Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-24 / 20. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 24., szerda TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról.) 8. Az egyes értékpapírok nyilvános nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapír-tőzsdéről szóló törvényjavaslat. 9. Az országgyűlési képviselők jogállásáról, tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló alkotmányerejű törvényjavaslat. 10. A hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvényjavaslat. 11. A családjogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. 12. Az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti gyógykezelésének megszüntetéséről szóló törvényjavaslat. 13. A Kossuth-díjról szóló törvényjavaslat. 14. A gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényjavaslat. 15. A Polgári Törvény- könyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. 16. Az Állami Számvevő- szék létszámáról és éves költségvetéséről szóló törvényjavaslat. 17. Az 1989. évi állami költségvetés átmeneti hiányának finanszírozásáról szóló országgyűlési határozattervezet. 18. Az országgyűlési képviselőjelöltek állami költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozattervezet. 19. A Nagykanizsai Sörgyár államigazgatási felügyelet alatt álló vállalattá történő minősítéséről szóló országgyűlési határozattervezet megtárgyalása. 20. Népi kezdeményezés megtárgyalása. a) országyűlési határozattervezet az érdekképviseleti törvény megalkotására, b) országgyűlési határozattervezet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény, valamint a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvény módosításáról. 21. Király Zoltán, dr. Raffay Ernő és Hámori Csaba önálló indítványa egy országgyűlési különbizottság létrehozására. 22. Személyi javaslatok megtárgyalása. 23. Interpellációk, kérdések. * * * Ezt követően Roszik Gábor (Pest megye, 4. vk.) bejelentette, hogy a demokratikus ellenzék parlamenti csoportja ezentúl mint a Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja kíván működni. Dr. Balia Éva (Budapest, 46. vk.) elmondta, hogy megalakult a Szabad Demokraták Szövetségének pai lamenti frakciója, miután Tamás Gáspár Miklós megválasztásával duplájára nőtt — vagyis kettőre emelkedett — az SZDSZ képviselőinek száma a parlamentben. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) örömmel szólt arról, hogy janisár 22-e, Kölcsey Ferenc Himnuszának születésnapja végre a magyar kultúra napja lett. Közös cselekvésre szólított fel Németh Miklós Az első napirendi pont előtt Németh Miklós kért szót. A Minisztertanács elnöke közvetlenül az ország népéhez is szólva hangsúlyozta: .— Nemcsak az utóbbi időszak eseményei, hanem még inkább az előttünk álló hetek megjövendölhető fejleményei indítanak arra, hogy felszólítsam az ország lakosságát: közös cselekvéssel kerüljük el azt. ami a legközelebbi múltunk alapján keserűen megjövendölhető. — Közelinek és kónnven elérhetőnek látszottak a szabad választások, több volt a bizakodás és kevesebb a kétely — hangsúlyozta a miniszterelnök. Azt mondtuk: a kormány a nemzet kormányának tekinti magát, s tevékenységével nem egy vagy néhány párt érdekét, hanem a nemzet érdekét kívánja szolgálni. Nem szolgál és nem követ pártérdekeket, de felhívott minden pártot az eszmecserére és az együttműködésre. Vállalta, nog y a szabad választásokig úgy kormányozza az országot* hogy a rendkívül súlyos helyzet ellenére a gazdaság működőképes maradjon, a plurális demokrácia pedig békés úton, jogi garanciákkal védve létrejöhessen. — A gazdaság helyzete kemény, súlyos terheket jelentő, népszerűtlen, de halaszthatatlan lépéseket követelt — emlékeztetett a továbbiakban. — A kormány kész volt ezeket megtenni, s elszántságát rsaic növelte, hogy a pártok többsége kifejezetíen szorgalmazta is: a kormány ne hagyja a kellemetlen ope rációkat utódjára, vállalja el azokat, s cserébe a pártok nem használják fel pártpolitikai célokra a gazdasági, szociális feszültségeket. Egyidejűleg óriási erőfeszítéseket tett a diplomáciai kapcsolatokban, hogy megfelelő támogatást szerezzen, nem magának, hanem az ország gazdaságának és leendő kormányának. Manapság azonban vajon miért akarják az emberekre szuggerálni, hogy a rendszerváltás általunk választott békés, konszenzusokra épülő, jogi garanciákk á alátámasztott módszere miatt a reformok élvonalából a hátsó vonalba kerültünk? En úgy vélem, igaztalan és kishitűséget tükröző az a szemrehányás, hogy Magyarországon megtorpant az átmenet folyamata, és felelőtlen az a törekvés, mely a tömegek indulatának felszításával akarja rohanóvá tenni az eseményeket, szétverni a múltat és jelent, gvalázva boldog-boldogtalant. A gondokon nem lehet úgy úrrá lenni, ha fokozzák a feszültséget, ha tovább szítják az elégedetlenséget, ha megingatják a működő intézmények iránti bizalmat, azaz szétzilálják a demokratikus átalakulás esélyeit. Mi azon dolgozunk, hogy ezeket az esélyeket megőrizzük, és ezekből mind többet valóra váltsunk. Azt mondják, de hát rengeteg a sár, ami összegyűlt! Ez igaz. De kérdezem: muszáj érte folvton- folyvást lehajolni és egymás arcába vágni? Ez lenne az eltakarítás egyetlen módja? Én nem hiszem, és szerencsére a nép többsége sem hiszi ezt. A miniszterelnök a továbbiakban leszögezte: — Kormányom két dolgot vállalt, és tudta, hogy az nem kevés: a gazdaság működőképességének megőrzését, és az átmenet, a rendszerváltás békés jellegének biztosítását. Arra számítottunk — mégpedig sokoldalú konzultációk alapján —, hogy a hatalomért kezüket kinyújtó pártok és más társadalmi szervezetek ehhez partnerek lesznek és nem ellenségek. Keveseket leszámítva, ebben csalatkoznunk kellett, de gazdagabbak lettünk egy felismeréssel: ma Magyarországon a pártok nem programjaik hirdetésével és mellette szóló érveléssel versenyeznek egymással, hanem a még működőképes kormányzat elleni kíméletlen támadásokkal. A kormány — mint tudják — elvállalta a halaszthatatlan intézkedések meghozatalát, de megkérdem: komolyan gondolják, hogy eközben szemrebbenés nélkül tűrni fogja tisztességének, őszinteségének, szakértelmének kétségbevonását, sokszor tagjai emberi méltóságának megtiprását, a gusztustalan gvaíázkodást?! Az ország és népének érdeke a kímélet — Őszintén örülök, hogy az ellenzék leghangosabb és eszközökkel legjobban ellátott erői már képesnek érzik magukat a kormányzásra. Mert egyre rövidebb az idő, amin belül ez,t igazolniuk kell, ha bizalmat kapnak a választóktól. S nyilván nem fognak majd azzal érvelni, amit ettől a kormánytól nem fogadtak el, hogy évtizedek alatt felgyülemlett problémákat nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Azt mondom tehát: előre a szabad választások utáni koalíciós kormányzásért! Csak minek ez a nagy sietség? Nem tudják kivárni, hogy normális mederben és ütemben jusson el az ország a szabad választásokig s ott higgadtan, hisztéria és pánik nélkül fejezze ki szavazatával akaratát? Nem a kormány vagy magam számára kérek kíméletet! Az ország és népének érdeke a kímélet, hogy ne sodorják felelőtlenül kormá- nvozhatatlan állapotba a társadulmat. — Naponta harsogják a nép fülébe, hogy az összeomlás küszöbén áll az ország, hadd féljenek, idegeskedjenek az emberek, akiknek éppen önbizalomra és nyugalomra lenne szükségük. Szinte csodálni kell, hogy e művi úton is kelteit pánikhangulatban, de sajnos teljesen valós terheket cipelve az emberek döntő többsége a munkára összpontosítja figyelmét, és összeszorított fogakkal keményen és becsületesen