csics Attila. Miniszteri. di­cséretben részesült Husi Gyula, az együttest kísérő Zengő együttes tagja. Herényi Barna Fotó: Kovács Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom