Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 4. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 5., péntek HORIZONT Észak-Korea és a vegyes vállalatok KIRAKATBERUHÁZÁSOK ÉS JEGYRENDSZER Az észak-koreai gazdaság számos nagy teljesítményt mutathat föl — olyan kirakatberuházásokat a cementgyártó komplexumoktól kezdve az apró kötödékig, amelyek szélsebesen növelik teljesítményüket és javítják termékeik minőségét —, mégis, a hivatalos sajtóban a „munkások paradicsomaként” aposztrofált KNDK-nak súlyos gazdasági nehézségei vannak, a krónikus energiahiánytól kezdve a vészes valutaszűkösségig. Erről ír elemzésében a The Asian Wall Street Journal, reagálva arra a phenjani bejelentésre, amely szerint az észak-koreaiak szeretnének több vegyes vállalatot alapítani. A külföldiek elkápráztatása érdekében Phenjanban egyfajta vakító „Potemkin-falut” is felépítettek, ám a fővárostól való növekvő távolsággal párhuzamosan nő a. kontraszt is a fejlettségben — szűri le tapasztalataiból az a néhány külföldi, akinek a világ egyik 'egeizártabb országában — persze szoros kísérettel — sikerült néhány pillantást vetnie az észak-koreai vidékre is. A világkiállítások és Belgium Az utóbbi időben a KNDK új fogással próbálkozott, hogy becsalogassa a fejlett technológiát és növelje exportbevételeit: bátorítani kezdte a vegyes vállalatok alapítását. Mivel Eszak-Korea a világ egyik legzártabb országa, még annak az elismerése is, hogy szüksége van külföldi technológiára, annak belátását jelenti, hogy Dél-Korea gyorsan fejlődik, s ezért már Észak sem zárkózhat be falak mögé. Kim Szung Hvan, a phenjani kormány vegyes vállalatokért felelős miniszterhelyettese a nyáron jelentette be, hogy a vegyesvállalati törvény 1984-es életbelépése óta mintegy 100, külföldi tőkével működő cég jött létre a KNDK-ban. Az igazság azonban az, hogy a vegyes vállalatok nagy részét olyan, külföldön élő koreai üzletemberek alapították, akik a jelenleg Észak-Koreához tartozó területekről származnak. 70 vegyes vállalatot hoztak létre a Japánban élő koreaiak, s további 10 cég jött létre hongkongi, ausztrál, osztrák, francia és thaiföldi vállalatok részvételével — közölte a miniszterhelyettes. A The Asian Wall Street Journal értesülései szerint a KNDK- ban egyesek arról is ábrándoznak, hogy az ország olyanfajta „csöndes” gazdasági segítséget kaphatna a gazdag Dél-Koreától, mint amilyet az NDK kap az NSZK-tól. A lap szerint vannak olyan hírek, amelyek szerint délkoreai vállalatok tavaly a háttérben mintegy 200 millió dollárt megvásároltak az NDK adósság- állományából. A jelenlegi vegyes vállalatok a KNDK-ban elsősorban a könnyűipar vagy a szolgáltatások területén találhatók, s emellett Phenjan főleg idegenforgalmát szeretné fejleszteni külföldi részvétellel. Belga részvételű vegyes vállalat működik Észak-Koreában a Zairéből érkező gyémántok megmunkálására, nyugatnémet és hongkongi vállalatok pedig textilipari befektetésekkel rendelkeznek. Egy üzletember szerint az észak-koreai munkaerő olcsóbb, fegyelmezettebb és képzettebb, mint a kínai. Az észak-koreaiak igyekeznek az utóbbi időben vonzó színekben feltűnni a külföldiek előtt, s ezért óriási erőfeszítésekkel a VIT-re is hatalmas stadionokat, sportcsarnokokat és szállodákat emeltek, elsősorban a fővárosban. A VIT előtt a munkások jutalmul egyhavi munkabérüket kapták meg, ami a The Asian Wall Street Journal megjegyzése szerint arra volt jó, hogy a találkozóra érkező külföldiek lássák, ahogyan az