dolgozik. Elismerést és megbecsülést érdemelnek, és persze jobb életet, aminek közeli esélyét nem ők játszották el. Azt kell felelősen végiggondolni mindenkinek, hogy sem ultimátumokkal, sem támadásokkal nem lehetett és nem lehet előre haladni. Olyan korrekt együttműködésre van szükség, amikor a politikailag jelentős tényezők a, nehéz lépések felelősségéből is vállalják a rájuk eső terhet. Németh Miklós kifejtette: a fizetőképesség, illetve a külső finanszírozás folyamatossága alapfeltétele a működőképességnek. Helyzetünk pedig olyan, hogy ehhez ma nélkülözhetetlen a Nemzetközi Valutaalappal megállapodásra jutni. Nincs mit tagadni, a feltételeket nem mi határozzuk meg. hanem azok helyzetünkből és a feltétlenül követendő célokból fakadnak. — A helyzet igen súlyos, és a kormány azt egyáltalán nem dramatizálta túl a decemberi költségvetési vita során, vagy azt megelőzően. A működőképességhez hozzátartozik egy szakmailag felkészült, erkölcsileg szilárd, a mindenkori kormányhoz lojális, és magát biztonságban érző államigazgatási, köz- igazgatási szakembergárda. Ennek léte nemcsak a mai, hanem a mindenkori kormányzás eredményes működésének is alapfeltétele. Ezért nem csak amiatt emelek ismételten szót a B-lis- tázás felmerülő kísértete ellen, mert igazságtalanul és oktalanul kergeti bizoni - talanságba a mai szakembergárdát, hanem azért :s, mert a jövőt veszélyezteti, aki itt leszámolás: a és nem tisztességes elszámoltatásra készül. De a ' álasztáso- kat is veszélyezteti, ha a lebonyolításában fontos szerepet betöltő tanácsi apparátus bizonytalan jövője miatt demoralizálódik és szétszéled. Szólt a belbiztonsági munka válságáról, és ezzel összefüggésben a titkosszolgálat helyzetéről is. Múljon el a félelem korszaka Igazán csak a magyar állam növekvő függetlensége és a kormány növekvő önállósága, a pártállam lebontása tette lehetővé, hogv a kormányzat érdemben foglalkozzon a belügyi munka koncepcionális kérdéseivel. A kormány abból indult ki: a titkosszolgálatok elsődleges feladata, nemzeti kötelessége, hogy szolgáltassa azokat az információkat, amelyek szükségesek, de az élet nyitott szféráiban nem hozzáférhetők. Vitathatatlan, hogy kémelhárításunk és katonai elhárításunk működőképességének fenntartása az egész nemzet érdekében áll. Különös jelentősége van ennek az instabillá vált magyar belsí helyzetben. Hasonló t helyzet a polgári és a katonai hírszerzéssel. A viharosan változó nemzetköz helyzetben létfontossági ugyanis, hogy a kormány é: annak egyes tagjai megbíz ható információhoz jussánál a hazánkkal kapcsolatos po litikai, gazdasági elkéyze lésekről, valamint a ben nünket érintő katonai, ka tonapolitikai szándékokró és törekvésekről. A belbiz tonság területén kialakul válság természetesen hoz zájárult ahhoz, hogy ; tervezett és nagyrészt ki dolgozott lépéseket az át szervezésben gyors ütem ben megtegyük. — A legkézenfekvőbb cé az, hogy véglegesen múljoi el a félelem korszaka, vagy is a titkosszolgálati eszkö zöktől többé ne féljen törvénytisztelő állampolgá e hazában. A titkosszolgála ti szervezeteket természe tesen depolitizálni kell. j pártirányítás megszűnteié se, a párt kivonulása eze helyekről teljes egészébe megtörtént. Meggyőződte: arról, hogy -ezen szolgál; tok úton vannak afelé, hog politikamentes, funkción, lis szakszolgálatokká vá janak, amelyek a törvénye: ségi előírások szerint pai lamenti ellenőrzés mellet a mindenkori legitim m; gyár kormány köz veti, irányítása alapján műkői nek. — A régi belbiztonsá szolgálat elvesztette fűn! cióját, és már korábban e vesztette a társadalom b /.almát. Megszüntettük. I el kell ismerni, hogy 198 ben az átmenet békés jeli gének biztosításában po; tív szerepet játszott. Nin kétségem aziránt, hogy új nemzetbiztonsági híva* sem