észak-koreaiak elköltik pénzüket a kampányszerűen hússal és más hiánycikkekkel fel- töltött üzletekben. A külföldiek mozgását a KN DK-ban szigorúan korlátozzák és figyelemmel kísérik, így azok— ritka kivételtől eltekintve — nem is láthatnak mást, mint amit a phenjani hatóságok engedélyeznek nekik. „Az emberek nem éheznek — idézi egyik forrását a gazdasági napilap —, csak éppen káposztán, rizsen és tojáson élnek.” Az észak-koreaiak, akik tudatában vannak annak, hogy a délkoreaiak jobban élnek, abban hisznek, hogy náluk a jövedelem és a vagyon igazságosabban van elosztva. A KNDK-ban főzőolajat, húst és rizst csak jegyre lehet kapni; igaz a napi rizsadag bőséges, fejenként másfél font (mintegy hetvenöt dekagramm), és az ára fontonként, átszámítva mindössze 2,3 doilárcent. Az oktatás és az egészségügyi ellátás a KNDK-ban ingyenes, még ha ez utóbbi elég sanyarú állapotban van is. A külfölddel való kapcsolattartásban a legnagyobb akadály az, hogy a KNDK jó ideje nem tesz eleget adósságtörlesztési kötelezettségeinek. A már idézett miniszterhelyettes kijelentette, hogy a KNDK 1992-ig legalább 500 millió dollárnyi tartozását szeretné visszafizetni. A The Asian Wall Street Journal azonban szkeptikusan megjegyzi, ilyen ígéretek korábban már elhangzottak, ám, beváltatlanok maradtak: 1979- ben például Phenjanban azt ígérték, hogy az ország minden tartozását visszafizeti 1984-re, az eltelt tíz év nagy részében azonban mindenféle törlesztést szüneteltettek. A KNDK adósságállományának teljes összegét nem tudni, a nyugati becslések 5 milliárdtól 8 milliárd dollárig terjednek. Valutahiánya és nehézkes kereskedelmi kapcsolatai ellenére, a pletykák szerint, az utóbbi időben a KNDK fizetni tudott a fejlett technológiáért, mégpedig aranynyal, amit jelentős mennyiségben bányásznak az országban. Phenjanban azt állítják, hogy az ország gazdasága évente 12 százalékkal növekszik. A KNDK gazdaságának egy külföldi szakértője viszont a költségvetési statisztikák alapján azt állítja, hogy a KNDK a hetvenes években is csak 8—10 százalékos gazdasági növekedést mutathatott föl, ami a nyolcvanas évekre aztán alig 4 százalékra zuhant. A külföldi gazdasági szakértők ugyancsak megkérdőjelezik annak a hivatalos phenjani adatnak a valóság- tartalmát is, amely szerint a KNDK-ban az egy főre jutó nemzeti jövedelem 2500 dollár. Szerintük ez nem több 900 dollárnál (Reuter, AP—MTI-Press) Minden világkiállítás voltaképpen számadás az emberi kultúra haladásáról, de elsősorban a technikában elért színvonalról. Az 1889-i párizsi világ- kiállításnak például a maga idejében páratlan műszaki bravúrja volt Gustav Eiffel mérnök vasváztornya, a „fény városának” ma is egyik nevezetessége. Később, 1958-ban a brüsz- szeli világkiállításon a belga rendezők szintén egy gigantikus alkotással tették felejthetetlenné a látnivalókat. Waterkeyn mérnök ötlete és A. Polak terve alapján felépítették az atomkorszaknak, az anyag felett aratott emberi győzelemnek lenyűgöző jelképét, az Atomiumot. Valóban meghökkentő látvány. A110 méter magas fémépítmény kilenc, egyenként 18 méter átmérőjű, csillogó gömbből áll, amelyet vastag csövek kötnek össze. Az egész afféle sarkán álló nagy kockához hasonlít; a fémek részecskéinek kristályos kapcsolatát, az úgynevezett elemi fémkristályt és kilenc atomját szemlélteti sok- milliószoros nagyításban. Nyolc golyó nyugszik a kockaalakzat csúcsain, ecjy meg a közepén: 29 méter távolságra vannak egymástól. Az alapgolyónak egy kör alakú pavilon a talapzata, a három másik alsó gömböt pedig betonba ágyazott, acélból készült nyílszerű oszlopok támasztják alá. Újfajta elektrolitikus eljárással fényezett alumíniumlemezek borítják az egész Atomiumot. Ezt olvashatjuk a korabeli sajtóban: „Csillog minden porciká- ja, kivált éjjel, amikor nagy fényerejű, sorban be- és kikapcsolt reflektorokkal világítják meg — úgy fest, mintha elektronok keringenének egy atommag körül. Valami rendkívüli égi tüneménynek hihetné az avatatlan néző. De oldabent is csak ámul- bámul az ember. A kilenceme- letes, kör alakú pavilonban csakúgy, mint az első öt golyóban, a magenergia békés fel- használását bemutató tudományos kiállítások vannak, a felsőkben meg pazar panorámájú körképet nyújtó kilátók, éttermek. A pavilonból kiindulva ugyanis végigjárhatjuk az egész Atomiumot. Meredek csöveiben mozgólépcsőkön, az enyhébb lejtésű csövekben pedig mozgószőnyegeken utazhatunk felfelé, gömbről gömbre. Ha meg egyenest a csúcs felé tartunk, ott a gyorslift: 20 másodperc alatt felrepít. Mindenütt hang- és hőszigetelt falak és önműködő klímaberendezések biztosítják a nyugodt, kellemes szemlélődést, szórakozást. S ha már beteltünk a nézelődéssel, a támasztó acélnyilakban ereszkedhetünk alá a lifttel.” Amikor Belgium megkapta a rendezés jogát, mindenki az országban nemzeti ügynek tekintette a világkiállítás jó megszervezését. Három, az egész népet sorompóba állító „hadjáratot” szerveztek. Az egyiket az ország szépítéséért, hogy „felvirágozott Belgium”, virágos utcák és terek fogadják a látogatókat. A másodikat a vendéglátó m ű vészét tömeges elsajátításáért, az „udvariasan és mosolyogva" jelszóval. Végül a harmadik „hadjárat” célja a nyelvtanulás volt. Iskolában, tanfolyamokon, munka után, főzés közben Belgium fiatalja, öregje tanult, hogy anyanyelvűkén üdvözölhessék és kalauzolhassák a külföldi vendégeket. Érdekes egyébként, hogy 1851 és 1939 között 29 világkiállítást rendeztek, s közülük tíznek Belgium adott otthont; a belgák joggal nevezik hazájukat a világkiállítások országának. S úgy látszik, Belgiumnak, ennek a kis országnak megérte... De jó lenne nekünk is egy jó ötlet magyar Eiffel-toronyra vagy Atomiumra,.de jó lenne, ha torzsalkodás helyett nemzeti ügynek tekintenénk a világkiállítást, és ha az ország apraja- nagyja megkezdené a felkészülést, például a nyelvtanulással. Képünkön: az Atomium ma is idegenforgalmi látványosság. Mellette szabadtéri múzeumban láthatók kicsiben az Európai Közösség 12 országának építészeti műemlékei, például a londoni Big Ben és a velencei Dozse-palota. Gyógyulás tévén keresztül Csodadoktor Kijevből Kaspirovszkij, a csodadoktor Anatolij Kaspirovszkij nevétől hangos manapság az egész Szovjetunió. Az ötvenéves, hipnotikus erővel rendelkező pszichoterápiás orvos ugyanis csodákra képes. Legalábbis ezt állítják azok, akik a mágus szeánszai után előbb vagy utóbb, de kigyógyultak korábban kezelhetetlennek tűnő betegségükből. Erről levelek tízezrei és volt betegek személyesen tanúskodnak. Igen sokan megszabadultak például — főképpen gyerekek — az ágybavi- zelés problémájától, a pikkelysömörtől vagy éppenséggel a visszeres bántal- maktól. Számos esetben eltűntek az operáció utáni forradások, sebhelyek. A csodadoktor előadásai a jelek szerint jótékony hatást gyakorolnak az epilepsziára, a gyomorfekélyre, a polipokra, a cukorbajra, de bizonyos esetekben állítólag még rákos betegeken is segített. Álom és valóság között A terjedő hírek hatására nőtt