kapja mag aulomatik san a társadalom bizalm; (Folytatás a 3. oldalon.) A Magyar Köztársaság kormányának A tisztségéről lemondott Horváth István, volt belügyminiszter búcsúzik Németh Miklós miniszterelnöktől a parlament első napi ülésén, középen Horn Gyula A Magyar Gazdasági Kamara dél-dunántúli bizottságának közleménye NYILATKOZATA Nem született megállapodás a Kaukázuson túli fejleményekkel kapcsolatban Áz országos érdekegyeztető tanács ülésén a szakszervezetek magatartása miatt nem született megállapodás a minimálbér összegéről, a munkavállalók, a munkáltatók és a kormány között, mivel a szakszervezeti képviselők nem rendelkeztek megfelelő felhatalmazással. Az ott kompromisszumként javasolt 4800 forintos határt hétfőn fogadták csak el, de egyben rögtön felrúgva a megállapodást, felhívták tagjaikat az eredeti szakszervezeti javaslat elérésére. Ez a magatartás nélkülözi az alapvető konstrukti- vitást, és a gazdasági élet további dezorganizálásához vezet. A bizottság szükségesnek tartja hangsúlyozni azt a tényt, hogy a minimálbérek emelésének a legtöbb munkaihelyen korántsem a vezető szándéka, hanem a magyar gazdasági helyzet és ezen belül jövedelemszabályozás jelent igen komoly korlátot. A kigazdálkodha- tatlan béremelés ugyanis a vállalat megszűnéséhez, a munkahelyek elvesztéséhez vezethet. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a béremeléseket a jelenlegi vállalati adóterhek és infláció mellett a vállalatok nagy része csak áremeléssel képes fedezni, ezáltal tovább gyorsul a költségvetés által gerjesztett infláció. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a minimálbérek további emelése azzal jár, hogy az alacsonyabb teljesítményű dolgozó is megkapja a magasabb teljesítményű munkás bérét, mivel az utóbbi emelésére már nem marad lehetőség. Végül felhívjuk a figyelmet arra, hogy térségünk gazdasági helyzete a végsőkig feszített, sztrájkfelhívások, a munkafegyelem megfigyelhető bomlása a helyzetet súlyosan tovább rontja. A Magyar Köztársaság Kormánya, a magyar közvélemény növekvő aggodalommal követi a kaukázusi fejleményeket, amelyek tragikus irányt vettek, súlyos emberáldozatokat követel" ve. Mint a Szovjetunióval szomszédos és vele szövetséges ország, számunkra nem közömbös, hogy az ottani feszült helyzet rendezésére tett eddigi politikai erőfeszítések nem hoztak eredményt, s ez a Szovjetunió vezetését fegyveres erők átmeneti alkalmazására kényszerítette. Kifejezzük azt a reményünket, hogy a gorbacsovi átalakítás politikája, ami a szovjet társadalom megújítását, átfogó demokratizálását, a gazdaság megreformálását tűzte ki céljául, eléri az évtizedek óta megoldatlan és napjaink nyíltabb légkörében felszínre tört nemzeti-nemzetiségi problémák megoldását. Ez az út vezet ahhoz, hogy a térség valamennyi népe és nemzetisége számára megnyíljon az önmegvalósítás demokratikus lehetősége, amely feltételezi a Szovjetunió népei közötti szolidaritás erősítését, a nemzetek és nemzetiségek közötti együttműködés kibontakoztatását is. A magyar kormány, a magyar közvélemény úgy tekint a gorbacsovi átalakítás politikájára, mint partnerére a társadalom gyökeres, demokratikus átalakításában és modernizálásában, mint olyan tényezőre, amely az új politikai go dolkodással, a Szovjetur megújult külpolitikájáv részese az egységes Euró építésének, egy, a köz emberi értékeken és együ’ működésen alapuló világ 1 alakításának. Mi magyarok, akik saj történelmünkből és a ke nyező népek közös történ: méből jól ismerjük a me oldatlan nemzeti-nemze ségi kérdések súlyát, vesz Iveit, bízunk abban, hogy kaukázusi térség né( problémáikat békésen, gorbacsovi peresztrojka ; tál nyitott lehetőségek építve, a Szovjetunió töt népievei együttműködve, c mokrátikus keretek közi oldják meg.