Kaspirovszkij szeánszainak köre, és egyre szélesebb tömegek kapcsolódhattak be a különleges gyógyterápiába. A csúcsot az jelentette, amikor a szovjet központi televízió is helyt adott a doktornak, és így kéthetenként, a legnézettebb vasárnap esti műsoridőben már milliók ülnek a képernyők előtt az ő kedvéért. De ennyi dicsérő szó után tekintsük át röviden Kaspirovszkij doktor módszerének lényegét! Röviden az mondható, hogy a gyógyulás kulcsa a pszichikai ráhatásban rejlik. A mágus klasszikus értelemben tulajdonképpen nem hipnotizál, az előadásokon nem ketyeg a metronóm, senkit sem altat el vagy szólít fel ellazulásra. Az álom és valóság közötti ébrenlét különös atmoszféráját hozza létre. Miközben látszólag nem kényszeríti senkire sem akaratát, azért mégiscsak az elképzelése szerint zajlanak a dolgok. Az emberi lélek belső mélységeire való ráhatási képességét Kaspirovszkij egészen könnyedén, szinte észrevétlenül végzi. Kedélyesen elcseveg a hallgatósággal különböző témákról, eközben gyógyító formulái a szavak, a sorok között a levegőben lebegve eljutnak a páciensekhez, akik hirtelen úgy érzik magukat, mintha saját belső énjükkel folytatnának hangtalan dialógust. Van, aki eközben semmi különlegeset nem érez, van, akinél könnyeket váltanak ki a lelki rohamok. A teremben nevetés és nyögés hallatszik, néhányan kezükkel, fejükkel hadonásznak, míg mások „repülnek” vagy úsznak”. A szemtanú akaratlanul is érzékelője lesz a terem felett lebegő örömteli meglepetésnek. ,, Üljön és kételkedjen!” Érdekes, hogy a szeánszokon a betegségekről egy szó sem hangzik él, annál több a visszatért egészségről, amiről úgy beszélnek ott, mint valami ajándékról. „A gyógyulás szellemét eresztem ki a palackból” — mondja ezzel kapcsolatban a mester, aki egyébként úgy véli, hogy az emberi szervezet maga is egy csoda, s ezt előadásain is bizonyítja. Kaspirovszkij elmélete szerint minden emberben van egy önirányító-önigazgató rendszer. Azonban hogy ez a rendszer működjön is, mozgásba kell hozni — s itt jelentkezik a pszichoterápiás orvos feladata: mondhatnánk küldetése. Mint ahogyan a leggyönyörűbb zongora sem szólal meg zongorista nélkül, úgy az emberek belső önirányítójának működése is attól függ: ki, hogyan és milyen területen nyomja le azt a képzeletbeli „zongorabillentyűt.” Úgy tűnik, Kaspirovszkij sikerrel végzi ezt a feladatot, ám rejtélyének nyitja még ismeretlen. Nem kötelező hinni a mágus szavainak, már csak azért sem, mert ő maga is így fogadja az „újoncokat”: „Ha akar, higyjen nekem, ha nem nem! Üljön és kételkedjen!" A jelek szerint a KaspirovszkijCsodadoktor Kijevből módszer kicsiholja azt az „isteni szikrát”, amely azután egy megfoghatatlan pillanatban működésbe hozza az említett „számítógépet” s a betegség visz- szafejlődik. A harmadik évezred gyógymódja? A nagyon is józan és logikus észjárású professzor maga is mindent megtesz, hogy a gyógyulás eme titokzatos módja ne váljék valamiféle misztikus zsákutcává. Úgy véli, mestersége igenis anyagi-materiális alapokon áll. „Mindaz, ami a lélekben lejátszódik, elemi és molekuláris szintek változása” — állítja Kaspirovszkij, s emellett sürgeti egy különleges laboratórium megnyitását. Itt kellene alaposabban tanulmányozni az emberi szervezet immunrendszerét, s magát az embert dinamikájában, a szuggesztiós ráhatás pillanatában. Hiszen éppen ebben az időben változik meg jellegzetes módon az agy s az egész szervezet állapota, változnak a vér biokémiai mutatói. Daróczi László
